Csak egy lépés az ég

'Allô! Igen, elmentem nyaralni és itthagytalak titeket olvasnivaló nélkül. Tudom, gonosz volt ez tőlem, de úgy éreztem, ez a fejezet megér annyit, hogy itt legyek veletek. Egyrészt azért, mert ha a „közérdekű” címkével fémjelzett, történeteket nem tartalmazó posztokat nem számolom, akkor (dobpergés) ez a százötvenedik poszt az oldalon, yass! És másrészt azért, mert a Nászút jelen fejezete ugyan Nászállás (mert fogságba estek, lol), de valószínűnek tartom, hogy a végén kicsit csuklani fogok. Anyukámat ne szidjátok, ő nem sejthette, miféle népet hoz világra. Ha már szóba került anyukám, akkor Story time! Tetszik tudni, kaptam tőle konstruktív kritikát. Le szituáció: már besötétedett, én meg zenére sétálgattam fel-alá a szobámban és próbáltam megszülni egy kapcsolódási pontot ebben a jelen történetben (valamelyik elkövetkezendő fejezethez, ami azt illeti). Béjött tiszteletreméltó anyám, és azt kérdezé: – Húgod merre vala? És mondám: – Húgom elment vala fürdőbe, teste...

Szerintem azért nem haladok a holmijaimmal, mert mindig elterelik a figyelmem. Most éppen szemináriumi dolgozatot kéne írnom, de az eddigi anyagaim elhagytam, szóval mit nekem, saját magamnak kárpótlásul megosztok veletek egy félkész írást. Ha. Haha. Viszont úgy döntöttem, átveszem Susie munkamódszerét, és akkor kapjátok meg belőle a következő fejezetet, mikor az utána következő is készen van. Gondolom, feltűnt már itteni kószálásaitok során, hogy a fogalmazás nem az erősségem. (lol) Magyarra fordítva, ez egy fejezet, a második készen csücsül a gépemen, a harmadik pedig tart a negyedik bekezdésénél. Mint ebből is látszódik, ez a háttérprojekt fut már egy ideje. És szeretném befejezni. Mivel pedig utálom azokat a dolgokat, amik nincsenek befejezve, ezért kidobom ide az első fejezetet, hogy ti is utáljátok, hogy nincsen befejezve, és befejezzem. Szerintem négy-öt fejezet, nem szeretném hosszabbra nyújtani. (Igen, azért dobom ki, mert megcsömörlöttem a Ritmusváltással. Gilbert me...

Anglia és Izland, talán egy kis l'amour, talán egy kis együtt töltött idő… Official kép, mert egy ponton ilyen fejet fog vágni.

Hát. Azúgyvolt. Én tényleg azzal a tizenhatodik fejezettel foglalkoztam, mikor megjelent Tino, és közölte, hogy akkor én most kapát-kaszát eldobok és vele is írok egy kicsit, mert régen volt már főszereplő. Nincs morális tartásom, meghajoltam előtte. Erkölcsi sincs, mert ezt a történetet sokkal szebben is elő lehetne adni. A külföldiül írott cuccokat javítani ér. Lássuk hát, mi az, amit hirtelenjében papírra vetettem! (Ööö... mármint, Word-re.) Humán AU, 1930-as évek és a téli háború. Érzelmi hullámvasút. Gárda egy rövid ideig a Nordic 5 (inkább 4), egy SuFin-szál, akad még egy hetven éves Észtország, és a végén kommunista!Oroszország befigyel. Akad még egy kupac finn OC, ők csak vannak. Egyedül Simo Häyhä karaktere valós. Ez a történet azonban Tino Väinämöinenről szól. Róla, és az álmairól. Ez egy teljesen official Himaruya-kép.

Dánia monológ, változatosság kedvéért nem AU. (oszta.) Ami van: egy macska, Denny, és északi pajtásaink véleménye. Párbeszéd az nincs, ne is keressetek. A kép csak illusztráció. Ez a történet nem azért született, mert nekem is van macskám. (De.) (Engem aggaszt, hogy pont az ő szemszögéből írtam saját tapasztalatról...)

 Uhm. Ja. Új cucc, mert miért ne. Ennek is több fejezete lesz éééééééés megint Kirklandék. Jap. Le történet: Arthur beteg. Nincs jól, régóta. Van, amikor rosszabbul van és boldog, van amikor jobban van és boldogtalan. Arthurnak a fejében vannak a gondok. Ami van: modern AU, hallucinációk és zaklatott emberek, Matthew POV és Skócia debüt. (Meg fogtok lepődni, Scottnak hívják.) (További fejezetek a rész végén/ fogdakezem címke alatt)

A téma: Norvégia és a fanartok, illetve ezek hatása Izlandra. Ihlető kép...

Nem ezt akartam most felrakni, de a mai alkotásom szükségessé teszi. Történet: Hetáék létére fény derül, és meghívják őket egy talkshow-ba, ahol ellehetetlenítik egymást, maguk és a műsorvezetőt, aki egy valós személy, magához képest valószínűleg OOC, és ezúton elnézést kérek tőle, amiért beleírtam a történetbe. Csúnya beszéd nincs, vagyis van, csak kisípolták. Kivételesen nem az országok polgári nevét, hanem végig a hivatalos megnevezésüket használtam. Gondoltam, szeretnék biztonságban tudni a magánéletük. Az a néhány idegen kifejezés listázva a rész végén. Szereplők: Sokan, de nem elegen.