Csak egy lépés az ég

 Belibbenek, mint aki nem hónapokkal ezelőtt járt erre utoljára. Emlékeztető magamnak: legközelebb ne írás közben állj neki utánanézni a mentális betegségek megfelelő reprezentációjának. Nem finom. Ebben a fejezetben: emlékeztek még Maóra? Ideje megnézni, hogy van a köznép. Utána azt, hogy viseli Sokka a dolgokat. Még utána meg azt, hogy Ozai miképpen viseli a dolgokat. Szerkesztés közben arra jutottam, hogy a pali kicsit ráfüggött a kezekre, vagy talán én vagyok ráfüggve a kezekre és projektálok. De semmi gond, a fejezet végén lesz egy kikacsintásunk Azulára meg az ő apakomplexusára :) Figyelmeztetés: bántalmazás, családon belüli erőszak, mocsoksok stressz annak változatos formáiban és pánik. Sokka megérdemli, hogy ennek a fejezetnek ő adja a borítóképet

  Le Tonhal: nem, nem játsszuk el az előző fejezet hibáját, ki a fene akar 12k szót olvasni?! Ugyancsak Tonhal: az van, hogy ez a fejezet 15k. Nagyobb hazug vagyok, mint Azula. Itt és most szeretném letenni a nagyesküt, hogy a következő fejezet értelmes hosszúságban fog érkezni lesz. (*a plafon elkezd repedezni*) Ha eddig nem utáltatok, akkor most íme, megteszek mindent, hogy ez így legyen. :) Figyelmeztetés: Ez a fejezet Iroh szemszögéből van, aki éppen böriben van, ami egy remek hely arra, hogy valaki önvádaskodással múlassa az idejét. És mivel egy adott szereplőnek nincs tökéletes rálátása egy másik szereplő életére, így csak szilánkokból próbálja összerakni a képet, szóval simán lehet, hogy Iroh egyes dolgokat… félreért. Meg nem kizárt, hogy a múltja taglalása közben egy kicsit leszedtem róla a keresztvizet, de eskü szeretem, mint szereplőt. Már korábban is felbukkant, hogy néhány képregény egy-két ötletét átvettem, másokat elvetettem, és ez mo

Erről a fejezetről azt kell tudni, hogy egybe szántam az előzővel, aztán amikor arról kiderült, hogy az már van 6300 szó, inkább elengedtem és kiraktam úgy. Nos… ez tizenegyezer szó. Hehe. Hasonló szellemben folytatom, mint ahol az előző fejezetet abbahagytam, szóval tessenek bekapcsolni az öveket. Az övbekapcsolást pedig tényleg komolyan gondolom, most nem azért ültem ennyit ezen a fejezeten, mert lusta voltam írni, meg elmentem közben nyaralni, hanem azért, mert én is megzuhantam egy kicsit a felhozott témáktól, szóval egy kicsit… lejjebb csavartam a dolgokat. Amitől az eleje egy kicsit fölösleges lett, de úgy voltam vele, hogy a lelki békém ennyit hajlandó elviselni. Elnézést. Ami lesz: beszélgetés háborúról, népirtásról, ezzel kapcsolatban érdektelenség kifejezése, utalás nemi erőszakra és annak különböző formáira. Szorongás, gaslighting, disszociáció, pánikroham. Ha valamit kihagytam (és ebben egészen biztos vagyok) úgy szégyen a tehenemre. Nem akartam nagyo

Első nekifutás: oké, Tonhal, tizenhatodik fejezet, erre mióta készülsz, tudod, hogy a címe Hamu, megvan a fele, egy hét alatt kész lesz, igaz? Nyomjuk! A fejezet két héttel később: hehe. Mi lesz: egy kivégzés, kevéssé részletezve, de azért jelen van, egy előrehozott tengerparti rész, és ez az egész fellazítva egy kis Sokkával, mert Sokka mindig jó.   Innen loptam  

Kábé egy hónappal ezelőtt jártam erre az előző résszel. Azóta véget ért a félév, agonizáltam egy sort azon, hogy mi a fenét írok, hogyan írom, egyáltalán minek, kell-e egyáltalán ez a fejezet, szóval csak a szokásos. Úgy fest, hogy valahányszor eljutok egy regény feléig, meghasonlok önmagammal. Le kéne szokni róla, eh? Az aktuális fejezetről: Úgy gondolom, hogy nagyon kevés ember születik menthetetlenül őrült pszichopatának. Az egy olyan dolog, ami kialakul. Lehet alapja, persze, de sokat dob rajta, hogy az ember milyen körülmények között nő fel, milyen ingerek érik, és a többi. Azt szerintem nem kell ragozni, hogy Azulával miért történt az, ami. Azt is tudjuk, hogy a gyerek az apja lánya, szóval simán lehet, hogy Ozaiban sem buzgott az érzelmi intelligencia gyerekként. Ezt dobjuk meg egy olyan típusú neveltetéssel, mint amit tőle láttunk: nyílt kivételezés, verbális agresszió, plusz a tény, hogy herceg, ergo teljesen más értékrend szerint kezelik. Dobjunk bele ebbe néhán

Halihelló! Élek és virulok, és mint azt az oldal állapotából le lehet szűrni, éppen rajta vagyok bizonyos… módosításokon. Szeretem, ha a dolgaim egy helyen vannak, ennek megfelelően hosszú szenvedés után, de végül arra jutottam, hogy a fenét lesz nekem külön blogom külön holmikra, a Heta egy nemzetközi dolog, bizonyára elfér mellette némi nem-Heta is. Aztán ahogy átimportáltam a másik (most már inaktív) blogról a dolgokat, a külső úgy döntött, hogy akkor ő, köszöni szépen, feladja az életet. Fel is út, le is út. Ami most itt van, az a kényszerű kompromisszum, és dolgozom rajta. … már amikor éppen nem akarom az egyetemmel megszívatni magam, heh. A fenének járok még egyáltalán oda, csak magamat szívatom vele. No de. Mit hoztam erre a születésnapomra? Bevallom, semmi olyat, aminek örülni lehetne. Nászút , avagy Hogyan nősüljünk retardált porosz módjára? Sokat gondolkodtam ezen, de végül is a tény, hogy lassan harmadik éve nem raktam ki egy fejezetet se ebből a dolog

 Ba Sing Se elesett. A Tűz uralkodóházának kétharmada ott van a városban, és ennek valószínűleg egyikük sem örül. Ezt felismerve, nagyon gyorsan szeretnének változtatni a helyzeten. Jelen fejezet: némi utalgatás, Azula olcsó hatalmi trükkökkel szórakoztatja magát és senki nem boldog. Vagy mégis?   Említettem már, hogy van egy nem megbízható narrátorunk? Vajon ki az? :)(: Miért nincs alkotói vízjel ezen a képen

Második könyv, második fejezet, aminek sokan nem fognak örülni, köztük az igen tisztelt olvasóközönség sem. Bocsánat.    

 Tonhal: „a következő fejezet Sokka lesz :3” A valóság: jelen fejezet tartalmaz Sokkát, de inkább… egy crack. Mert miért ne. És egyes pontokon még csak nem is vidám.   Forrás

Furcsaságok történnek mostanában Azulával. Köze lehet ahhoz, hogy az elmúlt három évben nem egyedül volt az apjával, hanem volt mellette egy nagybácsi, aki a legfurcsább dolgokkal tudta piszkálni, és egy fivér, akit annyiszor vert át, ahányszor akart. Saját magának vajon mennyit hazudik? Egyáltalán, észreveszi, ha ezt teszi? A fejezet végén némi bónusz-betekintés, hogy milyen állapotok uralkodnak jelenleg Hari Bulkanban, avagy mennyire szar uralkodó Ozai? Ui.: Ha valahonnan nem sikerült kiszednem Mai nevének ragozott formáját, akkor ez úton elnézést kérek miatta. Valamiért írás közben az agyam nem képes feldolgozni a sorozatból megszokott kiejtést, és azt a két magánhangzót japánosan tiszta ai-nak ejteném, ami az azzal járó ragozást hozza.   Kép innen , csak remélni merem, hogy tényleg ő csinálta  

Rég jártam erre, szóval kezdjük a mentegetőzéssel! Nem tudtam eldönteni, hogyan menjünk tovább, kitekintéssel, vagy csak telibe folytassam. Elkalandoztam, írtam egy fejezetet, aztán rájöttem, hogy az ide nem lesz jó, csak később. Írtam egy másikat. Az a következő lesz. Aztán összedobtam ennek az első változatát, ami okés volt, de mégsem, szemszöveg váltottam, aztán megint, aztán megint, és most ott tartunk, hogy van kb. három kész jövőbeni fejezetem, itt van ez ~4000 szóval, és a szemetes-doksimban van még ~9000. Japp, eltartott egy darabig, amíg ezt sikerült összepolkázni. Remélem, megérte várni rá! A fejezetről: Jee szenved, mint egy kutyapatkány? Igen. Itt akar lenni? Nem. Érdekelt az ő véleménye bárkit is valaha? Nem. Visszavetés: tiszt lefokozása, ezzel együtt tiltás kiadása, hogy mennyi ideig nem kaphat magasabb rangot. A fejezetben a katonák jelenlétéből adódóan néminemű káromkodás előfordulhat.   Itt találtam, ami nyilván nem mond el semmit az al

 NeptuNeitinek sok szeretettel, miután megdobott egy kérdéssel és egy kívánsággal. Egy hónap volt ez az ezer szó? Kettő? Ez egy történet? (Nem. Ezek csak ilyen szöszök, amiket összeköt, hogy ugyanahhoz a dologhoz kapcsolódnak.) Alfred és Kiku. Ha így végiggondolják, akkor nem kéne működnie. Ők se értik. A partvonalon álló testvérek se értik. Ajánlott hallgatmány, ami miatt ez a történet most elérhetővé lett: Rolling Stones – Sweet Virginia Kép innen

 Humán AU, ahol megint egyetemisták. Ivan az első benyomás fontosságáról értekezik.    

"Semmi baj – mosolygott rá. – Nem fog fájni." Egy másik világban talán másképpen történt volna. Egy olyan világban, ahol Azula hercegnő hordozta a kék lángot, a Tűz Urává emelt bátyja egyetlen pillantásával elnémította volna azokat, akikben felmerült, hogy elvegyék a széthullott hercegnő idomár-képességeit. Tűz Ura Azula egyik első dolga az volt, hogy megkérje Aangot, fossza meg a bátyját a tüzétől. Ez egy kánont követő szerepcsere-AU, ahol Zuko a tehetséges és Azula a száműzött gyermek. Sötét, nem kedves, angst és hurt és semmi comfort. Beleszerettem a szerepcsere AU-kba és nincs mentségem. Igen, ez a történet azért (is) lett, mert a Pillangóhatás következő fejezeténél nem tudom eldönteni, hogy ki legyen a szemszögszereplő. Már 14k szót írtam bele, de még mindig nem jó. Inspirálón hatott és ajánlom őket sok-sok szeretettel: Anya Lalát szereti, apa Zukót. Loyalty Is Acquired Through Time , code_earth tollából, sorozat, folyamatban Mindenki

 Humán AU, ahol Ludwig próbál szót érteni a nagypapájával. Így, tizenkét fejezet Betsy mama után azt kell hinnem, hogy van valami velem, meg az idősekkel. Hozzátenném, hogy Arthur jobb helyzetben volt, és alapvetően jobban reagál az idősek hülyeségeire. Ludwig nem. Ludwig bátyja egyetlen tanács erejéig ugrik be, de hajlok rá, hogy egyetértsek vele.

 Még több Romano-életérzés, hogy passzoljunk a korábbihoz .   erről se tudom, honnan van :)(:  

Kevés dolog van, ami megijeszti Iroh tábornokot. Úgy tűnik, ez az esős évszak számba veszi ezeket a dolgokat.   Mert néha sírni is kell, nem?

 Humán AU, avagy Alfred és a gyorséttermek. Nem arról az oldalról, ahogy gondoljátok.   Itten találtatott

Ott tartottunk, hogy van egy avatárunk és Ozai összehívta a tanácsot.   Én meg azt gondoltam, hogy ez egy olyan hely lesz, ahol minden beszúrt képhez rakok majd forrást. Lol.  

 Humán AU!Ludwig csak el akart menni dolgozni, hogy legyen pénze. Humán AU!Ludwig rossz munkát választott.   Ez a sorozatból van

Megint Ozai, még mindig a kaldera. Némi tűnődés a hercegekről és egy hercegnőről. Emellett érkezik néhány kellemetlen hír is az udvarba.   Forrás  

  Boldog születésnapot, blog! És miért az a bejegyzés címe, ami? Lehet tippelni, hogy minek a végét hoztam össze a nagy esemény alkalmából! Még jó, hogy karácsonyra ígértem, de sebaj :’) Jelen fejezetünkről: Arthur visszament Londonba. Ami borzasztó. Meg mégsem az. És vannak bátyjai, akik igazán megfulladhatnának néha.  

Ebben a fejezetben felzárkózunk a kánon kezdéshez. Vagy nem? Zuko általában a fővároson kívül van. Az esős évszakkal beköszöntő báli szezon kezdetére általában hazatér akkor már elég hosszú a haja ahhoz, hogy Ozai el tudja viselni őt. Azula néha azt kívánja, bár lenne többet otthon. Megjegyzés így előre, folyt. köv. alant: Gyagyás: Azula „kedveskedő” Dum-Dum becézését a szinkronban gyagyának fordították. Zhongfu és Garsai: ezen a térképen a legészakibb Tűz Kolóniák. Levegőerőd: passzolom, hogy ez kánon vagy csak fanon, de ha a Levegő Nomádjainak a Tűz Népe szerint seregei voltak, akkor logikusan nem templomokban, hanem erődökben éltek.   tumblr-ről azért jó képet lopni, mert gyakran a forrás is rajta van  

  Kezdjük Romanóval az évet! Boldog Új Évet! Évértékelő beszéd következik, tessék felkötni a nadrágokat!