Csak egy lépés az ég

Véleményem szerint a Marvel masszívan alábecsüli Friggát. Ezt a problémát feltétlen kezelni kell némi szikszalaggal. alkotó a kép jobb alsó sarkában

E z ilyen utó-karácsonyi fic, ha már a napokban játszódik. Igen, karácsonyra készült volna. Jobban áll, mint a tavalyi karácsonyi fic, az még mindig nincs kész. Létezik, hogy túl sok krimit olvastam mostanában? Lássuk csak: év elején letoltam a valaha megjelent összes Sherlockot, aztán most ráfüggtem Agatha Christie írásaira… iiigen, határozottam megtörténhet , hogy erről van szó. Az ötlet onnan jött, hogy Yaralának van ez az egészen kiváló története , kicsit detektív, kicsit noir, mindenesetre nekem nagyon tetszik. (Folytit.) Ez nem olyan. Ebben mindenki hülye, mondjuk úgy, hogy szokás szerint. Romano lehet, hogy egy kicsit OOC, elvégre nagyon sokat nyilatkozik, ráadásul relatív keveset káromkodik, és néha még egészen bátornak is lehet nevezni. Ami a kánon-Romanónak tudvalevőleg igazán nem erőssége. De térjünk a lényegre, nem igaz? Ez egy krimi. Egy krimihez kell egy halott meg egy detektív, ideális esetben a detektívnek van egy segédje is. Botcsi

  Mind hosszát, mind készítési idejét tekintve egypercest szeretnék felszolgálni a tisztelt publikumnak. Ja, még élek. A megfogyatkozott posztokban az látszódik leginkább, hogy éppen az igen saját regényemre koncentrálok, amit az év végéig szeretnék befejezni. Még van belőle két fejezet. Az írási sebességemet ismerve, lehet, hogy átcsúszunk a jövő évbe. Nem örülnék neki.  

  Hali. Meghaltam kétszer, aztán sajnos feltámadtam, meg ilyenek. Igyekszem írni mostanság, mert az elvileg meghozza a kedvet ahhoz, hogy az ember írjon (mi?). Budapesten felújítják a hármas metrót, nem tudom, kinek ismerős a helyzet. Már egy ideje tart a dolog. Most nyáron, mikor egyik nap igyekeztem munkából hazalopni a testem, a lelkem meg valahol volt, megláttam ezt a fazont. A lelkem visszateleportált belém, mert eskü , a fickó, aki felszállt, olyan fensőbbséges undorral nézett végig a buszon, hogy kapásból drága Roderich jutott róla eszembe. Vagy négyszer futottam neki ennek a novellának. Előbb túl gonosz voltam szegény Rodival, aztán megpróbáltam kedves lenni vele, de azzal az egész premissza értelmetlen lett, a kivasalt történetek pedig mind az írónk, mind az olvasónak kényelmetlen érzéseket okoznak. Végül lett ez, amiben Rodi nem is főszereplő, csak feltűnik néhány bekezdésben. Fogadjátok szeretettel Felikset, aki nagyon régen járt már erre, és most lelkesen

 Az van, hogy van fél tucat félig befejezett egypercesem, néhány sorom a folytatásos történetekhez, aztán amikor elkezdenék foglalkozni velük, rám tör az egzisztenciális krízis. Össze kéne kaparnom magam most már tényleg, eh?

Loki elengedte a jogart és a Bifröszt magába szippantotta. Zuhan, egyre csak zuhan… Loki POV, játszódik a Thor után. Loki elengedte a jogart és a Bifröszt magába szippantotta. forrás

  Mondtam , hogy ebből sok megvan. Szóval íme, időben hozom, uwu. A folytatással kapcsolatban már nem ígérek semmit, múlt héten egyszer elszállt a szövegszerkesztőm (egy másik doksival, de akkor is) és még nem talált vissza a motivációm. Lesz benne párbeszéd.    

Amikor elkezdtem ezt az egészet kipakolni, volt egy olyan érzésem, hogy mire befejezem, vége lesz a járványnak. Hátööööö. Ott tartottunk, hogy lehet, Arthur most egy életre lehetetlenné teszi magát. Szokás szerint Pinterestről loptam

 Jelen harmadik fejezetünkben a kedves francia unoka már meg is szólal. Nem sokkal ezek után Betsy mama egy kicsit mérges lesz Arthurra... Sanszos, hogy ezt is Pinterestről loptam

 Nohát, elég kihalt itt a levegő mostanában, szóval gondoltam, körbekérdezem, hogy szokott-e még járni erre valaki, vagy már mindenki átköltözött AO3-ra meg Fanfiction.netre. Amúgy Merengőn is fenn vagyok. Ha írtok magyarul, akkor csápolok, hogy rakjátok fel oda is, mert anime/manga kategóriában én moderálok és néha nagyon kevés a dolgom :3 Betöltés…

  Arthur megpróbáltatásai Cumbriában, első felvonás. Mama természetesen mindenkit ismer a környéken, és ezt a tudását feltétlen meg akarja osztani Arthurral is. Ez a tudás kiterjed arra, hogy mások is elrángatták az unokájukat a világ végére…   Rövid karakter-számbavétel: Arthur: főszereplő, egyetemista, még sok szenvedés vár rá Betsy mama: a dédimama, anyai ágon, ő biztosítja Arthur számára a szenvedést Irene és Allistor: Arthur szülei Nan, Amy és Rita: Betsy mama lányai, Nan Arthur nagymamája, aki már nem él Flynn, Scott és Owen: Arthur bátyjai, Arthur néha szeretné elintézni, hogy ők se éljenek Egyéb karakterek a megjelenésük után felmásznak erre a listára. Az alább szóba kerülő személyek csak azért vannak, hogy érezzétek a mamák végtelen közléskényszerét és az unokák abszolút elveszettségét.    

Mint a mellékelt ábra mutatja: nem bírok magammal. Ezt a történetet már dédelgetem egy ideje, egészen pontosan tavaly szeptember óta ücsörög a gépemen és úgy érzem, elérkezett a megfelelő idő arra, hogy kirámoljam. Már csak azért is, mert még elmúlik a járvány és elveszíti az aktualitását, nekem meg vissza kell menni egyetemre, ahol fele annyi elba… mármint többet kell majd dolgozni. Nem, az eredeti művet (még) nem volt szerencsém olvasni, de rajta van a listámon. És éppen azért, mert el akarom olvasni, meg se néztem, miről szól vagy hogy van a történet, szóval a címnek nem sok köze van hozzá azon kívül, hogy Tonhal megint azt hiszi magáról, vicces fiú.   Figyelem : fogalmam sincs, hogy mentek a dolgok Angliában. Sose jártam ott, pláne nem azon a részén, amiről most írni fogok. Valamennyire nyilván utánanéztem a dolgoknak, de a koronavírus kapcsán spec pont nem volt kedvem nagyon mélyen beleásni magam a dolgokba… szóval a magyar rend szerint (ahogy emlékszem rá,

Tegnap este megfordult a fejemben, hogy írni kéne valamit Fehéroroszországgal. Utána jött az, hogy mi lenne, ha a húszas évek Párizsa lenne a helyszín. Nem nagy cucc, elvégre az orosz arisztokrácia beszélt franciául… Akkor még csak körvonalazódott az ötlet. Lett egy mondat, de annyira kevés volt, hogy el se mentettem. Meg nem is volt kedvem megint romantikus holmit írni. Inkább valami olyat akartam, amiben egy fia párkapcsolat sincs. Natalia jelenléte ezt valamelyest adta, mert őt senkivel se tudom shippelni. No de! Onnan ismerszik meg az új félév, hogy nincs kedvem dolgozni, pedig kéne. Így hát reggel az előre felvett előadás helyett írtam, és alázattal jelentem, öt és fél óra alatt írtam egy négyezer szavas szöszt. A szereplők OOC-k, és mivel éppen becézgetni támadt kedvem, a szereplő országokat még csak nem is a tisztes nevükön szólítják. Előbb-utóbb kiderül, hogy ki-kicsoda. Kitartást. A történet dióhéjban: Az öreg Braginszkij herceg már nem él. Már a f

  Történt egyszer, hogy megint nagyon sok Rejtőt olvastam mostanában. Sajnos/szerencsére még mindig nincsenek egyéni ötleteim, ezt a darabot úgy kukáztam össze innen-onnan, pontos forrásokat ne kérjetek, mert az idők során szedtem fel az eseményeket. De abban egészen biztos vagyok, hogy a legfőbb pontok azok nem saját szülemények. Így hát, ezt a történetet nevezhetjük kétszeresen is fanficnek! Ez úton is köszönöm a láthatatlan hozzájárulóknak az összes ötletet.     Engedély nélkül felhasznált kép. Pixiv-ID: 52393926  

  Kihívás, tizedik nap – VÉGE. Na végre, mi? Megpróbáltam nem cukorszirupba fojtani a végét… lássuk, hogyan sikerült.

  Kihívás, kilencedik nap. Szerintem holnap-holnapután befejezem. Más egyebet is kellene írni, nem csak ezt, ugye?

  Kihívás, nyolcadik nap Indokolatlan és jelentéktelen történelmi esemény , amit beleraktam a szövegbe. Egy ponton átmentem századeleji fogalmazásba és nincs rá mentségem.

Kihívás, hetedik nap. Ugh, én ebbe a történetbe nem akartam lelkizést írni. Ez csak úgy jött… Szóval kapott egy angst-címkét is.

Kihívás, hatodik nap   Kutatómunka közben az alábbi csuda dolgokat találtam: csúfnevek a németekre porosz induló  

  Kihívás – ötödik nap

  Kihívás – negyedik nap  

  Kihívás – harmadik nap  

  Kihívás – második nap

  Boldog szülinapot, blog! Már a negyedik, hogy nő ez a baba is… Itt az ideje megemberelni magam – mondta Tonhal, és úgy döntött, a januárt egy kihívással kezdjük. Avagy: egyszer egy író azt mondta, hogy az írási folyamatot segíti, ha minden nap leülünk foglalkozni a dolgokkal egy kicsit. Éppen ezért most minden nap foglalkozni fogok ezzel egy kicsit, és ezt a novellát több részletben fogom megírni. Öt vagy tíz, vagy amennyi végül lesz, de akkor is novella. Látom, előre utáltok, hogy több részletben lesz kinn, de ez van, ha vissza akarom rázni magam, akkor valamit csinálni kell, eh? Magáról a történetről: humoros(abb), némi komoly felhanggal, mert szerintem errefelé igen ritka az, hogy valamit sikerül egyben, egyféleképpen megalkotnom. Egyébként voltak az animében azok a részek, amikor egy lakatlan szigeten bénáztak. Ebben a történetben pont arról az időszakról lesz szó, szóval canon-compliant történetet teszek elétek, időtlen idők óta előszö

Kezdetnek: nem tudom, mitől lettek sötétkékek a linkek, mert minden narancssárgára van állítva. A Blogger széttárt karral néz rám és azt állítja, hogy az oldalsó sáv színei az egyetlen dolgok a világon, amiken nem módosíthatok. Ha ez így marad, jövő ilyenkorra agyérgörcsöt kapok.   Halihó! Huh, ránéztem a posztokra és az a helyzet, hogy nemigen jártam erre mostanában. Elemezhetném én is, hogy milyen szar év volt 2020, de az a helyzet, hogy kis aszociális lelkem élvezte (élvezi) a karantént. Még jobb lett volna, ha májusban nem baszódik el az egész. Most tehát kapaszkodjunk a karosszériába. Belöktem az év zenéjét , essünk is neki az értékelésnek! Kipp-kopp, honnan lehetek ismerős...