Csak egy lépés az ég

Volt ez az előző egypercesem, amire olyan sok szépet írtatok különböző helyeken, hogy feltámadt bennem a késztetés, hogy úgy… csináljak dolgokat. Szóval végigtúrtam a gépemet, meg azokat a doksikat, amikről tudom, hogy soha de soha nem fogok eljutni addig, hogy megírjam, vagy értelmes történetet varázsoljak belőlük. Arra jutottam, hogy fain egyperces-gyűjteményt lehet belőle összedobni, arra jók, hogy adjanak egy löketet. Esetleg egy ötletet. (Ha kedved támadna megírni valamelyiket egy kicsit hosszabban – hajrá, aztán dobj egy üzenetet, hogy tudjak rajta örömködni <3) Kezdjük a klasszikussal: FrUK.  

E z ilyen utó-karácsonyi fic, ha már a napokban játszódik. Igen, karácsonyra készült volna. Jobban áll, mint a tavalyi karácsonyi fic, az még mindig nincs kész. Létezik, hogy túl sok krimit olvastam mostanában? Lássuk csak: év elején letoltam a valaha megjelent összes Sherlockot, aztán most ráfüggtem Agatha Christie írásaira… iiigen, határozottam megtörténhet , hogy erről van szó. Az ötlet onnan jött, hogy Yaralának van ez az egészen kiváló története , kicsit detektív, kicsit noir, mindenesetre nekem nagyon tetszik. (Folytit.) Ez nem olyan. Ebben mindenki hülye, mondjuk úgy, hogy szokás szerint. Romano lehet, hogy egy kicsit OOC, elvégre nagyon sokat nyilatkozik, ráadásul relatív keveset káromkodik, és néha még egészen bátornak is lehet nevezni. Ami a kánon-Romanónak tudvalevőleg igazán nem erőssége. De térjünk a lényegre, nem igaz? Ez egy krimi. Egy krimihez kell egy halott meg egy detektív, ideális esetben a detektívnek van egy segédje is. Botcsi...

  Hali. Meghaltam kétszer, aztán sajnos feltámadtam, meg ilyenek. Igyekszem írni mostanság, mert az elvileg meghozza a kedvet ahhoz, hogy az ember írjon (mi?). Budapesten felújítják a hármas metrót, nem tudom, kinek ismerős a helyzet. Már egy ideje tart a dolog. Most nyáron, mikor egyik nap igyekeztem munkából hazalopni a testem, a lelkem meg valahol volt, megláttam ezt a fazont. A lelkem visszateleportált belém, mert eskü , a fickó, aki felszállt, olyan fensőbbséges undorral nézett végig a buszon, hogy kapásból drága Roderich jutott róla eszembe. Vagy négyszer futottam neki ennek a novellának. Előbb túl gonosz voltam szegény Rodival, aztán megpróbáltam kedves lenni vele, de azzal az egész premissza értelmetlen lett, a kivasalt történetek pedig mind az írónk, mind az olvasónak kényelmetlen érzéseket okoznak. Végül lett ez, amiben Rodi nem is főszereplő, csak feltűnik néhány bekezdésben. Fogadjátok szeretettel Felikset, aki nagyon régen járt már erre, és most lelke...

Mint a mellékelt ábra mutatja: nem bírok magammal. Ezt a történetet már dédelgetem egy ideje, egészen pontosan tavaly szeptember óta ücsörög a gépemen és úgy érzem, elérkezett a megfelelő idő arra, hogy kirámoljam. Már csak azért is, mert még elmúlik a járvány és elveszíti az aktualitását, nekem meg vissza kell menni egyetemre, ahol fele annyi elba… mármint többet kell majd dolgozni. Nem, az eredeti művet (még) nem volt szerencsém olvasni, de rajta van a listámon. És éppen azért, mert el akarom olvasni, meg se néztem, miről szól vagy hogy van a történet, szóval a címnek nem sok köze van hozzá azon kívül, hogy Tonhal megint azt hiszi magáról, vicces fiú.   Figyelem : fogalmam sincs, hogy mentek a dolgok Angliában. Sose jártam ott, pláne nem azon a részén, amiről most írni fogok. Valamennyire nyilván utánanéztem a dolgoknak, de a koronavírus kapcsán spec pont nem volt kedvem nagyon mélyen beleásni magam a dolgokba… szóval a magyar rend szerint (ahogy emlékszem ...

Tegnap este megfordult a fejemben, hogy írni kéne valamit Fehéroroszországgal. Utána jött az, hogy mi lenne, ha a húszas évek Párizsa lenne a helyszín. Nem nagy cucc, elvégre az orosz arisztokrácia beszélt franciául… Akkor még csak körvonalazódott az ötlet. Lett egy mondat, de annyira kevés volt, hogy el se mentettem. Meg nem is volt kedvem megint romantikus holmit írni. Inkább valami olyat akartam, amiben egy fia párkapcsolat sincs. Natalia jelenléte ezt valamelyest adta, mert őt senkivel se tudom shippelni. No de! Onnan ismerszik meg az új félév, hogy nincs kedvem dolgozni, pedig kéne. Így hát reggel az előre felvett előadás helyett írtam, és alázattal jelentem, öt és fél óra alatt írtam egy négyezer szavas szöszt. A szereplők OOC-k, és mivel éppen becézgetni támadt kedvem, a szereplő országokat még csak nem is a tisztes nevükön szólítják. Előbb-utóbb kiderül, hogy ki-kicsoda. Kitartást. A történet dióhéjban: Az öreg Braginszkij herceg már nem él. Már a f...

  Történt egyszer, hogy megint nagyon sok Rejtőt olvastam mostanában. Sajnos/szerencsére még mindig nincsenek egyéni ötleteim, ezt a darabot úgy kukáztam össze innen-onnan, pontos forrásokat ne kérjetek, mert az idők során szedtem fel az eseményeket. De abban egészen biztos vagyok, hogy a legfőbb pontok azok nem saját szülemények. Így hát, ezt a történetet nevezhetjük kétszeresen is fanficnek! Ez úton is köszönöm a láthatatlan hozzájárulóknak az összes ötletet.     Engedély nélkül felhasznált kép. Pixiv-ID: 52393926  

  Kihívás – harmadik nap  

Egyperces, háromszor száz szóban. Avagy: Francis és a koronavírus, már megint, mert nem bírok magammal.

Gondoltam egyet és megírtam. Nem, még nincs Nászút. Tudom, hogy lenne a következő fejezet, de nem akarom írni, mert benne van Norvégia. Erről a történetről: hogyan lehet eltolni az életed? Mi lehet az oka annak, hogy egy kupac alapvetően okos ember nem használja ki a lehetőségeit? Francis harmincöt éves, börtönviselt ember. Az ismerősei pont olyanok, mint ő, mégis úgy érzi, hogy többek nála, elvégre nekik volt okuk arra, hogy olyanok legyenek, amilyenek. Neki a világon semmi oka nem volt rá. Ezekhez a Coelhóhoz hasonlóan mélyenszántó gondolatokhoz dobjatok hozzá egy kurva meleg nyári napot és megkapjátok ezt a történetet. Előre is elnézést mindenkitől, aki esetleg megbotránkozna. +18-as jelölés a felsorolt kemény tartalmak miatt. Említett már-nincs-FrUK, Spamano, meg mélyen eltemetve Gilbertben is bujkál némi érzelem. Hallgatmány.

Na hali, összedobtam egy… szerintem ez 18-as karikás, mármint én megadom neki, elvégre vannak benne ööö, ja, részek . Semmi komoly, csak éppen katolikus diáklány hangulatomban vagyok. Amúgy FrUK. Humán AU, a helyszín valahol Amerika. Ha ismerős nektek a Magical Strike AU, akkor Francist meg Arthurt pont úgy tessék elképzelni. Ha valaki nem bírja az alkoholgőzt, akkor ezt ne olvassa el. Arthur, te se bírod. Egyébként családi történet. Kicsoda neked a féltestvéreid féltestvére? Arthur nagyon szeretné tudni a választ erre a kérdésre. Ajánlott hallgatmány: Magashegyi Unterground – Álmatlanság Titák.

Boldog szülinapot, Tonhal! Nem, ne is próbáld tagadni, egy lusta disznó vagy, azért nem ugráltad körbe a mai napot. Gyerünk, meséld csak el nekik, hogy a tervezett kisregényt nem írtad meg, és helyette az egyik számos játékban szereplő ficet szaggattad ketté. Aminek amúgy annyi értelme biztosan van, hogy a Merire úgyis kettőbe kellett vón tépnem ahhoz, hogy felrakhassam. Lol. Akkor, a mai anyagról! Négyéves, már óvodás Tonhal büszkén prezentálja nektek a ficet, amin még 2017 augusztusában kezdett dolgozni. Érdekessége, hogy azóta legalább nyolc változatot megért, a plot sokkal szerteágazóbb, mint volt, a régi történetet hülyeségnek tituláltam és újraírtam, meg ilyenek. Anno a Nagy Mappatakarítás során ezt az ötletmagot nem vetettem el (mint sok másikat), hanem megtartottam, dédelgetve a hiú reményt, hogy majd egyszer befejezem. Örömmel jelentem, eljött az a nap. Tapsoljátok meg F.-et, aki a négyes számot választva megadta a löketet ahhoz, hogy mintegy ezer szóról feltornáz...

Korábban említett keserédes GerIta történet, mely kb. 1500 szónak indult és lett belőle 5500. Sose volt még ilyen. Ez egy ilyen… kísérleti? Visszaemlékezős? Egyezzünk meg abban, hogy kísérleti-történeti, és mivel benne van egy rakás korszakról alkotott headcanonom, angsolnak egy kicsit, meg megint kaptok egy oldalnyi esszét a történelmi eseményekről, így megkapta a historia címkét is, amit a Szemelvények egy harcos életéből kapcsán ismerhettek. A címnek nem sok köze van magához a történethez, csak jól hangzott, ráadásul Felinek kényszeres beszélhetnékje van közben. Mikor nincs? Badalisc: mágikus teremtmény, mely az észak-olaszországi Andrista közelében él, az erdőben. Széles feje, két szarva és hatalmas szája van, a szemei világítanak. Január ötödikén ereszkedik le a hegyekből, hogy elmondja a falu lakosságának a beszédét. Január hatodikán a közösség megkegyelmezik rajta és visszaengedik az erdőbe. A beszédében a badalisc elmondja a pletykáit a falu lakóiról, gyakran rímbe...

Most, hogy itthon vagyok második hete, kegyeskedem frissíteni… egy novellával. Nem megy nekem ez az írás mostanában, akár van időm, akár nincs. Lehet, hogy itt velem van a baj. Jó, hogy leesett ilyen hosszú idő után, ugye? Azért nem kell aggódni, a Nászút is készül, csak nem pont azzal a lendülettel, amivel elkezdtem. Mostanában jött velem szembe egy írós bingó, amin kénytelen voltam jelölni, hogy a feltöltések rendszeressége jelentősen megváltozik a harmadik fejezet után. Lehet, hogy háromfejezeteseket kellene írnom. Amúgy, akartam posztolni egy keserédes GerItát még a hónap közepén, csak a szerkesztés közben felvetődött bennem a kérdés, hogy akartok-e keserédes GerItát olvasni… Arra jutottam, hogy nem. Ha mégis, jelezzétek kalimpálással és kirakom azt is. Jelen kis történetünkről: a Merengőn volt egy kis pályázat, bezártság témára. Arra kezdtem el írni, de aztán máshogy jöttek ki a dolgok. Amúgy is túl vidám ez a történet a bezártsághoz. Ez a történe...

Egyszer volt, hol nem volt, eszembe jutott, hogy kilencedikén van a blogom születésnapja, és még egy főcímet is összedobtam, hogy oké, akkor szülinap. Ez asszem elsején volt. Kilencedikén éjfél előtt egy perccel kiment az üdvözlet, egyéb törzsszöveg nélkül. Arra gondoltam, hogy majd kilencedikéig befejezem a Nászút soron következő fejezetét. Hát, nem tettem. Kedves blog, elnézésedet kérem, és utólag is boldog születésnapot kívánok neked. Nektek pedig jó szórakozást ehhez a kis szöszhöz. Előképzettség szükséges: a történet az Assenza világában játszódik, a kisregényben elmeséltek után. A főszereplő Francis, aki egy kicsit morcos Romanóra. Remélem, a végére kiheveri. Avagy: Francis rendezvényszervező, belsőépítész, esztéta. Érdekli a művészet, de néha nem érti. Emma Romano festményeinek szakértője, Romano pedig a festő, aki azokat elköveti. Eva, Marcel és Victor: OC-k, Francis munkatársai. A történet Lyonban kezdődik, egy októberi reggelen. ...

A születésnapokban az a jó, hogy minden évben eljönnek, ugye? Idén is szeretnék nektek kedveskedni valamivel, ha már eljutottam arra a pontra, hogy szeptembertől mehetek oviba. ( ◕ ‿ ◕ ✿ ) Mit is hoztam? Természetesen folytatásost, ami készen van. És ezúttal is jól elhúzom majd az utolsó fejezetet, ha. Amúgy, a főszöveget március utolsó hete és április 15-e között írtam – szóval a szakdoga utolsó stádiumában. Igen, látjátok, ennyire érdekelt. Az utóbbi másfél hónapban meg jól átdolgoztam, mert a Nászút alaposan megszívatott, haha. Értekezés a belbecsről: ez a történet szigorúan romantika-mentes. Romano-mentességet ellenben nem lehet megállapítani. Romantische Zeit azért sincs, mert vagy testvérek vagy fogadott testvérek. Incest akkor lesz ezen az oldalon, ha elérem, hogy ne legyen incest. Nem lesz. Ha Hollandiát egyszer összehozom Belgiummal, az még nem az. Nem tudom, hogy ki rajzolta, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy az utóbbi idők szexi Litvánia-gyárosa a bűnös...

Nagy hír, avagy: megvan a nyelvvizsgám, leadtam a szakdolgozatom, szóval Hawaii van! Francokat, most kell bepótolni mindent, amit eddig nem csináltam ezekre hivatkozva. No sebaj, igyekszem felzárkózni, főleg írás tekintetében, mert megérdemlitek. Ma egy ilyen kis szöszt kaptok, a tegnapi vezető hírek margójára. Lehet, hogy egy hasonló nyúlfarknyi szösszel még megörvendeztetlek titeket a közeljövőben, leginkább azért, mert önmarcangoló hangulatomban ismét Szolzsenyicint olvasok. Nem kéne.

Boldog szülinapot Blog! Hej-hej, kétévesek vagyunk, én meg kezdek ellustulni, mint a mellékelt ábra mutatja… Lehet, hogy mostantól semmit nem kéne megígérnem nektek, nem? Úgyse tartom be. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem fogok többet írni – isten ments, életem legszarabb hónapja volt, amikor nem írtam –, inkább azt, hogy hagyom a dolgokat a saját medrükben folyni, és akkor nem fognak basztatni a határidők, ami egyrészről nem fog tovább stresszelni, másrészt viszont lehet, hogy szét fogok folyni… mondjuk nem tudom, hogy ennél jobban hogyan tudnék széjjelebb lenni. Gondoltam rá, hogy a szülinapra stílusosan Nászutat hozok, elvégre tavaly azzal kezdtem el a az egész éven átívelő történetet, de aztán Roderich megmakacsolta magát, illetve egy huszárvágással átírtam az egész, eredetileg karácsonyra szánt történetet. Szóval nesze nektek, Magic Trio at their finest. <3 Új címkét kéne nyitnom. Az lenne a neve, hogy "Tino mindent...

Tudjátok mi van ma??? Hát tudjátok? Oké, a cím elég spoileres, de igen, ma van a második szülinapom ^^ A tavalyi eseményekből tanulva, most gondosan előre megírt történetet hoztam nektek. Vagyis azt a holmit, amivel már elég hosszú ideje szöszölök nem túl ráérő időmben, vagy amikor mocsoksok fluffot igényel a lelkem. Hát. Fogadjátok szeretettel. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Tonhal, akit megdicsértek azért, mert nem ír erőltetett, meg agyoncukros, meg nagyon a párkapcsolatra kihegyezett történeteket. Ideje ezt a dicséretet rituálisan kivégezni, avagy ímhol vagyon egy szappanopera! Dióhéjban: Tino egyetemista, a részeges fajtából. A legjobb barátai engem is megleptek, hogy a legjobb barátai, de csak nem akartak lekopni, szóval RusFinHun-trióval nyomhatjátok végig ezt a történetet. Magyarországgal kapcsolatban még annyit, hogy elsőként ő szólal meg ebben a fejezetben. A címről: eredetileg blogregény lett volna, csak megmakacsoltam magam, hogy elég fura egy blog...

Hátő. Láttam ezt a képet és muszáj voltam. Meg ne feledjük, hogy a Spanyolország/Ausztria, avagy a Habsburg Pair nem hivatalos neve… (dobregés) … Spaus. (ba dumm tss) Parancsoljatok, hangulatalapozó zene . Atom jól néz ki ebben a tróger gatyában...

Rendszerüzenet : el vagyok havazva a beadandóimmal, lehet, hogy a következő időszakban csak az ördögszekereket fogja erre fújni a szél… azért próbálkozom. Mert, mint láthatjátok, beadandó-írás helyett most is ilyen hirtelen felindulásból elkövetett holmikat hozok. Leért bennem a Váratlan szépség című film. A történetről : aki erre járt tegnap este fél tizenkettőkor, az már összefuthatott vele, ugyanis akkor raktam ki nagyon büszkén. Elolvastam még egyszer, mert posztolás után hirtelen sokkal több lesz a helyesírási hiba. Közvetlen utána rájöttem, hogy az első verzió még nekem is túl durva, szóval igyekeztem… finomítani rajta egy kicsit. Anno Domini megkértetek rá, hogy jelezzem, ha egy sztorit nagyon gyilkosnak szánok. Tisztelettel, jelzem. Ismétlem: Ha sírós vagy, készítsd a papírzsepit. Franciaország x nyo!Anglia, mert a változatosság gyönyörködtet, és csak így voltak hajlandóak működni a felvázolt történetre. Mindemellett humán AU, és Anglia neve Rose, mert az ...