Csak egy lépés az ég

 Humán AU, ahol Ludwig próbál szót érteni a nagypapájával. Így, tizenkét fejezet Betsy mama után azt kell hinnem, hogy van valami velem, meg az idősekkel. Hozzátenném, hogy Arthur jobb helyzetben volt, és alapvetően jobban reagál az idősek hülyeségeire. Ludwig nem. Ludwig bátyja egyetlen tanács erejéig ugrik be, de hajlok rá, hogy egyetértsek vele.

 Humán AU, avagy Alfred és a gyorséttermek. Nem arról az oldalról, ahogy gondoljátok.   Itten találtatott

 Úgy rémlik, hogy főztem. Vagy sütöttem? Mindegy, a konyhában voltam és mintha egy bögre tea is készülőben lett volna, amikor ez a ficötlet kipattant. Én meg azt mondtam, hogy elég volt a szenvedésből,e gy egypercest igenis kiszenvedek így… pár hónap hallgatás után. Szóval egyperces. Ne keressétek benne életetek értelmét. Meg mást se.   a képet szokás szerint loptam és kivételesen nem tudom, honnan

E z ilyen utó-karácsonyi fic, ha már a napokban játszódik. Igen, karácsonyra készült volna. Jobban áll, mint a tavalyi karácsonyi fic, az még mindig nincs kész. Létezik, hogy túl sok krimit olvastam mostanában? Lássuk csak: év elején letoltam a valaha megjelent összes Sherlockot, aztán most ráfüggtem Agatha Christie írásaira… iiigen, határozottam megtörténhet , hogy erről van szó. Az ötlet onnan jött, hogy Yaralának van ez az egészen kiváló története , kicsit detektív, kicsit noir, mindenesetre nekem nagyon tetszik. (Folytit.) Ez nem olyan. Ebben mindenki hülye, mondjuk úgy, hogy szokás szerint. Romano lehet, hogy egy kicsit OOC, elvégre nagyon sokat nyilatkozik, ráadásul relatív keveset káromkodik, és néha még egészen bátornak is lehet nevezni. Ami a kánon-Romanónak tudvalevőleg igazán nem erőssége. De térjünk a lényegre, nem igaz? Ez egy krimi. Egy krimihez kell egy halott meg egy detektív, ideális esetben a detektívnek van egy segédje is. Botcsi...

  Hali. Meghaltam kétszer, aztán sajnos feltámadtam, meg ilyenek. Igyekszem írni mostanság, mert az elvileg meghozza a kedvet ahhoz, hogy az ember írjon (mi?). Budapesten felújítják a hármas metrót, nem tudom, kinek ismerős a helyzet. Már egy ideje tart a dolog. Most nyáron, mikor egyik nap igyekeztem munkából hazalopni a testem, a lelkem meg valahol volt, megláttam ezt a fazont. A lelkem visszateleportált belém, mert eskü , a fickó, aki felszállt, olyan fensőbbséges undorral nézett végig a buszon, hogy kapásból drága Roderich jutott róla eszembe. Vagy négyszer futottam neki ennek a novellának. Előbb túl gonosz voltam szegény Rodival, aztán megpróbáltam kedves lenni vele, de azzal az egész premissza értelmetlen lett, a kivasalt történetek pedig mind az írónk, mind az olvasónak kényelmetlen érzéseket okoznak. Végül lett ez, amiben Rodi nem is főszereplő, csak feltűnik néhány bekezdésben. Fogadjátok szeretettel Felikset, aki nagyon régen járt már erre, és most lelke...

Tegnap este megfordult a fejemben, hogy írni kéne valamit Fehéroroszországgal. Utána jött az, hogy mi lenne, ha a húszas évek Párizsa lenne a helyszín. Nem nagy cucc, elvégre az orosz arisztokrácia beszélt franciául… Akkor még csak körvonalazódott az ötlet. Lett egy mondat, de annyira kevés volt, hogy el se mentettem. Meg nem is volt kedvem megint romantikus holmit írni. Inkább valami olyat akartam, amiben egy fia párkapcsolat sincs. Natalia jelenléte ezt valamelyest adta, mert őt senkivel se tudom shippelni. No de! Onnan ismerszik meg az új félév, hogy nincs kedvem dolgozni, pedig kéne. Így hát reggel az előre felvett előadás helyett írtam, és alázattal jelentem, öt és fél óra alatt írtam egy négyezer szavas szöszt. A szereplők OOC-k, és mivel éppen becézgetni támadt kedvem, a szereplő országokat még csak nem is a tisztes nevükön szólítják. Előbb-utóbb kiderül, hogy ki-kicsoda. Kitartást. A történet dióhéjban: Az öreg Braginszkij herceg már nem él. Már a f...

Egyperces, háromszor száz szóban. Avagy: Francis és a koronavírus, már megint, mert nem bírok magammal.

Ideje volna egy Nászutazásnak, de valahogy nem tudtam magam rávenni a dologra. Viszont Roderich álmainak hála, volt egy félig megírt Scott-jelenetem, szóval nem kell megvárnotok, hogy valamelyik Kirkland elmesélje a család szomorú történetét. Ím, elétek tárom, de ha még nem olvastátok a huszonnyolcadik fejezetet, akkor nem javaslom. Engedjétek meg, hogy eláruljam: a fejezetek alá írt kommentek mintegy 1200%-ban felgyorsítják a következő fejezet elkészültét. Ez úton is örök hálám louismayfairnek, amiért olyan lelkes volt és segített visszaülni a lóra. (Vagy visszakászálódni a hajóra, mégis hajókázunk, vagy mifene.) És hogy miért késik az a bizonyos fejezet: öhh, mindjárt végjáték, akkor meg általában belassulok, plusz még mindig nem döntöttem el, hogy melyik végkifejlet legyen, az, amikor értetek mindent és csak harcolni kell meg ráébredni néhány dologra, vagy az, amikor egy adagban esik le az igazság mindenkinek… meg addig meg kéne tanulnom tömegjelenetet írni, ami pedig rohad...

Ez a történet az Une grande perté vel egy doksiban van. Eredetileg egyben lettek volna, de a bevezető második mondata után annyira elütöttek egymástól, hogy leszedtem az elejét és csak azt posztoltam. Most, a számos játék keretein belül befejeztem. A történetről: Amerika a főszereplő, ennek megfelelően finoman kell kezelni. Napi politika említés szintjén megjelenik. Emlegetnek benne mások számára nem fincsi dolgokat. Kedves Hádész, ezt rejtette a 33-as szám, remélem, tetszeni fog! Forrás

Van ez a számos játék. Van még egy versenyzőnk, de az a történet éppen kibaszott velem, szóval még várunk rá egy kicsit. Helyette fogtam a főbb szereplőket és átraktam őket emide, mert miért ne. Jó tanács az életre: ha írni akartok, akkor érdemes az adott történet vonalát elősegítő zenét hallgatni. Ez nem az volt, amit írni akartam, szóval szégyen a tehenemre, háromnegyed egytől fél ötig megírtam ezt a csodát. 3400 szó. Remélem, tetszeni fog. Az alapján, hogy már most kiteszem, gondolom, sejthető, hogy mennyire néztem át. Ez van, a hirtelen felindulásból elkövetett ficek megérdemlik, hogy így rakjam ki őket, belerondítanak a menetrendembe. Egyéb magyarázatok a történet végén. Remélem, legalább annyira élvezni fogjátok az olvasást, mint amennyire nekem flow volt írni. Hallgatmány: Rafferty – Mausoleum . Ez igazából egy sajátos keveréke egy songficnek és egy Hetalia-Indiana Jones crossovernek. Amúgy történelmi AU. Meg humán AU. Meg megszegtem vele egy régi ígéretem. :| ...

Egyszer volt, hol nem volt, 2019 júliusában történt egyszer, hogy csináltam egy doksit, aminek azt a címet adtam, hogy „RomaBel tsadalatos”. Talán úgy is marad félkészen, ha 2020 áprilisában nem támad az a világmegváltó ötletem, hogy megkérlek titeket, mondjatok számokat. Nagy tapsot kérek Mandli Veronillának, aki a 25-ös számmal megnyerte ezt a csodát! Remélem, tetszeni fog. A történetről: nem tudom, hogy kezdődött. Három sor fogadott, miszerint 1, így kéne haladnia a történetnek, 2, vagy inkább így, de akkor más a szemszögszereplő, 3, ez örömírás, ne gondolkodj, hülyegyerek. Ez a történet az utóbbi két pontból lett megalkotva. Pont ennyi gondolatot keressetek benne. A munkacím alapján sejthető, hogy mi a történet alapja. Dél-Olaszország és Belgium, Romano és Emma. Mivel latin vér csörgedezik bennük, ezért némi sikamlósabb tartalom befigyel, emellett Romano ezerötszáz szóban szeretné rendezni a kapcsolatukat. Bábaként még jelen van néhány Tumblr-bölcsesség és Paulo Coelho. F...

Korábban említett keserédes GerIta történet, mely kb. 1500 szónak indult és lett belőle 5500. Sose volt még ilyen. Ez egy ilyen… kísérleti? Visszaemlékezős? Egyezzünk meg abban, hogy kísérleti-történeti, és mivel benne van egy rakás korszakról alkotott headcanonom, angsolnak egy kicsit, meg megint kaptok egy oldalnyi esszét a történelmi eseményekről, így megkapta a historia címkét is, amit a Szemelvények egy harcos életéből kapcsán ismerhettek. A címnek nem sok köze van magához a történethez, csak jól hangzott, ráadásul Felinek kényszeres beszélhetnékje van közben. Mikor nincs? Badalisc: mágikus teremtmény, mely az észak-olaszországi Andrista közelében él, az erdőben. Széles feje, két szarva és hatalmas szája van, a szemei világítanak. Január ötödikén ereszkedik le a hegyekből, hogy elmondja a falu lakosságának a beszédét. Január hatodikán a közösség megkegyelmezik rajta és visszaengedik az erdőbe. A beszédében a badalisc elmondja a pletykáit a falu lakóiról, gyakran rímbe...

Egyszer volt, hol nem volt, eszembe jutott, hogy kilencedikén van a blogom születésnapja, és még egy főcímet is összedobtam, hogy oké, akkor szülinap. Ez asszem elsején volt. Kilencedikén éjfél előtt egy perccel kiment az üdvözlet, egyéb törzsszöveg nélkül. Arra gondoltam, hogy majd kilencedikéig befejezem a Nászút soron következő fejezetét. Hát, nem tettem. Kedves blog, elnézésedet kérem, és utólag is boldog születésnapot kívánok neked. Nektek pedig jó szórakozást ehhez a kis szöszhöz. Előképzettség szükséges: a történet az Assenza világában játszódik, a kisregényben elmeséltek után. A főszereplő Francis, aki egy kicsit morcos Romanóra. Remélem, a végére kiheveri. Avagy: Francis rendezvényszervező, belsőépítész, esztéta. Érdekli a művészet, de néha nem érti. Emma Romano festményeinek szakértője, Romano pedig a festő, aki azokat elköveti. Eva, Marcel és Victor: OC-k, Francis munkatársai. A történet Lyonban kezdődik, egy októberi reggelen. ...

Depresszióm új szintre hágott, avagy minek foglalkozzam bármivel, ha úgyis szar a végeredmény. Ennek most a Nászút issza meg a levét :D Ímhol egy „rövid”, tűnődős, erősen germanizált történet. Szereplők: egy tépelődő Ludwig, egy gyanakvó Gilbert, egy szertelen Ela, egy ponton összekacsinthattok a pimasz Feliksszel és szerencsénk lesz Roderichhez is, aki mellé nem kell jelzőket rakni, mert úgyis tudjátok, hogy milyen. Oh, meg ne feledkezzek Vladimirről, aki ebben a történetben nem negatív karakter :O Mit is csinálnak drágáink? Ludwig hazautazik a Beilschmidt-birtokra, találkozik az ügyvéddel, és utána mehet kirándulni Kelet-Poroszországba, mindezt késő ősszel, mikor már fennáll a veszélye a havazásnak, márpedig hóhelyzetben a vonatok késnek, főleg a boldog békeidőkben, mikor ez a történet játszódik. A vonatok vicces jószágok , amúgy. (*Tonhal az elméje hátuljába lökdösi a töris énjét, hogy ne tolja tele ezt a ficet mindenféle utalással*) Mit akartam még. Ja, megvan. XIX-X...

Nagy hír, avagy: megvan a nyelvvizsgám, leadtam a szakdolgozatom, szóval Hawaii van! Francokat, most kell bepótolni mindent, amit eddig nem csináltam ezekre hivatkozva. No sebaj, igyekszem felzárkózni, főleg írás tekintetében, mert megérdemlitek. Ma egy ilyen kis szöszt kaptok, a tegnapi vezető hírek margójára. Lehet, hogy egy hasonló nyúlfarknyi szösszel még megörvendeztetlek titeket a közeljövőben, leginkább azért, mert önmarcangoló hangulatomban ismét Szolzsenyicint olvasok. Nem kéne.

Diplomatikusan fogalmazva: ez egy kicsit tovább tartott, mint gondoltam. Nem diplomatikusan: Tonhal, mi a ?! Majdnem két hónapja volt, hogy, bármit hoztál az éhezőknek! Hát… ja. Előbb az említett fogadalom, utóbb meg az érzés, hogy ha már ennyit hiányoztam, akkor talán illene valami értékelhetőt lerakni elétek. Utóbbi nélkül ezt még november elején kiraktam volna, ugyanis az ígéretemet megszegve, egy depressziós pillanatomban Romanót segítségül hívva angstoltam egy sort. Fogadjátok szeretettel.

Tegnap (illetve ma) hajnal kettőkor szembejött velem egy tumblr poszt , és csináltam belőle 1000 szónyi, pocsék minőségű semmittevést. Hallgassatok hozzá olyan cuki zenét , mint amilyen cuki ez a páros. Azt hiszitek, hogy egy meg két hétig nyűglődök egy fejezeten, mi? A fenét. Ha egyszer megvan, hogy miképpen lesz, akkor akár 4000 szót is megírok egy nap és utána fájnak az ujjaim. Addig meg mindenre elszarom az időm, pl. nevezett tumblr posztok nézegetésére, egy történetnek egy nagyon távoli fejezetének a 12x verziójának elképzelésére, vagy egy olyan történet írására, amivel kapcsolatban megígértem magamnak, hogy nem teszem fel, amíg a mostani befejezetlenek közül valamelyikkel el nem készülök (a Fyrirgefðu mérnek még kell kb. 1-2-3 fejezet, de az istennek nem akarja írni magát…) meg ilyenek. Vagy csak megint megpróbálkozom a rajzolással. Szeretek rajzolni, csak nem tudok :'D Srácok, április van, és ez az első olyan bejegyzésem, ami nem a tavalyi befejezetlen kisregénye...

Szerintem azért nem haladok a holmijaimmal, mert mindig elterelik a figyelmem. Most éppen szemináriumi dolgozatot kéne írnom, de az eddigi anyagaim elhagytam, szóval mit nekem, saját magamnak kárpótlásul megosztok veletek egy félkész írást. Ha. Haha. Viszont úgy döntöttem, átveszem Susie munkamódszerét, és akkor kapjátok meg belőle a következő fejezetet, mikor az utána következő is készen van. Gondolom, feltűnt már itteni kószálásaitok során, hogy a fogalmazás nem az erősségem. (lol) Magyarra fordítva, ez egy fejezet, a második készen csücsül a gépemen, a harmadik pedig tart a negyedik bekezdésénél. Mint ebből is látszódik, ez a háttérprojekt fut már egy ideje. És szeretném befejezni. Mivel pedig utálom azokat a dolgokat, amik nincsenek befejezve, ezért kidobom ide az első fejezetet, hogy ti is utáljátok, hogy nincsen befejezve, és befejezzem. Szerintem négy-öt fejezet, nem szeretném hosszabbra nyújtani. (Igen, azért dobom ki, mert megcsömörlöttem a Ritmusváltással. Gilbert me...

Századik bejegyzés az oldalon. Ennek kicsit nagy feneket akartam keríteni, és nagyon komolyan próbálkoztam azzal, hogy valami vállalhatót alkossak erre a nagy alkalomra. Természetesen az lett belőle, hogy rágörcsöltem, a megnyitott dokumentumok nem akartak együttműködni. Remélem, ezután jobb lesz. Nevezhetnénk songficnek is, mert nagyban hozzájárult a Magashegyi Underground Arcok, Utcák, Nevek című dala. Egyébként SwissAus. OOC-k, de annyira, hogy gondolkodtam rajta, mi lenne akkor, ha neveket kicserélve originál műalkotásként posztolnám :P Ez egy nagyon mély dolog lesz. Úgy képzeljétek el, mint egy viacolor járdát, amiből hiányzik egy tégla, és ebben a hiányzó lyukban kitöritek a bokátokat. Ez egy figyelmeztetés volt az angstos felhangra. Állítólag ez official art. (nagyon nehéz úgy írni meg posztolni, hogy a másfél napja megismert szobatársamat ne akasszam ki azonnal)

R ám tört a vágy, hogy RusAmét írjak. Romantika-mentes Tonhal-féle filozófus-percek (túl sok kötőjel, lol), egy kis bromance és kísérleti stílus. Kell nekem Magashegyi Undergroundot hallgatni. (este van már, lehet, hogy lesznek érdekes mondatszerkezetek)