Csak egy lépés az ég

Emlékeztek a múlt heti bejegyzésre a fordítással? Na, itt van a második fele. Imhol a LINK , ahol meg lehet lesegetni. Képzeljétek, elhagytam az egerem, és most kénytelen vagyok a tapipaddal szöszölni. Mikor tegnap összekapartam a Merengős formázását a Nászútnak, akkor fel akartam kötni magam. Mindig mondják, hogy csak akkor tudod valamiről, hogy milyen fontos, mikor már nincs meg… de arra nem számítottam, hogy az egeremmel kapcsolatban is ezt fogom érezni =_= (← ez a fej úgy néz ki, mintha Feli már nagyon kész lenne)

Le eredeti szöveg, amit még múlt pénteken írtam hozzá: "Lássátok feleim, mit hoztam már megint: Roderich-szemszöget, aminek az írása közben indokolatlanul jól szórakoztam. Vagyis: Roddy-Moddy beszélget egy sort, közben összeismerkedik két új szereplővel, és próbálja tolerálni, hogy a főnöke ebben a történetben egy seggfej. Ezt a fejezetet tök gyorsan összerittyentettem, mert Roddy olyan kedves, hogy írja saját magát." Le új szöveg: Ne engedjétek, hogy túl sokat üljek indokolatlanul egy fejezeten, mert ezt többször írtam át, mint kellett volna, és ugyanaz van benne, mint eddig. Evelin, köszönöm a kommentet, eléggé felhúztam magam a saját lustaságomon ahhoz, hogy végre befejezzem. *köszönetteljesen meghajol* Link a zenére . Ausztria kezdi bebúrni az összes ilyen depresszív zenémet, mindegyiknél eszembe jut, hogy milyen jól lehet rá írni. Pedig nem is egy depresszív karakter, könyörgöm! Pont ez a helyzet Kicsi Norral is: egészen biztos vagyok benne, hogy hozzász

Hej-hej! Ne tessék azt hinni, hogy eltűntem, nem (teljesen) ez a helyzet. Csak megint a nyakamba szakadt a téli depresszióm, függetlenül attól, hogy már rohadtul nincs tél, meg éppen szoptatós dajkát játszom egy kupac kismacskával, plusz rám tört a fékezhetetlen vágy, hogy Scott legyek és legyőzzem a természetet. Utóbbi egész jól működik, tekintettel arra, hogy anyámék kertes házban laknak, és előbb ástam fel a kertet, minthogy ők hazajöttek, így nem igazán volt beleszólásuk, hogy ültetek-e gaztot avagy sem. Egyébként: a Ritmusváltás kapcsán ráébredtem, hogy az első fejezet egy zsák … Hát. Hát ja. Át kéne írni, vagy minimum az ordenáré következetlenségeket kiszedni belőle, mert könyörgöm, hatással van az egész történetre, és ilyen ótvarul elkezdeni valamit ;-; De térjünk vissza a bejegyzés címére. TheFreakZone örök kedvencem, és az engedélyével másodszor vettem a bátorságot arra, hogy lefordítsam egy írását magyarra, amit ezen a linken megleshettek. Itt van ennek a sp

Tegnap (illetve ma) hajnal kettőkor szembejött velem egy tumblr poszt , és csináltam belőle 1000 szónyi, pocsék minőségű semmittevést. Hallgassatok hozzá olyan cuki zenét , mint amilyen cuki ez a páros. Azt hiszitek, hogy egy meg két hétig nyűglődök egy fejezeten, mi? A fenét. Ha egyszer megvan, hogy miképpen lesz, akkor akár 4000 szót is megírok egy nap és utána fájnak az ujjaim. Addig meg mindenre elszarom az időm, pl. nevezett tumblr posztok nézegetésére, egy történetnek egy nagyon távoli fejezetének a 12x verziójának elképzelésére, vagy egy olyan történet írására, amivel kapcsolatban megígértem magamnak, hogy nem teszem fel, amíg a mostani befejezetlenek közül valamelyikkel el nem készülök (a Fyrirgefðu mérnek még kell kb. 1-2-3 fejezet, de az istennek nem akarja írni magát…) meg ilyenek. Vagy csak megint megpróbálkozom a rajzolással. Szeretek rajzolni, csak nem tudok :'D Srácok, április van, és ez az első olyan bejegyzésem, ami nem a tavalyi befejezetlen kisregénye

Gahh! Tonhal relatíve idejében jelentkezik a fejezettel! Te szent Isten! Kissé felemás, néhol túl komoly, egyes pontokon abszolút elbohóckodott fejezet. Van benne egy rakás disznó vicc :| Módosított kép, itten van az eredeti változat.