Csak egy lépés az ég

 Jelen egypercesünkben Ludwig és Gilbert agonizál az Anschluss hatásairól. Szóval ez egy ilyen kánon cucc. De ők nem örülnek neki. (lol)   Forrás

  Hali. Meghaltam kétszer, aztán sajnos feltámadtam, meg ilyenek. Igyekszem írni mostanság, mert az elvileg meghozza a kedvet ahhoz, hogy az ember írjon (mi?). Budapesten felújítják a hármas metrót, nem tudom, kinek ismerős a helyzet. Már egy ideje tart a dolog. Most nyáron, mikor egyik nap igyekeztem munkából hazalopni a testem, a lelkem meg valahol volt, megláttam ezt a fazont. A lelkem visszateleportált belém, mert eskü , a fickó, aki felszállt, olyan fensőbbséges undorral nézett végig a buszon, hogy kapásból drága Roderich jutott róla eszembe. Vagy négyszer futottam neki ennek a novellának. Előbb túl gonosz voltam szegény Rodival, aztán megpróbáltam kedves lenni vele, de azzal az egész premissza értelmetlen lett, a kivasalt történetek pedig mind az írónk, mind az olvasónak kényelmetlen érzéseket okoznak. Végül lett ez, amiben Rodi nem is főszereplő, csak feltűnik néhány bekezdésben. Fogadjátok szeretettel Felikset, aki nagyon régen járt már erre, és most lelke...

  Történt egyszer, hogy megint nagyon sok Rejtőt olvastam mostanában. Sajnos/szerencsére még mindig nincsenek egyéni ötleteim, ezt a darabot úgy kukáztam össze innen-onnan, pontos forrásokat ne kérjetek, mert az idők során szedtem fel az eseményeket. De abban egészen biztos vagyok, hogy a legfőbb pontok azok nem saját szülemények. Így hát, ezt a történetet nevezhetjük kétszeresen is fanficnek! Ez úton is köszönöm a láthatatlan hozzájárulóknak az összes ötletet.     Engedély nélkül felhasznált kép. Pixiv-ID: 52393926  

Boldog szülinapot, Tonhal! Nem, ne is próbáld tagadni, egy lusta disznó vagy, azért nem ugráltad körbe a mai napot. Gyerünk, meséld csak el nekik, hogy a tervezett kisregényt nem írtad meg, és helyette az egyik számos játékban szereplő ficet szaggattad ketté. Aminek amúgy annyi értelme biztosan van, hogy a Merire úgyis kettőbe kellett vón tépnem ahhoz, hogy felrakhassam. Lol. Akkor, a mai anyagról! Négyéves, már óvodás Tonhal büszkén prezentálja nektek a ficet, amin még 2017 augusztusában kezdett dolgozni. Érdekessége, hogy azóta legalább nyolc változatot megért, a plot sokkal szerteágazóbb, mint volt, a régi történetet hülyeségnek tituláltam és újraírtam, meg ilyenek. Anno a Nagy Mappatakarítás során ezt az ötletmagot nem vetettem el (mint sok másikat), hanem megtartottam, dédelgetve a hiú reményt, hogy majd egyszer befejezem. Örömmel jelentem, eljött az a nap. Tapsoljátok meg F.-et, aki a négyes számot választva megadta a löketet ahhoz, hogy mintegy ezer szóról feltornáz...

Depresszióm új szintre hágott, avagy minek foglalkozzam bármivel, ha úgyis szar a végeredmény. Ennek most a Nászút issza meg a levét :D Ímhol egy „rövid”, tűnődős, erősen germanizált történet. Szereplők: egy tépelődő Ludwig, egy gyanakvó Gilbert, egy szertelen Ela, egy ponton összekacsinthattok a pimasz Feliksszel és szerencsénk lesz Roderichhez is, aki mellé nem kell jelzőket rakni, mert úgyis tudjátok, hogy milyen. Oh, meg ne feledkezzek Vladimirről, aki ebben a történetben nem negatív karakter :O Mit is csinálnak drágáink? Ludwig hazautazik a Beilschmidt-birtokra, találkozik az ügyvéddel, és utána mehet kirándulni Kelet-Poroszországba, mindezt késő ősszel, mikor már fennáll a veszélye a havazásnak, márpedig hóhelyzetben a vonatok késnek, főleg a boldog békeidőkben, mikor ez a történet játszódik. A vonatok vicces jószágok , amúgy. (*Tonhal az elméje hátuljába lökdösi a töris énjét, hogy ne tolja tele ezt a ficet mindenféle utalással*) Mit akartam még. Ja, megvan. XIX-X...

Készen álltok némi megkérdőjelezhető minőségű holmira? Az úgy volt, hogy valahogy felmerült bennem a gondolat, hogy nekem most sürgősen SwissAust kell írni. Csak úgy. Ehhez kapcsolódott egy ismerősöm megjegyzése, miszerint a Heta karaktereit ott cseszték el, hogy Magyarországnak kellett volna fiúnak lenni és Ausztriának lánynak, lásd történelem, ahol Ausztria egy ribanc és területszerzéseit dinasztikus házasságokkal rendezte. Svájc mamája szerint (aki OC) Ausztria egy ribanc. Szerintem nem az. Csak rosszul döntött. Tehát: sok nyo! karakter: Ausztria (Anneliese), Magyaroszág (Levente, mert a Daniel nyomi és nem tetszik), Poroszország (Julchen) és asszem ennyi. Ne tessék megfogadni a ficben szereplő Ausztria példáját és ne menjetek vadidegenekhez éjszakára aludni, ha az illető megkérdőjelezhető helyen lakik. Meg célszerű nem manipulálni a másik félt egy párkapcsolatban, lol.

Boldog szülinapot Blog! Hej-hej, kétévesek vagyunk, én meg kezdek ellustulni, mint a mellékelt ábra mutatja… Lehet, hogy mostantól semmit nem kéne megígérnem nektek, nem? Úgyse tartom be. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem fogok többet írni – isten ments, életem legszarabb hónapja volt, amikor nem írtam –, inkább azt, hogy hagyom a dolgokat a saját medrükben folyni, és akkor nem fognak basztatni a határidők, ami egyrészről nem fog tovább stresszelni, másrészt viszont lehet, hogy szét fogok folyni… mondjuk nem tudom, hogy ennél jobban hogyan tudnék széjjelebb lenni. Gondoltam rá, hogy a szülinapra stílusosan Nászutat hozok, elvégre tavaly azzal kezdtem el a az egész éven átívelő történetet, de aztán Roderich megmakacsolta magát, illetve egy huszárvágással átírtam az egész, eredetileg karácsonyra szánt történetet. Szóval nesze nektek, Magic Trio at their finest. <3 Új címkét kéne nyitnom. Az lenne a neve, hogy "Tino mindent...

Tudjátok mi van ma??? Hát tudjátok? Oké, a cím elég spoileres, de igen, ma van a második szülinapom ^^ A tavalyi eseményekből tanulva, most gondosan előre megírt történetet hoztam nektek. Vagyis azt a holmit, amivel már elég hosszú ideje szöszölök nem túl ráérő időmben, vagy amikor mocsoksok fluffot igényel a lelkem. Hát. Fogadjátok szeretettel. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Tonhal, akit megdicsértek azért, mert nem ír erőltetett, meg agyoncukros, meg nagyon a párkapcsolatra kihegyezett történeteket. Ideje ezt a dicséretet rituálisan kivégezni, avagy ímhol vagyon egy szappanopera! Dióhéjban: Tino egyetemista, a részeges fajtából. A legjobb barátai engem is megleptek, hogy a legjobb barátai, de csak nem akartak lekopni, szóval RusFinHun-trióval nyomhatjátok végig ezt a történetet. Magyarországgal kapcsolatban még annyit, hogy elsőként ő szólal meg ebben a fejezetben. A címről: eredetileg blogregény lett volna, csak megmakacsoltam magam, hogy elég fura egy blog...

Hátő. Láttam ezt a képet és muszáj voltam. Meg ne feledjük, hogy a Spanyolország/Ausztria, avagy a Habsburg Pair nem hivatalos neve… (dobregés) … Spaus. (ba dumm tss) Parancsoljatok, hangulatalapozó zene . Atom jól néz ki ebben a tróger gatyában...

Láttam ezt a képet, és írni akartam egy hozzá illő történetet. Az lett a vége, hogy E/1-ben megszenvedhetitek Poroszország, Ausztria és Magyarország kalandjait. Canon-compliant történet, igyekeztem tartani magam a szereplőkhöz, és nagyon remélem, hogy Roderich nem lett túl béna. Cserében igyekeztem Gilbertet is kicsit hülyére venni, Magyarországot pedig Elisének hívják, mert az egy milyen vicces német becézője a nevének. Erzsi utálja, ha becézik. Roderich szintúgy. Gilbert egyes pontokon Östiként hivatkozik rá, amit az Österreich-ból rövidítettem. Az „Ungarn” németül Magyarországot jelent. Egyes pontokon AusHun-utalások, és nekem sem egyértelmű, hogy most van-e PruHun, vagy nincs. Disznó viccek akadnak, egy kis GerItával, mert úgy szép az élet. Egy ilyen gyökér holmi megérdemli, hogy gyökér zenét adjak hozzá, nemde?

Játsszunk egyet. Én kirakom a jelen pillanatban engem legjobban összefoglaló képet, és ti is kirakjátok a tieiteket ^^” Ennyire amúgy nem rossz a helyzet. Adott fejezet: Egy kevés Kanada, meg egyebek. Poroszország-cameo, mert mint mondottam volt, mindenben szüksége van (legalább) egy kis szereplésre. Seborga kapott egy címkét (SB). Nem mellesleg, ha jól számoltam, és hirtelen nem jön meg a kedvem ahhoz, hogy átnyálazzam az egészet úgy, ahogy van, akkor éppen kilenc fejezet, a kiadott filmzene-album minden számának egy. Íme, a mostani címadó játékos .

Századik bejegyzés az oldalon. Ennek kicsit nagy feneket akartam keríteni, és nagyon komolyan próbálkoztam azzal, hogy valami vállalhatót alkossak erre a nagy alkalomra. Természetesen az lett belőle, hogy rágörcsöltem, a megnyitott dokumentumok nem akartak együttműködni. Remélem, ezután jobb lesz. Nevezhetnénk songficnek is, mert nagyban hozzájárult a Magashegyi Underground Arcok, Utcák, Nevek című dala. Egyébként SwissAus. OOC-k, de annyira, hogy gondolkodtam rajta, mi lenne akkor, ha neveket kicserélve originál műalkotásként posztolnám :P Ez egy nagyon mély dolog lesz. Úgy képzeljétek el, mint egy viacolor járdát, amiből hiányzik egy tégla, és ebben a hiányzó lyukban kitöritek a bokátokat. Ez egy figyelmeztetés volt az angstos felhangra. Állítólag ez official art. (nagyon nehéz úgy írni meg posztolni, hogy a másfél napja megismert szobatársamat ne akasszam ki azonnal)

Gondoltam, kikapcsolódásnak megírom a korábban „frying pangle”-címmel beharangozott holmimat… aztán Gilbert nekiállt angstolni… és ez lett belőle. Kánon kedvenc poroszunk kb. 20 éves. Nagyzoló, hangos, kicsit fura, de tehetséges. Sokáig nem volt senkije, és imádja az öccsét. Jelen Gilbertünk kicsit idősebb. Neki van családja, de bár ne lenne. Bármit tesz, elismerésre nem számíthat. Nagyon szeretne újra az a nagyzoló, hangos, kicsit fura, de tehetséges ember lenni, mint régen volt. Bizony isten, semmi bajom Roderichhel. Egyéb karakterek: a Német Szövetségi Köztársaság tagországai. Úgy döntöttem, mégis kapnak címkét. ( VDM , haha) Ebben a fejezetben: Marlene „Ada” Diest – Vesztfália Theobald „Theo” Werden – Rajna-vidék Luca von Haugwitz – Szászország (a c-t k-nak ejtsd, ez férfinév) Alig lehet olyan képeket találni, amiken nem mosolyog ÉS nincs egyenruhában. Ez a kép egyik kritériumnak sem felel meg.

Éppen próbálom megbeszélni Fogd a kezem! #15-tel, hogy legyen belőle valami. Ihletgyűjtés közben kikukáztam a dokumentumaim, és megtaláltam benne ezt. A végéről hiányzott kb. 500 szó, egyébként ez egy fullos, többfejezetes sztori, nem is értem, hogy is nincs még fenn :P Tessék tehát parancsolni. A többi fejezetét beidőzítettem, hogy még véletlenül se maradjatok olvasnivaló nélkül. Humán au, az első fejezettel elspoilerezem az egész történetet. Akad benne még egy kupac érdekesség. Nyo!Franciaország, FrUK, említés szinten RusAme. Meg sírás, angst és még több sírás. Ettől a történettől ne számítsatok kedvességre.

Ausztria, Svájc, egy hegedű és angst. Van, aki inkább törik, de nem hajlik meg soha. Két ilyen pedig... Hallgatmány: vagy a töménytelen felsorolt klasszikus zene, vagy ez. A ficben felbukkanó Mária Terézia főhercegnő és Antonio Stradivari minden tette a képzelet műve. Ez úton szeretnék elnézést kérni tőlük a szerepeltetésért.

Mit nekem befejezni a fennálló történeteket! Ezt amúgy rövidnek tervezem. Ismertető: Heterotalia, avagy néhány szereplő akarata ellenére nemváltáson esett át, ráadásul még emberek is. A családi állapotuk elég… érdekes. Kikacsintás a tizennyolcadik századra, plusz az alapvilág szempontjából távoli unokatestvére az Édesem c. ficnek, ergo lehet benne számítani egy-két (sok) kalózra, meg némi Karib-tenger kalózai utalásra :3 Miért lett Erzsi apja László? II. Ulászló miatt, aki megkötötte a Habsburgokkal a házassági szerződést... Ennek a képnek nem sok köze van a fichez...

Komolytalankodtam egy kicsit. Ebben értelmet ne keressen senki. Tudtátok, hogy a háborúzás kimerítő dolog? Ajánlott hallgatmány . Sokat lendít rajta. Ennyire vegyétek komolyan.

Egyszer volt, hol nem volt, ígértem egy kupac dolgot, amik meg is vannak, olyan 60-70%-ban. Ámde rájöttem, hogy ha van egy ötletem, akkor az leginkább ilyen vagy most, vagy most írom le, különben megy a levesbe és soha nem fejezem be... egy bizonyos ponthoz eljutva pedig muszáj azt írni, nincs vita. Oké, nem magyarázkodom tovább. Nesze nektek, kalóz AU! Francis Bonnefoy a Charmant kapitánya. Két hadnagyával, Alfreddel és Matthew-val, próbál felkészülni arra a borzalomra, amit Edelstein kormányzó és Mrs Kirkland kereskedelmi megállapodásának neveznek. Azonban senki nem számít a spanyol inkvizícióra! Csak vicceltem. Beugrik hozzájuk látogatóba Dél Sárkánya és Zöldszemű. Nyomokban OOC karaktereket tartalmaz. Nyomokban. Mi? Anglia zakkant, mint Jack Sparrow, Franciaország elpirult, mikor eszébe jutott, hogy összefeküdt valakivel, Amerika nagyrészt csendben van, Kanadát végig látják... Oké, elengedtem ezt a történetet :'D Fűszerezés: FrUK, Spamano, áll...

 Lehet, hogy egy kicsit megvisel ez az egész Fogd a kezem!-dolog... napok óta csak vicces meg romantikus meg nyálas dolgokat írok. Tessék tehát parancsolni a legújabb ilyen gyöngyszemet! Le történet: a Schönbrunni kastélyban vagyunk, egy "kellemes" összejövetelen. Francis hosszú idő óta végre tud négyszemközt beszélgetni Arthurral, hála annak, hogy Alfred magán kívül kevés dologra figyel, illetve nemigen van képben a tizenkilencedik századi európai társasági szokásokkal... A történetben megjelenő mozdulatok valóságosak, bár tegyük hozzá, hogy általában nőktől lehetett látni... viszont jól nézett ki a leírásban, ahol olvastam róluk, szóval lett belőle egy fic is ;) Forrás: Ask APH FrUK. Vannak ott hatalmas cuccok, érdemes nézelődni :D

Ez csak úgy lett. Pont úgy, mint Erzsi vizes szoknyája, ami miatt megint Gilberttől kellett ruhát kérnie. Ez abból a szempontból érdekes, hogy Rodnál vannak, Bécsben. Ami meg azért érdekes, mert Roddy bemutatja, hogy néha neki is megy a trógerkedés... Ami van: enyhe erotikus tartalom, meg belső monológ.