Csak egy lépés az ég

  A történetet a 2018-as Kívánság Üstre írtam, Luthien Lovemagic kívánsága ként. Marvel AU – Tony elveszítette a kapcsolat o t a világgal, mikor fogságba került. Szabadulása után úgy döntött, hogy szakít az addigi iránnyal, és felelősséget vállal mindenért, melyet a cége az ő nevében tesz – ezért megszünteti a Stark Industries fegyverkészítési részlegét. Ezzel nem arat osztatlan sikert. A barlangban töltött időszak nehézségeit talán egyetlen ember képes igazán megérteni: rabtársa, Dr. Ho Yinsen, aki vele együtt szabadult meg a fogságból. Az afgán férfit felépülése idejére befogadó Tonynak sokat jelent a férfi barátsága és tanácsai, melyek segítségével talán képes lesz új utakra és új célokra lelni. A történet alapvonalaiban követi Vasember 1 történéseit, az egyetlen változtatás rajta Yinsen. Ez okozott némi változtatást a történésekben is. Szerzői megjegyzés: Kedves Luthien! A másik két kívánságod ugyanabból a fandomból volt, ez alapján arra következtettem

Hejhó, ki jött és hozott decemberre holmit! Gondoltam rá, hogy holnapra hagyom és Mikulás, de mivel a témája nem igazán mikulásos, vagy éppen télies, ezért maradtam az eredeti elképzelésnél. Tá-rámm. Lehet, hogy nem fogtok szeretni. No de: emlegetünk valakit, akiről már egyszer szó volt. Vajh kiről van szó... Úgy emlékszem, egyszer már lábjegyzetben közöltem, de most ismét lehozom, azért, hogy biztosan ne felejtsétek el, lol. Sídh: Írország meg Skócia meg úgy alapvetően a kelták tündérei, istenei, természetfeletti lényei. Sídhe: azt jelenti, domb. A sídh lakóhelye.

Diplomatikusan fogalmazva: ez egy kicsit tovább tartott, mint gondoltam. Nem diplomatikusan: Tonhal, mi a ?! Majdnem két hónapja volt, hogy, bármit hoztál az éhezőknek! Hát… ja. Előbb az említett fogadalom, utóbb meg az érzés, hogy ha már ennyit hiányoztam, akkor talán illene valami értékelhetőt lerakni elétek. Utóbbi nélkül ezt még november elején kiraktam volna, ugyanis az ígéretemet megszegve, egy depressziós pillanatomban Romanót segítségül hívva angstoltam egy sort. Fogadjátok szeretettel.

Kedves Mindenki! Hát. Azt hittem, hogy tudok bánni az időmmel (nem), és frankón tudok majd nektek dolgokat feltöltögetni amellett, hogy szakdolgozom. A szakdolgozatom keret-mennyisége 30 oldal, plusz a hozzá tartozó sok szar, szóval összességében olyan 60-110 között lesz. A leadási határidő november 15-e, szóval kereken egy hónapom van a jelenlegi 3 oldalamat egy kicsit megturbózni. Lol. Ennek megfelelően tettem azt a számomra nagyon fájó fogadalmat, hogy a szakdogám leadásáig egy betűt nem írok. Ezt kábé két hete tettem, de most szedtem össze a lelkierőt, hogy megosszam veletek. Bocsi. Plusz amennyi időt elbasztam mindenre, akár írhatnék is. Wow, most látom, Ikariamon benne vagyok a toplista... bazeg, Tonhal, dolgozzál. Gondoltam, majd esetleg egy írós event kapcsán behozom a lemaradást, de az ugye november elején kezdődik… sebaj, majd 15-e után felzárkózom. Főleg úgy, hogy még az Üstre is van egy leadandó novellám. Fain. Meg lógok nektek még sok-sok írással. Különös,

Le karácsonyi menü: Így hát, karácsony szent napján lesz majd nektek egy Magic Trio! Három hónap csak elég rá, hogy összerántsam, adjak neki egy normális címet, és megbeszéljem velük, hogy ők igenis szeretnének részt venni ebben. :D Köszönöm mindenkinek, aki részt vett a kérdőív kitöltésében! Sose gondoltam, hogy ennyi választ fogok kapni... sanszos, hogy néhányan kétszer küldtétek el, de akkor is szép szám, és nagyon szépen köszönöm ^^

Mert már mindenkinek hiánya van, és még azt gondolnátok, hogy itt a vége. De nincs. Hehe. Az előző fejezetnél elfelejtettem mondani, de az a helyzet, hogy ez a történet már egy fejezet óta hosszabb, mint a Fogd a kezem! , illetve megelőztük a Harry Potter és a bölcsek kövét is. Az előre látott fejezetmennyiség alapján úgy saccolom, hogy előreláthatólag hosszabb lesz, mint az általam valaha írt legterjedelmesebb mű. Amit amúgy nem fejeztem be. Reméljük, ezzel nem az lesz :| Egyikőtök kérdezte, mikor töltök fel fejezetet. Nohát, most éppen 21:06 van, és mivel tudom, hogy nagyon későn érek haza, plusz holnap is elfoglalt leszek, és úristenezafejezetmárittvankészen, így lopom a netet a vonaton és hozok nektek olvasnivalót. :) Ez egy amolyan filler-fejezet. Tudjátok, visszaemlékezéssel, meg ilyenekkel, elvégre előkaparni egy szemszögszereplőt, aki éppen halott, elég nehéz.

Nohát. Láttam ám, hogy néhányan elátkoztatok a Holdig meg vissza az előző kis viccemért… én jól szórakoztam, haha. Mikor kiraktam. Utána azon is, hogy magyarázkodtam, de hát ez van. Legalább volt mit írnom. Jelen fejezet: hát, a szemszög következő szereplője hagyományosan Erzsi, aki éppen most veszítette el a vőlegényét… lehet tippelni, hogy érzi magát … Ajánlott hallgatmány. Ő Dora, csak tessék hozzá képzelni egy babával teli pocakot :|

Mostanában fog kikerülni a Merengőre a Kívánság Üst, amire majd jelentkezni fogok :3 Az ugye majd eredményezni fog tőlem egy random one-shotot egy random fandomban. No de, hogy ne járjatok úgy, ahogy eddig az összes ünnepi fictervezetemmel, parancsoljatok, szavazás. Lent felsorolom vagy négy tervezetem, meg a plotból egy kisebb betekintést, és lehet szavazni, hogy melyik kapcsán erőltessem meg magam. A mostani írásaim mellett, természetesen. (Tonhal már most vért sír.) Jelen bejegyzést a vonaton írom, egy doksiba. Azért, mert nem tudok felmenni a netre és mert mellettem ülnek és nem nagyon szeretek úgy irkálni, hogy mellettem belekukkanthatnak a dolgaimba. (A Nászút vért sír.) Le kívánságlista: több helyütt emlegetett Magic Trio és az ő bukott terveik. Ezt már reklámoztam nektek egy-kétszer. Arról van szó, hogy Arthur, Lukas és Vladimir nagyon szeretnek varázsolni, csak nem mindig megy nekik az úgy, ahogy kellene. És a többiek ezt nem díjazzák úgy, ahogy ők szeretnék. Nagyon

Hallottatok már a parvo nevű vírusról? Be van ellene oltva a cicátok? Nincs? Legyen. Múlt héten három cicámat temettem el, szóval… szóval legyen. (Egy perces néma csend Pierre, Eni és Nyomi emlékére.) No de. Vannak pillanataim, amikor kitalálom, hogy maaaajd egyszer mi fog történni egy történetben. Néha le is írom ezeket a gondolataimat, amik az esetek 90%-ban később felhasználatlanul kevernek a doksiban, mert a történet nem úgy alakult, hogy az a jelenet belekerüljön a végső verzióba. Valahol a 8-9. fejezet magasságában járhattam, mikor megszállt az isteni szikra, és az ebben a fejezetben található leglényegesebb momentumot papírra vetettem. Konkrétan papírra. Természetesen nem úgy került bele a fejezetbe, ahogy akkor leírtam, de a lényeg megmaradt. Mindemellett már megint szómenésem volt. Meghúzás előtt a történet 6836 szót számlált. Szükségem van továbbá a meghúzás szó pontos jelentésére, mert utána 6884 lett. Ez általában két normális fejezet hossza. Hiába, úgy látom,

'Allô! Igen, elmentem nyaralni és itthagytalak titeket olvasnivaló nélkül. Tudom, gonosz volt ez tőlem, de úgy éreztem, ez a fejezet megér annyit, hogy itt legyek veletek. Egyrészt azért, mert ha a „közérdekű” címkével fémjelzett, történeteket nem tartalmazó posztokat nem számolom, akkor (dobpergés) ez a százötvenedik poszt az oldalon, yass! És másrészt azért, mert a Nászút jelen fejezete ugyan Nászállás (mert fogságba estek, lol), de valószínűnek tartom, hogy a végén kicsit csuklani fogok. Anyukámat ne szidjátok, ő nem sejthette, miféle népet hoz világra. Ha már szóba került anyukám, akkor Story time! Tetszik tudni, kaptam tőle konstruktív kritikát. Le szituáció: már besötétedett, én meg zenére sétálgattam fel-alá a szobámban és próbáltam megszülni egy kapcsolódási pontot ebben a jelen történetben (valamelyik elkövetkezendő fejezethez, ami azt illeti). Béjött tiszteletreméltó anyám, és azt kérdezé: – Húgod merre vala? És mondám: – Húgom elment vala fürdőbe, teste

Engedjétek meg, hogy idézzem tulajdon fejezet-leírásomat: „ Nem ez életem leghosszabb fejezete, csak már haladni akartam vele, hogy teljes lelki nyugalomban szöszölhessek a fluffommal a háttérben. Ami a változatosság kedvéért folytatásos akar lenni, éppen ezért rágjátok a kefét, hogy mi lehet az. Nem leszek Kae Westa, legalább egy holmimat befejezem, mielőtt kirámolom. * Tonhal nagyon komolyan bólogat *” Csodálom, hogy még egyikőtök se rúgott fel a Holdig, de komolyan. És ez úton is elnézést kérek Kae Westától. Plusz sem a fejezet hossza, sem a minősége nem indokolta a hosszadalmas várakozásotokat. (Bazeg, kibaszott fél év! Hát mi a jó ****)

Figyelem! A történet augusztus 7-én este 23:08-kor került ki az oldalra. Egyes szereplők ellen elkövetett atrocitások miatt kicsinyég rosszul éreztem magam, és most, mintegy tíz órával a feltöltés után, belenyúltam a fejezetbe. Milyen fura, hogy az ilyen szamaritánus gondolataim mindig csak publikálás után jönnek elő… Véééégtelen pofázás, yass. Más történeteimben két fejezet összevonva nincs ilyen hosszú, komolyan. A történet végén link a további pofázásomra, meg némi háttértörténetre. ZENÉT. Drága feleim, ez itt a tengernagy. Nagyjából abban a korában, mikor nyakon vágta Kikut. De ez ő.

Imádom, mikor konkrétan tíz napig szenvedek valamin, hogy aztán két óra alatt befejezzem. Ez a fejezet éppen ilyen. Közrejátszott egy vita Tumblr-ön, egy kisebb életközépi válság meg a gondolat, hogy vajon mi lenne, ha inkább original történeteket gyártanék. A vége az lett, hogy szégyellném a rengeteg félbehagyott holmim, így inkább folytattam ezt. Fejezetindító : egy párkapcsolat, mind gondolom azt mindenki tudja, alapvetően úgy épül fel, hogy a két fél egyenlő. Ez azt jelenti, hogy a férfinak ugyanúgy joga van nemet mondani, és ezt a nőnek ugyanúgy illik tiszteletben tartani. Ahogy haladtunk előre ebben a történetben, úgy mélyültem el a tizennyolcadik században. A vallásos vonal nem azért kúszott be, mert mért ne, hanem azért, mert a mi kultúránkban mostanában embereknek ugyan max. húsz százaléka gyakorolja a hitét, ez az arány azonban még a két világháború között többé-kevésbé a fordítottja volt. Remélem, nem zavar senkit. Észrevettétek, hogy Erzsi néha úgy főszereplő,

!!Figyelem, figyelem, változás történt!! Keresgéléseim közepette rájöttem, hogy ordas nagy hibát vétettem, nevezett: leírtam azt a nevet, hogy Jakarta. Ez a város ma Indonézia fővárosa, ellenben a történetünk jelenében még a Holland Kelet-Indiák központja, és Batáviának hívják. Szóval bocsi, a tizedik fejezetben található említést nagy mea culpával átírtam. A fejezet tartalmából: Roddy-Moddy támadást tervez és felkészül arra, hogy a támadás közben esetleg feldobja a pacskert. Ez nem áll szándékában. Amúgy tessék köszönni az eddigi leghosszabb fejezetnek. Testhosszal vezet. Van benne egy rakás OC, mert elegem lett belőle, hogy csak rang alapján utalok az emberekre. Egyéb híreink: a történet átlépte a 300 000 leütést, ami a Könyvmolyképző kiadónál a regény alsó határa, tehát hivatalosan is regénynek nevezhetem ezt a csodát. Még egyszer ennyit tudnék gond nélkül hozzáírni, az a helyzet. Csak nem kéne, lol. Boston: a Babváros. Ez a beceneve. Mint New Yorknak a Nagy Alma. M

H a ti tudnátok, hogy időnként mit össze tudok szenvedni valamivel… Pedig ezt a fejezetet vártam. Meg a következőt is várom. Meg a továbbiakat. Biztos azért, mert nagyjából tudom, hogy mit akarok leírni. (És van rá hétezer változatom, szóval nem fogok tudni választani, lol) Szóóóóval, gondoltam a történeti hűség értelmében keresek egy térképet a tengerről, csak hogy tudjam, hogy mi merre van. Találtam is egy atom vagányat itten e , ez olyan, mint a Google maps, csak tenger r e l . Meg lehet nézni rajta, hogy a hajók éppen hol vannak a világ tengerein. Szerintem nagyon fain. Ezen térkép és a mélység-funkció értelmezése közben figyelmes lettem valamire. Nevezett, hogy Venezuelában (ahol perpillanat Gilbó nagypapája sütteti a hasát) van egy Vargas nevű tartomány, ráadásul a tengerparton. Kész, ennél a résznél valahogy… hát. Függelék a történet végén. Egyébként meg fene a mindeneteket. Korábban nem voltam egy verses típus (most se vagyok, lol), de a Humalai-lai kap

Öhm. Nahát, ez csak úgy lett. Úgy lett, hogy egyik pillanatban ebédelés közben melankolikus hangulatban értekeztem magammal a ficeim állapotáról meg arról, hogy miért nem tudom írni a szakdogámat. A következőben eszembe jutott valami, nevezett: Hogy van az, hogy a bizonyítottan 1000 előtt született országok ugyanúgy a húszas éveikben vannak, mint mondjuk Németország, aki csak a tizenkilencedik század végén lett konkrétan Németország? Közvetlen ezután felröhögtem és voilá, háromezer szó. *Tonhal balra el* Bővített szereplőlista a címkézéshez szokott lelkemnek, betűrendben: Amerika, Anglia, Ausztrália, Ausztria (említve), Dánia, Finnország, Izland, Kanada, Magyarország (említve), Németország, Norvégia, Olaszország (Romano), Olaszország (Veneziano), Oroszország (említve), Poroszország (említve), Sealand, Spanyolország, Svájc (említve), Svédország (említve), Új-Zéland (említve).

Mivel annyi sok szépet írhatnék, illetve lassan a szakdolgozatomhoz is hozzá kéne szagolnom, elmesélem nektek, mivel ba… töltöm az időm manapság. Átnyálaztam a „Hetaliaötletek” című, egyre vaskosabb dokumentumom, melyben helyet kapnak nem csak a félmondattal bevezetett ötletfoszlányok, de az egyes történetek alternatív változatai, meg ilyen-olyan beszólások is. Túlzott háttérkutatásba kezdtem a Nászút tal kapcsolatban, és nagyon félek, hogy a történet rovására fog menni, arról nem is beszélve, hogy Erzsi nem hajlandó főszereplőként viselkedni és inkább csak megfigyelője annak a történetnek, ami basszus, vele történik. Nem kéne így lennie. Rugdosom, hogy viselkedjen, de még nem hajlandó produktív lenni. S végül: kedvem támadt feltölteni ide valamit, szóval elkezdtem befejezni az egyik félkész one-shotot. Írtam hozzá vagy 800 szót, aztán a történet elküldött az anyámba. Írtam tovább, ezúttal angstos GerItát, amin végig húztam a számat, mert a No. 1 történetet tot

Mélyen tisztelt publikum! Végre és nagy sokára – íme! Remélem, megérte majd' húsz nappal később kirakni, mint eredetileg terveztem. Ez úton is elnézéseteket kérem érte. Egy kis érdekesség: a dokumentumot, amibe elkezdtem írogatni ezt a történetem, január harmincadikán hoztam létre, de a kis füzetkémbe már előzőleg is voltak felvezetve belőle dolgok. Amikor nekikezdtem feltöltögetni az oldalra ezt a történetet, még vacakoltam egy sort a tördeléssel, utólag beleírtam pár szakaszt, meg el is vettem néhányat. Akkor tizenhétezer szó volt, most, az utolsó átírás után összesen huszonnégy és félezer. Hát. Nem először fordul elő velem, hogy Tino bőrébe bújva hirtelen rám tör a szómenés. Szomorúság: ma reggel a munkatársaim kifejtették, hogy nem szeretik a tonhalat. Egy kicsit magamba szálltam. OLYAN CUKI

Ööö... mint látjátok, még mindig nem vagyok kész a kövi fejezettel. Aztán tudjátok, miről tájékoztattak az imént? Hogy ahol a szakgyak lesz, ott nincs internet, de még a mobilnet se nagyon ér fel. Mondom, fasza, az a helyzet, hogy max. péntekig tudok maradni, baj? Mé nem mondtam előbb. Mert te se mondtad előbb, hogy nem lesz net. Szóval ja. Bocsi, ez a június egy ilyen bicikli. A helyetekben már defenesztrálnám magam.

Kedves Mindenki! Mély fájdalommal tudatom veletek, hogy bár megígértem, holnap 0:00-kor mégsem tudom kirakni a Humalai-lai zárófejezetét. Egyikőtök kommentje adott egy ötletet ahhoz, hogyan lehetne a történet jobb, legalábbis nem olyan, mint amilyen most. Nektek is, nekem is nehéz, de úgy döntöttem, hogy elnapolom ezt a publikálást. Ugyan hivatalosan nem mondhatok olyat, hogy „szakmai büszkeség”, mert egyrészt, semmilyen végzettségem nincs ezzel kapcsolatban, másrészt, ez nem egy állás, csak egy hobbi, de engedjétek meg, hogy erre hivatkozzak. Szeretek igényes lenni a munkámat illetően. A hajamat tépem, amikor publikálás után találok egy elgépelt szót, egy hülye mondatszerkezetet, vagy egy nyilvánvaló szóismétlést. Nem titkolt vágyam, hogy egyszer papíralapon jelenjenek meg a műveim, hogy ezáltal szélesebb olvasóközönséghez jussanak el, de hé, ez most ilyen öröm-játszma. Csomó helyen hallok róla, hogy a kiadó így, a kiadó úgy, hogy most éppen mivel nyözgeti a szerzőt, írja át e

Lenne egy bölcs meglátásom számotokra. Ha elhatározzátok, hogy márpedig ez a történet véget fog érni, és meg is írtátok úgy, hogy véget érjen, akkor ne álljatok neki a publikálás előtt két órával átírni olyasfajta indokokkal, hogy ez szar. Következő bölcs meglátásom: nézzétek meg, hogy mikorra terveztétek be a publikálást, mert ezt a szöveget én egy nappal azelőtt írtam, hogy az automata feltöltés feltette volna. És nagyon ideges voltam, hogy nem leszek kész. Meeeg amiatt is, hogy eltolom az egész történetet, haha. Ez egy olyan fejezet, amiben Dani nem jutott eleget szóhoz ahhoz, hogy tudjon idézni. Uramisten.

Ezért a fejezetért lehet, hogy meg fogtok rúgni, lol. Főleg azért, mert gondosan elhintett filler-epizódokkal van tele. Amúgy az idő csak úgy rohan. Mire a srácok észbe kapnak, mindjárt itt az év vége, ami együtt jár egy olyan időszakkal, minek tisztes egyetemista nem mondja ki a nevét, mert még félelmetesebb, mint Voldemort. Off: az utóbbi időben (khm, hetek óta nézem, csak még nem szedtem össze magam, hogy megkérdezzem) a statisztika szerint magas a megtekintési ráta Amerikából. Az amerikaiak notóriusan bénák, és valahogy mindig kikötnek az oldalamon, vagy valamelyikőtök odakinn van? Remélem, örültök, hogy pár órával hamarabb kaptok fejezetet, hehe. Mennék má aludni, és nem szeretem külön időpontokban feltöltögetni a holmijaimat, mert valamiről tuti megfeledkezem. Miért is lett Finni kis husis ebben a ficben.

Egyszer volt, hol nem volt, nekiálltam végigtúrni a Pinterestet valami normális kép után, aztán ez jött szembe velem . Amúgy vizsgaidőszak van. És nem akarom elhinni a Wordnek, hogy a hígító két hosszú í. A fejezetről: Roddy-Moddyval kezdünk a parton, tehát ott folytatom, ahol abbahagytam. Hogy utána mi történik, azt majd meglátjátok. Mindenesetre nagyon örülök neki, hogy fikcióval dolgozom. Most komolyan, aki valódi emberekről ír, az nem szokott aggódni néha, hogy egyszer az a pofa meglátja, és esetleg beletolja a fejét az asztalba? Hm? Dat moment, amikor írni akarsz, de a szobatársadra éppen rátör a szociális érzékenység, és nem hagy kibontakozni ಥ _ ಥ Itt-ott halványítottam rajta, hogy ne nézzen ki teljesen nőnek, de...

Második felvonás. Jó hosszú szülinapom lesz *v* Tök jó, hogy az egész be van időzítve és én csak hátradőlve élvezem. Egy fenét. Vagy hétmilliószor belejavítok, szívom a fogam, és publikálás után tutira megint találni fogok benne 70 elírást. Ebben a fejezetben betekinthettek a múló hétköznapok varázslatos szürkeségébe. Még mindig crack, mert nem tudok írni. Tino, amikor szóba kerül a netes ismerkedés

Sziasztok! Biztosan észrevettétek, hogy megváltozott a felugró értesítés. Már nem csak annyi van odaírva, hogy cookie-kat gyűjtenek, hanem egy elég hosszú és aggasztó szöveg van odabiggyesztve. Nem tudom, ki volt az, aki megijedt, mikor ezt megpillantotta, de ne ijedjetek meg. Eddig is ezt csinálták, csak nem kellett ilyen részletesen kifejteniük. Ellenben most, hogy megváltozott az Európai Adatkezelési Akármicsoda, aminek szégyen, hogy nem tudom a nevét, mert az összes létező oldal, amin fenn vagyok, kénytelen volt ezt frissíteni és nekem el kellett fogadnom újra, szóval most hogy ez megváltozott, már ki kell írniuk. Ez volt a lényegtelen dolog, most térjünk rá arra, ami viszont fontos lehet számotokra. Beszélgessünk egy kicsit a Ritmusváltás című történetemről, meg arról, hogy egy darabig nem lesz folytatása. Nem azért, mert többé nem szeretem, vagy mert olyan kemény lelki válságot okoz az írása... hanem azért, mert egy AKKORA LOGIKAI BUKFENC van a történetben már most , hogy

Tudjátok mi van ma??? Hát tudjátok? Oké, a cím elég spoileres, de igen, ma van a második szülinapom ^^ A tavalyi eseményekből tanulva, most gondosan előre megírt történetet hoztam nektek. Vagyis azt a holmit, amivel már elég hosszú ideje szöszölök nem túl ráérő időmben, vagy amikor mocsoksok fluffot igényel a lelkem. Hát. Fogadjátok szeretettel. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Tonhal, akit megdicsértek azért, mert nem ír erőltetett, meg agyoncukros, meg nagyon a párkapcsolatra kihegyezett történeteket. Ideje ezt a dicséretet rituálisan kivégezni, avagy ímhol vagyon egy szappanopera! Dióhéjban: Tino egyetemista, a részeges fajtából. A legjobb barátai engem is megleptek, hogy a legjobb barátai, de csak nem akartak lekopni, szóval RusFinHun-trióval nyomhatjátok végig ezt a történetet. Magyarországgal kapcsolatban még annyit, hogy elsőként ő szólal meg ebben a fejezetben. A címről: eredetileg blogregény lett volna, csak megmakacsoltam magam, hogy elég fura egy blog

Megint kiütközött rajtam, hogy remekül tudok írni, ha valami mást kéne csinálni. Meg az, hogy ha egyszer megszülöm, hogy hogyan legyen tovább, akkor megy minden, mint a karikacsapás. Megint annyit beszéltek, hogy az utolsó jelenetet át kellett raknom a következő fejezetbe. * Tonhal halódik * Kitaláltam ehhez a történethez egy rakás dolgot, aztán kiderült, hogy a relatív történelmi pontosságra való törekvés ellehetetleníti ezek használatát. Pl. a tonettszék még nem létezett a tizennyolcadik században. * Tonhal halódik lvl 999 * Lehet, hogy egyszerre csak egy történetet kéne írnom, az sokat javítana a produktivitásomon, mert csak egy irányba koncentrálnám az energiáimat. Mivel ezt a mondatot le kellett gépelem, ezért csak gondolatban tudtam Feli módjára gesztikulálni. Natevajonkivagy.

Emlékeztek a múlt heti bejegyzésre a fordítással? Na, itt van a második fele. Imhol a LINK , ahol meg lehet lesegetni. Képzeljétek, elhagytam az egerem, és most kénytelen vagyok a tapipaddal szöszölni. Mikor tegnap összekapartam a Merengős formázását a Nászútnak, akkor fel akartam kötni magam. Mindig mondják, hogy csak akkor tudod valamiről, hogy milyen fontos, mikor már nincs meg… de arra nem számítottam, hogy az egeremmel kapcsolatban is ezt fogom érezni =_= (← ez a fej úgy néz ki, mintha Feli már nagyon kész lenne)

Le eredeti szöveg, amit még múlt pénteken írtam hozzá: "Lássátok feleim, mit hoztam már megint: Roderich-szemszöget, aminek az írása közben indokolatlanul jól szórakoztam. Vagyis: Roddy-Moddy beszélget egy sort, közben összeismerkedik két új szereplővel, és próbálja tolerálni, hogy a főnöke ebben a történetben egy seggfej. Ezt a fejezetet tök gyorsan összerittyentettem, mert Roddy olyan kedves, hogy írja saját magát." Le új szöveg: Ne engedjétek, hogy túl sokat üljek indokolatlanul egy fejezeten, mert ezt többször írtam át, mint kellett volna, és ugyanaz van benne, mint eddig. Evelin, köszönöm a kommentet, eléggé felhúztam magam a saját lustaságomon ahhoz, hogy végre befejezzem. *köszönetteljesen meghajol* Link a zenére . Ausztria kezdi bebúrni az összes ilyen depresszív zenémet, mindegyiknél eszembe jut, hogy milyen jól lehet rá írni. Pedig nem is egy depresszív karakter, könyörgöm! Pont ez a helyzet Kicsi Norral is: egészen biztos vagyok benne, hogy hozzász

Hej-hej! Ne tessék azt hinni, hogy eltűntem, nem (teljesen) ez a helyzet. Csak megint a nyakamba szakadt a téli depresszióm, függetlenül attól, hogy már rohadtul nincs tél, meg éppen szoptatós dajkát játszom egy kupac kismacskával, plusz rám tört a fékezhetetlen vágy, hogy Scott legyek és legyőzzem a természetet. Utóbbi egész jól működik, tekintettel arra, hogy anyámék kertes házban laknak, és előbb ástam fel a kertet, minthogy ők hazajöttek, így nem igazán volt beleszólásuk, hogy ültetek-e gaztot avagy sem. Egyébként: a Ritmusváltás kapcsán ráébredtem, hogy az első fejezet egy zsák … Hát. Hát ja. Át kéne írni, vagy minimum az ordenáré következetlenségeket kiszedni belőle, mert könyörgöm, hatással van az egész történetre, és ilyen ótvarul elkezdeni valamit ;-; De térjünk vissza a bejegyzés címére. TheFreakZone örök kedvencem, és az engedélyével másodszor vettem a bátorságot arra, hogy lefordítsam egy írását magyarra, amit ezen a linken megleshettek. Itt van ennek a sp

Tegnap (illetve ma) hajnal kettőkor szembejött velem egy tumblr poszt , és csináltam belőle 1000 szónyi, pocsék minőségű semmittevést. Hallgassatok hozzá olyan cuki zenét , mint amilyen cuki ez a páros. Azt hiszitek, hogy egy meg két hétig nyűglődök egy fejezeten, mi? A fenét. Ha egyszer megvan, hogy miképpen lesz, akkor akár 4000 szót is megírok egy nap és utána fájnak az ujjaim. Addig meg mindenre elszarom az időm, pl. nevezett tumblr posztok nézegetésére, egy történetnek egy nagyon távoli fejezetének a 12x verziójának elképzelésére, vagy egy olyan történet írására, amivel kapcsolatban megígértem magamnak, hogy nem teszem fel, amíg a mostani befejezetlenek közül valamelyikkel el nem készülök (a Fyrirgefðu mérnek még kell kb. 1-2-3 fejezet, de az istennek nem akarja írni magát…) meg ilyenek. Vagy csak megint megpróbálkozom a rajzolással. Szeretek rajzolni, csak nem tudok :'D Srácok, április van, és ez az első olyan bejegyzésem, ami nem a tavalyi befejezetlen kisregénye

Gahh! Tonhal relatíve idejében jelentkezik a fejezettel! Te szent Isten! Kissé felemás, néhol túl komoly, egyes pontokon abszolút elbohóckodott fejezet. Van benne egy rakás disznó vicc :| Módosított kép, itten van az eredeti változat.