2019. október 28., hétfő

Nászút #27

Beadandók! Beadandók mindenhol!
Nyilván inkább írok, ha már végre megjött hozzá a lelkesedésem, eh?

Jelen fejezetünkről: ez elég rövid, mert nem tudok fluffot írni, haha. Az elmúlt komorságok után nesztek, pillantsatok bele, milyen boldogok azok ott a hajón, még mielőtt megint elcseszem a napjukat. :)

Fluuuff~~

2019. október 23., szerda

Bizonytalan


Felkeltem ma a végtelen elhatározással, hogy whahh, produktív leszek! (Mind tudjuk, mi lesz ebből, lol.) Még mielőtt a szikra kihunyt volna, jógáztam egyet. Menet közben ez a kis szösz felcsillant bennem és úgy voltam vele, hogy úgyis olyan régen láttátok a képes felem, parancsoljatok, egy szösz.

Avagy SuFin életérzés pontosan 100 szóban.

Alkotó: Pumkinet.
A teljes képsor ezen a linken elérhető.

2019. október 16., szerda

A legfeketébb bárány

Depresszióm új szintre hágott, avagy minek foglalkozzam bármivel, ha úgyis szar a végeredmény. Ennek most a Nászút issza meg a levét :D

Ímhol egy „rövid”, tűnődős, erősen germanizált történet.
Szereplők: egy tépelődő Ludwig, egy gyanakvó Gilbert, egy szertelen Ela, egy ponton összekacsinthattok a pimasz Feliksszel és szerencsénk lesz Roderichhez is, aki mellé nem kell jelzőket rakni, mert úgyis tudjátok, hogy milyen. Oh, meg ne feledkezzek Vladimirről, aki ebben a történetben nem negatív karakter :O

Mit is csinálnak drágáink?
Ludwig hazautazik a Beilschmidt-birtokra, találkozik az ügyvéddel, és utána mehet kirándulni Kelet-Poroszországba, mindezt késő ősszel, mikor már fennáll a veszélye a havazásnak, márpedig hóhelyzetben a vonatok késnek, főleg a boldog békeidőkben, mikor ez a történet játszódik. A vonatok vicces jószágok, amúgy. (*Tonhal az elméje hátuljába lökdösi a töris énjét, hogy ne tolja tele ezt a ficet mindenféle utalással*)
Mit akartam még. Ja, megvan. XIX-XX. század, szóval korhűségből akad némi homofóbia. Néhány ship. Az írás minősége továbbra is hullámzó.

Oh, a borítóképet el ne felejtsem! Ezen a linken megtalálhatjátok az alkotó tumblr-fiókját. Ez a kép sokat tett a műhöz. Pl. a korszakot, mert egyébként is akartam egy albinizmussal szenvedő történetet már régóta, csak sose vitt rá a lélek. (Ha figyeltek, akkor láthatjátok a Ritmusváltást nagyon megvetően nézni a távolban.) Kedves alkotó azt mondta, hogy ez amúgy Ivan, nem pedig Ludwig, de így háttal akár Ludi is lehetne, nem?


(Akinek van jobb címötlete, visítson.)

 

2019. szeptember 24., kedd

Sajtótájékoztató

Halihó!

Nem felejtettelek el titeket, és nincs velem semmi különös. Ja, nagyjából ennyi. Akkor miért van itt pangás, MÁR MEGINT?!
Nagyjából azért, mert olvasgattam a nyáron, a változó stílusok hatással voltak rám, azokat ki kellett heverni, utána rájöttem, hogy fordulóponton vagyunk (a Nászútról beszélek, haha), szóval észnél kell lennem. Ennek kapcsán újra kell olvasnom az egész eddig megjelent cuccot, hogy minden részletről tudjam, mi merre hány méter. Ennek hallatán természetesen az élettől is elment a kedvem, és mire észbe kaptam, már szeptember volt, én meg újra egyetemre kerültem. Jelen pillanatban még az akklimatizáció zajlik, avagy igyekszem megtalálni a határokat: mennyi időt vesz el az egyetem, mennyi időt szánok a nem létező barátaimra és mennyi időt vesz el a moderálás Merengőn? (Nem annyit, mint kellene, Nym és Odette mindig elhappolnak mindent.)

Nagyjából ennyi. Veletek mi van, éltek még?

2019. szeptember 7., szombat

Fyrirgefðu mér #Vége

Ühm, helló. Rémlik, hogy ezt a nyár végéig ígértem.
Miután a mai nap kompletten kipucoltam a teljes meris listát (naggyon hosszú volt, hűű, nagyon, azta, milyen hosszú volt…) és már tényleg nem volt mivel elbasznom az időm, elültem, és megszerkesztettem ezt a… ezt. Mivel már kész van vagy három napja.

Egyébként van indokom a késésre. Meg arra, hogy miért nem volt itt semmi augusztusban az ördögszekereken kívül. Tudjátok, mi az? Az, hogy megígértem, ez lesz kész. Cserébe jól rástresszeltem és nem haladtam semmivel.

Emiatt nagy tapsot szeretnék kérni ennek a youtubernek, rávett, hogy csináljak valamit, ne csak sajnáljam magam egész nap, lol.


Van egy félkész ficem ilyen német tesók életérzéssel, boldog békeidők-kora. Nincs benne semmi eget rengető bölcsesség, vagy bármi más. Befejezzem? Ne fejezzem? (*Tonhal nyöszörög*)






2019. július 30., kedd

Nászút #26


Soha nem fogok tudni rövidíteni. Soha. Ez a fejezet is hosszabb lett az átdolgozás után.
Amúgy, jöhetett volna korábban is. Meg is írtam, nagyon fain volt, aztán arra jutottam, hogy ezzel végleg eltolnám a hangsúlyokat az eredeti történetszálról (mely, mint olyan, már régen nem létezik, nem tudom, ki az, aki észrevette). Szóval kidobtam az egészet a fenébe és újraírtam. Hehe.
Tartalmazhat némi OOC Roderichet, de a vége felé megmondja, hogy miért volt az.
Mivel már régen volt, ezért castinggal indítunk. Oké, bevallom, csak az én kedvemért. Kaptok hozzá kiegészítéseket is, mert olyan kedvem van, lol.

Ez a zene csak úgy eszembe jutott. Köze lehet ahhoz, hogy fél nyáron Neil Gaimant olvastam.

Egyéb irreleváns pofázás:
Egyszer láttam, hogy egy kiadó konfliktusvázlatot kér a beküldött regényekhez. Akkor hülyeségnek találtam az egészet, most meg ott tartok, hogy az írással párhuzamosan csinálom azt is, mert muszáj. A helyzet az, hogy visszaolvasással már nem tudom egy nap alatt összeszedni az információkat és olyan lassan haladok, hogy mire megírom a fejezetet, az előző hármat elfelejtem. Szóval ja, már nem csak igen bő ötletdoboz és függelék tartozik ehhez a cucchoz, de minden szempontból kezdi felvenni egy regény formáját. Belbecset kivéve, természetesen.

Ezen a képen kiégtem, szóval most jól megkapjátok. Pinteresten találtam, és ha megtalálom az alkotót, aranyba foglalom.

2019. július 17., szerda

Nászút #25

Jelen fejezet egészen sok lábjegyzetet tartalmaz. Kaptok egy kis jegyzetet most, meg egy szószedetet a végén.


Ja, meg van egy kis olvasnivalóm is, ha szerettek angolul mítoszokat dönteni.

Hoppá-hoppá, ilyen borítóképpel vajon mi van a fejezetben...?

2019. július 9., kedd

Fyrirgefðu mér #11

Mit tud ez a történet, hogy utoljára tavaly augusztusban volt belőle feltöltés?
Azt tudja, hogy kiborít, úgy, ahogy van, még akkor is, ha ez már a megoldás-szakasz és már csak egy fejezet van hátra. Mondanám, hogy gyűlölöm, de nem tudom, hogy valóban így van-e. Felemás érzésekkel viseltetek ezen gyermekemmel szemben.

Ismertető: legutoljára ugye Denny volt, némi Lukasszal karöltve szembesült vele, hogy Siggi lelépett. Most ugyanez következik, Sigurður szemszögből.


2019. június 30., vasárnap

Forró kakaó

Készen álltok némi megkérdőjelezhető minőségű holmira?

Az úgy volt, hogy valahogy felmerült bennem a gondolat, hogy nekem most sürgősen SwissAust kell írni. Csak úgy. Ehhez kapcsolódott egy ismerősöm megjegyzése, miszerint a Heta karaktereit ott cseszték el, hogy Magyarországnak kellett volna fiúnak lenni és Ausztriának lánynak, lásd történelem, ahol Ausztria egy ribanc és területszerzéseit dinasztikus házasságokkal rendezte.
Svájc mamája szerint (aki OC) Ausztria egy ribanc. Szerintem nem az. Csak rosszul döntött.

Tehát: sok nyo! karakter: Ausztria (Anneliese), Magyaroszág (Levente, mert a Daniel nyomi és nem tetszik), Poroszország (Julchen) és asszem ennyi.

Ne tessék megfogadni a ficben szereplő Ausztria példáját és ne menjetek vadidegenekhez éjszakára aludni, ha az illető megkérdőjelezhető helyen lakik. Meg célszerű nem manipulálni a másik félt egy párkapcsolatban, lol.



2019. június 8., szombat

Nászút #24

Sálálálá, masszívan tanulok az államvizsgára, mint látszik. Na. Ihletem volt, az a helyzet, örüljetek neki :’D

A fejezet tartalmából: Rod ugye sietősen távozott. Most jól kiderül, hova.

Egyéb, lényegesnek tűnő információ: ismételten szembesültem vele, hogy hülye vagyok és nem veszem figyelembe a korabeli viszonyokat, ti. Venezuela 1811-ben nyilvánította ki a függetlenségét. Még abban az évszázadban meg is kapta. Lényeg a lényeg, addig Új-Andalúzia néven futott. Most egy huszárvágással megoldottam ennek a névnek a problémáját.
További javítás: A bolygó hollandi kapitányának nevére több legenda is van, volt van der Decken meg van Straaten is. Mint kiderült, én mind a két módon hívtam szegény Hollandiámat. Utólagos mea culpával javítottam minden említést van der Deckenre.



2019. június 3., hétfő

Assenza #Vége

Egyrészt, sajnálom, hogy megint nem sikerült időre elkészülnöm ezzel a holmival. Másrészt viszont marha büszke vagyok magamra, amiért kivételesen csak egy napot késtem vele! :D
(Köszönöm, államvizsga-para, igazán nagy segítségemre vagy. Most rugdoss, hogy írjam a Nászutat, lécci.)

Ez a vége. Remélem, sikerült úgy megírnom, hogy ne kapjatok diabéteszt.



2019. május 30., csütörtök

Assenza #3

Már csak egy fejezet és vége a szülinapi bulinak. :(
Befejezés várható időpontja: 2019.06.02. (Tonhal nagyon csúnyán nézi a dátumot és az öklét ropogtatja.) Az most vasárnap.

Az előző fejezet utolsó mozzanatával haladunk tovább. Tovább, egyre tovább. Megoldani azért nem fogjuk, mit képzeltek, valamit hagyni kell a negyedik szakaszra is...

Nem tudom, mi van a Bloggerrel, de lassan beleírhatom az önéletrajzomba, hogy értek a kódoláshoz. Amit az elmúlt négy történet feltöltésénél le kellett rendeznem, az valami kabaré volt, pedig régen működött a Wordből CC-zés. Most a szöveget rossz helyre rakta, nem akkora méretben, mint kellett volna, nem olyan színben, mint kellett volna, és akkor töröljem ki azt a rakás fölösleges marhaságot, amit ő beletett, arról nem is beszélve, hogy egy idő után megfeledkezett a sor elejére kirakott gondolatjelekről. Ennek a fejezetnek a megfelelő elrendezését 35 perc alatt hoztam össze. Ideggörcsöm van.



2019. május 27., hétfő

Assenza #2

Na, milyen? Május végéig tervezem befejezni, haha. Hátha idén sikerül nem teljesen elszúrni ezt az egész szülinapozást :”D Amúgy vége még mindig nincs.

Romano kalandjai folytatódnak, és lehet, hogy ő ennek továbbra sem örül. Vajon miért.

Nagyon próbálkoztam nyakig bekötött Romanót találni, még a legyártással is szemeztem, de Roma azt mondta, itt ő a művész, kopjak le.