Csak egy lépés az ég

Felkeltem ma a végtelen elhatározással, hogy whahh, produktív leszek! (Mind tudjuk, mi lesz ebből, lol.) Még mielőtt a szikra kihunyt volna, jógáztam egyet. Menet közben ez a kis szösz felcsillant bennem és úgy voltam vele, hogy úgyis olyan régen láttátok a képes felem, parancsoljatok, egy szösz. Avagy SuFin életérzés pontosan 100 szóban. Alkotó: Pumkinet . A teljes képsor ezen a linken elérhető.

Boldog szülinapot Blog! Hej-hej, kétévesek vagyunk, én meg kezdek ellustulni, mint a mellékelt ábra mutatja… Lehet, hogy mostantól semmit nem kéne megígérnem nektek, nem? Úgyse tartom be. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem fogok többet írni – isten ments, életem legszarabb hónapja volt, amikor nem írtam –, inkább azt, hogy hagyom a dolgokat a saját medrükben folyni, és akkor nem fognak basztatni a határidők, ami egyrészről nem fog tovább stresszelni, másrészt viszont lehet, hogy szét fogok folyni… mondjuk nem tudom, hogy ennél jobban hogyan tudnék széjjelebb lenni. Gondoltam rá, hogy a szülinapra stílusosan Nászutat hozok, elvégre tavaly azzal kezdtem el a az egész éven átívelő történetet, de aztán Roderich megmakacsolta magát, illetve egy huszárvágással átírtam az egész, eredetileg karácsonyra szánt történetet. Szóval nesze nektek, Magic Trio at their finest. <3 Új címkét kéne nyitnom. Az lenne a neve, hogy "Tino mindent...

Második felvonás. Jó hosszú szülinapom lesz *v* Tök jó, hogy az egész be van időzítve és én csak hátradőlve élvezem. Egy fenét. Vagy hétmilliószor belejavítok, szívom a fogam, és publikálás után tutira megint találni fogok benne 70 elírást. Ebben a fejezetben betekinthettek a múló hétköznapok varázslatos szürkeségébe. Még mindig crack, mert nem tudok írni. Tino, amikor szóba kerül a netes ismerkedés

Megint kiütközött rajtam, hogy remekül tudok írni, ha valami mást kéne csinálni. Meg az, hogy ha egyszer megszülöm, hogy hogyan legyen tovább, akkor megy minden, mint a karikacsapás. Megint annyit beszéltek, hogy az utolsó jelenetet át kellett raknom a következő fejezetbe. * Tonhal halódik * Kitaláltam ehhez a történethez egy rakás dolgot, aztán kiderült, hogy a relatív történelmi pontosságra való törekvés ellehetetleníti ezek használatát. Pl. a tonettszék még nem létezett a tizennyolcadik században. * Tonhal halódik lvl 999 * Lehet, hogy egyszerre csak egy történetet kéne írnom, az sokat javítana a produktivitásomon, mert csak egy irányba koncentrálnám az energiáimat. Mivel ezt a mondatot le kellett gépelem, ezért csak gondolatban tudtam Feli módjára gesztikulálni. Natevajonkivagy.

Tegnap (illetve ma) hajnal kettőkor szembejött velem egy tumblr poszt , és csináltam belőle 1000 szónyi, pocsék minőségű semmittevést. Hallgassatok hozzá olyan cuki zenét , mint amilyen cuki ez a páros. Azt hiszitek, hogy egy meg két hétig nyűglődök egy fejezeten, mi? A fenét. Ha egyszer megvan, hogy miképpen lesz, akkor akár 4000 szót is megírok egy nap és utána fájnak az ujjaim. Addig meg mindenre elszarom az időm, pl. nevezett tumblr posztok nézegetésére, egy történetnek egy nagyon távoli fejezetének a 12x verziójának elképzelésére, vagy egy olyan történet írására, amivel kapcsolatban megígértem magamnak, hogy nem teszem fel, amíg a mostani befejezetlenek közül valamelyikkel el nem készülök (a Fyrirgefðu mérnek még kell kb. 1-2-3 fejezet, de az istennek nem akarja írni magát…) meg ilyenek. Vagy csak megint megpróbálkozom a rajzolással. Szeretek rajzolni, csak nem tudok :'D Srácok, április van, és ez az első olyan bejegyzésem, ami nem a tavalyi befejezetlen kisregénye...

Ha tartom magam ezekhez a rövid fejezetekhez, akkor a büdös életben nem lesz vége. Az előzőt ugye két részre bontottam – most ezt is. Pedig próbálom nem húzni a dolgot, ez négyszer volt ritkítva. :| A tartalomról: Denny Dániában. Egészen elképesztő, mennyire átmegy infantilisbe, mikor megpróbálok dolgozni vele. Az alkoholizmusról nehéz lejönni. Megkérdeztem az internetet, hogy mennyire, és úgy válaszolt, hogy crack-életérzés lett a vége. Akad még kevéssé burkolt reklámozása a zöldenergiának. Előferdülhet, hogy sok Denny-s képet fogok kitenni ennek a holminak a végéig

Hát. Azúgyvolt. Én tényleg azzal a tizenhatodik fejezettel foglalkoztam, mikor megjelent Tino, és közölte, hogy akkor én most kapát-kaszát eldobok és vele is írok egy kicsit, mert régen volt már főszereplő. Nincs morális tartásom, meghajoltam előtte. Erkölcsi sincs, mert ezt a történetet sokkal szebben is elő lehetne adni. A külföldiül írott cuccokat javítani ér. Lássuk hát, mi az, amit hirtelenjében papírra vetettem! (Ööö... mármint, Word-re.) Humán AU, 1930-as évek és a téli háború. Érzelmi hullámvasút. Gárda egy rövid ideig a Nordic 5 (inkább 4), egy SuFin-szál, akad még egy hetven éves Észtország, és a végén kommunista!Oroszország befigyel. Akad még egy kupac finn OC, ők csak vannak. Egyedül Simo Häyhä karaktere valós. Ez a történet azonban Tino Väinämöinenről szól. Róla, és az álmairól. Ez egy teljesen official Himaruya-kép.

Valamelyik nap eltűnődtem, hogy az északiak kezdik átvenni felettem az uralmat. A kézkrémem ugyan francia, de norvég formulával árulják, tele vagyok ikeás bútorokkal, a késkészletem finn, plusz megesik, hogy elveszem a legók között (erről nem akarok beszélni). A "gyűjteményt" nemrégiben örökbefogadott macskánk koronázta meg, aki kicsi, eszméletlenül cuki, és hosszas tűnődés után a Sigurđur nevet kapta. Másik dével, de nincs kedvem kikeresni, bocsánat :D A ficről: ez nem töri. Ez Tonhal-féle fikció. Plusz az elgondolás, hogy elnézést, a Lukas és a Christensen eléggé keresztény nevek, biztos máshogy hívták őket, mielőtt megtértek. Tinóval ugyanez a helyzet. (Az ő nevével kapcsolatban: az most a létező finn Timo névből lett, vagy Valentinóból...?) Illetőleg a szakasztörésig tessék őket nagyon kicsi, nagyon cuki bébiverzióban elképzelni ^^ Szereposztás: Mama - Astrid, a.k.a. Skandinávia Thoror - Christensen, a.k.a. Dánia Heimir - Lukas, a.k.a. Norvégia Berwald,...

EstFin-SuFin jejj! OOC-korszakomat élem, előre is elnézést mindenkitől. Tino és Eduard kapcsolata elég... döcögős manapság. Ezen nem segít a szomszéd exe, aki időnként megjelenik, hogy megpróbálja magát visszakönyörögni. Egyes próbálkozásait nehezen viseli a környezete. Ez a kép egyáltalán nem releváns lol

Dánia monológ, változatosság kedvéért nem AU. (oszta.) Ami van: egy macska, Denny, és északi pajtásaink véleménye. Párbeszéd az nincs, ne is keressetek. A kép csak illusztráció. Ez a történet nem azért született, mert nekem is van macskám. (De.) (Engem aggaszt, hogy pont az ő szemszögéből írtam saját tapasztalatról...)

 Uhm. Ja. Új cucc, mert miért ne. Ennek is több fejezete lesz éééééééés megint Kirklandék. Jap. Le történet: Arthur beteg. Nincs jól, régóta. Van, amikor rosszabbul van és boldog, van amikor jobban van és boldogtalan. Arthurnak a fejében vannak a gondok. Ami van: modern AU, hallucinációk és zaklatott emberek, Matthew POV és Skócia debüt. (Meg fogtok lepődni, Scottnak hívják.) (További fejezetek a rész végén/ fogdakezem címke alatt)

Susie -nak ajánlva, ha már egyszer megígértem neki :D A történet: Berwald megunja Tino alkoholizálását, és megpróbál tenni ellene. Több másik ország osztja ezen véleményét, és létrejön a nem túl anonim, de alkoholisták klubja. Hogy Berwaldék törekvései mire jutottak... Tartalmaz: utalást sok-sok párosra, és igen egyértelmű célozgatást GerIta, FrUK és SuFin pillanatokra. :3 Sokat kerestem a megfelelő képet. Még ez se az igazi, de részeg Tinókat nem lehet normális minőségben találni. Térelválasztó: T. V. ~ S. T., vagyis Tino Väinämöinen ~ Suomen Tasavalta

A téma: Norvégia és a fanartok, illetve ezek hatása Izlandra. Ihlető kép...

Ez most lett. Sírjatok. Sufin angst. AU, Tino lány, de amikor megláttam a nevét Tinaként leírva minden idegszálam visítva tiltakozott, szóval maradt Tino. Ami van: Svédország, Finnország, újszülött Sealand meg tömény fájdalom.

Sufin, család, idill. Meg Tino erőteljes próbálkozása, hogy tolerálja Berwald hirtelen támadt szülői fellángolását. Szereplők: Tino, Berwald, Peter, és nem beszélő cameo-szereplő Erland, becsületes nevén Ladonia.