Csak egy lépés az ég

Ez egy fejezet, némileg elmaradva, de még februárban! Jej! Az elmaradás oka az volt, hogy pánikszerűen befejeztem az igensaját regényem, hogy elküldhessem egy pályázatra, aztán jó szokásom szerint azt mondtam, hogy ez nem jó, szóval kidobtam a felét, és most átírom. Majd jövőre. Vagy valami. A másik írást hátráltató tényezőm az a kérdés, hogy ennek a történetnek hol legyen vége. A második hullámra már nem fogok tovább menni, elvégre haha, akkor sose fejezném be ezt a cuccot, így is már a negyedik (vagy ötödik? Fene se tudja már) hullámban vagyunk. Valahol 2020 júniusában lesz a végszavunk, szerintem. De ide nem a saját bajaim miatt jártok, hanem Arthur bajai miatt, ha jól gondolom. Arthur barátunk egy Ökör ™, ami jelen fejezetünkben külön hangsúlyozást kap. Avagy, filler, mert Francis alig van benne, csak Arthur nyűglődik. Utánanéztem annak, hogy milyen volt az időjárás Cumbriában? Igen. Elmentettem az oldalt, ahol ezt megnéztem? Igen. Szabadosan kezelt