Csak egy lépés az ég

 NeptuNeitinek sok szeretettel, miután megdobott egy kérdéssel és egy kívánsággal. Egy hónap volt ez az ezer szó? Kettő? Ez egy történet? (Nem. Ezek csak ilyen szöszök, amiket összeköt, hogy ugyanahhoz a dologhoz kapcsolódnak.) Alfred és Kiku. Ha így végiggondolják, akkor nem kéne működnie. Ők se értik. A partvonalon álló testvérek se értik. Ajánlott hallgatmány, ami miatt ez a történet most elérhetővé lett: Rolling Stones – Sweet Virginia Kép innen

 Humán AU, ahol megint egyetemisták. Ivan az első benyomás fontosságáról értekezik.    

 Humán AU, ahol Ludwig próbál szót érteni a nagypapájával. Így, tizenkét fejezet Betsy mama után azt kell hinnem, hogy van valami velem, meg az idősekkel. Hozzátenném, hogy Arthur jobb helyzetben volt, és alapvetően jobban reagál az idősek hülyeségeire. Ludwig nem. Ludwig bátyja egyetlen tanács erejéig ugrik be, de hajlok rá, hogy egyetértsek vele.

 Még több Romano-életérzés, hogy passzoljunk a korábbihoz .   erről se tudom, honnan van :)(:  

 Humán AU, avagy Alfred és a gyorséttermek. Nem arról az oldalról, ahogy gondoljátok.   Itten találtatott

 Humán AU!Ludwig csak el akart menni dolgozni, hogy legyen pénze. Humán AU!Ludwig rossz munkát választott.   Ez a sorozatból van

  Ezt a szöszt indokolatlanul sokáig dugdostam jobbra-balra, azzal, hogy majd egy nap belefoglalom valami nagyobba. Ez nem valószínű, hogy a közeljövőben bekövetkezik, szóval fogadjátok pőrén, magában. Emlékeztem rá, hogy egy fanartból lett, és igazából semmi eredeti nincs benne. Még a képet is feltaláltam, ami miatt tök büszke vagyok magamra. (De az alkotó már nincs meg asdfghjk) Avagy: mindenféle ship, ha elég erősen koncentráltok, egyébként egy szilveszteri „hagyomány” leírása. Ludwig annyira nem boldog. Szerencsétlen Ludwig olyan ritkán boldog a ficeimben…    

 Ebben országok. Romano-életérzés Spanyolországgal körítve, 314 szóban. Mondtam már, hogy imádom a srácot?     Forrás

 Jelen egypercesünkben Ludwig és Gilbert agonizál az Anschluss hatásairól. Szóval ez egy ilyen kánon cucc. De ők nem örülnek neki. (lol)   Forrás

Volt ez az előző egypercesem, amire olyan sok szépet írtatok különböző helyeken, hogy feltámadt bennem a késztetés, hogy úgy… csináljak dolgokat. Szóval végigtúrtam a gépemet, meg azokat a doksikat, amikről tudom, hogy soha de soha nem fogok eljutni addig, hogy megírjam, vagy értelmes történetet varázsoljak belőlük. Arra jutottam, hogy fain egyperces-gyűjteményt lehet belőle összedobni, arra jók, hogy adjanak egy löketet. Esetleg egy ötletet. (Ha kedved támadna megírni valamelyiket egy kicsit hosszabban – hajrá, aztán dobj egy üzenetet, hogy tudjak rajta örömködni <3) Kezdjük a klasszikussal: FrUK.  

 Úgy rémlik, hogy főztem. Vagy sütöttem? Mindegy, a konyhában voltam és mintha egy bögre tea is készülőben lett volna, amikor ez a ficötlet kipattant. Én meg azt mondtam, hogy elég volt a szenvedésből,e gy egypercest igenis kiszenvedek így… pár hónap hallgatás után. Szóval egyperces. Ne keressétek benne életetek értelmét. Meg mást se.   a képet szokás szerint loptam és kivételesen nem tudom, honnan

Kedves Olvasóközönség! Ez a fic sztereotípiákat tartalmaz, ami a Hetában nem egy meglepő dolog. Viszont az, hogy én alkalmazom őket, ráadásul ennyire országspecifikusan, már igen. Előre is elnézést bárkitől, aki ezt sértőnek találja.   Pinterestről lopott kép ez is  

  Mind hosszát, mind készítési idejét tekintve egypercest szeretnék felszolgálni a tisztelt publikumnak. Ja, még élek. A megfogyatkozott posztokban az látszódik leginkább, hogy éppen az igen saját regényemre koncentrálok, amit az év végéig szeretnék befejezni. Még van belőle két fejezet. Az írási sebességemet ismerve, lehet, hogy átcsúszunk a jövő évbe. Nem örülnék neki.  

  Hali. Meghaltam kétszer, aztán sajnos feltámadtam, meg ilyenek. Igyekszem írni mostanság, mert az elvileg meghozza a kedvet ahhoz, hogy az ember írjon (mi?). Budapesten felújítják a hármas metrót, nem tudom, kinek ismerős a helyzet. Már egy ideje tart a dolog. Most nyáron, mikor egyik nap igyekeztem munkából hazalopni a testem, a lelkem meg valahol volt, megláttam ezt a fazont. A lelkem visszateleportált belém, mert eskü , a fickó, aki felszállt, olyan fensőbbséges undorral nézett végig a buszon, hogy kapásból drága Roderich jutott róla eszembe. Vagy négyszer futottam neki ennek a novellának. Előbb túl gonosz voltam szegény Rodival, aztán megpróbáltam kedves lenni vele, de azzal az egész premissza értelmetlen lett, a kivasalt történetek pedig mind az írónk, mind az olvasónak kényelmetlen érzéseket okoznak. Végül lett ez, amiben Rodi nem is főszereplő, csak feltűnik néhány bekezdésben. Fogadjátok szeretettel Felikset, aki nagyon régen járt már erre, és most lelke...

Egyperces, háromszor száz szóban. Avagy: Francis és a koronavírus, már megint, mert nem bírok magammal.

Ez a történet az Une grande perté vel egy doksiban van. Eredetileg egyben lettek volna, de a bevezető második mondata után annyira elütöttek egymástól, hogy leszedtem az elejét és csak azt posztoltam. Most, a számos játék keretein belül befejeztem. A történetről: Amerika a főszereplő, ennek megfelelően finoman kell kezelni. Napi politika említés szintjén megjelenik. Emlegetnek benne mások számára nem fincsi dolgokat. Kedves Hádész, ezt rejtette a 33-as szám, remélem, tetszeni fog! Forrás

Semmi köze Stephen King azonos című regényéhez. Amit amúgy nem is olvastam, csak azt tudom róla, hogy para. Sok szeretettel ajánlom ezt az írást Meluzinának, aki a tizennégyes számmal megnyerte ezt a szöszt. Miről is van szó? DenNor, para-fic, avagy Lukas filozofál az élet milyenségéről. Helyszín egy sötétített hálószoba, késő éjjel. Hogy hol, mikor, és miért, az lényegtelen. Lukas majd elmeséli. Nem túl romantikus, de azért egy kicsit az. Keletkezéstörténet: a doksi szerint 2018. november a kelte. A kísérleti írásaim közé szántam, csak a végén úgy találtam, hogy még nincs kész. Akár kirakhattam volna úgy is, ahogy volt, de azért egy kicsit simogattam, hogy érthetőbb legyen. Talán AU, talán nem. Túl rövid ahhoz, hogy lényeges legyen. Ha valaki megtalálja az eredeti alkotókat az internet tengerében, sikítson, utálok képeket úgy belinkelni, hogy nem tudom, honnan vannak

Egyszer volt, hol nem volt, 2019 júliusában történt egyszer, hogy csináltam egy doksit, aminek azt a címet adtam, hogy „RomaBel tsadalatos”. Talán úgy is marad félkészen, ha 2020 áprilisában nem támad az a világmegváltó ötletem, hogy megkérlek titeket, mondjatok számokat. Nagy tapsot kérek Mandli Veronillának, aki a 25-ös számmal megnyerte ezt a csodát! Remélem, tetszeni fog. A történetről: nem tudom, hogy kezdődött. Három sor fogadott, miszerint 1, így kéne haladnia a történetnek, 2, vagy inkább így, de akkor más a szemszögszereplő, 3, ez örömírás, ne gondolkodj, hülyegyerek. Ez a történet az utóbbi két pontból lett megalkotva. Pont ennyi gondolatot keressetek benne. A munkacím alapján sejthető, hogy mi a történet alapja. Dél-Olaszország és Belgium, Romano és Emma. Mivel latin vér csörgedezik bennük, ezért némi sikamlósabb tartalom befigyel, emellett Romano ezerötszáz szóban szeretné rendezni a kapcsolatukat. Bábaként még jelen van néhány Tumblr-bölcsesség és Paulo Coelho. F...

Most, hogy itthon vagyok második hete, kegyeskedem frissíteni… egy novellával. Nem megy nekem ez az írás mostanában, akár van időm, akár nincs. Lehet, hogy itt velem van a baj. Jó, hogy leesett ilyen hosszú idő után, ugye? Azért nem kell aggódni, a Nászút is készül, csak nem pont azzal a lendülettel, amivel elkezdtem. Mostanában jött velem szembe egy írós bingó, amin kénytelen voltam jelölni, hogy a feltöltések rendszeressége jelentősen megváltozik a harmadik fejezet után. Lehet, hogy háromfejezeteseket kellene írnom. Amúgy, akartam posztolni egy keserédes GerItát még a hónap közepén, csak a szerkesztés közben felvetődött bennem a kérdés, hogy akartok-e keserédes GerItát olvasni… Arra jutottam, hogy nem. Ha mégis, jelezzétek kalimpálással és kirakom azt is. Jelen kis történetünkről: a Merengőn volt egy kis pályázat, bezártság témára. Arra kezdtem el írni, de aztán máshogy jöttek ki a dolgok. Amúgy is túl vidám ez a történet a bezártsághoz. Ez a történe...

Egyszer volt, hol nem volt, eszembe jutott, hogy kilencedikén van a blogom születésnapja, és még egy főcímet is összedobtam, hogy oké, akkor szülinap. Ez asszem elsején volt. Kilencedikén éjfél előtt egy perccel kiment az üdvözlet, egyéb törzsszöveg nélkül. Arra gondoltam, hogy majd kilencedikéig befejezem a Nászút soron következő fejezetét. Hát, nem tettem. Kedves blog, elnézésedet kérem, és utólag is boldog születésnapot kívánok neked. Nektek pedig jó szórakozást ehhez a kis szöszhöz. Előképzettség szükséges: a történet az Assenza világában játszódik, a kisregényben elmeséltek után. A főszereplő Francis, aki egy kicsit morcos Romanóra. Remélem, a végére kiheveri. Avagy: Francis rendezvényszervező, belsőépítész, esztéta. Érdekli a művészet, de néha nem érti. Emma Romano festményeinek szakértője, Romano pedig a festő, aki azokat elköveti. Eva, Marcel és Victor: OC-k, Francis munkatársai. A történet Lyonban kezdődik, egy októberi reggelen. ...