Csak egy lépés az ég

 Humán AU, ahol Ludwig próbál szót érteni a nagypapájával. Így, tizenkét fejezet Betsy mama után azt kell hinnem, hogy van valami velem, meg az idősekkel. Hozzátenném, hogy Arthur jobb helyzetben volt, és alapvetően jobban reagál az idősek hülyeségeire. Ludwig nem. Ludwig bátyja egyetlen tanács erejéig ugrik be, de hajlok rá, hogy egyetértsek vele.

Ha már egyszer erre jártam, gondoltam, fejezetet is hozok, mert mégis milyen dolog, hogy csak ilyen ritkásan vagyok itt… és egyéb kifogások, amikkel tele van a padlás. A gond az, hogy a „ritkás” nem fejezi ki pontosan, amit publikálás terén csinálok, hát még amit az írással művelek. Még nagyobb gond, hogy ezt az írásaimon is kezdem érezni, ami nem kifejezetten előnyös. Jelen fejezetről: csupa érdekes dolog történik. Többek között azt is megláthatjátok, mennyire nem tudok tömegjeleneteket írni, illetve mennyire próbálkoznak egyesek lenyúlni a nehezen kiharcolt rivaldafényt.

Kísérletezzünk! Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Tonhal, akinek az utóbbi időben nem volt ihlete. A szeptember az abszolút mélypont volt egész eddigi írói pályafutása során, mindemellett még a Blogger sem engedte neki, hogy felöltsön dolgokat úgy, ahogy ő akarja. Szóval most megpróbál kiszúrni a saját írói válságával, és fogott egy filmet, amit szépen, gondosan átírt Hetára. Mivel pedig hosszú, ezért fejezetenként kapjátok meg. Jól széthúzva, hogy ellegyetek vele egy kicsit, nekem meg legyen időm kivakarni magam az Ihlettelenség Mocsarából. A film: Eredet . Ha szeretnétek, kaptok hozzá szereposztást is. Tartani fogom magam a filmhez, tehát aki akarja, elspoilerezheti magának. Még a párbeszédek egy részét is átemeltem (öh, ja, 100%-át, lol). Egyes fejezetcímek a filmzene egyes darabjai lesznek. Hans Zimmer . Imádjátok velem együtt azt a fickót. Jó, rendben, elismerem, csak angstos GerItát akartam írni. Na. Ötletet adó kép (zárójelben: k...

Gondoltam, kikapcsolódásnak megírom a korábban „frying pangle”-címmel beharangozott holmimat… aztán Gilbert nekiállt angstolni… és ez lett belőle. Kánon kedvenc poroszunk kb. 20 éves. Nagyzoló, hangos, kicsit fura, de tehetséges. Sokáig nem volt senkije, és imádja az öccsét. Jelen Gilbertünk kicsit idősebb. Neki van családja, de bár ne lenne. Bármit tesz, elismerésre nem számíthat. Nagyon szeretne újra az a nagyzoló, hangos, kicsit fura, de tehetséges ember lenni, mint régen volt. Bizony isten, semmi bajom Roderichhel. Egyéb karakterek: a Német Szövetségi Köztársaság tagországai. Úgy döntöttem, mégis kapnak címkét. ( VDM , haha) Ebben a fejezetben: Marlene „Ada” Diest – Vesztfália Theobald „Theo” Werden – Rajna-vidék Luca von Haugwitz – Szászország (a c-t k-nak ejtsd, ez férfinév) Alig lehet olyan képeket találni, amiken nem mosolyog ÉS nincs egyenruhában. Ez a kép egyik kritériumnak sem felel meg.