2018. április 20., péntek

Fordítás/2


Emlékeztek a múlt heti bejegyzésre a fordítással? Na, itt van a második fele.
Imhol a LINK, ahol meg lehet lesegetni.

Képzeljétek, elhagytam az egerem, és most kénytelen vagyok a tapipaddal szöszölni. Mikor tegnap összekapartam a Merengős formázását a Nászútnak, akkor fel akartam kötni magam. Mindig mondják, hogy csak akkor tudod valamiről, hogy milyen fontos, mikor már nincs meg… de arra nem számítottam, hogy az egeremmel kapcsolatban is ezt fogom érezni =_= (← ez a fej úgy néz ki, mintha Feli már nagyon kész lenne)


2018. április 18., szerda

Nászút #8


Le eredeti szöveg, amit még múlt pénteken írtam hozzá: "Lássátok feleim, mit hoztam már megint: Roderich-szemszöget, aminek az írása közben indokolatlanul jól szórakoztam.
Vagyis: Roddy-Moddy beszélget egy sort, közben összeismerkedik két új szereplővel, és próbálja tolerálni, hogy a főnöke ebben a történetben egy seggfej.
Ezt a fejezetet tök gyorsan összerittyentettem, mert Roddy olyan kedves, hogy írja saját magát."

Le új szöveg: Ne engedjétek, hogy túl sokat üljek indokolatlanul egy fejezeten, mert ezt többször írtam át, mint kellett volna, és ugyanaz van benne, mint eddig. Evelin, köszönöm a kommentet, eléggé felhúztam magam a saját lustaságomon ahhoz, hogy végre befejezzem. *köszönetteljesen meghajol*
Link a zenére. Ausztria kezdi bebúrni az összes ilyen depresszív zenémet, mindegyiknél eszembe jut, hogy milyen jól lehet rá írni. Pedig nem is egy depresszív karakter, könyörgöm! Pont ez a helyzet Kicsi Norral is: egészen biztos vagyok benne, hogy hozzászoktatok egy stílhez, amiben őt írom (már ha válogatás nélkül hajlandóak vagytok elolvasni minden szemetet, amit ideöntök), és az a helyzet, hogy kijelentette, ő egyáltalán nem olyan, mint én azt eddig gondoltam.

Azt mondta, hogy ő egy olyan ember, aki annyira értékeli a valódi világot mint valaki, aki hosszú évekig tartó kőkemény LSD-függőség és frankó flashelgetések után kénytelen ebben a szürkeségben létezni. Ez lett belőle.




2018. április 13., péntek

Fordítás

Hej-hej!

Ne tessék azt hinni, hogy eltűntem, nem (teljesen) ez a helyzet. Csak megint a nyakamba szakadt a téli depresszióm, függetlenül attól, hogy már rohadtul nincs tél, meg éppen szoptatós dajkát játszom egy kupac kismacskával, plusz rám tört a fékezhetetlen vágy, hogy Scott legyek és legyőzzem a természetet. Utóbbi egész jól működik, tekintettel arra, hogy anyámék kertes házban laknak, és előbb ástam fel a kertet, minthogy ők hazajöttek, így nem igazán volt beleszólásuk, hogy ültetek-e gaztot avagy sem.

Egyébként: a Ritmusváltás kapcsán ráébredtem, hogy az első fejezet egy zsák … Hát. Hát ja. Át kéne írni, vagy minimum az ordenáré következetlenségeket kiszedni belőle, mert könyörgöm, hatással van az egész történetre, és ilyen ótvarul elkezdeni valamit ;-;

De térjünk vissza a bejegyzés címére.
TheFreakZone örök kedvencem, és az engedélyével másodszor vettem a bátorságot arra, hogy lefordítsam egy írását magyarra, amit ezen a linken megleshettek. Itt van ennek a spanyol szentnek a FanFictionös profilja, meg az AO3-as, ahol fenn van pl. a Rajoyitasnak az angol fordítása. Ha eddig nem találkoztatok vele, akkor most olvassátok, addig se unatkoztok, míg végre előrukkolok valamivel lol


2018. április 6., péntek

Látlak

Tegnap (illetve ma) hajnal kettőkor szembejött velem egy tumblr poszt, és csináltam belőle 1000 szónyi, pocsék minőségű semmittevést.
Hallgassatok hozzá olyan cuki zenét, mint amilyen cuki ez a páros.

Azt hiszitek, hogy egy meg két hétig nyűglődök egy fejezeten, mi? A fenét. Ha egyszer megvan, hogy miképpen lesz, akkor akár 4000 szót is megírok egy nap és utána fájnak az ujjaim. Addig meg mindenre elszarom az időm, pl. nevezett tumblr posztok nézegetésére, egy történetnek egy nagyon távoli fejezetének a 12x verziójának elképzelésére, vagy egy olyan történet írására, amivel kapcsolatban megígértem magamnak, hogy nem teszem fel, amíg a mostani befejezetlenek közül valamelyikkel el nem készülök (a Fyrirgefðu mérnek még kell kb. 1-2-3 fejezet, de az istennek nem akarja írni magát…) meg ilyenek. Vagy csak megint megpróbálkozom a rajzolással. Szeretek rajzolni, csak nem tudok :'D

Srácok, április van, és ez az első olyan bejegyzésem, ami nem a tavalyi befejezetlen kisregényeimnek a folytatása.

Ez egy cuki kép, de semmi köze az íráshoz.

2018. április 5., csütörtök

Nászút #7


Gahh! Tonhal relatíve idejében jelentkezik a fejezettel! Te szent Isten!


Kissé felemás, néhol túl komoly, egyes pontokon abszolút elbohóckodott fejezet. Van benne egy rakás disznó vicc :|

Módosított kép, itten van az eredeti változat.


2018. március 30., péntek

Ritmusváltás #6

Azt csak remélni merem, hogy a sokat emlegetett Főni kiléte izgatta a fantáziátokat. Mert most megtudjátok, ki az! :3

Egyébként könnyedség, Ludwigság, nehezülés. Ludwignak most egy igazán egyéni oldalát ismerhetitek meg, avagy Tonhal nem tud írni, ezért inkább fura olasz popzenét linkel be.
Még mindig nem tudok összefoglalókat meg reklámokat írni. Lehet, hogy inkább a választási plakátok kampány-szövegeit kéne fogalmaznom.

Ez a fejezet átesett egy radikális átíráson. Tetszik tudni, a dátum október 31. Ami a Reformáció Napja, és Németországban az ünnep. Én ezt csak akkor tudtam meg, mikor már majdnem kész voltam. :')

Érdeklődtetek, miből dolgozom, így elmentettem a fejezet alatt meglátogatott oldalak hivatkozásait. Itt megnézhetitek :)


Ez a 10 000 évente egyszer feltűnő, varázslatos mosolygó-Ludwig.
Szerencsét hoz.
Hatását akkor fejti ki, ha kommentelsz, vagy ráböksz a "nem tetszett" gombra.

2018. március 27., kedd

Nászút #6

Alakul, alakul. Lassan, de biztosan. Megint Roderich, mert már régen volt. Váratlan felfedezések és kellemes meglepetések tarkítják ezt a napját.
Mivel egészen biztos vagyok benne, hogy nem tudom a kánon szerint írni a szereplőket, így fogadjatok olyan zenét, aminek kicsit több köze van hozzá... illetve, miért is kéne? Eredetileg Chopint akartam belinkelni, de parancsoljatok, egy kis baljós muzsika ^^

Nem sok köze van a fejezethez, de nem hagyhattam ki

2018. március 18., vasárnap

Ritmusváltás #5



Hm, az elmúlt publikálások sorrendjét elnézve, már réges-régen egy adag Fyrirgefðu mérnek kéne következni… de ez jön, hehe.
Gilbert nem akar koherens és jó minőségű szövegben szerepelni, az a helyzet. De azt már nagyon ígéri, hogy a következő fejezetben tényleg történni fog valami. Meg olyan sokan írtátok, hogy szegény Gilbert, hogy úgy döntött, ő nem egy szánalmas teremtmény, és az október csak egy rossz hónap volt.
S ha már itt tartunk: a történet naptára szerint jelen fejezetünk kezdő-jelenet péntekje 2016. október 28.-ra esik.
Gilbert születésnapja a történetben február 19. Ez a Német Lovagrend alapításának dátuma, mely nyilván hamarabb volt, mint a Porosz Királyság deklarálása.

Amúúúúgy, gondolom, észrevettétek, hogy oldalt nőtt egy chatablak. (Mármint azok, akik nem telefonról vannak, hahaha lol) Nem kell félősnek lenni, használjátok nyugodtan ;) Beszélgessetek, reklámozzátok magatok, vagy egyéb ismerőseiteket, megdobálhattok mémekkel, adott esetben lehet sürgetni is, ha gondoljátok. Csak nyugodtan. Azért vagyok.

A hátteret én vágtam mögé, de hogy maga a kép honnét van...

2018. március 12., hétfő

Nászút #5


Nem ezt akartam kirakni, nem most akartam kirakni, de így sikerült. Okoljátok a téli depresszióm, ami úgy döntött, hogy a meteorológiai tavasszal akar beütni. Valamiért ez a zene segített túllendülni/rövid időre felülemelkedni rajta így, tizenkét nap után. A világon semmi köze a fejezethez.
Ha a továbbiakban megint szó nélkül és jó hosszú időre eltűnök, akkor éppen az ágyamban fetrengek, csokit eszek végtelen mennyiségben és megpróbálom megfejteni a világ létezésének a titkát, mindezt úgy, hogy semmi produktívra nem vagyok képes. Ha előfordulna, akkor előre is elnézést miatta. Nem tervezek belőle rendszert csinálni.

Mint megtudtam, ebben a vacakban úgy 220 bekezdés van. Legalábbis ennyiszer kellett kicserélnem a html-ben a betűméretet "small"-ról "normal"-ra. Az életben nem voltam még ilyen hálás azért, hogy magyar vagyok... elképzeltem, hogy mi érzett volna egy angol, mikor megnyomta az F-kerest, és szembesült vele, hányszor mondta azt valamire, hogy "kicsi" :D
Le fejezet: megint Erzsi-szemszög, ami nem is igazi Erzsi-szemszög, mert inkább távoli-, mintsem közeli E/3. Mindegy. Legyetek lenyűgözve, mint az egyszerű amerikaiak, miközben holmi Kirklandeket kerestek.

Figyelem, a fejezet egy kupac infantilis srácot tartalmaz.


2018. február 27., kedd

Nászút #4


Sálálálá, Roderich-szemszög. Nagyon modoros lett? Lehet. Nagyon sok benne az utalás arra, hogy nem igazán tud mit kezdeni Tino stílusával? Az is lehet. Tud bánni a fegyverekkel? Előfordulhat.
OOC lett? A fentiek alapján egészen biztosan.
A többi karakterről annyit, hogy ne feledkezzünk meg arról, hogy most úgy döntöttem, hogy konkrétan Roderich szemén keresztül fogjátok látni a többieket. Ha félreért valamit, akkor ti a félreértett változatot fogjátok kapni. Ha úgy gondolja, hogy Tino folyamatosan mosolyog, és idegesítő hangszíne van, akkor kénytelenek lesztek megismerkedni Tino idegesítő oldalával.
Előre is elnézést.

Nem akartam poéngyilkos lenni, így a releváns tengeri legendák sommázását a történet végén olvashatjátok.

Svájc dacosságában jelentős szerepet játszott, hogyan állnak hozzá a svájci bankok az ügyfeleikhez.

Jelen fejezethez sokat adott ez a kép.

2018. február 21., szerda

Fyrirgefðu mér #9


Múltkorjában láttam ennek a fejezetnek a tökéletes leírását, szóval engedjétek meg, hogy Adele-t idézzem: „Oh boi.”

Siggi izlandi beszédéhez a Google asszisztált. Érezzétek magatokat Dennynek, nem tettem hozzá a fordítást, de ha kíváncsi kukacok vagytok, akkor megnézhetitek ;)

Nem ez életem leghosszabb fejezete, csak már haladni akartam vele, hogy teljes lelki nyugalomban szöszölhessek a fluffommal a háttérben. Ami a változatosság kedvéért folytatásos akar lenni, éppen ezért rágjátok a kefét, hogy mi lehet az. Nem leszek Kae Westa, legalább egy holmimat befejezem, mielőtt kirámolom. * Tonhal nagyon komolyan bólogat *

Egy kicsit retekrégen volt, amikor utoljára zenét mellékeltem a szöveghez. :|
(Hogy a frissítésekről ne is beszéljünk :'D)


2018. február 8., csütörtök

Ritmusváltás #4


Tegnap este indokolatlan módon jókedvem támadt, szóval a „Hetaliaötletek” című, igen kreatívan elnevezett dobozból összekapartam a negyedik fejezetet.
A cím is utal rá, hogy ebben a fejezetben az égvilágon semmi nem történik: egy kis szomszédolás, egy kis kórházi belső élet, megismerkedünk Gilbert háziállatával, meg a fél migrációs közösséggel. Egy nem teljesen közönséges, de azért nem is kirívóan különleges nap. Egészen pontosan egy csütörtök. Ez azért fontos, mert…


2018. február 7., szerda

Fyrirgefðu mér #8


Arról volt szó, hogy előbb megírom a következő fejezetet és csak utána posztolok. Nem tudom, hogy ez hol sikkadt el. :|

Anno Domini, mikor megfogant bennem a történet magva, az egyik alább szereplő jelenet volt az egyik sarokpont. Nekikezdtem a megírásának és a negyedik bekezdésnél szembesültem vele, hogy hacsak nem írok hozzá egy felvezető-fejezetet, akkor az egész novella magyarázás, az meg nem oké.
Szó ami szó, a két sarkos jelenetből elérkeztünk az egyikhez. A vicc az, hogy egy csomót ültem rajta, és a változatosság kedvéért kétszer újraírtam, aludtam rá, meg minden… szóval ja. Tonhal nem tud írni #superfact.