2021. március 1., hétfő

Franciaóra

Tegnap este megfordult a fejemben, hogy írni kéne valamit Fehéroroszországgal. Utána jött az, hogy mi lenne, ha a húszas évek Párizsa lenne a helyszín. Nem nagy cucc, elvégre az orosz arisztokrácia beszélt franciául… Akkor még csak körvonalazódott az ötlet. Lett egy mondat, de annyira kevés volt, hogy el se mentettem. Meg nem is volt kedvem megint romantikus holmit írni. Inkább valami olyat akartam, amiben egy fia párkapcsolat sincs.

Natalia jelenléte ezt valamelyest adta, mert őt senkivel se tudom shippelni.


No de! Onnan ismerszik meg az új félév, hogy nincs kedvem dolgozni, pedig kéne. Így hát reggel az előre felvett előadás helyett írtam, és alázattal jelentem, öt és fél óra alatt írtam egy négyezer szavas szöszt. A szereplők OOC-k, és mivel éppen becézgetni támadt kedvem, a szereplő országokat még csak nem is a tisztes nevükön szólítják. Előbb-utóbb kiderül, hogy ki-kicsoda. Kitartást.


A történet dióhéjban:

Az öreg Braginszkij herceg már nem él. Már a fia, Ivan viseli a címet, egyike a forradalom elől Párizsba űzött arisztokráciának. Nagy fejfájást okoz neki, hogy a húga, a tizenkét éves Natalia, nem beszéli a nyelvet. Itt az idege változtatni ezen.


Egyéb: Natalia szemszögében a dőlt betűs párbeszéd franciául van.

 

Passzolom, kinek a munkája. Mellesleg végtelenül sok R18-as kép van erről a szegényről és csak a nevét írtam be. A többiekkel nem tapasztaltam ilyesmit...

 

2021. február 21., vasárnap

A sínre tett orvos

 

Történt egyszer, hogy megint nagyon sok Rejtőt olvastam mostanában. Sajnos/szerencsére még mindig nincsenek egyéni ötleteim, ezt a darabot úgy kukáztam össze innen-onnan, pontos forrásokat ne kérjetek, mert az idők során szedtem fel az eseményeket. De abban egészen biztos vagyok, hogy a legfőbb pontok azok nem saját szülemények.

Így hát, ezt a történetet nevezhetjük kétszeresen is fanficnek!


Ez úton is köszönöm a láthatatlan hozzájárulóknak az összes ötletet.

 

 

Engedély nélkül felhasznált kép.
Pixiv-ID: 52393926

 

2021. január 18., hétfő

Mi történt azon a szigeten… kihívás utolsó nap

 

Kihívás, tizedik nap – VÉGE.


Na végre, mi?

Megpróbáltam nem cukorszirupba fojtani a végét… lássuk, hogyan sikerült.





2021. január 17., vasárnap

Mi történt azon a szigeten… kihívás kilencedik nap

 

Kihívás, kilencedik nap.


Szerintem holnap-holnapután befejezem. Más egyebet is kellene írni, nem csak ezt, ugye?


2021. január 16., szombat

Mi történt azon a szigeten… kihívás nyolcadik nap

 

Kihívás, nyolcadik nap


Indokolatlan és jelentéktelen történelmi esemény, amit beleraktam a szövegbe.

Egy ponton átmentem századeleji fogalmazásba és nincs rá mentségem.


2021. január 15., péntek

Mi történt azon a szigeten... kihívás hetedik nap

Kihívás, hetedik nap.


Ugh, én ebbe a történetbe nem akartam lelkizést írni. Ez csak úgy jött… Szóval kapott egy angst-címkét is.



2021. január 9., szombat

Boldog szülinapot, blog!

 

Boldog szülinapot, blog!

Már a negyedik, hogy nő ez a baba is…


Itt az ideje megemberelni magam – mondta Tonhal, és úgy döntött, a januárt egy kihívással kezdjük.

Avagy: egyszer egy író azt mondta, hogy az írási folyamatot segíti, ha minden nap leülünk foglalkozni a dolgokkal egy kicsit. Éppen ezért most minden nap foglalkozni fogok ezzel egy kicsit, és ezt a novellát több részletben fogom megírni. Öt vagy tíz, vagy amennyi végül lesz, de akkor is novella. Látom, előre utáltok, hogy több részletben lesz kinn, de ez van, ha vissza akarom rázni magam, akkor valamit csinálni kell, eh?


Magáról a történetről: humoros(abb), némi komoly felhanggal, mert szerintem errefelé igen ritka az, hogy valamit sikerül egyben, egyféleképpen megalkotnom. Egyébként voltak az animében azok a részek, amikor egy lakatlan szigeten bénáztak. Ebben a történetben pont arról az időszakról lesz szó, szóval canon-compliant történetet teszek elétek, időtlen idők óta először.


Ma van a kihívás első napja. Lássuk, bírom-e! ;)





2021. január 1., péntek

2020 évértékelő beszéd

Kezdetnek: nem tudom, mitől lettek sötétkékek a linkek, mert minden narancssárgára van állítva. A Blogger széttárt karral néz rám és azt állítja, hogy az oldalsó sáv színei az egyetlen dolgok a világon, amiken nem módosíthatok.

Ha ez így marad, jövő ilyenkorra agyérgörcsöt kapok.

 

Halihó!


Huh, ránéztem a posztokra és az a helyzet, hogy nemigen jártam erre mostanában. Elemezhetném én is, hogy milyen szar év volt 2020, de az a helyzet, hogy kis aszociális lelkem élvezte (élvezi) a karantént. Még jobb lett volna, ha májusban nem baszódik el az egész.

Most tehát kapaszkodjunk a karosszériába. Belöktem az év zenéjét, essünk is neki az értékelésnek!



Kipp-kopp, honnan lehetek ismerős...