Csak egy lépés az ég

Ha tartom magam ezekhez a rövid fejezetekhez, akkor a büdös életben nem lesz vége. Az előzőt ugye két részre bontottam – most ezt is. Pedig próbálom nem húzni a dolgot, ez négyszer volt ritkítva. :| A tartalomról: Denny Dániában. Egészen elképesztő, mennyire átmegy infantilisbe, mikor megpróbálok dolgozni vele. Az alkoholizmusról nehéz lejönni. Megkérdeztem az internetet, hogy mennyire, és úgy válaszolt, hogy crack-életérzés lett a vége. Akad még kevéssé burkolt reklámozása a zöldenergiának. Előferdülhet, hogy sok Denny-s képet fogok kitenni ennek a holminak a végéig

Hátő. Láttam ezt a képet és muszáj voltam. Meg ne feledjük, hogy a Spanyolország/Ausztria, avagy a Habsburg Pair nem hivatalos neve… (dobregés) … Spaus. (ba dumm tss) Parancsoljatok, hangulatalapozó zene . Atom jól néz ki ebben a tróger gatyában...

Terveztem, hogy erre a jeles alkalomra hozok egy atomcuki performanszot, de aztán az ujjaim úgy döntöttek, hogy nem hajlandóak együttműködni, angsot meg nem posztolok a szeretet ünnepén. Szóval maradt a B-terv, vagyis fogadjátok sok szeretettel a Fogd a kezem! PDF-verzióját! A Hetalia szerzői jogai Himaruya Hidekazt illetik, éppen ezért az írás ingyenes, és szeretném, ha így is maradna. Terjeszteni szabad, annak nem állok útjába. Csak írjátok alá a nevemet, hogy én csináltam :D >>>LINK<<< Boldog ünnepeket mindenkinek!

Leírás: cathy111 ajándéka „ Benjy Fenwick, vele is végeztek, apró darabokban találtunk rá…” Áruló bujkál a Főnix Rendjének sorai között, ezt mindenki tudja. Mindenki gyanakszik. Azok is óvatosan közelítenek egymáshoz, akik évek óta barátok, de az áruló igazi kilétét még csak nem is sejtik. Remus évekkel később is undorodik attól a naptól, mikor a többi Tekergővel ki kellett mennie megvizsgálni Benjy Fenwick halálának körülményeit. Igyekeztem kánonhoz illeszkedő történetet alkotni. A szereplők mindegyike létező karakter – Benjy Fenwickről az ötödik kötetben olvashattok, a 157. oldalon, mikor Rémszem megmutatta Harrynek azt a régi fényképet a Főnix rendjéről. Sanszos, hogy ez az első és utolsó HP történet, amit ezen az oldalon láttok lol

Éééés ki volt az a gyökér, aki elfelejtette beidőzíteni a fejezetet? Nyilván én. Befejező rész, fogadjátok szeretettel!

Úgy látom, szeretem elkiabálni a dolgokat. Ez a történet szeretne megcsalni, tetszik tudni, ennek a fejezetnek egy része a végén átcsúszott a következőbe, az ötödik elnyúlt, mint a Nagyalföld, a hatodik meg felvetette, hogy mi lenne, ha nem ő lenne a zárófejezet. Én már nem bocsátkozom semmiféle jóslásba. Inkább összekaparom magam, és meghúzom egy kicsit. De most lássuk, miből élünk! Ice még mindig szenvedi Denny hazatértét, aki viszont Nor elutasítását szenvedi. Igen sajátosan igyekszik lereagálni az irányába megejtett kihívást. Ice eleinte nem is tudja, hogy miről van szó, de a végén csak kiszedi belőle, mi a nagy harci helyzet. Érdeklődtetek, hogy tudok alkoholista-Dániát írni. Van rá egy zeném , amiből ez a sztori tartalmaz egy sort, mert olyan szépen illett ide. És egy darab szennynek érzem magam, amiért Finni szülinapjára nem lett ficem, pedig olyan szép évfordulót ünnepelt a lelkem >< Nézz rá. Nézz erre az attraktív köcsögre.

Ebből már csak egy fejezet, hogy úgy csináljak, mint aki csinál is valamit. Előző fejezetet javítottam. És el ne felejtsük a zenét !

Tonhal.    Uh. Öh. Heló. Nnnem tudom, ki nézi mostanában a posztokat, vagy mennyire írtam ki, hogy kicsit meg vagyok borulva, de… de nagyon el vagyok havazva mostanában a holmijaimmal, szóval bármivel is készültem, az most éppen parkolópályán van. Ami azért is rossz, mert VÉGRE tudnék is mit írni. DE (!!!) ettől függetlenül szeretném, ha tudnátok, hogy nem tervezek alkotói szabadságra menni, továbbra is szeretném írogatni a kis holmikáimait. Mert jól esik. Meg úgy hallottam, hogy néha nektek is. Főleg úgy, hogy pl. az Eredet et csak át kéne nézni, és kiszedni belőle azt a két tonna hibát, ami valahogy belekerült a rendszerbe. (De komolyan, annál még részegen is jobb a helyesírásom, nem ismerek magamra.) Azzal szeretném tartani a hetes felállást, tehát a kövi két hétben tutibiztos kinn lesz az utolsó két fejezete. További folyamatban lévő holmik, és ami velük történik: Ritmusváltás – Gilbert angstol, de ez egy olyan fejezet, ahol nem kéne neki Fyrirgef ð u

Rendszerüzenet : el vagyok havazva a beadandóimmal, lehet, hogy a következő időszakban csak az ördögszekereket fogja erre fújni a szél… azért próbálkozom. Mert, mint láthatjátok, beadandó-írás helyett most is ilyen hirtelen felindulásból elkövetett holmikat hozok. Leért bennem a Váratlan szépség című film. A történetről : aki erre járt tegnap este fél tizenkettőkor, az már összefuthatott vele, ugyanis akkor raktam ki nagyon büszkén. Elolvastam még egyszer, mert posztolás után hirtelen sokkal több lesz a helyesírási hiba. Közvetlen utána rájöttem, hogy az első verzió még nekem is túl durva, szóval igyekeztem… finomítani rajta egy kicsit. Anno Domini megkértetek rá, hogy jelezzem, ha egy sztorit nagyon gyilkosnak szánok. Tisztelettel, jelzem. Ismétlem: Ha sírós vagy, készítsd a papírzsepit. Franciaország x nyo!Anglia, mert a változatosság gyönyörködtet, és csak így voltak hajlandóak működni a felvázolt történetre. Mindemellett humán AU, és Anglia neve Rose, mert az

S már csak kettő. Egyéb közérdekű: átrámoltam az Archívum Regény-részlegét, mit szóltok hozzá? :3 Ide nagyon sok Hetás arcot be lehet helyettesíteni.

Ez egy montázs, amibe beletettem mindent, amit valaha találtam. A marsi című könyvet, bloggerek kommentjeit, a tumblr legjavát, ilyenekre tessék gondolni. Az ilyesmi még önálló szellemi terméknek minősül? Érdekes, hogy Merengőn nagyon magas ennek a történetnek a nézettsége. Mi tehet róla: hogy nem írtam ki az elejére azt, hogy Heta, vagy az, hogy van rajta egy tizennyolcas karika? /OoO\ tökéletes hasonlóság!!

Sigurður-szemszög, és a már emlegetett kegyetlenség. Ha éltetek már meg kínt: valamit gallyravágtam a gépemen, és a bátyám áthajolt a vállam felett, megcsinálta, de nagyon csendben volt. Azt szerintem a családom már megszokta, hogy írok, de... nos, azt nem vertem nagy dobra, hogy slash fanfictiont, hehe. Kedves bátyus valamit bűvölt az egyik ablakban, nekem meg úgy három perc csendes ténykedése után tűnt fel, hogy a másikban éppen Denny szexuális életéről megy a csevej. Kicsit... nem tudom, olyan ideje belefojtanom magam egy kanál vízbe -hangulatom támadt. És a frissítés alapján lehet tippelni, hogy éppen mibe ölöm az energiámat az egyetemi meló helyett...

Kitartás, már csak három fejezet. És zene !

Susie , üdítő fényfolt vagy az internet palettáján. Igen, most költő szeretnék lenni, mert olyan sok szépet írtál rólam, hogy az ötödik kérdésedre majdnem beidéztem :D A képet egyéb színekben Thea blogján találjátok meg. (Nem, nem maradtam fenn megint háromnegyed kettőig, csak azért, mert vicces volt ezt megcsinálni.) Ez a díj ismeri a szükségleteimet...

Szerintem azért nem haladok a holmijaimmal, mert mindig elterelik a figyelmem. Most éppen szemináriumi dolgozatot kéne írnom, de az eddigi anyagaim elhagytam, szóval mit nekem, saját magamnak kárpótlásul megosztok veletek egy félkész írást. Ha. Haha. Viszont úgy döntöttem, átveszem Susie munkamódszerét, és akkor kapjátok meg belőle a következő fejezetet, mikor az utána következő is készen van. Gondolom, feltűnt már itteni kószálásaitok során, hogy a fogalmazás nem az erősségem. (lol) Magyarra fordítva, ez egy fejezet, a második készen csücsül a gépemen, a harmadik pedig tart a negyedik bekezdésénél. Mint ebből is látszódik, ez a háttérprojekt fut már egy ideje. És szeretném befejezni. Mivel pedig utálom azokat a dolgokat, amik nincsenek befejezve, ezért kidobom ide az első fejezetet, hogy ti is utáljátok, hogy nincsen befejezve, és befejezzem. Szerintem négy-öt fejezet, nem szeretném hosszabbra nyújtani. (Igen, azért dobom ki, mert megcsömörlöttem a Ritmusváltással. Gilbert me

Következő fejezet, amihez szerintem nincs mit mondanom. Majd megmondjátok, mennyire sikerült atom-érzelmesre :| Aláfestő zene ITT , és jó szórakozást! Itten tanátam

Láttam ezt a holmit és hirtelen írhatnékom támadt, szóval tá-rámm! Gilbert még mindig felkar-fetisiszta, Liz még mindig nagyon sokat beszél, van egy OC-nk, aki nem beszél, csak Liz szidja fél percig, illetve a végére értem a színre rugdosandó német államoknak. Új játékosaink: Carolina Rothenburg – Carla néven fogják emlegetni, ő Türingia Wolfgang Zellner – Bajorország Zenének… valamiért ez ugrott be . Ha a negyvenedik másodpercig nem nagyon történik semmi, ne ijedj meg. Az a zene. Meg ez a holmi. Egyéb esetben javaslom a kiskutyának nevet adó román pánsípos csávót.

Láttam ezt a képet, és írni akartam egy hozzá illő történetet. Az lett a vége, hogy E/1-ben megszenvedhetitek Poroszország, Ausztria és Magyarország kalandjait. Canon-compliant történet, igyekeztem tartani magam a szereplőkhöz, és nagyon remélem, hogy Roderich nem lett túl béna. Cserében igyekeztem Gilbertet is kicsit hülyére venni, Magyarországot pedig Elisének hívják, mert az egy milyen vicces német becézője a nevének. Erzsi utálja, ha becézik. Roderich szintúgy. Gilbert egyes pontokon Östiként hivatkozik rá, amit az Österreich-ból rövidítettem. Az „Ungarn” németül Magyarországot jelent. Egyes pontokon AusHun-utalások, és nekem sem egyértelmű, hogy most van-e PruHun, vagy nincs. Disznó viccek akadnak, egy kis GerItával, mert úgy szép az élet. Egy ilyen gyökér holmi megérdemli, hogy gyökér zenét adjak hozzá, nemde?

Következő szakasz, avagy hogyan küszöböljük ki a tényt, hogy a filmben az alany egyke, de az extraktornak két gyereke van, míg itt Lovinónak van egy húga, Ludwignak meg csak egy fia. Oh, azt mondtam, hogy a zenével nem a lejátszási lista sorrendjében fogunk haladni? (Bocs, nem vettem észre, hogy hány órára van ütemezve :|) Elkövető: Mano-chan. Szobrot fogok állítani neki.

Hát. Remélem, megérte várni rá. Egy kis statisztika: 2017 márciusától októberig írtam. A hossza 76 500 szó. Ha ez a szám nem mond neked semmit, akkor hozzáteszem, hogy a Harry Potter és a bölcsek köve 76 944 szó. (Amúgy ez a fejezet dupla olyan hosszú, mint az összes többi. Lol.) Cukorfluffnak szántam. Fellépő diabétesz esetén felelősséget nem vállalok. Elgondolkodtató dolgok előfordulhatnak így is, mert az élet nem mindenkinek fenékig tejfel.

Játsszunk egyet. Én kirakom a jelen pillanatban engem legjobban összefoglaló képet, és ti is kirakjátok a tieiteket ^^” Ennyire amúgy nem rossz a helyzet. Adott fejezet: Egy kevés Kanada, meg egyebek. Poroszország-cameo, mert mint mondottam volt, mindenben szüksége van (legalább) egy kis szereplésre. Seborga kapott egy címkét (SB). Nem mellesleg, ha jól számoltam, és hirtelen nem jön meg a kedvem ahhoz, hogy átnyálazzam az egészet úgy, ahogy van, akkor éppen kilenc fejezet, a kiadott filmzene-album minden számának egy. Íme, a mostani címadó játékos .

Második fejezet, a történet folytatódik, a feszültség fokozódik! (Milyen szépen tudok lelkesíteni akkor is, ha egyszer a világon semmi eredeti nincs ebben a történetben... :| ) Amúgy hazudtam, lesznek a filmhez képest változások, mert gondoljuk végig logikusan: Eamusnak van egy rakás ötlete, az ő helyét pedig most Alfred tölti be éééés… értem én, hogy Amerika nem egy hülye ember, de no. A másik icike-picike probléma, hogy a későbbiekben Ludwignak kéne kiselőadást tartania az érzelmekről. Lol. Szóóóval, egyes emlegetések erejéig Matthew is szerepet kap. És most zenét ! Ez a felirat pláne fontos

Kísérletezzünk! Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Tonhal, akinek az utóbbi időben nem volt ihlete. A szeptember az abszolút mélypont volt egész eddigi írói pályafutása során, mindemellett még a Blogger sem engedte neki, hogy felöltsön dolgokat úgy, ahogy ő akarja. Szóval most megpróbál kiszúrni a saját írói válságával, és fogott egy filmet, amit szépen, gondosan átírt Hetára. Mivel pedig hosszú, ezért fejezetenként kapjátok meg. Jól széthúzva, hogy ellegyetek vele egy kicsit, nekem meg legyen időm kivakarni magam az Ihlettelenség Mocsarából. A film: Eredet . Ha szeretnétek, kaptok hozzá szereposztást is. Tartani fogom magam a filmhez, tehát aki akarja, elspoilerezheti magának. Még a párbeszédek egy részét is átemeltem (öh, ja, 100%-át, lol). Egyes fejezetcímek a filmzene egyes darabjai lesznek. Hans Zimmer . Imádjátok velem együtt azt a fickót. Jó, rendben, elismerem, csak angstos GerItát akartam írni. Na. Ötletet adó kép (zárójelben: k

Javítás közben kihúztam Gilbert néhány szemlélődő leírását, de még mindig ott tartunk, hogy van egy kis fétise a váll- és karizmokra. Gilbert, a lányon feszülős ujjatlan van, miért nem nézel a melleire?! Gilbert kényességére csak annyit szeretnék mondani, hogy a porosz sereg az 1700-as évek közepétől marha büszke volt rá, hogy nekik van a legcsinibb egyenruhájuk Európában. Aminek amúgy volt egy olyan csúnya szokása, hogy nedvesség hatására összement… #az értelmes időkben írás és publikálás nem erősségem Újabb emlegetett német gyermek: Erik Hesse – Csak nem… Hessen?! Tonhal, roppant kreatív vagy névadás terén. És el ne felejtsük a zenét , ami ugyan francia, de megóvott titeket attól, hogy Gilbert lemenjen full angstba.

Uramisten, egy külföldi cím! /O.O\ Németül van, azt jelenti, "akarom". Rammsteint hallgattam. Gilbert egyes életszakaszait remekül kiemeli. Ludwig ezt nem mindig díjazza, lást az irományt lentebb. Rövidebben összefoglalva: Ludwig angstol, Gilbert meg első osztályú nagytestvér. A jobbra húzott, dőlten szedett szöveg a szám magyar fordítása. Kultúrtörténeti finomságok: Reichstag: a Német Császárság törvényhozási épülete volt. 1933 februárjában (egy hónappal Hitler kancellári kinevezése után) máig tisztázatlan körülmények között leégett. Hitlerék nem hozatták rendbe, a háború alatt légvédelmi ütegek voltak benne. A háború után az épület Nyugat-Berlinhez tartozott, de még akkor sem volt célja, lévén, hogy az NSZK székhelye Bonnban volt. 1961-64 között részben felújították, és kiállításokat rendeztek benne. 1990. október 3-án itt tartották az újraegyesítési ünnepséget. Az egyesült Németország törvényhozása azóta is itt ülésezik. Stadtschloss: avagy a Berlini

Maestro! Zenét ! S lőn új kinézet. Megjegyzésekben lehet kritizálni. Hosszú ideje akartam már másikat, végigpróbáltam a blogger kb. összes sablonját, aztán mindig maradok ennél, mert az összes többinél nyomi a tördelés. Még dolgozom rajta, maradjunk ennyiben. Abból kiindulva, hogy az embereknek általában este van ideje félrevonulni, és olyan környezetbe kerülni, ami viseli, hogy slash fanficeket olvassanak (lol, kivel szórakozom, bármikor lehet R18-as fanficet olvasni...), így továbbra is igyekszem éjszakai szemkímélős-sablont összehozni. Háttérkép: Google. Fejléc: én és a Gimp, meg a betűtípusok.hu . Tegye fel a kezét az a betűtípus-mániás, akinek fáj, hogy olyan kevés szép betűtípushoz csinálnak ő és ű, vagy egyáltalán ékezetes betűt. A háttérképről bővebben: éppen a minap olvastam egy headcanont arról, hogy általánosságban minden Hetásra igaz, hogy legalább egy északiért odáig van. Hangsúly a legalább-szócskán. És most éppenséggel bele akarnak mászni minden írá

Századik bejegyzés az oldalon. Ennek kicsit nagy feneket akartam keríteni, és nagyon komolyan próbálkoztam azzal, hogy valami vállalhatót alkossak erre a nagy alkalomra. Természetesen az lett belőle, hogy rágörcsöltem, a megnyitott dokumentumok nem akartak együttműködni. Remélem, ezután jobb lesz. Nevezhetnénk songficnek is, mert nagyban hozzájárult a Magashegyi Underground Arcok, Utcák, Nevek című dala. Egyébként SwissAus. OOC-k, de annyira, hogy gondolkodtam rajta, mi lenne akkor, ha neveket kicserélve originál műalkotásként posztolnám :P Ez egy nagyon mély dolog lesz. Úgy képzeljétek el, mint egy viacolor járdát, amiből hiányzik egy tégla, és ebben a hiányzó lyukban kitöritek a bokátokat. Ez egy figyelmeztetés volt az angstos felhangra. Állítólag ez official art. (nagyon nehéz úgy írni meg posztolni, hogy a másfél napja megismert szobatársamat ne akasszam ki azonnal)

R ám tört a vágy, hogy RusAmét írjak. Romantika-mentes Tonhal-féle filozófus-percek (túl sok kötőjel, lol), egy kis bromance és kísérleti stílus. Kell nekem Magashegyi Undergroundot hallgatni. (este van már, lehet, hogy lesznek érdekes mondatszerkezetek)

Nyo!Németországnak csak erre futotta, mikor megjelent mellette Olaszország. Gyönyörű ez a kép. És majdnem.

Gondoltam, kikapcsolódásnak megírom a korábban „frying pangle”-címmel beharangozott holmimat… aztán Gilbert nekiállt angstolni… és ez lett belőle. Kánon kedvenc poroszunk kb. 20 éves. Nagyzoló, hangos, kicsit fura, de tehetséges. Sokáig nem volt senkije, és imádja az öccsét. Jelen Gilbertünk kicsit idősebb. Neki van családja, de bár ne lenne. Bármit tesz, elismerésre nem számíthat. Nagyon szeretne újra az a nagyzoló, hangos, kicsit fura, de tehetséges ember lenni, mint régen volt. Bizony isten, semmi bajom Roderichhel. Egyéb karakterek: a Német Szövetségi Köztársaság tagországai. Úgy döntöttem, mégis kapnak címkét. ( VDM , haha) Ebben a fejezetben: Marlene „Ada” Diest – Vesztfália Theobald „Theo” Werden – Rajna-vidék Luca von Haugwitz – Szászország (a c-t k-nak ejtsd, ez férfinév) Alig lehet olyan képeket találni, amiken nem mosolyog ÉS nincs egyenruhában. Ez a kép egyik kritériumnak sem felel meg.

Ezen fejezet megért vagy nyolcvankét változatot, és ültem rajta huszonöt napot. Remélem, megérte rá várni. Plusz komolyan elgondolkodtam, hogy ez a történet most kiről is szól igazából… Ha már itt vagyunk, tessék egy Scott is.

Anglia és Izland, talán egy kis l'amour, talán egy kis együtt töltött idő… Official kép, mert egy ponton ilyen fejet fog vágni.

Az a helyzet, hogy ennek a ficnek története van. Látom, égtek a vágytól, hogy tudjátok. Tegnap kirakták Merengőre az ehavi kiemelteket, én meg azóta a Nirvánában élem nem-létem boldog perceit. Azt hittem, Kasei már utál, de csak van valami oka annak, hogy kikerült oda az a sztori, nem? Hát nem? Fura, hogy éppen ezt élem meg az életem betetőzéseként. Lehet, hogy nem járok eleget emberek közé. Éppen emiatt nagyon komolyan elhatároztam, hogy igenis megcsinálom azt a tizenhatodik fejezetet. Az lett belőle, hogy meglett annak az eseményvázlata, a korábban „törisamerika” munkacímen lehivatkozott történelmi angstnak a fél cselekménye és drámája, illetve összeszedtem egy féltucat anyagot a „Prussi3”-hoz is… és lett a végén ez. Tekinthetünk rá Prussi2,5-ként, mert annak indult, aztán ez lett. És mivel ez lett, átpakoltam Merengőn történetcsokorba, hogy egyszerűbb legyen, meg három-négy részt már csak illik őket egy helyre rakni, nem? (És kinn lett volna korábban is, ha nem alszom el

Ez a tizenhatodik fejezet csak azért se akar olyan lenni, amilyennek én akarom, elsietni meg sose jó. Szóval ja, spin-off fejezet, avagy azoknak, akik egy kicsit több Arthur-Francisre vágynak, illetve szeretnék tudni, hogy is volt az a két hetes kihagyás pontosan. Ez a történet erősen viseli a saját nézeteimet, ergo aki azt hiszi, hogy az első puszi után Anglia tsundere-énje pirulva hagyja majd, hogy megdöntsék… hehe. A tizennyolcas karika nem véletlen került rá. Gondoltam rá, hogy teszek bele egy kis történetet, de ööö… majd eldöntitek, hogy sikerült…

Hatodik, befejező rész. Az a helyzet, hogy ezt a fejezetet átírtam háromszor, mire olyan lett, amilyennek akartam. És mivel már beharangoztam, hogy hat rész, nem volt szívem félbetörni, szóval kaptok egy gigahosszú darabot. Ajánlott zene: ugye mondtam, hogy Abel Korzeniowski teljes munkássága itt fog kikötni. Ha nem nyerte el a tetszésed, és tényleg sírni akarsz, akkor hallgasd ezt . Főleg a közepétől kezdve. Azért nagyon szeretem mindegyikőtöket :D

A minap Susie-nál értekeztünk a hajnali két óra kreatív hatásairól. Az időpontnak és a Pinterestnek, illetve az internet népének köszönhetitek ezt a csodát. Töredelmesen bevallom, hogy a fele mindenféle vicces képekről van. Forrásmegjelölést ne kérjetek :D  

Hát. Azúgyvolt. Én tényleg azzal a tizenhatodik fejezettel foglalkoztam, mikor megjelent Tino, és közölte, hogy akkor én most kapát-kaszát eldobok és vele is írok egy kicsit, mert régen volt már főszereplő. Nincs morális tartásom, meghajoltam előtte. Erkölcsi sincs, mert ezt a történetet sokkal szebben is elő lehetne adni. A külföldiül írott cuccokat javítani ér. Lássuk hát, mi az, amit hirtelenjében papírra vetettem! (Ööö... mármint, Word-re.) Humán AU, 1930-as évek és a téli háború. Érzelmi hullámvasút. Gárda egy rövid ideig a Nordic 5 (inkább 4), egy SuFin-szál, akad még egy hetven éves Észtország, és a végén kommunista!Oroszország befigyel. Akad még egy kupac finn OC, ők csak vannak. Egyedül Simo Häyhä karaktere valós. Ez a történet azonban Tino Väinämöinenről szól. Róla, és az álmairól. Ez egy teljesen official Himaruya-kép.

Ötödik rész. Vannak, akik érzelmi analfabéták, de ha egyszer felfogták, hogy mi van, akkor igyekeznek segíteni. Ennek a cuccnak a végéig Abel Korzeniowski komplett munkásságát be fogom linkelni.

Negyedik epizód. Zenének a változatosság kedvéért Abel Korzeniowski egy darabját javaslom, ami most marhára nem megy a történésekhez, de szép. Egyébként  Lisa Gerrard , ha az jobban bejön valakinek. (Észrevettem, hogy az automata-feltöltésben még a régi verzió volt, szóval aki fél öt előtt olvasta, az mást olvasott.) (lol xD)

Harmadik rész. Hagyjuk a levelet, ugorjunk vissza a múltba! Zenének ismét egy nyugisabb, depisebb Abel Korzeniowski.   Most kaptam a hírt (pontosabban 0:36-kor), hogy egy héttel tolódik a gyakorlatom, szóval átidőzítettem az egész történetet. Jövő hét vasárnapig letoljuk a maradék három fejezetet, jó? (Jó, oké, sokat dobott rajta az elmúlt napok megannyi pozitív visszajelzése, szóval gondoltam, aláaknázom a vidámságot.) Valaki találja meg nekem ennek a képsornak a végét :'D Léccilécci...