Csak egy lépés az ég

Boldog szülinapot, Tonhal! Nem, ne is próbáld tagadni, egy lusta disznó vagy, azért nem ugráltad körbe a mai napot. Gyerünk, meséld csak el nekik, hogy a tervezett kisregényt nem írtad meg, és helyette az egyik számos játékban szereplő ficet szaggattad ketté. Aminek amúgy annyi értelme biztosan van, hogy a Merire úgyis kettőbe kellett vón tépnem ahhoz, hogy felrakhassam. Lol. Akkor, a mai anyagról! Négyéves, már óvodás Tonhal büszkén prezentálja nektek a ficet, amin még 2017 augusztusában kezdett dolgozni. Érdekessége, hogy azóta legalább nyolc változatot megért, a plot sokkal szerteágazóbb, mint volt, a régi történetet hülyeségnek tituláltam és újraírtam, meg ilyenek. Anno a Nagy Mappatakarítás során ezt az ötletmagot nem vetettem el (mint sok másikat), hanem megtartottam, dédelgetve a hiú reményt, hogy majd egyszer befejezem. Örömmel jelentem, eljött az a nap. Tapsoljátok meg F.-et, aki a négyes számot választva megadta a löketet ahhoz, hogy mintegy ezer szóról feltornáz...

'Allô! Igen, elmentem nyaralni és itthagytalak titeket olvasnivaló nélkül. Tudom, gonosz volt ez tőlem, de úgy éreztem, ez a fejezet megér annyit, hogy itt legyek veletek. Egyrészt azért, mert ha a „közérdekű” címkével fémjelzett, történeteket nem tartalmazó posztokat nem számolom, akkor (dobpergés) ez a százötvenedik poszt az oldalon, yass! És másrészt azért, mert a Nászút jelen fejezete ugyan Nászállás (mert fogságba estek, lol), de valószínűnek tartom, hogy a végén kicsit csuklani fogok. Anyukámat ne szidjátok, ő nem sejthette, miféle népet hoz világra. Ha már szóba került anyukám, akkor Story time! Tetszik tudni, kaptam tőle konstruktív kritikát. Le szituáció: már besötétedett, én meg zenére sétálgattam fel-alá a szobámban és próbáltam megszülni egy kapcsolódási pontot ebben a jelen történetben (valamelyik elkövetkezendő fejezethez, ami azt illeti). Béjött tiszteletreméltó anyám, és azt kérdezé: – Húgod merre vala? És mondám: – Húgom elment vala fürdőbe, teste...

Tegnap este indokolatlan módon jókedvem támadt, szóval a „Hetaliaötletek” című, igen kreatívan elnevezett dobozból összekapartam a negyedik fejezetet. A cím is utal rá, hogy ebben a fejezetben az égvilágon semmi nem történik: egy kis szomszédolás, egy kis kórházi belső élet, megismerkedünk Gilbert háziállatával, meg a fél migrációs közösséggel. Egy nem teljesen közönséges, de azért nem is kirívóan különleges nap. Egészen pontosan egy csütörtök. Ez azért fontos, mert…