Csak egy lépés az ég

 Úgy rémlik, hogy főztem. Vagy sütöttem? Mindegy, a konyhában voltam és mintha egy bögre tea is készülőben lett volna, amikor ez a ficötlet kipattant. Én meg azt mondtam, hogy elég volt a szenvedésből,e gy egypercest igenis kiszenvedek így… pár hónap hallgatás után. Szóval egyperces. Ne keressétek benne életetek értelmét. Meg mást se.   a képet szokás szerint loptam és kivételesen nem tudom, honnan

  Történt egyszer, hogy megint nagyon sok Rejtőt olvastam mostanában. Sajnos/szerencsére még mindig nincsenek egyéni ötleteim, ezt a darabot úgy kukáztam össze innen-onnan, pontos forrásokat ne kérjetek, mert az idők során szedtem fel az eseményeket. De abban egészen biztos vagyok, hogy a legfőbb pontok azok nem saját szülemények. Így hát, ezt a történetet nevezhetjük kétszeresen is fanficnek! Ez úton is köszönöm a láthatatlan hozzájárulóknak az összes ötletet.     Engedély nélkül felhasznált kép. Pixiv-ID: 52393926  

Ez a vége. Mármint, nekem most ilyen a vége. Ha nem mond sokat, akkor elnézéseteket kérem. Ez a történet nekem egy kicsit… hogy is mondjam. Egy pillanat, egy töredék egy város éltéből. Egy ember nehezen teszi rendbe azt, amit sok másik elszart, márpedig a névtelenek valami ilyesmire vállalkoztak. Én sem értem, hogy mi történik. Egy keskeny ablakon át tekinthettem rá az eseményekre. Gondoltam rá, hogy az utolsó szakaszt kitörlöm és írok helyette valami mást, de nem akarok. Marad nektek a levágott befejezés, elnézést kérek érte. – Szerk.: A történet időzítése után egy nappal megtettem. Másmilyen lett a befejezés, mondjuk nem hiszem, hogy jobb lett. Csak más. A közeljövőben nem tudom, hogyan fogok publikálni. Ezt be akartam fejezni, mert megígértem és mert kétfejezetes mű. (Bár ez a második elég bitanghosszú lett, mit ne mondjak...) Az a helyzet, hogy pénteken Lukas Heimir Bondevik , imádott cicám, nem egész két évvel az után, hogy befogadtam az életembe, megtért az örök egerész...

Boldog szülinapot, Tonhal! Nem, ne is próbáld tagadni, egy lusta disznó vagy, azért nem ugráltad körbe a mai napot. Gyerünk, meséld csak el nekik, hogy a tervezett kisregényt nem írtad meg, és helyette az egyik számos játékban szereplő ficet szaggattad ketté. Aminek amúgy annyi értelme biztosan van, hogy a Merire úgyis kettőbe kellett vón tépnem ahhoz, hogy felrakhassam. Lol. Akkor, a mai anyagról! Négyéves, már óvodás Tonhal büszkén prezentálja nektek a ficet, amin még 2017 augusztusában kezdett dolgozni. Érdekessége, hogy azóta legalább nyolc változatot megért, a plot sokkal szerteágazóbb, mint volt, a régi történetet hülyeségnek tituláltam és újraírtam, meg ilyenek. Anno a Nagy Mappatakarítás során ezt az ötletmagot nem vetettem el (mint sok másikat), hanem megtartottam, dédelgetve a hiú reményt, hogy majd egyszer befejezem. Örömmel jelentem, eljött az a nap. Tapsoljátok meg F.-et, aki a négyes számot választva megadta a löketet ahhoz, hogy mintegy ezer szóról feltornáz...

Depresszióm új szintre hágott, avagy minek foglalkozzam bármivel, ha úgyis szar a végeredmény. Ennek most a Nászút issza meg a levét :D Ímhol egy „rövid”, tűnődős, erősen germanizált történet. Szereplők: egy tépelődő Ludwig, egy gyanakvó Gilbert, egy szertelen Ela, egy ponton összekacsinthattok a pimasz Feliksszel és szerencsénk lesz Roderichhez is, aki mellé nem kell jelzőket rakni, mert úgyis tudjátok, hogy milyen. Oh, meg ne feledkezzek Vladimirről, aki ebben a történetben nem negatív karakter :O Mit is csinálnak drágáink? Ludwig hazautazik a Beilschmidt-birtokra, találkozik az ügyvéddel, és utána mehet kirándulni Kelet-Poroszországba, mindezt késő ősszel, mikor már fennáll a veszélye a havazásnak, márpedig hóhelyzetben a vonatok késnek, főleg a boldog békeidőkben, mikor ez a történet játszódik. A vonatok vicces jószágok , amúgy. (*Tonhal az elméje hátuljába lökdösi a töris énjét, hogy ne tolja tele ezt a ficet mindenféle utalással*) Mit akartam még. Ja, megvan. XIX-X...

Készen álltok némi megkérdőjelezhető minőségű holmira? Az úgy volt, hogy valahogy felmerült bennem a gondolat, hogy nekem most sürgősen SwissAust kell írni. Csak úgy. Ehhez kapcsolódott egy ismerősöm megjegyzése, miszerint a Heta karaktereit ott cseszték el, hogy Magyarországnak kellett volna fiúnak lenni és Ausztriának lánynak, lásd történelem, ahol Ausztria egy ribanc és területszerzéseit dinasztikus házasságokkal rendezte. Svájc mamája szerint (aki OC) Ausztria egy ribanc. Szerintem nem az. Csak rosszul döntött. Tehát: sok nyo! karakter: Ausztria (Anneliese), Magyaroszág (Levente, mert a Daniel nyomi és nem tetszik), Poroszország (Julchen) és asszem ennyi. Ne tessék megfogadni a ficben szereplő Ausztria példáját és ne menjetek vadidegenekhez éjszakára aludni, ha az illető megkérdőjelezhető helyen lakik. Meg célszerű nem manipulálni a másik félt egy párkapcsolatban, lol.

Boldog szülinapot Blog! Hej-hej, kétévesek vagyunk, én meg kezdek ellustulni, mint a mellékelt ábra mutatja… Lehet, hogy mostantól semmit nem kéne megígérnem nektek, nem? Úgyse tartom be. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem fogok többet írni – isten ments, életem legszarabb hónapja volt, amikor nem írtam –, inkább azt, hogy hagyom a dolgokat a saját medrükben folyni, és akkor nem fognak basztatni a határidők, ami egyrészről nem fog tovább stresszelni, másrészt viszont lehet, hogy szét fogok folyni… mondjuk nem tudom, hogy ennél jobban hogyan tudnék széjjelebb lenni. Gondoltam rá, hogy a szülinapra stílusosan Nászutat hozok, elvégre tavaly azzal kezdtem el a az egész éven átívelő történetet, de aztán Roderich megmakacsolta magát, illetve egy huszárvágással átírtam az egész, eredetileg karácsonyra szánt történetet. Szóval nesze nektek, Magic Trio at their finest. <3 Új címkét kéne nyitnom. Az lenne a neve, hogy "Tino mindent...

Mivel annyi sok szépet írhatnék, illetve lassan a szakdolgozatomhoz is hozzá kéne szagolnom, elmesélem nektek, mivel ba… töltöm az időm manapság. Átnyálaztam a „Hetaliaötletek” című, egyre vaskosabb dokumentumom, melyben helyet kapnak nem csak a félmondattal bevezetett ötletfoszlányok, de az egyes történetek alternatív változatai, meg ilyen-olyan beszólások is. Túlzott háttérkutatásba kezdtem a Nászút tal kapcsolatban, és nagyon félek, hogy a történet rovására fog menni, arról nem is beszélve, hogy Erzsi nem hajlandó főszereplőként viselkedni és inkább csak megfigyelője annak a történetnek, ami basszus, vele történik. Nem kéne így lennie. Rugdosom, hogy viselkedjen, de még nem hajlandó produktív lenni. S végül: kedvem támadt feltölteni ide valamit, szóval elkezdtem befejezni az egyik félkész one-shotot. Írtam hozzá vagy 800 szót, aztán a történet elküldött az anyámba. Írtam tovább, ezúttal angstos GerItát, amin végig húztam a számat, mert a No. 1 történetet tot...

Láttam ezt a képet, és írni akartam egy hozzá illő történetet. Az lett a vége, hogy E/1-ben megszenvedhetitek Poroszország, Ausztria és Magyarország kalandjait. Canon-compliant történet, igyekeztem tartani magam a szereplőkhöz, és nagyon remélem, hogy Roderich nem lett túl béna. Cserében igyekeztem Gilbertet is kicsit hülyére venni, Magyarországot pedig Elisének hívják, mert az egy milyen vicces német becézője a nevének. Erzsi utálja, ha becézik. Roderich szintúgy. Gilbert egyes pontokon Östiként hivatkozik rá, amit az Österreich-ból rövidítettem. Az „Ungarn” németül Magyarországot jelent. Egyes pontokon AusHun-utalások, és nekem sem egyértelmű, hogy most van-e PruHun, vagy nincs. Disznó viccek akadnak, egy kis GerItával, mert úgy szép az élet. Egy ilyen gyökér holmi megérdemli, hogy gyökér zenét adjak hozzá, nemde?

Gondoltam, kikapcsolódásnak megírom a korábban „frying pangle”-címmel beharangozott holmimat… aztán Gilbert nekiállt angstolni… és ez lett belőle. Kánon kedvenc poroszunk kb. 20 éves. Nagyzoló, hangos, kicsit fura, de tehetséges. Sokáig nem volt senkije, és imádja az öccsét. Jelen Gilbertünk kicsit idősebb. Neki van családja, de bár ne lenne. Bármit tesz, elismerésre nem számíthat. Nagyon szeretne újra az a nagyzoló, hangos, kicsit fura, de tehetséges ember lenni, mint régen volt. Bizony isten, semmi bajom Roderichhel. Egyéb karakterek: a Német Szövetségi Köztársaság tagországai. Úgy döntöttem, mégis kapnak címkét. ( VDM , haha) Ebben a fejezetben: Marlene „Ada” Diest – Vesztfália Theobald „Theo” Werden – Rajna-vidék Luca von Haugwitz – Szászország (a c-t k-nak ejtsd, ez férfinév) Alig lehet olyan képeket találni, amiken nem mosolyog ÉS nincs egyenruhában. Ez a kép egyik kritériumnak sem felel meg.

Éppen próbálom megbeszélni Fogd a kezem! #15-tel, hogy legyen belőle valami. Ihletgyűjtés közben kikukáztam a dokumentumaim, és megtaláltam benne ezt. A végéről hiányzott kb. 500 szó, egyébként ez egy fullos, többfejezetes sztori, nem is értem, hogy is nincs még fenn :P Tessék tehát parancsolni. A többi fejezetét beidőzítettem, hogy még véletlenül se maradjatok olvasnivaló nélkül. Humán au, az első fejezettel elspoilerezem az egész történetet. Akad benne még egy kupac érdekesség. Nyo!Franciaország, FrUK, említés szinten RusAme. Meg sírás, angst és még több sírás. Ettől a történettől ne számítsatok kedvességre.

Mit nekem befejezni a fennálló történeteket! Ezt amúgy rövidnek tervezem. Ismertető: Heterotalia, avagy néhány szereplő akarata ellenére nemváltáson esett át, ráadásul még emberek is. A családi állapotuk elég… érdekes. Kikacsintás a tizennyolcadik századra, plusz az alapvilág szempontjából távoli unokatestvére az Édesem c. ficnek, ergo lehet benne számítani egy-két (sok) kalózra, meg némi Karib-tenger kalózai utalásra :3 Miért lett Erzsi apja László? II. Ulászló miatt, aki megkötötte a Habsburgokkal a házassági szerződést... Ennek a képnek nem sok köze van a fichez...

Kinek rémlik a Légy hát országgá ? Több ponton akadnak rá utalások, szóval tekinthetjük a folytatásának is. Khm, khm, töris áttekintés, tudom, hogy imádjátok.  

(agyon-)SZERKESZTVE. Ennek kell egy befejezés, de nem nagyon találok neki, szóval feltöltöm ide az első részét, hátha a tudat, hogy a fele már publikálva van valahol, biztat egy kicsit. Lesz vége. Komolyan. Addig is, lássuk, miből élünk: humán AU, FACE-family, ezúttal FrUK szempontból. Francis POV. Téma: egyetemi tanár!Francis egyedül neveli a fiát, Matthieu-t. Matthieu azonban elmegy két és fél hétre Svájcba sítáborba, egyedül hagyja Francist a lakásban. A városban. Gondolatok jönnek és mennek, régi sebek nyílnak fel. Rendbe jöhet csak attól, hogy Matthieu végre hazajön?

PruHun nyáltenger. Kell ilyen is. AU.

Ez régi. Tényleg. Szerintem a legelső fanfic volt, amit írtam a fandomban, úgyhogy inkább el se olvasom. Ami van: egy kis német-tesók meg PruHun. (azóta is OTP)