2018. október 15., hétfő

Szakdolgozat és fogadalmak


Kedves Mindenki!

Hát. Azt hittem, hogy tudok bánni az időmmel (nem), és frankón tudok majd nektek dolgokat feltöltögetni amellett, hogy szakdolgozom.
A szakdolgozatom keret-mennyisége 30 oldal, plusz a hozzá tartozó sok szar, szóval összességében olyan 60-110 között lesz. A leadási határidő november 15-e, szóval kereken egy hónapom van a jelenlegi 3 oldalamat egy kicsit megturbózni. Lol.
Ennek megfelelően tettem azt a számomra nagyon fájó fogadalmat, hogy a szakdogám leadásáig egy betűt nem írok. Ezt kábé két hete tettem, de most szedtem össze a lelkierőt, hogy megosszam veletek. Bocsi. Plusz amennyi időt elbasztam mindenre, akár írhatnék is. Wow, most látom, Ikariamon benne vagyok a toplista... bazeg, Tonhal, dolgozzál.

Gondoltam, majd esetleg egy írós event kapcsán behozom a lemaradást, de az ugye november elején kezdődik… sebaj, majd 15-e után felzárkózom. Főleg úgy, hogy még az Üstre is van egy leadandó novellám. Fain. Meg lógok nektek még sok-sok írással.
Különös, hogy lelkiismeret-furdalásom van egy hobbi miatt. DE (!) nem kell sajnálni emiatt, mert ez az jelenti, hogy komolyan veszem. Azokkal a dolgokkal, amiket ingyen és csak úgy csinálok, általában az a helyzet, hogy szépen-lassan lecsúsznak mellőlem. Általában egy hónap után a lelkesedésem kihal, mint a dínók, két hónap után meg már azt is elfelejtem, hogy mi volt akkor, mikor elkezdtem, egyáltalán mit láttam benne. A nickem meg jövőre három éves lesz és óvodába megy, szóval meglehetősen büszke vagyok magamra a kitartásomért.
A Nászútról: rengeteg ötletem van hozzá, tudom, hogy lesz vége, meg van egy kupac belső jelenetem, anyázok, amiért ellőttem a részletes vívás-, illetve tengeri csatajelenetet, van még négy könyvem, amit szeretnék közelebbről megnézni háttérkutatás címen, ebből kettőt meg is vettem, mert jól néztek ki. Mivel nem bízom a Google fordítóban, elkezdtem idegen nyelvet gyakorolni emiatt a regény miatt, és srácok, most lesz 70 napos a szériám, és ez már a második nekifutás, mert előtte volt egy negyvenvalamennyi, csak egy elnézett éjféllel sikerült nullázni. Anyáztam is rendesen. Meg fentebb már leírtam, hogy a lelkesedésem meddig tart. Még a végén megtanulok miattatok egy nyelvet. Nem hiszem, hogy a káromra válna. Művelt halacska leszek, lol.
Nem feledkeztem meg a Fyrirgefðu mérről sem (roppant durvának találom, hogy le tudom írni fejből ezt a címet), annak is van vége, csak össze kéne szednem a dialógus-író énemet, aki tudja, hogyan lehet nem szarul vitákat folytatni. És akkor készen volnánk. Szerintem még két fejezet. Maximum három.
Szemelvények egy harcoséletéből: full angst. A szocializmusnak ilyen mélységeire nem álltam készen. Szolzsenyicint olvasson az, akinek két anyja van.
A mágia ára: nagyon-nagyon tetszik ez a történet, nagyon-nagyon tetszik benne a csavar, és nagyon-nagyon gondolkodom rajta, hogy ellopom, írok belőle egy originalt és megyek vele házalni.
Végül, de nem utolsósorban a méltánytalanul elhanyagolt Ritmusváltásról: mindig eszembe jut, mikor a véletlenszerű lejátszás során felbukkan a létező összes nyálas olasz popzene, amit elmentettem. Ennek megfelelően lineáris történetíve még mindig nincs; inkább olyan, mint egy tévés sorozat, ahol a szereplők mennek valahonnan valahova, dolgok történnek, de a végén ott állsz, hogy csak néhány ember életének egy-egy szeletét láttad, és igazából nem történt semmi, a morális tanulságot meg vonja le az, aki akarja. Mert morális tanulság van. Asszem. A vázlat szerint van. Hiszek a vázlatomnak, ok?

A karácsonyi ajándékotok meg kész lesz, akkor is, ha a fene fenét eszik.


2018. szeptember 30., vasárnap

Lefőve

Le karácsonyi menü:



Így hát, karácsony szent napján lesz majd nektek egy Magic Trio! Három hónap csak elég rá, hogy összerántsam, adjak neki egy normális címet, és megbeszéljem velük, hogy ők igenis szeretnének részt venni ebben. :D

Köszönöm mindenkinek, aki részt vett a kérdőív kitöltésében! Sose gondoltam, hogy ennyi választ fogok kapni... sanszos, hogy néhányan kétszer küldtétek el, de akkor is szép szám, és nagyon szépen köszönöm ^^

2018. szeptember 20., csütörtök

Nászút #18


Mert már mindenkinek hiánya van, és még azt gondolnátok, hogy itt a vége.
De nincs. Hehe.

Az előző fejezetnél elfelejtettem mondani, de az a helyzet, hogy ez a történet már egy fejezet óta hosszabb, mint a Fogd a kezem!, illetve megelőztük a Harry Potter és a bölcsek kövét is. Az előre látott fejezetmennyiség alapján úgy saccolom, hogy előreláthatólag hosszabb lesz, mint az általam valaha írt legterjedelmesebb mű. Amit amúgy nem fejeztem be. Reméljük, ezzel nem az lesz :|

Egyikőtök kérdezte, mikor töltök fel fejezetet. Nohát, most éppen 21:06 van, és mivel tudom, hogy nagyon későn érek haza, plusz holnap is elfoglalt leszek, és úristenezafejezetmárittvankészen, így lopom a netet a vonaton és hozok nektek olvasnivalót. :)

Ez egy amolyan filler-fejezet. Tudjátok, visszaemlékezéssel, meg ilyenekkel, elvégre előkaparni egy szemszögszereplőt, aki éppen halott, elég nehéz.


2018. szeptember 14., péntek

Nászút #17

Nohát. Láttam ám, hogy néhányan elátkoztatok a Holdig meg vissza az előző kis viccemért… én jól szórakoztam, haha. Mikor kiraktam. Utána azon is, hogy magyarázkodtam, de hát ez van. Legalább volt mit írnom.

Jelen fejezet: hát, a szemszög következő szereplője hagyományosan Erzsi, aki éppen most veszítette el a vőlegényét… lehet tippelni, hogy érzi magát


Ő Dora, csak tessék hozzá képzelni egy babával teli pocakot :|

2018. szeptember 11., kedd

Kívánság Üst, kicsit másképpen


Mostanában fog kikerülni a Merengőre a Kívánság Üst, amire majd jelentkezni fogok :3 Az ugye majd eredményezni fog tőlem egy random one-shotot egy random fandomban. No de, hogy ne járjatok úgy, ahogy eddig az összes ünnepi fictervezetemmel, parancsoljatok, szavazás. Lent felsorolom vagy négy tervezetem, meg a plotból egy kisebb betekintést, és lehet szavazni, hogy melyik kapcsán erőltessem meg magam. A mostani írásaim mellett, természetesen. (Tonhal már most vért sír.)
Jelen bejegyzést a vonaton írom, egy doksiba. Azért, mert nem tudok felmenni a netre és mert mellettem ülnek és nem nagyon szeretek úgy irkálni, hogy mellettem belekukkanthatnak a dolgaimba. (A Nászút vért sír.)
Le kívánságlista:
  • több helyütt emlegetett Magic Trio és az ő bukott terveik.
    Ezt már reklámoztam nektek egy-kétszer. Arról van szó, hogy Arthur, Lukas és Vladimir nagyon szeretnek varázsolni, csak nem mindig megy nekik az úgy, ahogy kellene. És a többiek ezt nem díjazzák úgy, ahogy ők szeretnék. Nagyon sok verekedést tartalmaz.
  • Random GerIta
    Amolyan domestic fluff, humán AU. Olyan édes, hogy én leszek tőle cukorbeteg.
  • Az a bizonyos karácsonyi fic.
    Tudjátok, ami annyira karácsonyi és annyira tipikus, hogy az már fáj. Ez éppen a Nordic 5 és a plázás mikulás találkozása lenne. Az a bizonyos humor, ami olyan nem humor, és nagyon kínos. Mármint Ice-nak mindenképpen. Gyökérfluff, na.
  • Spamano
    Itt van rá sansz, hogy a fiúk egymásra találnak az angst naplementéjében. Mert van az a lehetőség, hogy csak úgy vannak és összejönnek és sokadik egymásra találós fic, meg van a másik lehetőség, hogy ugyanez úgy, hogy Toni artista, csak leesett a kötélről és kitörte a nyakát, ezért nemigen tud mozogni. :|
A kérdés igazából úgy hangzik: mit akartok olvasni karácsonykor, angstot vagy fluffot? :D

Egyébként meg story time: új gépem van, ami nem zörög (jej, jej!). Cserébe a Word mértékegységei buzi amerikai mértékegységben vannak. Lekaparom az arcom tőlük.





2018. szeptember 6., csütörtök

Nászút #16

Hallottatok már a parvo nevű vírusról? Be van ellene oltva a cicátok? Nincs? Legyen. Múlt héten három cicámat temettem el, szóval… szóval legyen. (Egy perces néma csend Pierre, Eni és Nyomi emlékére.)

No de.
Vannak pillanataim, amikor kitalálom, hogy maaaajd egyszer mi fog történni egy történetben. Néha le is írom ezeket a gondolataimat, amik az esetek 90%-ban később felhasználatlanul kevernek a doksiban, mert a történet nem úgy alakult, hogy az a jelenet belekerüljön a végső verzióba.
Valahol a 8-9. fejezet magasságában járhattam, mikor megszállt az isteni szikra, és az ebben a fejezetben található leglényegesebb momentumot papírra vetettem. Konkrétan papírra. Természetesen nem úgy került bele a fejezetbe, ahogy akkor leírtam, de a lényeg megmaradt.

Mindemellett már megint szómenésem volt. Meghúzás előtt a történet 6836 szót számlált. Szükségem van továbbá a meghúzás szó pontos jelentésére, mert utána 6884 lett. Ez általában két normális fejezet hossza. Hiába, úgy látom, a végjáték alatt mindig elszalad velem a ló...

Okom ugyan nincs rá, de ez az ajánlott hallgatmány.



2018. augusztus 26., vasárnap

Nászút #15

'Allô!
Igen, elmentem nyaralni és itthagytalak titeket olvasnivaló nélkül. Tudom, gonosz volt ez tőlem, de úgy éreztem, ez a fejezet megér annyit, hogy itt legyek veletek. Egyrészt azért, mert ha a „közérdekű” címkével fémjelzett, történeteket nem tartalmazó posztokat nem számolom, akkor (dobpergés) ez a százötvenedik poszt az oldalon, yass!
És másrészt azért, mert a Nászút jelen fejezete ugyan Nászállás (mert fogságba estek, lol), de valószínűnek tartom, hogy a végén kicsit csuklani fogok. Anyukámat ne szidjátok, ő nem sejthette, miféle népet hoz világra.

Ha már szóba került anyukám, akkor Story time! Tetszik tudni, kaptam tőle konstruktív kritikát.
Le szituáció: már besötétedett, én meg zenére sétálgattam fel-alá a szobámban és próbáltam megszülni egy kapcsolódási pontot ebben a jelen történetben (valamelyik elkövetkezendő fejezethez, ami azt illeti). Béjött tiszteletreméltó anyám, és azt kérdezé:
Húgod merre vala?
És mondám:
Húgom elment vala fürdőbe, teste evilági szennyét lemosandó.
S anyám jöve felém s karjaiba zárván azt mondá, nagyon szeret engem, melyet én mindig jó szívvel fogadék, de akkor éppen eszembe jutott egy lehetőség, hogyan juthatának el szereplőink egyik helyről a másikra, és akkor megkértem tiszteletreméltó anyámat, hogy fáradjék ki a szobából. Anyám kérdezé:
De miért, oh méhemnek gyümölcse?
És mondám:
Mert szükségem vala az magánosságra történetim következő fejezetének kigondolásához.
És anyám lemondó sóhajjal végigmérvén engem így szólt:
Ennél fölöslegesebb dolgot el nem tudok képzelni. – És sóhajtott vala, majd kissé aggodalmasan hozzátevé: – Ezzel fog eltelni az életed?
És szomorú vala, mikoron egy nyers „IGEN” kíséretében bétevém az ajtót.

Most, beszédemet befejezendő, ímhol egy kép, és egy figyelmeztetés, hogy a fejezet nem magával a fejezettel kezdődik, hanem egy listával, de nem kell aggódni, ott van alatta.


2018. augusztus 10., péntek

Fyrirgefdu mér #10


Engedjétek meg, hogy idézzem tulajdon fejezet-leírásomat: „Nem ez életem leghosszabb fejezete, csak már haladni akartam vele, hogy teljes lelki nyugalomban szöszölhessek a fluffommal a háttérben. Ami a változatosság kedvéért folytatásos akar lenni, éppen ezért rágjátok a kefét, hogy mi lehet az. Nem leszek Kae Westa, legalább egy holmimat befejezem, mielőtt kirámolom. * Tonhal nagyon komolyan bólogat *”
Csodálom, hogy még egyikőtök se rúgott fel a Holdig, de komolyan. És ez úton is elnézést kérek Kae Westától.

Plusz sem a fejezet hossza, sem a minősége nem indokolta a hosszadalmas várakozásotokat.
(Bazeg, kibaszott fél év! Hát mi a jó ****)




2018. augusztus 7., kedd

Nászút #14

Figyelem! A történet augusztus 7-én este 23:08-kor került ki az oldalra. Egyes szereplők ellen elkövetett atrocitások miatt kicsinyég rosszul éreztem magam, és most, mintegy tíz órával a feltöltés után, belenyúltam a fejezetbe.
Milyen fura, hogy az ilyen szamaritánus gondolataim mindig csak publikálás után jönnek elő…

Véééégtelen pofázás, yass. Más történeteimben két fejezet összevonva nincs ilyen hosszú, komolyan.
A történet végén link a további pofázásomra, meg némi háttértörténetre.



Drága feleim, ez itt a tengernagy. Nagyjából abban a korában, mikor nyakon vágta Kikut. De ez ő.


2018. augusztus 1., szerda

Nászút #13

Imádom, mikor konkrétan tíz napig szenvedek valamin, hogy aztán két óra alatt befejezzem. Ez a fejezet éppen ilyen. Közrejátszott egy vita Tumblr-ön, egy kisebb életközépi válság meg a gondolat, hogy vajon mi lenne, ha inkább original történeteket gyártanék. A vége az lett, hogy szégyellném a rengeteg félbehagyott holmim, így inkább folytattam ezt.

Fejezetindító: egy párkapcsolat, mind gondolom azt mindenki tudja, alapvetően úgy épül fel, hogy a két fél egyenlő. Ez azt jelenti, hogy a férfinak ugyanúgy joga van nemet mondani, és ezt a nőnek ugyanúgy illik tiszteletben tartani.

Ahogy haladtunk előre ebben a történetben, úgy mélyültem el a tizennyolcadik században. A vallásos vonal nem azért kúszott be, mert mért ne, hanem azért, mert a mi kultúránkban mostanában embereknek ugyan max. húsz százaléka gyakorolja a hitét, ez az arány azonban még a két világháború között többé-kevésbé a fordítottja volt. Remélem, nem zavar senkit.

Észrevettétek, hogy Erzsi néha úgy főszereplő, hogy nem is tudtok róla semmit?

2018. július 21., szombat

Nászút #12

!!Figyelem, figyelem, változás történt!!
Keresgéléseim közepette rájöttem, hogy ordas nagy hibát vétettem, nevezett: leírtam azt a nevet, hogy Jakarta. Ez a város ma Indonézia fővárosa, ellenben a történetünk jelenében még a Holland Kelet-Indiák központja, és Batáviának hívják. Szóval bocsi, a tizedik fejezetben található említést nagy mea culpával átírtam.

A fejezet tartalmából: Roddy-Moddy támadást tervez és felkészül arra, hogy a támadás közben esetleg feldobja a pacskert. Ez nem áll szándékában. Amúgy tessék köszönni az eddigi leghosszabb fejezetnek. Testhosszal vezet.
Van benne egy rakás OC, mert elegem lett belőle, hogy csak rang alapján utalok az emberekre.

Egyéb híreink: a történet átlépte a 300 000 leütést, ami a Könyvmolyképző kiadónál a regény alsó határa, tehát hivatalosan is regénynek nevezhetem ezt a csodát. Még egyszer ennyit tudnék gond nélkül hozzáírni, az a helyzet. Csak nem kéne, lol.
Boston: a Babváros. Ez a beceneve. Mint New Yorknak a Nagy Alma.
Mérföld: a kultúrából adódóan az angolszász mértékegység-rendszert használja mindenki. A hat láb magas Scott 180 cm felett van. A mérföld jelen esetben a tengeri mérföldet jelenti, mely a mihaszna SI mértékegység szerint 1852 méter. (Tonhal arcának vizuális reprezentációja, mikor ezt megtudta)
Hogyan zajlott a 18. századi Cobra-11: srácok, ezek a hajók a legjobb esetben is maximum 15 csomóval tudtak menni – kedvező szélben, üres raktérrel, blabla. Ezek nem igazán állnak fenn, szóval 10 csomóval repesztenek. Egy csomó egy tengeri mérföld/órás sebességet jelent, szóval ja, igen vad 15-20 km/h-s üldözési jeleneteket képzeljetek el. A nagyanyám gyorsabban megy a maga kivénhedt Csepel biciklijével.
(De most van nekik szélporuk, mennek vagy 25-tel wow)

Kedves Vlad, néha nagyon igazságtalan vagyok veled, bocsi.

2018. július 14., szombat

Nászút #11


Ha ti tudnátok, hogy időnként mit össze tudok szenvedni valamivel… Pedig ezt a fejezetet vártam. Meg a következőt is várom. Meg a továbbiakat. Biztos azért, mert nagyjából tudom, hogy mit akarok leírni. (És van rá hétezer változatom, szóval nem fogok tudni választani, lol)

Szóóóóval, gondoltam a történeti hűség értelmében keresek egy térképet a tengerről, csak hogy tudjam, hogy mi merre van. Találtam is egy atom vagányat itten e, ez olyan, mint a Google maps, csak tengerrel. Meg lehet nézni rajta, hogy a hajók éppen hol vannak a világ tengerein. Szerintem nagyon fain.
Ezen térkép és a mélység-funkció értelmezése közben figyelmes lettem valamire. Nevezett, hogy Venezuelában (ahol perpillanat Gilbó nagypapája sütteti a hasát) van egy Vargas nevű tartomány, ráadásul a tengerparton. Kész, ennél a résznél valahogy… hát.

Függelék a történet végén. Egyébként meg fene a mindeneteket. Korábban nem voltam egy verses típus (most se vagyok, lol), de a Humalai-lai kapcsán ugye a gyűjtőmunka részét képezte, most meg balladákat olvasok, hogy meglegyen ennek a történetnek a hangulata. #rage

Lehet, hogy ma Francy szülinapja van, de azért Toni van a képen, heh. Ez a gúnya még kap némi szerepet a fejezetben.

2018. július 12., csütörtök

Mély alkony


Öhm.
Nahát, ez csak úgy lett. Úgy lett, hogy egyik pillanatban ebédelés közben melankolikus hangulatban értekeztem magammal a ficeim állapotáról meg arról, hogy miért nem tudom írni a szakdogámat. A következőben eszembe jutott valami, nevezett: Hogy van az, hogy a bizonyítottan 1000 előtt született országok ugyanúgy a húszas éveikben vannak, mint mondjuk Németország, aki csak a tizenkilencedik század végén lett konkrétan Németország?
Közvetlen ezután felröhögtem és voilá, háromezer szó.
*Tonhal balra el*


Bővített szereplőlista a címkézéshez szokott lelkemnek, betűrendben: Amerika, Anglia, Ausztrália, Ausztria (említve), Dánia, Finnország, Izland, Kanada, Magyarország (említve), Németország, Norvégia, Olaszország (Romano), Olaszország (Veneziano), Oroszország (említve), Poroszország (említve), Sealand, Spanyolország, Svájc (említve), Svédország (említve), Új-Zéland (említve).