Csak egy lépés az ég

*Tonhal beóvakodik balról, egy tepsi mögé rejtőzve, hátha nem dobáljátok meg szarral* Ööö, helló, itt vagyok, és még néha írok is. No para. Haladunk. (A hazugságvizsgáló kiakad a háttérben.) Na jó, lehet, hogy éppen komoly írói válságban szenvedek. Igyekszem. Meg időt találni arra, hogy ne akarjak meghalni, lol. A megadott linken találjátok az utókarácsonyi ajándékot, avagy a Humalai-lait egyben letölthető PDF-ként, A4-esre formázott verzióban. Igyekeztem belőle kiszedni az összes elütést meg hasonló hülyeségeket, remélem, sikerült. Lesz még itt tartalom. *Tonhal keményen összeszorítja az öklét és heroikus pózban a naplementébe mered. Az arcába repül egy újság.*

O lala! No igen, ez az új egyetem meg dolgok, nem igazán hagyom magamat kibontakozni. Avagy most is más dolgom lenne, szóval egy ilyen extrarövid fejezet következik, mert azért mégis egészen rég jártam erre. Remélem, azért a minőségen ez nem látszik :| Egyébként (ha jól számoltam, és nem fogok megint eltévedni út közben) nagyjából negyven fejezet lesz ez a holmi. Akkor szerintem mindent kibontok, mindent elvarrok és nem lesznek nagy lyukak a történetben. Kicsik valószínűleg lesznek. *Tonhal sír* Ajánlott zene. EGYÉB HÍR, DOBPERGÉST IDE! Kitahito, az Édes-savanyú kritikák (frissítés: azóta Mértékmegőrző ) egyik szerkesztője, volt olyan kedves és kérésemre véleményezte a blogot, annak tartalmával együtt. Ez úton is nagyon köszönöm neki a cikk megírására szánt időt és energiát, illetve elnézését kérem az esetleges kellemetlenségekért. A kritikát ezen a linken elolvashatjátok. Figyelem, az elején van egy cikk-értelmezés, a blogot érintő konkrét értekezés a beszúrt kép al