Csak egy lépés az ég

 Humán AU, ahol megint egyetemisták. Ivan az első benyomás fontosságáról értekezik.    

Tegnap este megfordult a fejemben, hogy írni kéne valamit Fehéroroszországgal. Utána jött az, hogy mi lenne, ha a húszas évek Párizsa lenne a helyszín. Nem nagy cucc, elvégre az orosz arisztokrácia beszélt franciául… Akkor még csak körvonalazódott az ötlet. Lett egy mondat, de annyira kevés volt, hogy el se mentettem. Meg nem is volt kedvem megint romantikus holmit írni. Inkább valami olyat akartam, amiben egy fia párkapcsolat sincs. Natalia jelenléte ezt valamelyest adta, mert őt senkivel se tudom shippelni. No de! Onnan ismerszik meg az új félév, hogy nincs kedvem dolgozni, pedig kéne. Így hát reggel az előre felvett előadás helyett írtam, és alázattal jelentem, öt és fél óra alatt írtam egy négyezer szavas szöszt. A szereplők OOC-k, és mivel éppen becézgetni támadt kedvem, a szereplő országokat még csak nem is a tisztes nevükön szólítják. Előbb-utóbb kiderül, hogy ki-kicsoda. Kitartást. A történet dióhéjban: Az öreg Braginszkij herceg már nem él. Már a f...

  Kihívás – harmadik nap  

Ez a történet az Une grande perté vel egy doksiban van. Eredetileg egyben lettek volna, de a bevezető második mondata után annyira elütöttek egymástól, hogy leszedtem az elejét és csak azt posztoltam. Most, a számos játék keretein belül befejeztem. A történetről: Amerika a főszereplő, ennek megfelelően finoman kell kezelni. Napi politika említés szintjén megjelenik. Emlegetnek benne mások számára nem fincsi dolgokat. Kedves Hádész, ezt rejtette a 33-as szám, remélem, tetszeni fog! Forrás

Boldog szülinapot, Tonhal! Nem, ne is próbáld tagadni, egy lusta disznó vagy, azért nem ugráltad körbe a mai napot. Gyerünk, meséld csak el nekik, hogy a tervezett kisregényt nem írtad meg, és helyette az egyik számos játékban szereplő ficet szaggattad ketté. Aminek amúgy annyi értelme biztosan van, hogy a Merire úgyis kettőbe kellett vón tépnem ahhoz, hogy felrakhassam. Lol. Akkor, a mai anyagról! Négyéves, már óvodás Tonhal büszkén prezentálja nektek a ficet, amin még 2017 augusztusában kezdett dolgozni. Érdekessége, hogy azóta legalább nyolc változatot megért, a plot sokkal szerteágazóbb, mint volt, a régi történetet hülyeségnek tituláltam és újraírtam, meg ilyenek. Anno a Nagy Mappatakarítás során ezt az ötletmagot nem vetettem el (mint sok másikat), hanem megtartottam, dédelgetve a hiú reményt, hogy majd egyszer befejezem. Örömmel jelentem, eljött az a nap. Tapsoljátok meg F.-et, aki a négyes számot választva megadta a löketet ahhoz, hogy mintegy ezer szóról feltornáz...

Boldog szülinapot Blog! Hej-hej, kétévesek vagyunk, én meg kezdek ellustulni, mint a mellékelt ábra mutatja… Lehet, hogy mostantól semmit nem kéne megígérnem nektek, nem? Úgyse tartom be. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem fogok többet írni – isten ments, életem legszarabb hónapja volt, amikor nem írtam –, inkább azt, hogy hagyom a dolgokat a saját medrükben folyni, és akkor nem fognak basztatni a határidők, ami egyrészről nem fog tovább stresszelni, másrészt viszont lehet, hogy szét fogok folyni… mondjuk nem tudom, hogy ennél jobban hogyan tudnék széjjelebb lenni. Gondoltam rá, hogy a szülinapra stílusosan Nászutat hozok, elvégre tavaly azzal kezdtem el a az egész éven átívelő történetet, de aztán Roderich megmakacsolta magát, illetve egy huszárvágással átírtam az egész, eredetileg karácsonyra szánt történetet. Szóval nesze nektek, Magic Trio at their finest. <3 Új címkét kéne nyitnom. Az lenne a neve, hogy "Tino mindent...

Tudjátok mi van ma??? Hát tudjátok? Oké, a cím elég spoileres, de igen, ma van a második szülinapom ^^ A tavalyi eseményekből tanulva, most gondosan előre megírt történetet hoztam nektek. Vagyis azt a holmit, amivel már elég hosszú ideje szöszölök nem túl ráérő időmben, vagy amikor mocsoksok fluffot igényel a lelkem. Hát. Fogadjátok szeretettel. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Tonhal, akit megdicsértek azért, mert nem ír erőltetett, meg agyoncukros, meg nagyon a párkapcsolatra kihegyezett történeteket. Ideje ezt a dicséretet rituálisan kivégezni, avagy ímhol vagyon egy szappanopera! Dióhéjban: Tino egyetemista, a részeges fajtából. A legjobb barátai engem is megleptek, hogy a legjobb barátai, de csak nem akartak lekopni, szóval RusFinHun-trióval nyomhatjátok végig ezt a történetet. Magyarországgal kapcsolatban még annyit, hogy elsőként ő szólal meg ebben a fejezetben. A címről: eredetileg blogregény lett volna, csak megmakacsoltam magam, hogy elég fura egy blog...

Le eredeti szöveg, amit még múlt pénteken írtam hozzá: "Lássátok feleim, mit hoztam már megint: Roderich-szemszöget, aminek az írása közben indokolatlanul jól szórakoztam. Vagyis: Roddy-Moddy beszélget egy sort, közben összeismerkedik két új szereplővel, és próbálja tolerálni, hogy a főnöke ebben a történetben egy seggfej. Ezt a fejezetet tök gyorsan összerittyentettem, mert Roddy olyan kedves, hogy írja saját magát." Le új szöveg: Ne engedjétek, hogy túl sokat üljek indokolatlanul egy fejezeten, mert ezt többször írtam át, mint kellett volna, és ugyanaz van benne, mint eddig. Evelin, köszönöm a kommentet, eléggé felhúztam magam a saját lustaságomon ahhoz, hogy végre befejezzem. *köszönetteljesen meghajol* Link a zenére . Ausztria kezdi bebúrni az összes ilyen depresszív zenémet, mindegyiknél eszembe jut, hogy milyen jól lehet rá írni. Pedig nem is egy depresszív karakter, könyörgöm! Pont ez a helyzet Kicsi Norral is: egészen biztos vagyok benne, hogy hozzász...

R ám tört a vágy, hogy RusAmét írjak. Romantika-mentes Tonhal-féle filozófus-percek (túl sok kötőjel, lol), egy kis bromance és kísérleti stílus. Kell nekem Magashegyi Undergroundot hallgatni. (este van már, lehet, hogy lesznek érdekes mondatszerkezetek)

Az a helyzet, hogy ennek a ficnek története van. Látom, égtek a vágytól, hogy tudjátok. Tegnap kirakták Merengőre az ehavi kiemelteket, én meg azóta a Nirvánában élem nem-létem boldog perceit. Azt hittem, Kasei már utál, de csak van valami oka annak, hogy kikerült oda az a sztori, nem? Hát nem? Fura, hogy éppen ezt élem meg az életem betetőzéseként. Lehet, hogy nem járok eleget emberek közé. Éppen emiatt nagyon komolyan elhatároztam, hogy igenis megcsinálom azt a tizenhatodik fejezetet. Az lett belőle, hogy meglett annak az eseményvázlata, a korábban „törisamerika” munkacímen lehivatkozott történelmi angstnak a fél cselekménye és drámája, illetve összeszedtem egy féltucat anyagot a „Prussi3”-hoz is… és lett a végén ez. Tekinthetünk rá Prussi2,5-ként, mert annak indult, aztán ez lett. És mivel ez lett, átpakoltam Merengőn történetcsokorba, hogy egyszerűbb legyen, meg három-négy részt már csak illik őket egy helyre rakni, nem? (És kinn lett volna korábban is, ha nem alszom el...

Hát. Azúgyvolt. Én tényleg azzal a tizenhatodik fejezettel foglalkoztam, mikor megjelent Tino, és közölte, hogy akkor én most kapát-kaszát eldobok és vele is írok egy kicsit, mert régen volt már főszereplő. Nincs morális tartásom, meghajoltam előtte. Erkölcsi sincs, mert ezt a történetet sokkal szebben is elő lehetne adni. A külföldiül írott cuccokat javítani ér. Lássuk hát, mi az, amit hirtelenjében papírra vetettem! (Ööö... mármint, Word-re.) Humán AU, 1930-as évek és a téli háború. Érzelmi hullámvasút. Gárda egy rövid ideig a Nordic 5 (inkább 4), egy SuFin-szál, akad még egy hetven éves Észtország, és a végén kommunista!Oroszország befigyel. Akad még egy kupac finn OC, ők csak vannak. Egyedül Simo Häyhä karaktere valós. Ez a történet azonban Tino Väinämöinenről szól. Róla, és az álmairól. Ez egy teljesen official Himaruya-kép.

Ivan és a hobbi. Tényleg, erről nem lehet bővebben nyilatkozni. Fun fact: a modern balettben minden megtörténhet.

 Ami van: Még egy adag RusAme, ezúttal tényleg HOSSSSSSSZÚ. Meg FACE family és egy fél Hetára való szereplőgárda, szóval van az elején Casting, hogy ne vesszetek el. A történet: AU, Ivan balettozik, az ő szemszögéből lessük a történteket, ifjú korától a befutott táncosig. Natalia pedig egyetlen telefonhívással útjára indítja az eseményeket...

  Angstozzunk még, kell az nektek, ugye? Történet: 1953-ban az NDK-ban rövid felkelések voltak. Lehet tippelni a történet lényegére... Ami van: német testvér-életérzés, gonosz kommunisták, paraszt szövetségesek, Ludwig POV

Rus-Prus. Nem gondoltam volna, hogy fogok ilyet írni, de tessék, itt vagyok. A fenti sor a hivatalos Merengős leírásból származik. Jó az úgy, nem? De. Tartalom: németek, egy orosz, sötét tartalom és egyéb szépségek. Külön címkét fogok csinálni a kommunizmusnak lassan. A kép most a történet közepén van, mert szerves részét képezi, és nem akarom előre rakni. Hehe.  

 Történet: Alfred tizenkilenc éves. Angliában él az apjával, Arthurral, és Amerikába jár egyetemre. Ikertestvére, Matthieu ugyancsak az apjával él, csak Párizsban és ő Kanadában egyetemista. Apáik utálják egymást, fiaik kedvéért azonban az elmúlt tíz évben mégis együtt mentek vakációzni. A gond nem is a vakációval, hanem a hazaúttal támad, pontosabban a törölt repülőjáratokkal, sztrájkoló munkásokkal, aztán egy magas, mosolygós, Ivan nevű kalauzzal a transzszibériai expresszen... Ami van:  Hetalia humán AU; FACE family; RusAme Istenem, ez a kép xD

Legutóbbi alkotásom, hogy legyen valami itt is. Ismertető: Mi mindent egy kistestvérért? Történelmi témájú, de attól "kissé" eltérő, hosszabb lélegzetű fic. A második világháború lezárása nem pont így történt. Arthur-szemszög, FrUK bromance, German Bros. Szarkazmus előfordulhat. Figyelmeztetés: erőszakos cselekmény, durva nyelvezet.