Ástin mín

Anglia és Izland, talán egy kis l'amour, talán egy kis együtt töltött idő…

Official kép, mert egy ponton ilyen fejet fog vágni.

Ástin mín

– VICCELSZ VELEM?! – üvöltött fel Arthur a történet ismertetőjét látva, és elborzadva meredt Sigurðurra.. – Hát nem. Nem-nem-nem-nem-nem, ki van zárva és reteszelve, nem játszunk ilyesmit, a rohadt életbe!

Sigurður sem volt éppen lenyűgözve. Nézte a feje fölött függő szavakat, és elgondolkodott rajta, vajon milyen szögbe kéne állítani a vulkánjait ahhoz, hogy egyenest az író fejére lövelljék a lávát.

– Miért kapunk mindig ilyen idióta párosításokat? – kérdezte végül letörten. – Értem én, a mai világ normái, és a túlzott ingerekkel teli környezet arra viszi az embereket, hogy minél extrémebb dolgokat találjanak ki, na de ez már tényleg túlzás.

– Miért nem lehet elhinni, hogy kellemes monogámiában élünk? – tárta szét a karját Arthur. – Ott van nekem életem szerelme, róla mégse ír soha senki.

– Pontosan! Egyszer nem láttam még, hogy az én drágám benne lett volna a történetben! Nem igaz, Mr Puffin?

– Mr Puffin mindig ott van talonban, ha te ott vagy.

– Mert Flying Mint Bunny olyan rejtve marad. Ha más nem, hát a plüssállatok között ott van, míg Amerikával vagy Franciaországgal vagy Spanyolországgal, vagy éppen ki tudja, kivel vagy.

– Na neeee! – hörgött Anglia. – Mivel érdemeltem ki, hogy az egész világgal shippeljenek, he? És miért mindig én vagyok az uke? Jó, nem mindig, de a döntő többségben.

– Mert hisztis vagy.

– Nem vagyok hisztis.

– De az vagy.

– Te hisztisebb vagy.

– Ez viszont nem igaz.

– Mondd, hogy bátyus.

– Ne kezdd te is, mert kiheréllek! – visított. – Tudod mit, baszd meg magad helyettem is, én lépek haza!

Azzal sarkon fordult, és az író értetlen pillantásával a hátában megindult előre abban a végtelen fehérségben, ami a kialakulatlan háttér volt. A semmiben volt egy lyuk, abban tengervíz. Ebbe a lyukba ugrott be, és a lundájába kapaszkodva hazaúszott Izlandra.

– Látod, mondtam, hogy nem fog működni – nevetett fölényesen Anglia, az íróhoz beszélve. – Még jó. Van rólam éppen elég kínos történet, hogy azokról a mázolmányokról ne is beszéljünk. És ne gyere nekem ezzel a tsundere-szöveggel, van az országok között még féltucat olyan, mint én, mégis engem cseszegetnek a legtöbbet! – Duzzogva összefonta a karjait, aztán kicsit megértőbben hozzátette: – Ami érthető, elvégre a nagy Brit Birodalom ellenállhatatlan.

Ismét felnézett az ismertető betűire és beintett. Jó dolga végeztével nyitott egy portált, és hazament ő is.

Így hát, Arthur és Sigurður egymás társaságától mentesen boldogan élt, amíg meg nem halt. Mindketten hosszú és teljes életet éltek szívszerelmeik, egy kosár pogácsa és egy hűtőszekrény társaságában.

A vége-főcímet Flying Mint Bunny és Mr Puffin húzza. Mr Puffin nem tud repülni, mert lunda.

VÉGE

(És ide képzeljétek a földet verdeső Mr Puffint.)

(lol)