Csak egy lépés az ég

Mint a mellékelt ábra mutatja: nem bírok magammal. Ezt a történetet már dédelgetem egy ideje, egészen pontosan tavaly szeptember óta ücsörög a gépemen és úgy érzem, elérkezett a megfelelő idő arra, hogy kirámoljam. Már csak azért is, mert még elmúlik a járvány és elveszíti az aktualitását, nekem meg vissza kell menni egyetemre, ahol fele annyi elba… mármint többet kell majd dolgozni. Nem, az eredeti művet (még) nem volt szerencsém olvasni, de rajta van a listámon. És éppen azért, mert el akarom olvasni, meg se néztem, miről szól vagy hogy van a történet, szóval a címnek nem sok köze van hozzá azon kívül, hogy Tonhal megint azt hiszi magáról, vicces fiú.   Figyelem : fogalmam sincs, hogy mentek a dolgok Angliában. Sose jártam ott, pláne nem azon a részén, amiről most írni fogok. Valamennyire nyilván utánanéztem a dolgoknak, de a koronavírus kapcsán spec pont nem volt kedvem nagyon mélyen beleásni magam a dolgokba… szóval a magyar rend szerint (ahogy emlékszem ...

Boldog szülinapot, Tonhal! Nem, ne is próbáld tagadni, egy lusta disznó vagy, azért nem ugráltad körbe a mai napot. Gyerünk, meséld csak el nekik, hogy a tervezett kisregényt nem írtad meg, és helyette az egyik számos játékban szereplő ficet szaggattad ketté. Aminek amúgy annyi értelme biztosan van, hogy a Merire úgyis kettőbe kellett vón tépnem ahhoz, hogy felrakhassam. Lol. Akkor, a mai anyagról! Négyéves, már óvodás Tonhal büszkén prezentálja nektek a ficet, amin még 2017 augusztusában kezdett dolgozni. Érdekessége, hogy azóta legalább nyolc változatot megért, a plot sokkal szerteágazóbb, mint volt, a régi történetet hülyeségnek tituláltam és újraírtam, meg ilyenek. Anno a Nagy Mappatakarítás során ezt az ötletmagot nem vetettem el (mint sok másikat), hanem megtartottam, dédelgetve a hiú reményt, hogy majd egyszer befejezem. Örömmel jelentem, eljött az a nap. Tapsoljátok meg F.-et, aki a négyes számot választva megadta a löketet ahhoz, hogy mintegy ezer szóról feltornáz...

A születésnapokban az a jó, hogy minden évben eljönnek, ugye? Idén is szeretnék nektek kedveskedni valamivel, ha már eljutottam arra a pontra, hogy szeptembertől mehetek oviba. ( ◕ ‿ ◕ ✿ ) Mit is hoztam? Természetesen folytatásost, ami készen van. És ezúttal is jól elhúzom majd az utolsó fejezetet, ha. Amúgy, a főszöveget március utolsó hete és április 15-e között írtam – szóval a szakdoga utolsó stádiumában. Igen, látjátok, ennyire érdekelt. Az utóbbi másfél hónapban meg jól átdolgoztam, mert a Nászút alaposan megszívatott, haha. Értekezés a belbecsről: ez a történet szigorúan romantika-mentes. Romano-mentességet ellenben nem lehet megállapítani. Romantische Zeit azért sincs, mert vagy testvérek vagy fogadott testvérek. Incest akkor lesz ezen az oldalon, ha elérem, hogy ne legyen incest. Nem lesz. Ha Hollandiát egyszer összehozom Belgiummal, az még nem az. Nem tudom, hogy ki rajzolta, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy az utóbbi idők szexi Litvánia-gyárosa a bűnös...

Tudjátok mi van ma??? Hát tudjátok? Oké, a cím elég spoileres, de igen, ma van a második szülinapom ^^ A tavalyi eseményekből tanulva, most gondosan előre megírt történetet hoztam nektek. Vagyis azt a holmit, amivel már elég hosszú ideje szöszölök nem túl ráérő időmben, vagy amikor mocsoksok fluffot igényel a lelkem. Hát. Fogadjátok szeretettel. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Tonhal, akit megdicsértek azért, mert nem ír erőltetett, meg agyoncukros, meg nagyon a párkapcsolatra kihegyezett történeteket. Ideje ezt a dicséretet rituálisan kivégezni, avagy ímhol vagyon egy szappanopera! Dióhéjban: Tino egyetemista, a részeges fajtából. A legjobb barátai engem is megleptek, hogy a legjobb barátai, de csak nem akartak lekopni, szóval RusFinHun-trióval nyomhatjátok végig ezt a történetet. Magyarországgal kapcsolatban még annyit, hogy elsőként ő szólal meg ebben a fejezetben. A címről: eredetileg blogregény lett volna, csak megmakacsoltam magam, hogy elég fura egy blog...

Szerintem azért nem haladok a holmijaimmal, mert mindig elterelik a figyelmem. Most éppen szemináriumi dolgozatot kéne írnom, de az eddigi anyagaim elhagytam, szóval mit nekem, saját magamnak kárpótlásul megosztok veletek egy félkész írást. Ha. Haha. Viszont úgy döntöttem, átveszem Susie munkamódszerét, és akkor kapjátok meg belőle a következő fejezetet, mikor az utána következő is készen van. Gondolom, feltűnt már itteni kószálásaitok során, hogy a fogalmazás nem az erősségem. (lol) Magyarra fordítva, ez egy fejezet, a második készen csücsül a gépemen, a harmadik pedig tart a negyedik bekezdésénél. Mint ebből is látszódik, ez a háttérprojekt fut már egy ideje. És szeretném befejezni. Mivel pedig utálom azokat a dolgokat, amik nincsenek befejezve, ezért kidobom ide az első fejezetet, hogy ti is utáljátok, hogy nincsen befejezve, és befejezzem. Szerintem négy-öt fejezet, nem szeretném hosszabbra nyújtani. (Igen, azért dobom ki, mert megcsömörlöttem a Ritmusváltással. Gilbert me...

Kísérletezzünk! Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Tonhal, akinek az utóbbi időben nem volt ihlete. A szeptember az abszolút mélypont volt egész eddigi írói pályafutása során, mindemellett még a Blogger sem engedte neki, hogy felöltsön dolgokat úgy, ahogy ő akarja. Szóval most megpróbál kiszúrni a saját írói válságával, és fogott egy filmet, amit szépen, gondosan átírt Hetára. Mivel pedig hosszú, ezért fejezetenként kapjátok meg. Jól széthúzva, hogy ellegyetek vele egy kicsit, nekem meg legyen időm kivakarni magam az Ihlettelenség Mocsarából. A film: Eredet . Ha szeretnétek, kaptok hozzá szereposztást is. Tartani fogom magam a filmhez, tehát aki akarja, elspoilerezheti magának. Még a párbeszédek egy részét is átemeltem (öh, ja, 100%-át, lol). Egyes fejezetcímek a filmzene egyes darabjai lesznek. Hans Zimmer . Imádjátok velem együtt azt a fickót. Jó, rendben, elismerem, csak angstos GerItát akartam írni. Na. Ötletet adó kép (zárójelben: k...

Gondoltam, kikapcsolódásnak megírom a korábban „frying pangle”-címmel beharangozott holmimat… aztán Gilbert nekiállt angstolni… és ez lett belőle. Kánon kedvenc poroszunk kb. 20 éves. Nagyzoló, hangos, kicsit fura, de tehetséges. Sokáig nem volt senkije, és imádja az öccsét. Jelen Gilbertünk kicsit idősebb. Neki van családja, de bár ne lenne. Bármit tesz, elismerésre nem számíthat. Nagyon szeretne újra az a nagyzoló, hangos, kicsit fura, de tehetséges ember lenni, mint régen volt. Bizony isten, semmi bajom Roderichhel. Egyéb karakterek: a Német Szövetségi Köztársaság tagországai. Úgy döntöttem, mégis kapnak címkét. ( VDM , haha) Ebben a fejezetben: Marlene „Ada” Diest – Vesztfália Theobald „Theo” Werden – Rajna-vidék Luca von Haugwitz – Szászország (a c-t k-nak ejtsd, ez férfinév) Alig lehet olyan képeket találni, amiken nem mosolyog ÉS nincs egyenruhában. Ez a kép egyik kritériumnak sem felel meg.

Éppen próbálom megbeszélni Fogd a kezem! #15-tel, hogy legyen belőle valami. Ihletgyűjtés közben kikukáztam a dokumentumaim, és megtaláltam benne ezt. A végéről hiányzott kb. 500 szó, egyébként ez egy fullos, többfejezetes sztori, nem is értem, hogy is nincs még fenn :P Tessék tehát parancsolni. A többi fejezetét beidőzítettem, hogy még véletlenül se maradjatok olvasnivaló nélkül. Humán au, az első fejezettel elspoilerezem az egész történetet. Akad benne még egy kupac érdekesség. Nyo!Franciaország, FrUK, említés szinten RusAme. Meg sírás, angst és még több sírás. Ettől a történettől ne számítsatok kedvességre.

Mit nekem befejezni a fennálló történeteket! Ezt amúgy rövidnek tervezem. Ismertető: Heterotalia, avagy néhány szereplő akarata ellenére nemváltáson esett át, ráadásul még emberek is. A családi állapotuk elég… érdekes. Kikacsintás a tizennyolcadik századra, plusz az alapvilág szempontjából távoli unokatestvére az Édesem c. ficnek, ergo lehet benne számítani egy-két (sok) kalózra, meg némi Karib-tenger kalózai utalásra :3 Miért lett Erzsi apja László? II. Ulászló miatt, aki megkötötte a Habsburgokkal a házassági szerződést... Ennek a képnek nem sok köze van a fichez...

 Uhm. Ja. Új cucc, mert miért ne. Ennek is több fejezete lesz éééééééés megint Kirklandék. Jap. Le történet: Arthur beteg. Nincs jól, régóta. Van, amikor rosszabbul van és boldog, van amikor jobban van és boldogtalan. Arthurnak a fejében vannak a gondok. Ami van: modern AU, hallucinációk és zaklatott emberek, Matthew POV és Skócia debüt. (Meg fogtok lepődni, Scottnak hívják.) (További fejezetek a rész végén/ fogdakezem címke alatt)

(agyon-)SZERKESZTVE. Ennek kell egy befejezés, de nem nagyon találok neki, szóval feltöltöm ide az első részét, hátha a tudat, hogy a fele már publikálva van valahol, biztat egy kicsit. Lesz vége. Komolyan. Addig is, lássuk, miből élünk: humán AU, FACE-family, ezúttal FrUK szempontból. Francis POV. Téma: egyetemi tanár!Francis egyedül neveli a fiát, Matthieu-t. Matthieu azonban elmegy két és fél hétre Svájcba sítáborba, egyedül hagyja Francist a lakásban. A városban. Gondolatok jönnek és mennek, régi sebek nyílnak fel. Rendbe jöhet csak attól, hogy Matthieu végre hazajön?