Csak egy lépés az ég

Van ez a számos játék. Van még egy versenyzőnk, de az a történet éppen kibaszott velem, szóval még várunk rá egy kicsit. Helyette fogtam a főbb szereplőket és átraktam őket emide, mert miért ne. Jó tanács az életre: ha írni akartok, akkor érdemes az adott történet vonalát elősegítő zenét hallgatni. Ez nem az volt, amit írni akartam, szóval szégyen a tehenemre, háromnegyed egytől fél ötig megírtam ezt a csodát. 3400 szó. Remélem, tetszeni fog. Az alapján, hogy már most kiteszem, gondolom, sejthető, hogy mennyire néztem át. Ez van, a hirtelen felindulásból elkövetett ficek megérdemlik, hogy így rakjam ki őket, belerondítanak a menetrendembe. Egyéb magyarázatok a történet végén. Remélem, legalább annyira élvezni fogjátok az olvasást, mint amennyire nekem flow volt írni. Hallgatmány: Rafferty – Mausoleum . Ez igazából egy sajátos keveréke egy songficnek és egy Hetalia-Indiana Jones crossovernek. Amúgy történelmi AU. Meg humán AU. Meg megszegtem vele egy régi ígéretem. :|

Semmi köze Stephen King azonos című regényéhez. Amit amúgy nem is olvastam, csak azt tudom róla, hogy para. Sok szeretettel ajánlom ezt az írást Meluzinának, aki a tizennégyes számmal megnyerte ezt a szöszt. Miről is van szó? DenNor, para-fic, avagy Lukas filozofál az élet milyenségéről. Helyszín egy sötétített hálószoba, késő éjjel. Hogy hol, mikor, és miért, az lényegtelen. Lukas majd elmeséli. Nem túl romantikus, de azért egy kicsit az. Keletkezéstörténet: a doksi szerint 2018. november a kelte. A kísérleti írásaim közé szántam, csak a végén úgy találtam, hogy még nincs kész. Akár kirakhattam volna úgy is, ahogy volt, de azért egy kicsit simogattam, hogy érthetőbb legyen. Talán AU, talán nem. Túl rövid ahhoz, hogy lényeges legyen. Ha valaki megtalálja az eredeti alkotókat az internet tengerében, sikítson, utálok képeket úgy belinkelni, hogy nem tudom, honnan vannak

A halogatás újra lecsap!! Avagy örök hálám, egyetem, amiért dolgoznom kellene neked, de végtelen halogatásomban inkább ficet írok. Egyébként is ideje volt már ennek a fejezetnek, mit ne mondjak. Remélem, a minősége nem olyan rohadványos, mint azt gondolom. Nagyjából három változatban írtam meg ezt a részt. Nem is az a szép benne, hanem az, hogy a három fejezet egymás alatt kb. 6000 szó volt. Az összefésülés után, kiegyenlítéssel meg mindennel együtt a vége 5861 szó. Szóval, ahelyett, hogy írtam volna egy tisztességes hosszúságú fejezetet, csináltam megint egy ilyen monstrumot. :| Ajánlott hallgatmány. Maga a videó is elég fura. A fejezetért köszönet illeti TheFreakZone -t, aki a frissítésével rámutatott arra, hogy amúgy nekem is írni kéne.

Egyszer volt, hol nem volt, 2019 júliusában történt egyszer, hogy csináltam egy doksit, aminek azt a címet adtam, hogy „RomaBel tsadalatos”. Talán úgy is marad félkészen, ha 2020 áprilisában nem támad az a világmegváltó ötletem, hogy megkérlek titeket, mondjatok számokat. Nagy tapsot kérek Mandli Veronillának, aki a 25-ös számmal megnyerte ezt a csodát! Remélem, tetszeni fog. A történetről: nem tudom, hogy kezdődött. Három sor fogadott, miszerint 1, így kéne haladnia a történetnek, 2, vagy inkább így, de akkor más a szemszögszereplő, 3, ez örömírás, ne gondolkodj, hülyegyerek. Ez a történet az utóbbi két pontból lett megalkotva. Pont ennyi gondolatot keressetek benne. A munkacím alapján sejthető, hogy mi a történet alapja. Dél-Olaszország és Belgium, Romano és Emma. Mivel latin vér csörgedezik bennük, ezért némi sikamlósabb tartalom befigyel, emellett Romano ezerötszáz szóban szeretné rendezni a kapcsolatukat. Bábaként még jelen van néhány Tumblr-bölcsesség és Paulo Coelho. F

Korábban említett keserédes GerIta történet, mely kb. 1500 szónak indult és lett belőle 5500. Sose volt még ilyen. Ez egy ilyen… kísérleti? Visszaemlékezős? Egyezzünk meg abban, hogy kísérleti-történeti, és mivel benne van egy rakás korszakról alkotott headcanonom, angsolnak egy kicsit, meg megint kaptok egy oldalnyi esszét a történelmi eseményekről, így megkapta a historia címkét is, amit a Szemelvények egy harcos életéből kapcsán ismerhettek. A címnek nem sok köze van magához a történethez, csak jól hangzott, ráadásul Felinek kényszeres beszélhetnékje van közben. Mikor nincs? Badalisc: mágikus teremtmény, mely az észak-olaszországi Andrista közelében él, az erdőben. Széles feje, két szarva és hatalmas szája van, a szemei világítanak. Január ötödikén ereszkedik le a hegyekből, hogy elmondja a falu lakosságának a beszédét. Január hatodikán a közösség megkegyelmezik rajta és visszaengedik az erdőbe. A beszédében a badalisc elmondja a pletykáit a falu lakóiról, gyakran rímbe