Csak egy lépés az ég

Volt egyszer egy tünde, aki beleszeretett a tengerbe. Volt egyszer egy sárkány, aki vissza akarta őt kapni. Ezzel elszomorítottam magam. Figyelmeztetés mentális problémákra meg függőségekre. Gondoltam rá, hogy tán kéne nevet adni a sárkányoknak, aztán eszembe jutott, hogy a Nevek Száműzésének pont az volt a lényege, hogy mindenki elfelejti azokat a neveket, szóval. Nincsenek megnevezett sárkányok, kivéve azokat, akiket nem átkoztak meg. Bendemon nevét tessék úgy ejteni, mintha magyarul lenne. Referencia: 1 , 2 , 3 , 4 , 5 , 6 , 7 , 8 , 9 .

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Tonhal, aki nekiállt többfejezetes dolgokat írogatni. Aztán arra jutott, hogy milyen jó lenne, ha a többfejezetes dolog mellé társítana néhány dolgot a múltból. Mert az olyan hehe. Szóval Tonhal nekiállt további dolgokat írogatni. Aztán Tonhal rájött, hogy azzal túl hosszúak lennének az egyes fejezetek az eredeti írásban, szóval csodálatos és varázslatos és imádom és aranyba kéne foglalni umunschaas (AO3-on SirBananadragon ) javaslatára megtartottam ezeket a dolgokat külön ficnek. Az írásról: Eragon, avagy Örökség-ciklus, mert újabban nem bírok magammal. Változatos hosszúságú fejezetekben megismerkedhetünk az Esküszegőkkel. Túl keveset tudunk róluk, és úgy gondoltam, hogy ez nem járja. A történet valamennyire canon-compliant, kivéve, hogy mégsem. Mindenféle rendű és rangú headcanonokkal van tele. Erősen rányomta a bélyegét a Nevek Száműzése. Továbbá: az a hír járja, hogy a sárkány és a lovas lelke félig-meddig összeolvadt, de legal

Új fandom? Új-régi fandom? Mindegy, inkább ne menjünk bele :)(: Ithring. Szabadság. Az, hogy nem ismerték a szót, nem jelentette azt, hogy nem lakott ott a szívük mélyén, már azelőtt, hogy a béklyók a maguk fizikai valóságában a kezükre-mancsukra-nyakukra kattantak volna. Több volt, mint a rabok álma. Több mint egy kard. Volt egy sárkány, aki már azelőtt szabad akart lenni, hogy megszületett volna. CP egy interjúban azt mondta, hogy Saphira már akkor tudta, hogy ki fog kelni Eragonnak, amikor srácunk felvette őt a hegyoldalban, de várt egy kicsit, nehogy áldozatul essen Galbatorix egy trükkjének. Ha ez így van, akkor Tövis egy gyökér, amiért kikelt, de ezzel nem vagyok hajlandó egyetérteni. Ez a történet már egészen régen érlelődött bennem, de az utolsó rúgás, hogy még meg is írjam, ez a poszt volt. Egyéb pofázás a történet végén~    

Boldog Új Évet! Ahogy az már szokás énfelém, íme, évértékelő beszéd, és Novák Katalin egyen kefét . Mint azt a mellékelt ábra mutatja, 2022-ben fejjel előre beleestem egy fandomba és annak voltak… következményei. Ezúton is elnézést kérek mindenkitől, aki a Hetaliáért járt ide. :| Úgy érzem, elég sokan csak ezért voltatok itt, mert idén a 13500 megtekintés mellé 16 megjegyzést sikerült összeszednem, aminek sanszos, hogy a fele én vagyok, haha. Ha valakinek valamijére nem válaszoltam, akkor ezúton is elnézést kérek. Minden megjegyzést elolvasok, és mindenkinek külön helye van a szívemben <3

 Belibbenek, mint aki nem hónapokkal ezelőtt járt erre utoljára. Emlékeztető magamnak: legközelebb ne írás közben állj neki utánanézni a mentális betegségek megfelelő reprezentációjának. Nem finom. Ebben a fejezetben: emlékeztek még Maóra? Ideje megnézni, hogy van a köznép. Utána azt, hogy viseli Sokka a dolgokat. Még utána meg azt, hogy Ozai miképpen viseli a dolgokat. Szerkesztés közben arra jutottam, hogy a pali kicsit ráfüggött a kezekre, vagy talán én vagyok ráfüggve a kezekre és projektálok. De semmi gond, a fejezet végén lesz egy kikacsintásunk Azulára meg az ő apakomplexusára :) Figyelmeztetés: bántalmazás, családon belüli erőszak, mocsoksok stressz annak változatos formáiban és pánik. Sokka megérdemli, hogy ennek a fejezetnek ő adja a borítóképet

  Le Tonhal: nem, nem játsszuk el az előző fejezet hibáját, ki a fene akar 12k szót olvasni?! Ugyancsak Tonhal: az van, hogy ez a fejezet 15k. Nagyobb hazug vagyok, mint Azula. Itt és most szeretném letenni a nagyesküt, hogy a következő fejezet értelmes hosszúságban fog érkezni lesz. (*a plafon elkezd repedezni*) Ha eddig nem utáltatok, akkor most íme, megteszek mindent, hogy ez így legyen. :) Figyelmeztetés: Ez a fejezet Iroh szemszögéből van, aki éppen böriben van, ami egy remek hely arra, hogy valaki önvádaskodással múlassa az idejét. És mivel egy adott szereplőnek nincs tökéletes rálátása egy másik szereplő életére, így csak szilánkokból próbálja összerakni a képet, szóval simán lehet, hogy Iroh egyes dolgokat… félreért. Meg nem kizárt, hogy a múltja taglalása közben egy kicsit leszedtem róla a keresztvizet, de eskü szeretem, mint szereplőt. Már korábban is felbukkant, hogy néhány képregény egy-két ötletét átvettem, másokat elvetettem, és ez mo

Erről a fejezetről azt kell tudni, hogy egybe szántam az előzővel, aztán amikor arról kiderült, hogy az már van 6300 szó, inkább elengedtem és kiraktam úgy. Nos… ez tizenegyezer szó. Hehe. Hasonló szellemben folytatom, mint ahol az előző fejezetet abbahagytam, szóval tessenek bekapcsolni az öveket. Az övbekapcsolást pedig tényleg komolyan gondolom, most nem azért ültem ennyit ezen a fejezeten, mert lusta voltam írni, meg elmentem közben nyaralni, hanem azért, mert én is megzuhantam egy kicsit a felhozott témáktól, szóval egy kicsit… lejjebb csavartam a dolgokat. Amitől az eleje egy kicsit fölösleges lett, de úgy voltam vele, hogy a lelki békém ennyit hajlandó elviselni. Elnézést. Ami lesz: beszélgetés háborúról, népirtásról, ezzel kapcsolatban érdektelenség kifejezése, utalás nemi erőszakra és annak különböző formáira. Szorongás, gaslighting, disszociáció, pánikroham. Ha valamit kihagytam (és ebben egészen biztos vagyok) úgy szégyen a tehenemre. Nem akartam nagyo