Novemberi lapzárta - Szerzői közlemény

Tonhal.

  

Uh. Öh. Heló.

Nnnem tudom, ki nézi mostanában a posztokat, vagy mennyire írtam ki, hogy kicsit meg vagyok borulva, de… de nagyon el vagyok havazva mostanában a holmijaimmal, szóval bármivel is készültem, az most éppen parkolópályán van. Ami azért is rossz, mert VÉGRE tudnék is mit írni.

DE (!!!) ettől függetlenül szeretném, ha tudnátok, hogy nem tervezek alkotói szabadságra menni, továbbra is szeretném írogatni a kis holmikáimait. Mert jól esik. Meg úgy hallottam, hogy néha nektek is. Főleg úgy, hogy pl. az Eredetet csak át kéne nézni, és kiszedni belőle azt a két tonna hibát, ami valahogy belekerült a rendszerbe. (De komolyan, annál még részegen is jobb a helyesírásom, nem ismerek magamra.) Azzal szeretném tartani a hetes felállást, tehát a kövi két hétben tutibiztos kinn lesz az utolsó két fejezete.

További folyamatban lévő holmik, és ami velük történik:

• Ritmusváltás – Gilbert angstol, de ez egy olyan fejezet, ahol nem kéne neki
• Fyrirgefðu mér – A negyedik fejezet készen van, de nagyon komolyan elhatároztam, hogy csak akkor teszem fel, amikor már az ötödik is készen van, és ha tartom a szokásos rendhez, akkor hat fejezetes lesz. Úgy látom, mániám a hatfejezetes történet.
• A mágia ára – Tudom, hogy ezzel kapcsolatban azt mondtam, hogy csak ritkán lesz belőle feltöltés, de újabban nagyon pörgök rajta… még úgy is, hogy ezt nem olvassátok. Lehet, hogy a fantasy AU teszi, imádom a fantasyt, és ha úgy jön be minden, ahogy én szeretném, akkor lesz benne egy pont, ami nagyon ütni fog, és én azt a fejezetet nagyon fogom imádni – és az a fejezet még nagyon messze van.
• Szemelvények egy harcos életéből – Vagyis Gilbert és Toris legújabb kalandjai, és egy kupac kérdésre választ adna, ami a Láncokban is függetlenülben felbukkant. Ami ehhez a fejezethez kell: hogy befejezzem a kutatást ezzel kapcsolatban (igen megterhelő), hogy megírjam (ez pláne), és hogy visszaolvasáskor ne forduljon fel a gyomrom, vagyis valamilyen szinten emészthető legyen. Nem akarom levinni teljesen mélylélektaniba, vagy… értitek, én ezt olyan szórakoztató irodalomnak szántam, aminek van némi mondanivalója, nem pedig szépirodalomnak, amitől lelkileg kipurcansz, márpedig most nagyon ebbe az irányba tolódtunk el, de nekem nincs elég jó stílusom, tág szókészletem és dramaturgiai gyakorlatom ahhoz, hogy egy olyat letegyek az asztalra. Meg egyébként is, egy realista Hetalia nagyon-nagyon durva lenne.
• Ettől függetlenül a címe a 787. átírás után is maradt Legyűr és eltemet.

Hát, ennyi volt mára, srácok, én Tonhal voltam, és ha van bárminemű véleményetek, észrevételetek, esetleges fejlődési görbétek az írásaim minőségéről (vagy csak szimplán beszélgetni akartok), akkor nagyon szívesen várom mind a pozitív, mind a negatív hangvételű megszólalásokat a kommentszekcióban vagy az asdymel[kukac]gmail[pont]com címen.

Azért ezt iderakom, hogy egy kis vicc is legyen. Meg hogy kicsit kézzelfoghatóbb legyen az alkotói folyamat, avagy hogyan írok történetvázlatot.