Csak egy lépés az ég

  Hali. Meghaltam kétszer, aztán sajnos feltámadtam, meg ilyenek. Igyekszem írni mostanság, mert az elvileg meghozza a kedvet ahhoz, hogy az ember írjon (mi?). Budapesten felújítják a hármas metrót, nem tudom, kinek ismerős a helyzet. Már egy ideje tart a dolog. Most nyáron, mikor egyik nap igyekeztem munkából hazalopni a testem, a lelkem meg valahol volt, megláttam ezt a fazont. A lelkem visszateleportált belém, mert eskü , a fickó, aki felszállt, olyan fensőbbséges undorral nézett végig a buszon, hogy kapásból drága Roderich jutott róla eszembe. Vagy négyszer futottam neki ennek a novellának. Előbb túl gonosz voltam szegény Rodival, aztán megpróbáltam kedves lenni vele, de azzal az egész premissza értelmetlen lett, a kivasalt történetek pedig mind az írónk, mind az olvasónak kényelmetlen érzéseket okoznak. Végül lett ez, amiben Rodi nem is főszereplő, csak feltűnik néhány bekezdésben. Fogadjátok szeretettel Felikset, aki nagyon régen járt már erre, és most lelke...

Felkeltem ma a végtelen elhatározással, hogy whahh, produktív leszek! (Mind tudjuk, mi lesz ebből, lol.) Még mielőtt a szikra kihunyt volna, jógáztam egyet. Menet közben ez a kis szösz felcsillant bennem és úgy voltam vele, hogy úgyis olyan régen láttátok a képes felem, parancsoljatok, egy szösz. Avagy SuFin életérzés pontosan 100 szóban. Alkotó: Pumkinet . A teljes képsor ezen a linken elérhető.

Boldog szülinapot Blog! Hej-hej, kétévesek vagyunk, én meg kezdek ellustulni, mint a mellékelt ábra mutatja… Lehet, hogy mostantól semmit nem kéne megígérnem nektek, nem? Úgyse tartom be. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem fogok többet írni – isten ments, életem legszarabb hónapja volt, amikor nem írtam –, inkább azt, hogy hagyom a dolgokat a saját medrükben folyni, és akkor nem fognak basztatni a határidők, ami egyrészről nem fog tovább stresszelni, másrészt viszont lehet, hogy szét fogok folyni… mondjuk nem tudom, hogy ennél jobban hogyan tudnék széjjelebb lenni. Gondoltam rá, hogy a szülinapra stílusosan Nászutat hozok, elvégre tavaly azzal kezdtem el a az egész éven átívelő történetet, de aztán Roderich megmakacsolta magát, illetve egy huszárvágással átírtam az egész, eredetileg karácsonyra szánt történetet. Szóval nesze nektek, Magic Trio at their finest. <3 Új címkét kéne nyitnom. Az lenne a neve, hogy "Tino mindent...

Tudjátok mi van ma??? Hát tudjátok? Oké, a cím elég spoileres, de igen, ma van a második szülinapom ^^ A tavalyi eseményekből tanulva, most gondosan előre megírt történetet hoztam nektek. Vagyis azt a holmit, amivel már elég hosszú ideje szöszölök nem túl ráérő időmben, vagy amikor mocsoksok fluffot igényel a lelkem. Hát. Fogadjátok szeretettel. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Tonhal, akit megdicsértek azért, mert nem ír erőltetett, meg agyoncukros, meg nagyon a párkapcsolatra kihegyezett történeteket. Ideje ezt a dicséretet rituálisan kivégezni, avagy ímhol vagyon egy szappanopera! Dióhéjban: Tino egyetemista, a részeges fajtából. A legjobb barátai engem is megleptek, hogy a legjobb barátai, de csak nem akartak lekopni, szóval RusFinHun-trióval nyomhatjátok végig ezt a történetet. Magyarországgal kapcsolatban még annyit, hogy elsőként ő szólal meg ebben a fejezetben. A címről: eredetileg blogregény lett volna, csak megmakacsoltam magam, hogy elég fura egy blog...

Tegnap (illetve ma) hajnal kettőkor szembejött velem egy tumblr poszt , és csináltam belőle 1000 szónyi, pocsék minőségű semmittevést. Hallgassatok hozzá olyan cuki zenét , mint amilyen cuki ez a páros. Azt hiszitek, hogy egy meg két hétig nyűglődök egy fejezeten, mi? A fenét. Ha egyszer megvan, hogy miképpen lesz, akkor akár 4000 szót is megírok egy nap és utána fájnak az ujjaim. Addig meg mindenre elszarom az időm, pl. nevezett tumblr posztok nézegetésére, egy történetnek egy nagyon távoli fejezetének a 12x verziójának elképzelésére, vagy egy olyan történet írására, amivel kapcsolatban megígértem magamnak, hogy nem teszem fel, amíg a mostani befejezetlenek közül valamelyikkel el nem készülök (a Fyrirgefðu mérnek még kell kb. 1-2-3 fejezet, de az istennek nem akarja írni magát…) meg ilyenek. Vagy csak megint megpróbálkozom a rajzolással. Szeretek rajzolni, csak nem tudok :'D Srácok, április van, és ez az első olyan bejegyzésem, ami nem a tavalyi befejezetlen kisregénye...

Boldog szülinapot blog! Helyzetjelentés, avagy mit nem fogok csinálni a vizsgaidőszak végéig: (haha, nyilván ezeket írom ahelyett, hogy tanulnék…) Fyrirgefðu mért akartam hozni ehelyett, de aztán elgondolkodtam, megnéztem az olvasottságát, és úgy döntöttem, hogy egy kicsit össznépileg elfogadottabb holmit teszek ki a blog tiszteletére. Amúgy haladok, haladok. Indokolatlanul művelt leszek zöldenergiából a végére. Ritmusváltás: egy ponton elkövettem azt a hibát, hogy eltűnődtem rajta, mekkora poén lenne, ha valósághű lenne a történet. Szóval most éppen a németemet erősítve végigpörgettem Berlin valamennyi baleseti sebészettel foglalkozó klinikáját, és olyan helyre akarom belőni a kis drágám lakását, ami három meghatározott egyetem vonzáskörzetében van. Mert ez egy fontos szempont. Mindemellett lassan megvan Gilbert komplett családfája a Német Lovagrendig visszamenőleg. Liz kezd irigykedni, mert ő még nem tudja, hogy neki is megvan a teljes családi háttere. Én meg dörgölöm...

Hát. Azúgyvolt. Én tényleg azzal a tizenhatodik fejezettel foglalkoztam, mikor megjelent Tino, és közölte, hogy akkor én most kapát-kaszát eldobok és vele is írok egy kicsit, mert régen volt már főszereplő. Nincs morális tartásom, meghajoltam előtte. Erkölcsi sincs, mert ezt a történetet sokkal szebben is elő lehetne adni. A külföldiül írott cuccokat javítani ér. Lássuk hát, mi az, amit hirtelenjében papírra vetettem! (Ööö... mármint, Word-re.) Humán AU, 1930-as évek és a téli háború. Érzelmi hullámvasút. Gárda egy rövid ideig a Nordic 5 (inkább 4), egy SuFin-szál, akad még egy hetven éves Észtország, és a végén kommunista!Oroszország befigyel. Akad még egy kupac finn OC, ők csak vannak. Egyedül Simo Häyhä karaktere valós. Ez a történet azonban Tino Väinämöinenről szól. Róla, és az álmairól. Ez egy teljesen official Himaruya-kép.

Valamelyik nap eltűnődtem, hogy az északiak kezdik átvenni felettem az uralmat. A kézkrémem ugyan francia, de norvég formulával árulják, tele vagyok ikeás bútorokkal, a késkészletem finn, plusz megesik, hogy elveszem a legók között (erről nem akarok beszélni). A "gyűjteményt" nemrégiben örökbefogadott macskánk koronázta meg, aki kicsi, eszméletlenül cuki, és hosszas tűnődés után a Sigurđur nevet kapta. Másik dével, de nincs kedvem kikeresni, bocsánat :D A ficről: ez nem töri. Ez Tonhal-féle fikció. Plusz az elgondolás, hogy elnézést, a Lukas és a Christensen eléggé keresztény nevek, biztos máshogy hívták őket, mielőtt megtértek. Tinóval ugyanez a helyzet. (Az ő nevével kapcsolatban: az most a létező finn Timo névből lett, vagy Valentinóból...?) Illetőleg a szakasztörésig tessék őket nagyon kicsi, nagyon cuki bébiverzióban elképzelni ^^ Szereposztás: Mama - Astrid, a.k.a. Skandinávia Thoror - Christensen, a.k.a. Dánia Heimir - Lukas, a.k.a. Norvégia Berwald,...

EstFin-SuFin jejj! OOC-korszakomat élem, előre is elnézést mindenkitől. Tino és Eduard kapcsolata elég... döcögős manapság. Ezen nem segít a szomszéd exe, aki időnként megjelenik, hogy megpróbálja magát visszakönyörögni. Egyes próbálkozásait nehezen viseli a környezete. Ez a kép egyáltalán nem releváns lol

Dánia monológ, változatosság kedvéért nem AU. (oszta.) Ami van: egy macska, Denny, és északi pajtásaink véleménye. Párbeszéd az nincs, ne is keressetek. A kép csak illusztráció. Ez a történet nem azért született, mert nekem is van macskám. (De.) (Engem aggaszt, hogy pont az ő szemszögéből írtam saját tapasztalatról...)

Susie -nak ajánlva, ha már egyszer megígértem neki :D A történet: Berwald megunja Tino alkoholizálását, és megpróbál tenni ellene. Több másik ország osztja ezen véleményét, és létrejön a nem túl anonim, de alkoholisták klubja. Hogy Berwaldék törekvései mire jutottak... Tartalmaz: utalást sok-sok párosra, és igen egyértelmű célozgatást GerIta, FrUK és SuFin pillanatokra. :3 Sokat kerestem a megfelelő képet. Még ez se az igazi, de részeg Tinókat nem lehet normális minőségben találni. Térelválasztó: T. V. ~ S. T., vagyis Tino Väinämöinen ~ Suomen Tasavalta

A téma: Norvégia és a fanartok, illetve ezek hatása Izlandra. Ihlető kép...

Ez most lett. Sírjatok. Sufin angst. AU, Tino lány, de amikor megláttam a nevét Tinaként leírva minden idegszálam visítva tiltakozott, szóval maradt Tino. Ami van: Svédország, Finnország, újszülött Sealand meg tömény fájdalom.

Sufin, család, idill. Meg Tino erőteljes próbálkozása, hogy tolerálja Berwald hirtelen támadt szülői fellángolását. Szereplők: Tino, Berwald, Peter, és nem beszélő cameo-szereplő Erland, becsületes nevén Ladonia.