Csak egy lépés az ég

Javítás közben kihúztam Gilbert néhány szemlélődő leírását, de még mindig ott tartunk, hogy van egy kis fétise a váll- és karizmokra. Gilbert, a lányon feszülős ujjatlan van, miért nem nézel a melleire?! Gilbert kényességére csak annyit szeretnék mondani, hogy a porosz sereg az 1700-as évek közepétől marha büszke volt rá, hogy nekik van a legcsinibb egyenruhájuk Európában. Aminek amúgy volt egy olyan csúnya szokása, hogy nedvesség hatására összement… #az értelmes időkben írás és publikálás nem erősségem Újabb emlegetett német gyermek: Erik Hesse – Csak nem… Hessen?! Tonhal, roppant kreatív vagy névadás terén. És el ne felejtsük a zenét , ami ugyan francia, de megóvott titeket attól, hogy Gilbert lemenjen full angstba.

Uramisten, egy külföldi cím! /O.O\ Németül van, azt jelenti, "akarom". Rammsteint hallgattam. Gilbert egyes életszakaszait remekül kiemeli. Ludwig ezt nem mindig díjazza, lást az irományt lentebb. Rövidebben összefoglalva: Ludwig angstol, Gilbert meg első osztályú nagytestvér. A jobbra húzott, dőlten szedett szöveg a szám magyar fordítása. Kultúrtörténeti finomságok: Reichstag: a Német Császárság törvényhozási épülete volt. 1933 februárjában (egy hónappal Hitler kancellári kinevezése után) máig tisztázatlan körülmények között leégett. Hitlerék nem hozatták rendbe, a háború alatt légvédelmi ütegek voltak benne. A háború után az épület Nyugat-Berlinhez tartozott, de még akkor sem volt célja, lévén, hogy az NSZK székhelye Bonnban volt. 1961-64 között részben felújították, és kiállításokat rendeztek benne. 1990. október 3-án itt tartották az újraegyesítési ünnepséget. Az egyesült Németország törvényhozása azóta is itt ülésezik. Stadtschloss: avagy a Berlini

Maestro! Zenét ! S lőn új kinézet. Megjegyzésekben lehet kritizálni. Hosszú ideje akartam már másikat, végigpróbáltam a blogger kb. összes sablonját, aztán mindig maradok ennél, mert az összes többinél nyomi a tördelés. Még dolgozom rajta, maradjunk ennyiben. Abból kiindulva, hogy az embereknek általában este van ideje félrevonulni, és olyan környezetbe kerülni, ami viseli, hogy slash fanficeket olvassanak (lol, kivel szórakozom, bármikor lehet R18-as fanficet olvasni...), így továbbra is igyekszem éjszakai szemkímélős-sablont összehozni. Háttérkép: Google. Fejléc: én és a Gimp, meg a betűtípusok.hu . Tegye fel a kezét az a betűtípus-mániás, akinek fáj, hogy olyan kevés szép betűtípushoz csinálnak ő és ű, vagy egyáltalán ékezetes betűt. A háttérképről bővebben: éppen a minap olvastam egy headcanont arról, hogy általánosságban minden Hetásra igaz, hogy legalább egy északiért odáig van. Hangsúly a legalább-szócskán. És most éppenséggel bele akarnak mászni minden írá

Századik bejegyzés az oldalon. Ennek kicsit nagy feneket akartam keríteni, és nagyon komolyan próbálkoztam azzal, hogy valami vállalhatót alkossak erre a nagy alkalomra. Természetesen az lett belőle, hogy rágörcsöltem, a megnyitott dokumentumok nem akartak együttműködni. Remélem, ezután jobb lesz. Nevezhetnénk songficnek is, mert nagyban hozzájárult a Magashegyi Underground Arcok, Utcák, Nevek című dala. Egyébként SwissAus. OOC-k, de annyira, hogy gondolkodtam rajta, mi lenne akkor, ha neveket kicserélve originál műalkotásként posztolnám :P Ez egy nagyon mély dolog lesz. Úgy képzeljétek el, mint egy viacolor járdát, amiből hiányzik egy tégla, és ebben a hiányzó lyukban kitöritek a bokátokat. Ez egy figyelmeztetés volt az angstos felhangra. Állítólag ez official art. (nagyon nehéz úgy írni meg posztolni, hogy a másfél napja megismert szobatársamat ne akasszam ki azonnal)

R ám tört a vágy, hogy RusAmét írjak. Romantika-mentes Tonhal-féle filozófus-percek (túl sok kötőjel, lol), egy kis bromance és kísérleti stílus. Kell nekem Magashegyi Undergroundot hallgatni. (este van már, lehet, hogy lesznek érdekes mondatszerkezetek)