Csak egy lépés az ég

Ta-da, történet! A lényeg: a gondolat az volt, hogy legyen Galbatorixnak rossz egy kicsit, de ne annyira rossz, mint amennyire a kánonban volt. Ez a cucc sokkal-sokkal hosszabb, mint amennyire indokolt lenne, és azt hiszem, hogy itt-ott elkalandoztam, remélem, nem annyira unalmas, mint gondolom. >.<    Forrás  

  Tonhalak gyöngye feltámadt álmaiból, hogy kipakoljon valamit, aztán megint visszamenjen aludni. (könyörgöm, ne, nem bírom ezt a stresszt a nem-írással.)   Forrás  

  Csak annyit halogattam ennek a fejezetnek az átolvasását, hogy a végén egészen máshogy néz ki, mint az elején. Lesz majd egy nap, amikor nem fogom szarrá szerkeszteni az írásomat, de azt hiszem, ez nem az a nap :’)   Forrás  

Kicsit utálom a végét, de ezen a ponton ha tovább böködöm, akkor megbolondulok, lol. Zene a fejezethez itt .   Forrás: bal , közép , jobb

  A Zavaros víz legutóbbi fejezetének írása közben támadt ez a furi gondolatom, és nem hagyott nyugodni. Illetve, dehogynem, csak aztán az És az ég vérbe fordult következő fejezete szétrúgta a seggem és ezért inkább mással foglalkozom. Adalék: Amikor nekikezdtem ennek, meggyőződésem volt, hogy Rhunön megkérte Eragont, hogy egy éjszakára hagyja nála Zar’roc-ot. Aztán nem találtam semmit erre vonatkozólag a könyvben, szóval csak költöttem magamnak egy részt a kánonba, haha. Fogadjátok szeretettel!   Forrás

Ez a fejezet úgy lett, hogy Tonhal írt valamit, aztán rájött, hogy Morzan túlságosan tudatában van annak, hogy mit tesz, szóval kib*szta az egészet a fenébe és kezdte elölről. Előre is boldog új évet mindenkinek, aki erre vetődik <3   Forrás

  Ta-ta-taaaa, ötvenezer évvel később. Kapaszkodjon mindenki a hajába, innentől kezdve ez egy AU és szétrúgom a kánont. Zene a fejezethez: A Moth to a Flame Forrás: kéz , törés , kard