Csak egy lépés az ég

 NeptuNeitinek sok szeretettel, miután megdobott egy kérdéssel és egy kívánsággal. Egy hónap volt ez az ezer szó? Kettő? Ez egy történet? (Nem. Ezek csak ilyen szöszök, amiket összeköt, hogy ugyanahhoz a dologhoz kapcsolódnak.) Alfred és Kiku. Ha így végiggondolják, akkor nem kéne működnie. Ők se értik. A partvonalon álló testvérek se értik. Ajánlott hallgatmány, ami miatt ez a történet most elérhetővé lett: Rolling Stones – Sweet Virginia Kép innen

 Ebben országok. Romano-életérzés Spanyolországgal körítve, 314 szóban. Mondtam már, hogy imádom a srácot?     Forrás

Volt ez az előző egypercesem, amire olyan sok szépet írtatok különböző helyeken, hogy feltámadt bennem a késztetés, hogy úgy… csináljak dolgokat. Szóval végigtúrtam a gépemet, meg azokat a doksikat, amikről tudom, hogy soha de soha nem fogok eljutni addig, hogy megírjam, vagy értelmes történetet varázsoljak belőlük. Arra jutottam, hogy fain egyperces-gyűjteményt lehet belőle összedobni, arra jók, hogy adjanak egy löketet. Esetleg egy ötletet. (Ha kedved támadna megírni valamelyiket egy kicsit hosszabban – hajrá, aztán dobj egy üzenetet, hogy tudjak rajta örömködni <3) Kezdjük a klasszikussal: FrUK.  

Mint a mellékelt ábra mutatja: nem bírok magammal. Ezt a történetet már dédelgetem egy ideje, egészen pontosan tavaly szeptember óta ücsörög a gépemen és úgy érzem, elérkezett a megfelelő idő arra, hogy kirámoljam. Már csak azért is, mert még elmúlik a járvány és elveszíti az aktualitását, nekem meg vissza kell menni egyetemre, ahol fele annyi elba… mármint többet kell majd dolgozni. Nem, az eredeti művet (még) nem volt szerencsém olvasni, de rajta van a listámon. És éppen azért, mert el akarom olvasni, meg se néztem, miről szól vagy hogy van a történet, szóval a címnek nem sok köze van hozzá azon kívül, hogy Tonhal megint azt hiszi magáról, vicces fiú.   Figyelem : fogalmam sincs, hogy mentek a dolgok Angliában. Sose jártam ott, pláne nem azon a részén, amiről most írni fogok. Valamennyire nyilván utánanéztem a dolgoknak, de a koronavírus kapcsán spec pont nem volt kedvem nagyon mélyen beleásni magam a dolgokba… szóval a magyar rend szerint (ahogy emlékszem ...

  Történt egyszer, hogy megint nagyon sok Rejtőt olvastam mostanában. Sajnos/szerencsére még mindig nincsenek egyéni ötleteim, ezt a darabot úgy kukáztam össze innen-onnan, pontos forrásokat ne kérjetek, mert az idők során szedtem fel az eseményeket. De abban egészen biztos vagyok, hogy a legfőbb pontok azok nem saját szülemények. Így hát, ezt a történetet nevezhetjük kétszeresen is fanficnek! Ez úton is köszönöm a láthatatlan hozzájárulóknak az összes ötletet.     Engedély nélkül felhasznált kép. Pixiv-ID: 52393926  

Na hali, összedobtam egy… szerintem ez 18-as karikás, mármint én megadom neki, elvégre vannak benne ööö, ja, részek . Semmi komoly, csak éppen katolikus diáklány hangulatomban vagyok. Amúgy FrUK. Humán AU, a helyszín valahol Amerika. Ha ismerős nektek a Magical Strike AU, akkor Francist meg Arthurt pont úgy tessék elképzelni. Ha valaki nem bírja az alkoholgőzt, akkor ezt ne olvassa el. Arthur, te se bírod. Egyébként családi történet. Kicsoda neked a féltestvéreid féltestvére? Arthur nagyon szeretné tudni a választ erre a kérdésre. Ajánlott hallgatmány: Magashegyi Unterground – Álmatlanság Titák.

Semmi köze Stephen King azonos című regényéhez. Amit amúgy nem is olvastam, csak azt tudom róla, hogy para. Sok szeretettel ajánlom ezt az írást Meluzinának, aki a tizennégyes számmal megnyerte ezt a szöszt. Miről is van szó? DenNor, para-fic, avagy Lukas filozofál az élet milyenségéről. Helyszín egy sötétített hálószoba, késő éjjel. Hogy hol, mikor, és miért, az lényegtelen. Lukas majd elmeséli. Nem túl romantikus, de azért egy kicsit az. Keletkezéstörténet: a doksi szerint 2018. november a kelte. A kísérleti írásaim közé szántam, csak a végén úgy találtam, hogy még nincs kész. Akár kirakhattam volna úgy is, ahogy volt, de azért egy kicsit simogattam, hogy érthetőbb legyen. Talán AU, talán nem. Túl rövid ahhoz, hogy lényeges legyen. Ha valaki megtalálja az eredeti alkotókat az internet tengerében, sikítson, utálok képeket úgy belinkelni, hogy nem tudom, honnan vannak

Egyszer volt, hol nem volt, 2019 júliusában történt egyszer, hogy csináltam egy doksit, aminek azt a címet adtam, hogy „RomaBel tsadalatos”. Talán úgy is marad félkészen, ha 2020 áprilisában nem támad az a világmegváltó ötletem, hogy megkérlek titeket, mondjatok számokat. Nagy tapsot kérek Mandli Veronillának, aki a 25-ös számmal megnyerte ezt a csodát! Remélem, tetszeni fog. A történetről: nem tudom, hogy kezdődött. Három sor fogadott, miszerint 1, így kéne haladnia a történetnek, 2, vagy inkább így, de akkor más a szemszögszereplő, 3, ez örömírás, ne gondolkodj, hülyegyerek. Ez a történet az utóbbi két pontból lett megalkotva. Pont ennyi gondolatot keressetek benne. A munkacím alapján sejthető, hogy mi a történet alapja. Dél-Olaszország és Belgium, Romano és Emma. Mivel latin vér csörgedezik bennük, ezért némi sikamlósabb tartalom befigyel, emellett Romano ezerötszáz szóban szeretné rendezni a kapcsolatukat. Bábaként még jelen van néhány Tumblr-bölcsesség és Paulo Coelho. F...

Korábban említett keserédes GerIta történet, mely kb. 1500 szónak indult és lett belőle 5500. Sose volt még ilyen. Ez egy ilyen… kísérleti? Visszaemlékezős? Egyezzünk meg abban, hogy kísérleti-történeti, és mivel benne van egy rakás korszakról alkotott headcanonom, angsolnak egy kicsit, meg megint kaptok egy oldalnyi esszét a történelmi eseményekről, így megkapta a historia címkét is, amit a Szemelvények egy harcos életéből kapcsán ismerhettek. A címnek nem sok köze van magához a történethez, csak jól hangzott, ráadásul Felinek kényszeres beszélhetnékje van közben. Mikor nincs? Badalisc: mágikus teremtmény, mely az észak-olaszországi Andrista közelében él, az erdőben. Széles feje, két szarva és hatalmas szája van, a szemei világítanak. Január ötödikén ereszkedik le a hegyekből, hogy elmondja a falu lakosságának a beszédét. Január hatodikán a közösség megkegyelmezik rajta és visszaengedik az erdőbe. A beszédében a badalisc elmondja a pletykáit a falu lakóiról, gyakran rímbe...

Felkeltem ma a végtelen elhatározással, hogy whahh, produktív leszek! (Mind tudjuk, mi lesz ebből, lol.) Még mielőtt a szikra kihunyt volna, jógáztam egyet. Menet közben ez a kis szösz felcsillant bennem és úgy voltam vele, hogy úgyis olyan régen láttátok a képes felem, parancsoljatok, egy szösz. Avagy SuFin életérzés pontosan 100 szóban. Alkotó: Pumkinet . A teljes képsor ezen a linken elérhető.

Készen álltok némi megkérdőjelezhető minőségű holmira? Az úgy volt, hogy valahogy felmerült bennem a gondolat, hogy nekem most sürgősen SwissAust kell írni. Csak úgy. Ehhez kapcsolódott egy ismerősöm megjegyzése, miszerint a Heta karaktereit ott cseszték el, hogy Magyarországnak kellett volna fiúnak lenni és Ausztriának lánynak, lásd történelem, ahol Ausztria egy ribanc és területszerzéseit dinasztikus házasságokkal rendezte. Svájc mamája szerint (aki OC) Ausztria egy ribanc. Szerintem nem az. Csak rosszul döntött. Tehát: sok nyo! karakter: Ausztria (Anneliese), Magyaroszág (Levente, mert a Daniel nyomi és nem tetszik), Poroszország (Julchen) és asszem ennyi. Ne tessék megfogadni a ficben szereplő Ausztria példáját és ne menjetek vadidegenekhez éjszakára aludni, ha az illető megkérdőjelezhető helyen lakik. Meg célszerű nem manipulálni a másik félt egy párkapcsolatban, lol.

Tudjátok mi van ma??? Hát tudjátok? Oké, a cím elég spoileres, de igen, ma van a második szülinapom ^^ A tavalyi eseményekből tanulva, most gondosan előre megírt történetet hoztam nektek. Vagyis azt a holmit, amivel már elég hosszú ideje szöszölök nem túl ráérő időmben, vagy amikor mocsoksok fluffot igényel a lelkem. Hát. Fogadjátok szeretettel. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Tonhal, akit megdicsértek azért, mert nem ír erőltetett, meg agyoncukros, meg nagyon a párkapcsolatra kihegyezett történeteket. Ideje ezt a dicséretet rituálisan kivégezni, avagy ímhol vagyon egy szappanopera! Dióhéjban: Tino egyetemista, a részeges fajtából. A legjobb barátai engem is megleptek, hogy a legjobb barátai, de csak nem akartak lekopni, szóval RusFinHun-trióval nyomhatjátok végig ezt a történetet. Magyarországgal kapcsolatban még annyit, hogy elsőként ő szólal meg ebben a fejezetben. A címről: eredetileg blogregény lett volna, csak megmakacsoltam magam, hogy elég fura egy blog...

Emlékeztek a múlt heti bejegyzésre a fordítással? Na, itt van a második fele. Imhol a LINK , ahol meg lehet lesegetni. Képzeljétek, elhagytam az egerem, és most kénytelen vagyok a tapipaddal szöszölni. Mikor tegnap összekapartam a Merengős formázását a Nászútnak, akkor fel akartam kötni magam. Mindig mondják, hogy csak akkor tudod valamiről, hogy milyen fontos, mikor már nincs meg… de arra nem számítottam, hogy az egeremmel kapcsolatban is ezt fogom érezni =_= (← ez a fej úgy néz ki, mintha Feli már nagyon kész lenne)

Hej-hej! Ne tessék azt hinni, hogy eltűntem, nem (teljesen) ez a helyzet. Csak megint a nyakamba szakadt a téli depresszióm, függetlenül attól, hogy már rohadtul nincs tél, meg éppen szoptatós dajkát játszom egy kupac kismacskával, plusz rám tört a fékezhetetlen vágy, hogy Scott legyek és legyőzzem a természetet. Utóbbi egész jól működik, tekintettel arra, hogy anyámék kertes házban laknak, és előbb ástam fel a kertet, minthogy ők hazajöttek, így nem igazán volt beleszólásuk, hogy ültetek-e gaztot avagy sem. Egyébként: a Ritmusváltás kapcsán ráébredtem, hogy az első fejezet egy zsák … Hát. Hát ja. Át kéne írni, vagy minimum az ordenáré következetlenségeket kiszedni belőle, mert könyörgöm, hatással van az egész történetre, és ilyen ótvarul elkezdeni valamit ;-; De térjünk vissza a bejegyzés címére. TheFreakZone örök kedvencem, és az engedélyével másodszor vettem a bátorságot arra, hogy lefordítsam egy írását magyarra, amit ezen a linken megleshettek. Itt van ennek a sp...

Tegnap (illetve ma) hajnal kettőkor szembejött velem egy tumblr poszt , és csináltam belőle 1000 szónyi, pocsék minőségű semmittevést. Hallgassatok hozzá olyan cuki zenét , mint amilyen cuki ez a páros. Azt hiszitek, hogy egy meg két hétig nyűglődök egy fejezeten, mi? A fenét. Ha egyszer megvan, hogy miképpen lesz, akkor akár 4000 szót is megírok egy nap és utána fájnak az ujjaim. Addig meg mindenre elszarom az időm, pl. nevezett tumblr posztok nézegetésére, egy történetnek egy nagyon távoli fejezetének a 12x verziójának elképzelésére, vagy egy olyan történet írására, amivel kapcsolatban megígértem magamnak, hogy nem teszem fel, amíg a mostani befejezetlenek közül valamelyikkel el nem készülök (a Fyrirgefðu mérnek még kell kb. 1-2-3 fejezet, de az istennek nem akarja írni magát…) meg ilyenek. Vagy csak megint megpróbálkozom a rajzolással. Szeretek rajzolni, csak nem tudok :'D Srácok, április van, és ez az első olyan bejegyzésem, ami nem a tavalyi befejezetlen kisregénye...

Hátő. Láttam ezt a képet és muszáj voltam. Meg ne feledjük, hogy a Spanyolország/Ausztria, avagy a Habsburg Pair nem hivatalos neve… (dobregés) … Spaus. (ba dumm tss) Parancsoljatok, hangulatalapozó zene . Atom jól néz ki ebben a tróger gatyában...

Századik bejegyzés az oldalon. Ennek kicsit nagy feneket akartam keríteni, és nagyon komolyan próbálkoztam azzal, hogy valami vállalhatót alkossak erre a nagy alkalomra. Természetesen az lett belőle, hogy rágörcsöltem, a megnyitott dokumentumok nem akartak együttműködni. Remélem, ezután jobb lesz. Nevezhetnénk songficnek is, mert nagyban hozzájárult a Magashegyi Underground Arcok, Utcák, Nevek című dala. Egyébként SwissAus. OOC-k, de annyira, hogy gondolkodtam rajta, mi lenne akkor, ha neveket kicserélve originál műalkotásként posztolnám :P Ez egy nagyon mély dolog lesz. Úgy képzeljétek el, mint egy viacolor járdát, amiből hiányzik egy tégla, és ebben a hiányzó lyukban kitöritek a bokátokat. Ez egy figyelmeztetés volt az angstos felhangra. Állítólag ez official art. (nagyon nehéz úgy írni meg posztolni, hogy a másfél napja megismert szobatársamat ne akasszam ki azonnal)

Nyo!Németországnak csak erre futotta, mikor megjelent mellette Olaszország. Gyönyörű ez a kép. És majdnem.

Gondoltam, kikapcsolódásnak megírom a korábban „frying pangle”-címmel beharangozott holmimat… aztán Gilbert nekiállt angstolni… és ez lett belőle. Kánon kedvenc poroszunk kb. 20 éves. Nagyzoló, hangos, kicsit fura, de tehetséges. Sokáig nem volt senkije, és imádja az öccsét. Jelen Gilbertünk kicsit idősebb. Neki van családja, de bár ne lenne. Bármit tesz, elismerésre nem számíthat. Nagyon szeretne újra az a nagyzoló, hangos, kicsit fura, de tehetséges ember lenni, mint régen volt. Bizony isten, semmi bajom Roderichhel. Egyéb karakterek: a Német Szövetségi Köztársaság tagországai. Úgy döntöttem, mégis kapnak címkét. ( VDM , haha) Ebben a fejezetben: Marlene „Ada” Diest – Vesztfália Theobald „Theo” Werden – Rajna-vidék Luca von Haugwitz – Szászország (a c-t k-nak ejtsd, ez férfinév) Alig lehet olyan képeket találni, amiken nem mosolyog ÉS nincs egyenruhában. Ez a kép egyik kritériumnak sem felel meg.

Anglia és Izland, talán egy kis l'amour, talán egy kis együtt töltött idő… Official kép, mert egy ponton ilyen fejet fog vágni.