Csak egy lépés az ég

 NeptuNeitinek sok szeretettel, miután megdobott egy kérdéssel és egy kívánsággal. Egy hónap volt ez az ezer szó? Kettő? Ez egy történet? (Nem. Ezek csak ilyen szöszök, amiket összeköt, hogy ugyanahhoz a dologhoz kapcsolódnak.) Alfred és Kiku. Ha így végiggondolják, akkor nem kéne működnie. Ők se értik. A partvonalon álló testvérek se értik. Ajánlott hallgatmány, ami miatt ez a történet most elérhetővé lett: Rolling Stones – Sweet Virginia Kép innen

Volt ez az előző egypercesem, amire olyan sok szépet írtatok különböző helyeken, hogy feltámadt bennem a késztetés, hogy úgy… csináljak dolgokat. Szóval végigtúrtam a gépemet, meg azokat a doksikat, amikről tudom, hogy soha de soha nem fogok eljutni addig, hogy megírjam, vagy értelmes történetet varázsoljak belőlük. Arra jutottam, hogy fain egyperces-gyűjteményt lehet belőle összedobni, arra jók, hogy adjanak egy löketet. Esetleg egy ötletet. (Ha kedved támadna megírni valamelyiket egy kicsit hosszabban – hajrá, aztán dobj egy üzenetet, hogy tudjak rajta örömködni <3) Kezdjük a klasszikussal: FrUK.  

E z ilyen utó-karácsonyi fic, ha már a napokban játszódik. Igen, karácsonyra készült volna. Jobban áll, mint a tavalyi karácsonyi fic, az még mindig nincs kész. Létezik, hogy túl sok krimit olvastam mostanában? Lássuk csak: év elején letoltam a valaha megjelent összes Sherlockot, aztán most ráfüggtem Agatha Christie írásaira… iiigen, határozottam megtörténhet , hogy erről van szó. Az ötlet onnan jött, hogy Yaralának van ez az egészen kiváló története , kicsit detektív, kicsit noir, mindenesetre nekem nagyon tetszik. (Folytit.) Ez nem olyan. Ebben mindenki hülye, mondjuk úgy, hogy szokás szerint. Romano lehet, hogy egy kicsit OOC, elvégre nagyon sokat nyilatkozik, ráadásul relatív keveset káromkodik, és néha még egészen bátornak is lehet nevezni. Ami a kánon-Romanónak tudvalevőleg igazán nem erőssége. De térjünk a lényegre, nem igaz? Ez egy krimi. Egy krimihez kell egy halott meg egy detektív, ideális esetben a detektívnek van egy segédje is. Botcsi...

  Mind hosszát, mind készítési idejét tekintve egypercest szeretnék felszolgálni a tisztelt publikumnak. Ja, még élek. A megfogyatkozott posztokban az látszódik leginkább, hogy éppen az igen saját regényemre koncentrálok, amit az év végéig szeretnék befejezni. Még van belőle két fejezet. Az írási sebességemet ismerve, lehet, hogy átcsúszunk a jövő évbe. Nem örülnék neki.  

  Hali. Meghaltam kétszer, aztán sajnos feltámadtam, meg ilyenek. Igyekszem írni mostanság, mert az elvileg meghozza a kedvet ahhoz, hogy az ember írjon (mi?). Budapesten felújítják a hármas metrót, nem tudom, kinek ismerős a helyzet. Már egy ideje tart a dolog. Most nyáron, mikor egyik nap igyekeztem munkából hazalopni a testem, a lelkem meg valahol volt, megláttam ezt a fazont. A lelkem visszateleportált belém, mert eskü , a fickó, aki felszállt, olyan fensőbbséges undorral nézett végig a buszon, hogy kapásból drága Roderich jutott róla eszembe. Vagy négyszer futottam neki ennek a novellának. Előbb túl gonosz voltam szegény Rodival, aztán megpróbáltam kedves lenni vele, de azzal az egész premissza értelmetlen lett, a kivasalt történetek pedig mind az írónk, mind az olvasónak kényelmetlen érzéseket okoznak. Végül lett ez, amiben Rodi nem is főszereplő, csak feltűnik néhány bekezdésben. Fogadjátok szeretettel Felikset, aki nagyon régen járt már erre, és most lelke...

Mint a mellékelt ábra mutatja: nem bírok magammal. Ezt a történetet már dédelgetem egy ideje, egészen pontosan tavaly szeptember óta ücsörög a gépemen és úgy érzem, elérkezett a megfelelő idő arra, hogy kirámoljam. Már csak azért is, mert még elmúlik a járvány és elveszíti az aktualitását, nekem meg vissza kell menni egyetemre, ahol fele annyi elba… mármint többet kell majd dolgozni. Nem, az eredeti művet (még) nem volt szerencsém olvasni, de rajta van a listámon. És éppen azért, mert el akarom olvasni, meg se néztem, miről szól vagy hogy van a történet, szóval a címnek nem sok köze van hozzá azon kívül, hogy Tonhal megint azt hiszi magáról, vicces fiú.   Figyelem : fogalmam sincs, hogy mentek a dolgok Angliában. Sose jártam ott, pláne nem azon a részén, amiről most írni fogok. Valamennyire nyilván utánanéztem a dolgoknak, de a koronavírus kapcsán spec pont nem volt kedvem nagyon mélyen beleásni magam a dolgokba… szóval a magyar rend szerint (ahogy emlékszem ...

Tegnap este megfordult a fejemben, hogy írni kéne valamit Fehéroroszországgal. Utána jött az, hogy mi lenne, ha a húszas évek Párizsa lenne a helyszín. Nem nagy cucc, elvégre az orosz arisztokrácia beszélt franciául… Akkor még csak körvonalazódott az ötlet. Lett egy mondat, de annyira kevés volt, hogy el se mentettem. Meg nem is volt kedvem megint romantikus holmit írni. Inkább valami olyat akartam, amiben egy fia párkapcsolat sincs. Natalia jelenléte ezt valamelyest adta, mert őt senkivel se tudom shippelni. No de! Onnan ismerszik meg az új félév, hogy nincs kedvem dolgozni, pedig kéne. Így hát reggel az előre felvett előadás helyett írtam, és alázattal jelentem, öt és fél óra alatt írtam egy négyezer szavas szöszt. A szereplők OOC-k, és mivel éppen becézgetni támadt kedvem, a szereplő országokat még csak nem is a tisztes nevükön szólítják. Előbb-utóbb kiderül, hogy ki-kicsoda. Kitartást. A történet dióhéjban: Az öreg Braginszkij herceg már nem él. Már a f...

  Kihívás – harmadik nap  

Ideje volna egy Nászutazásnak, de valahogy nem tudtam magam rávenni a dologra. Viszont Roderich álmainak hála, volt egy félig megírt Scott-jelenetem, szóval nem kell megvárnotok, hogy valamelyik Kirkland elmesélje a család szomorú történetét. Ím, elétek tárom, de ha még nem olvastátok a huszonnyolcadik fejezetet, akkor nem javaslom. Engedjétek meg, hogy eláruljam: a fejezetek alá írt kommentek mintegy 1200%-ban felgyorsítják a következő fejezet elkészültét. Ez úton is örök hálám louismayfairnek, amiért olyan lelkes volt és segített visszaülni a lóra. (Vagy visszakászálódni a hajóra, mégis hajókázunk, vagy mifene.) És hogy miért késik az a bizonyos fejezet: öhh, mindjárt végjáték, akkor meg általában belassulok, plusz még mindig nem döntöttem el, hogy melyik végkifejlet legyen, az, amikor értetek mindent és csak harcolni kell meg ráébredni néhány dologra, vagy az, amikor egy adagban esik le az igazság mindenkinek… meg addig meg kéne tanulnom tömegjelenetet írni, ami pedig rohad...

Gondoltam egyet és megírtam. Nem, még nincs Nászút. Tudom, hogy lenne a következő fejezet, de nem akarom írni, mert benne van Norvégia. Erről a történetről: hogyan lehet eltolni az életed? Mi lehet az oka annak, hogy egy kupac alapvetően okos ember nem használja ki a lehetőségeit? Francis harmincöt éves, börtönviselt ember. Az ismerősei pont olyanok, mint ő, mégis úgy érzi, hogy többek nála, elvégre nekik volt okuk arra, hogy olyanok legyenek, amilyenek. Neki a világon semmi oka nem volt rá. Ezekhez a Coelhóhoz hasonlóan mélyenszántó gondolatokhoz dobjatok hozzá egy kurva meleg nyári napot és megkapjátok ezt a történetet. Előre is elnézést mindenkitől, aki esetleg megbotránkozna. +18-as jelölés a felsorolt kemény tartalmak miatt. Említett már-nincs-FrUK, Spamano, meg mélyen eltemetve Gilbertben is bujkál némi érzelem. Hallgatmány.

Na hali, összedobtam egy… szerintem ez 18-as karikás, mármint én megadom neki, elvégre vannak benne ööö, ja, részek . Semmi komoly, csak éppen katolikus diáklány hangulatomban vagyok. Amúgy FrUK. Humán AU, a helyszín valahol Amerika. Ha ismerős nektek a Magical Strike AU, akkor Francist meg Arthurt pont úgy tessék elképzelni. Ha valaki nem bírja az alkoholgőzt, akkor ezt ne olvassa el. Arthur, te se bírod. Egyébként családi történet. Kicsoda neked a féltestvéreid féltestvére? Arthur nagyon szeretné tudni a választ erre a kérdésre. Ajánlott hallgatmány: Magashegyi Unterground – Álmatlanság Titák.

Boldog szülinapot, Tonhal! Nem, ne is próbáld tagadni, egy lusta disznó vagy, azért nem ugráltad körbe a mai napot. Gyerünk, meséld csak el nekik, hogy a tervezett kisregényt nem írtad meg, és helyette az egyik számos játékban szereplő ficet szaggattad ketté. Aminek amúgy annyi értelme biztosan van, hogy a Merire úgyis kettőbe kellett vón tépnem ahhoz, hogy felrakhassam. Lol. Akkor, a mai anyagról! Négyéves, már óvodás Tonhal büszkén prezentálja nektek a ficet, amin még 2017 augusztusában kezdett dolgozni. Érdekessége, hogy azóta legalább nyolc változatot megért, a plot sokkal szerteágazóbb, mint volt, a régi történetet hülyeségnek tituláltam és újraírtam, meg ilyenek. Anno a Nagy Mappatakarítás során ezt az ötletmagot nem vetettem el (mint sok másikat), hanem megtartottam, dédelgetve a hiú reményt, hogy majd egyszer befejezem. Örömmel jelentem, eljött az a nap. Tapsoljátok meg F.-et, aki a négyes számot választva megadta a löketet ahhoz, hogy mintegy ezer szóról feltornáz...

Most, hogy itthon vagyok második hete, kegyeskedem frissíteni… egy novellával. Nem megy nekem ez az írás mostanában, akár van időm, akár nincs. Lehet, hogy itt velem van a baj. Jó, hogy leesett ilyen hosszú idő után, ugye? Azért nem kell aggódni, a Nászút is készül, csak nem pont azzal a lendülettel, amivel elkezdtem. Mostanában jött velem szembe egy írós bingó, amin kénytelen voltam jelölni, hogy a feltöltések rendszeressége jelentősen megváltozik a harmadik fejezet után. Lehet, hogy háromfejezeteseket kellene írnom. Amúgy, akartam posztolni egy keserédes GerItát még a hónap közepén, csak a szerkesztés közben felvetődött bennem a kérdés, hogy akartok-e keserédes GerItát olvasni… Arra jutottam, hogy nem. Ha mégis, jelezzétek kalimpálással és kirakom azt is. Jelen kis történetünkről: a Merengőn volt egy kis pályázat, bezártság témára. Arra kezdtem el írni, de aztán máshogy jöttek ki a dolgok. Amúgy is túl vidám ez a történet a bezártsághoz. Ez a történe...

Jelen fejezet egészen sok lábjegyzetet tartalmaz. Kaptok egy kis jegyzetet most, meg egy szószedetet a végén. Ja, meg van egy kis olvasnivalóm is, ha szerettek angolul mítoszokat dönteni. Hoppá-hoppá, ilyen borítóképpel vajon mi van a fejezetben...?

Boldog szülinapot Blog! Hej-hej, kétévesek vagyunk, én meg kezdek ellustulni, mint a mellékelt ábra mutatja… Lehet, hogy mostantól semmit nem kéne megígérnem nektek, nem? Úgyse tartom be. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem fogok többet írni – isten ments, életem legszarabb hónapja volt, amikor nem írtam –, inkább azt, hogy hagyom a dolgokat a saját medrükben folyni, és akkor nem fognak basztatni a határidők, ami egyrészről nem fog tovább stresszelni, másrészt viszont lehet, hogy szét fogok folyni… mondjuk nem tudom, hogy ennél jobban hogyan tudnék széjjelebb lenni. Gondoltam rá, hogy a szülinapra stílusosan Nászutat hozok, elvégre tavaly azzal kezdtem el a az egész éven átívelő történetet, de aztán Roderich megmakacsolta magát, illetve egy huszárvágással átírtam az egész, eredetileg karácsonyra szánt történetet. Szóval nesze nektek, Magic Trio at their finest. <3 Új címkét kéne nyitnom. Az lenne a neve, hogy "Tino mindent...

Tudjátok mi van ma??? Hát tudjátok? Oké, a cím elég spoileres, de igen, ma van a második szülinapom ^^ A tavalyi eseményekből tanulva, most gondosan előre megírt történetet hoztam nektek. Vagyis azt a holmit, amivel már elég hosszú ideje szöszölök nem túl ráérő időmben, vagy amikor mocsoksok fluffot igényel a lelkem. Hát. Fogadjátok szeretettel. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Tonhal, akit megdicsértek azért, mert nem ír erőltetett, meg agyoncukros, meg nagyon a párkapcsolatra kihegyezett történeteket. Ideje ezt a dicséretet rituálisan kivégezni, avagy ímhol vagyon egy szappanopera! Dióhéjban: Tino egyetemista, a részeges fajtából. A legjobb barátai engem is megleptek, hogy a legjobb barátai, de csak nem akartak lekopni, szóval RusFinHun-trióval nyomhatjátok végig ezt a történetet. Magyarországgal kapcsolatban még annyit, hogy elsőként ő szólal meg ebben a fejezetben. A címről: eredetileg blogregény lett volna, csak megmakacsoltam magam, hogy elég fura egy blog...

Rendszerüzenet : el vagyok havazva a beadandóimmal, lehet, hogy a következő időszakban csak az ördögszekereket fogja erre fújni a szél… azért próbálkozom. Mert, mint láthatjátok, beadandó-írás helyett most is ilyen hirtelen felindulásból elkövetett holmikat hozok. Leért bennem a Váratlan szépség című film. A történetről : aki erre járt tegnap este fél tizenkettőkor, az már összefuthatott vele, ugyanis akkor raktam ki nagyon büszkén. Elolvastam még egyszer, mert posztolás után hirtelen sokkal több lesz a helyesírási hiba. Közvetlen utána rájöttem, hogy az első verzió még nekem is túl durva, szóval igyekeztem… finomítani rajta egy kicsit. Anno Domini megkértetek rá, hogy jelezzem, ha egy sztorit nagyon gyilkosnak szánok. Tisztelettel, jelzem. Ismétlem: Ha sírós vagy, készítsd a papírzsepit. Franciaország x nyo!Anglia, mert a változatosság gyönyörködtet, és csak így voltak hajlandóak működni a felvázolt történetre. Mindemellett humán AU, és Anglia neve Rose, mert az ...

Kísérletezzünk! Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Tonhal, akinek az utóbbi időben nem volt ihlete. A szeptember az abszolút mélypont volt egész eddigi írói pályafutása során, mindemellett még a Blogger sem engedte neki, hogy felöltsön dolgokat úgy, ahogy ő akarja. Szóval most megpróbál kiszúrni a saját írói válságával, és fogott egy filmet, amit szépen, gondosan átírt Hetára. Mivel pedig hosszú, ezért fejezetenként kapjátok meg. Jól széthúzva, hogy ellegyetek vele egy kicsit, nekem meg legyen időm kivakarni magam az Ihlettelenség Mocsarából. A film: Eredet . Ha szeretnétek, kaptok hozzá szereposztást is. Tartani fogom magam a filmhez, tehát aki akarja, elspoilerezheti magának. Még a párbeszédek egy részét is átemeltem (öh, ja, 100%-át, lol). Egyes fejezetcímek a filmzene egyes darabjai lesznek. Hans Zimmer . Imádjátok velem együtt azt a fickót. Jó, rendben, elismerem, csak angstos GerItát akartam írni. Na. Ötletet adó kép (zárójelben: k...

Anglia és Izland, talán egy kis l'amour, talán egy kis együtt töltött idő… Official kép, mert egy ponton ilyen fejet fog vágni.

Az a helyzet, hogy ennek a ficnek története van. Látom, égtek a vágytól, hogy tudjátok. Tegnap kirakták Merengőre az ehavi kiemelteket, én meg azóta a Nirvánában élem nem-létem boldog perceit. Azt hittem, Kasei már utál, de csak van valami oka annak, hogy kikerült oda az a sztori, nem? Hát nem? Fura, hogy éppen ezt élem meg az életem betetőzéseként. Lehet, hogy nem járok eleget emberek közé. Éppen emiatt nagyon komolyan elhatároztam, hogy igenis megcsinálom azt a tizenhatodik fejezetet. Az lett belőle, hogy meglett annak az eseményvázlata, a korábban „törisamerika” munkacímen lehivatkozott történelmi angstnak a fél cselekménye és drámája, illetve összeszedtem egy féltucat anyagot a „Prussi3”-hoz is… és lett a végén ez. Tekinthetünk rá Prussi2,5-ként, mert annak indult, aztán ez lett. És mivel ez lett, átpakoltam Merengőn történetcsokorba, hogy egyszerűbb legyen, meg három-négy részt már csak illik őket egy helyre rakni, nem? (És kinn lett volna korábban is, ha nem alszom el...