Csak egy lépés az ég

  Boldog szülinapot, blog! Már a negyedik, hogy nő ez a baba is… Itt az ideje megemberelni magam – mondta Tonhal, és úgy döntött, a januárt egy kihívással kezdjük. Avagy: egyszer egy író azt mondta, hogy az írási folyamatot segíti, ha minden nap leülünk foglalkozni a dolgokkal egy kicsit. Éppen ezért most minden nap foglalkozni fogok ezzel egy kicsit, és ezt a novellát több részletben fogom megírni. Öt vagy tíz, vagy amennyi végül lesz, de akkor is novella. Látom, előre utáltok, hogy több részletben lesz kinn, de ez van, ha vissza akarom rázni magam, akkor valamit csinálni kell, eh? Magáról a történetről: humoros(abb), némi komoly felhanggal, mert szerintem errefelé igen ritka az, hogy valamit sikerül egyben, egyféleképpen megalkotnom. Egyébként voltak az animében azok a részek, amikor egy lakatlan szigeten bénáztak. Ebben a történetben pont arról az időszakról lesz szó, szóval canon-compliant történetet teszek elétek, időtlen idők óta el...

Boldog szülinapot, Tonhal! Nem, ne is próbáld tagadni, egy lusta disznó vagy, azért nem ugráltad körbe a mai napot. Gyerünk, meséld csak el nekik, hogy a tervezett kisregényt nem írtad meg, és helyette az egyik számos játékban szereplő ficet szaggattad ketté. Aminek amúgy annyi értelme biztosan van, hogy a Merire úgyis kettőbe kellett vón tépnem ahhoz, hogy felrakhassam. Lol. Akkor, a mai anyagról! Négyéves, már óvodás Tonhal büszkén prezentálja nektek a ficet, amin még 2017 augusztusában kezdett dolgozni. Érdekessége, hogy azóta legalább nyolc változatot megért, a plot sokkal szerteágazóbb, mint volt, a régi történetet hülyeségnek tituláltam és újraírtam, meg ilyenek. Anno a Nagy Mappatakarítás során ezt az ötletmagot nem vetettem el (mint sok másikat), hanem megtartottam, dédelgetve a hiú reményt, hogy majd egyszer befejezem. Örömmel jelentem, eljött az a nap. Tapsoljátok meg F.-et, aki a négyes számot választva megadta a löketet ahhoz, hogy mintegy ezer szóról feltornáz...

Öhm. Nahát, ez csak úgy lett. Úgy lett, hogy egyik pillanatban ebédelés közben melankolikus hangulatban értekeztem magammal a ficeim állapotáról meg arról, hogy miért nem tudom írni a szakdogámat. A következőben eszembe jutott valami, nevezett: Hogy van az, hogy a bizonyítottan 1000 előtt született országok ugyanúgy a húszas éveikben vannak, mint mondjuk Németország, aki csak a tizenkilencedik század végén lett konkrétan Németország? Közvetlen ezután felröhögtem és voilá, háromezer szó. *Tonhal balra el* Bővített szereplőlista a címkézéshez szokott lelkemnek, betűrendben: Amerika, Anglia, Ausztrália, Ausztria (említve), Dánia, Finnország, Izland, Kanada, Magyarország (említve), Németország, Norvégia, Olaszország (Romano), Olaszország (Veneziano), Oroszország (említve), Poroszország (említve), Sealand, Spanyolország, Svájc (említve), Svédország (említve), Új-Zéland (említve).

Tudjátok mi van ma??? Hát tudjátok? Oké, a cím elég spoileres, de igen, ma van a második szülinapom ^^ A tavalyi eseményekből tanulva, most gondosan előre megírt történetet hoztam nektek. Vagyis azt a holmit, amivel már elég hosszú ideje szöszölök nem túl ráérő időmben, vagy amikor mocsoksok fluffot igényel a lelkem. Hát. Fogadjátok szeretettel. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Tonhal, akit megdicsértek azért, mert nem ír erőltetett, meg agyoncukros, meg nagyon a párkapcsolatra kihegyezett történeteket. Ideje ezt a dicséretet rituálisan kivégezni, avagy ímhol vagyon egy szappanopera! Dióhéjban: Tino egyetemista, a részeges fajtából. A legjobb barátai engem is megleptek, hogy a legjobb barátai, de csak nem akartak lekopni, szóval RusFinHun-trióval nyomhatjátok végig ezt a történetet. Magyarországgal kapcsolatban még annyit, hogy elsőként ő szólal meg ebben a fejezetben. A címről: eredetileg blogregény lett volna, csak megmakacsoltam magam, hogy elég fura egy blog...

A minap Susie-nál értekeztünk a hajnali két óra kreatív hatásairól. Az időpontnak és a Pinterestnek, illetve az internet népének köszönhetitek ezt a csodát. Töredelmesen bevallom, hogy a fele mindenféle vicces képekről van. Forrásmegjelölést ne kérjetek :D  

Ez egy július elsejéhez erősen kapcsolódó poszt. Még most, az utolsó pillanatokban kiteszem :3 A történetről: emlékeztek a Hetalia in the Ellen's -re? Na, ez annak a második része :P Több országgal, minőségi visszaeséssel, néhány ország csak jelen van és szégyentelenül keveset (vagy egyáltalán nem) beszél. Nekik jó, őket nem figyelmeztetik. Jó szórakozást! OFF: max 20 címke lehet egy történeten, ez valami katasztrófa. Ellen DeGeneres: amerikai, egy népszerű talkshow házigazdája. Ezúton is elnézést kérek tőle, amiért felhasználtam a személyét, és magához képest OOC-re írtam. Biztos vagyok benne, hogy ő megbirkózna ezzel a mihaszna bagázzsal.

Komolytalankodtam egy kicsit. Ebben értelmet ne keressen senki. Tudtátok, hogy a háborúzás kimerítő dolog? Ajánlott hallgatmány . Sokat lendít rajta. Ennyire vegyétek komolyan.

Van különbség világtalálkozó és világtalálkozó között. Az egyik ilyen alkalmával megjelenik Németország mind az összes bátyja, és egy ártatlan kérésre közülük öten nekiállnak kibogozni a rokoni szálakat… Elég hirtelen felindulásból elkövetett cucc, OOC szereplőkkel és minden széppel-jóval. Szerintem kicsit durva. Csak mazochistáknak. Akire francia csajként hivatkoznak: Burgundia

Susie -nak ajánlva, ha már egyszer megígértem neki :D A történet: Berwald megunja Tino alkoholizálását, és megpróbál tenni ellene. Több másik ország osztja ezen véleményét, és létrejön a nem túl anonim, de alkoholisták klubja. Hogy Berwaldék törekvései mire jutottak... Tartalmaz: utalást sok-sok párosra, és igen egyértelmű célozgatást GerIta, FrUK és SuFin pillanatokra. :3 Sokat kerestem a megfelelő képet. Még ez se az igazi, de részeg Tinókat nem lehet normális minőségben találni. Térelválasztó: T. V. ~ S. T., vagyis Tino Väinämöinen ~ Suomen Tasavalta

A történet: rendszerváltás után vagyunk, de a kétpóusú világról lesz szó. Rövidke, vegyes érzelmekkel.  Lassan tényleg csinálok egy címkét a kommunizmusnak.  

Avagy ne kötözködj Angliával, egészségtelen. Screenshot, mert minek fanart, ha magától is vág ilyen képet :D

Szoros összefüggésben „A karácsonyi levelek története” című ficemmel. Rövid válogatás azokból a levelekből, amiket az országok egymásnak írtak. Ami van: vidám-szomorú tartalom meg egy kupac ökörködés.

Még az adventben született, ahogy hangolódtam rá a karácsonyra. Ez a karácsony másnapi vacsora mellesleg elő fog még kerülni. Ami van: kommunizmus, kevésbé mély témák, sok szereplő, vidám-szomorú történet egy határozottan vidám és emberbarát Ivannal megfűszerezve :3

Nem ezt akartam most felrakni, de a mai alkotásom szükségessé teszi. Történet: Hetáék létére fény derül, és meghívják őket egy talkshow-ba, ahol ellehetetlenítik egymást, maguk és a műsorvezetőt, aki egy valós személy, magához képest valószínűleg OOC, és ezúton elnézést kérek tőle, amiért beleírtam a történetbe. Csúnya beszéd nincs, vagyis van, csak kisípolták. Kivételesen nem az országok polgári nevét, hanem végig a hivatalos megnevezésüket használtam. Gondoltam, szeretnék biztonságban tudni a magánéletük. Az a néhány idegen kifejezés listázva a rész végén. Szereplők: Sokan, de nem elegen.