Csak egy lépés az ég

 Jelen harmadik fejezetünkben a kedves francia unoka már meg is szólal. Nem sokkal ezek után Betsy mama egy kicsit mérges lesz Arthurra... Sanszos, hogy ezt is Pinterestről loptam

 Nohát, elég kihalt itt a levegő mostanában, szóval gondoltam, körbekérdezem, hogy szokott-e még járni erre valaki, vagy már mindenki átköltözött AO3-ra meg Fanfiction.netre. Amúgy Merengőn is fenn vagyok. Ha írtok magyarul, akkor csápolok, hogy rakjátok fel oda is, mert anime/manga kategóriában én moderálok és néha nagyon kevés a dolgom :3 Betöltés…

  Arthur megpróbáltatásai Cumbriában, első felvonás. Mama természetesen mindenkit ismer a környéken, és ezt a tudását feltétlen meg akarja osztani Arthurral is. Ez a tudás kiterjed arra, hogy mások is elrángatták az unokájukat a világ végére…   Rövid karakter-számbavétel: Arthur: főszereplő, egyetemista, még sok szenvedés vár rá Betsy mama: a dédimama, anyai ágon, ő biztosítja Arthur számára a szenvedést Irene és Allistor: Arthur szülei Nan, Amy és Rita: Betsy mama lányai, Nan Arthur nagymamája, aki már nem él Flynn, Scott és Owen: Arthur bátyjai, Arthur néha szeretné elintézni, hogy ők se éljenek Egyéb karakterek a megjelenésük után felmásznak erre a listára. Az alább szóba kerülő személyek csak azért vannak, hogy érezzétek a mamák végtelen közléskényszerét és az unokák abszolút elveszettségét.    

Mint a mellékelt ábra mutatja: nem bírok magammal. Ezt a történetet már dédelgetem egy ideje, egészen pontosan tavaly szeptember óta ücsörög a gépemen és úgy érzem, elérkezett a megfelelő idő arra, hogy kirámoljam. Már csak azért is, mert még elmúlik a járvány és elveszíti az aktualitását, nekem meg vissza kell menni egyetemre, ahol fele annyi elba… mármint többet kell majd dolgozni. Nem, az eredeti művet (még) nem volt szerencsém olvasni, de rajta van a listámon. És éppen azért, mert el akarom olvasni, meg se néztem, miről szól vagy hogy van a történet, szóval a címnek nem sok köze van hozzá azon kívül, hogy Tonhal megint azt hiszi magáról, vicces fiú.   Figyelem : fogalmam sincs, hogy mentek a dolgok Angliában. Sose jártam ott, pláne nem azon a részén, amiről most írni fogok. Valamennyire nyilván utánanéztem a dolgoknak, de a koronavírus kapcsán spec pont nem volt kedvem nagyon mélyen beleásni magam a dolgokba… szóval a magyar rend szerint (ahogy emlékszem rá,

Tegnap este megfordult a fejemben, hogy írni kéne valamit Fehéroroszországgal. Utána jött az, hogy mi lenne, ha a húszas évek Párizsa lenne a helyszín. Nem nagy cucc, elvégre az orosz arisztokrácia beszélt franciául… Akkor még csak körvonalazódott az ötlet. Lett egy mondat, de annyira kevés volt, hogy el se mentettem. Meg nem is volt kedvem megint romantikus holmit írni. Inkább valami olyat akartam, amiben egy fia párkapcsolat sincs. Natalia jelenléte ezt valamelyest adta, mert őt senkivel se tudom shippelni. No de! Onnan ismerszik meg az új félév, hogy nincs kedvem dolgozni, pedig kéne. Így hát reggel az előre felvett előadás helyett írtam, és alázattal jelentem, öt és fél óra alatt írtam egy négyezer szavas szöszt. A szereplők OOC-k, és mivel éppen becézgetni támadt kedvem, a szereplő országokat még csak nem is a tisztes nevükön szólítják. Előbb-utóbb kiderül, hogy ki-kicsoda. Kitartást. A történet dióhéjban: Az öreg Braginszkij herceg már nem él. Már a f