Csak egy lépés az ég

Egyszer volt, hol nem volt, eszembe jutott, hogy kilencedikén van a blogom születésnapja, és még egy főcímet is összedobtam, hogy oké, akkor szülinap. Ez asszem elsején volt. Kilencedikén éjfél előtt egy perccel kiment az üdvözlet, egyéb törzsszöveg nélkül. Arra gondoltam, hogy majd kilencedikéig befejezem a Nászút soron következő fejezetét. Hát, nem tettem. Kedves blog, elnézésedet kérem, és utólag is boldog születésnapot kívánok neked. Nektek pedig jó szórakozást ehhez a kis szöszhöz. Előképzettség szükséges: a történet az Assenza világában játszódik, a kisregényben elmeséltek után. A főszereplő Francis, aki egy kicsit morcos Romanóra. Remélem, a végére kiheveri. Avagy: Francis rendezvényszervező, belsőépítész, esztéta. Érdekli a művészet, de néha nem érti. Emma Romano festményeinek szakértője, Romano pedig a festő, aki azokat elköveti. Eva, Marcel és Victor: OC-k, Francis munkatársai. A történet Lyonban kezdődik, egy októberi reggelen.

Először is, köszönöm a Blogger megújult verziójának, hogy hozzájárult a most már hagyományosnak mondható statisztika-készítéshez. Kedves egybegyűltek, évértékelő beszéd következik! Öveket becsatolni, rázós menet lesz.