2019. február 10., vasárnap

Itt sincs fic lol

Halihó!

Ööö... ja, csak beszélgetni jöttem, hehe. Szóval, mint mondottam volt az előző Nászút-fejezetben, mostanság kicsit sok dolgom van. Számszerűsítve, hogy tudjátok, kb. mikortól leszek produktív:

  • A következő öt hétben angol tanfolyamon vagyok, mert márciusban elmegyek nyelvvizsgázni. Ha valaki jól tud angolul, akkor küldje nekem a tudást így az univerzumon keresztül, mert sose vagyok biztos a dolgomban, plusz elég szarul viselem a vizsgastresszt, és nagyjából háromszoros tudásra van szükségem ahhoz, hogy a szükségest elő tudjam adni.
  • Április közepén diplomamunka leadás, addig össze kéne rittyentenem most már tényleg, mert hogy néz az ki, hogy még mindig nincs meg. Múlt félévben akartam, csak nem hagyták, hogy leadjam.
  • Ha az összejön, akkor annak folyománya az államvizsga, amire egy kicsit tanulni kéne, hogy ha már azt a diplomát megírtam, akkor ne rúgjanak már ki :'D


Itt a probléma természetesen nem azzal van, hogy ezek a cuccok fennállnak, hanem azzal, hogy nekem emellett párhuzamosan még munkám is van :D Amiket nem csinálok :D A főnököm azt mondta, hogy nem fog fizetni, ha nem dolgozok.

lol

No de! Hogy miért is jöttem ide ezzel a végtelen rizsával meg önsajnálattal? Hát. A cél nem egyéb volt, mint az, hogy megköszönjem nektek, hogy elolvassátok az írásaimat. Dupla köszönet és egy főhajtás jár azoknak, akik kommentelnek is. Srácok, itt ti vagytok az igazi hősök.

Azért ne maradjatok tartalom nélkül:

Ha jól láttam, ez a srác január 12-én töltött fel képet utoljára, és nézzetek rá, és imádom azt a Litvániát nyaaaaa... egyszer már raktam ki képet tőle, csak nem tudtam, honnét van. Most megtaláltam. Nézegessétek, szerintem tuti lesz még fedlapunk tőle... [Link a Twitterre]

És itt... aki szemfüles, és nézi az oldalon történt változásokat, az már látta, hogy felvettem a linklistába, de az a helyzet, hogy találtam egy működő magyar Heta-blogot! Annyira el vagyok havazva, hogy a feliratkozásaimmal se vagyok teljesen képben, nem merek újba belekezdeni ;.; Szóval nem tudom, hogy milyen-hogyan, vagy éppen mennyire, de annyi lejött, hogy némi PruHun tartalma van az oldalnak ;) [Link a Bloggerre]

Legyetek rosszak, csóközön!

(Hozzáadva 2019.02.14-én, szóval Boldog Bálint napot)
Ui.: Teendőimhez csapjátok hozzá, hogy moderátor lettem a Merengőn. Írjatok sztorikat, majd jól moderálom őket :3

Forrás

2019. január 27., vasárnap

Nászút #21

Tudván azt, hogy az elkövetkező időszakban hol leszek, meg hol nem leszek, mire lesz időm meg mire nem lesz időm, igyekeztem egy kicsit felzárkózni, és elhoztam nektek minden idők legrövidebb fejezetét. RIP Tonhal.

A fejezet tartalmáról: depressziózás á Le Sancte Trinite.

Ennek ugyan abszolút semmi köze a történethez, de ilyen crossovereket nem írok. Pedig jó lenne. Ha nekikezdenék, akkor pláne nem fejeznék be semmit.

2019. január 20., vasárnap

Nászút #20

Én megpróbáltam mindent. Ha nem látod a szöveget, a Blogger egy kurva és ezen a linken el tudod olvasni rendesen. 
Szóval. Volt ez a kisebb malőr, hogy az istennek nem akartam nekikezdeni a szerkesztésnek. A következőt az hozta, hogy a gépem nem hajlandó behozni a Pinterestet, már megint. És akkor még nem írtam a kálváriáról, amit végigjártam a Bloggerrel, ugyanis szerepel a címben néhány speciális karakter, emiatt ő ezt a részt nem hajlandó értelmezni.

Blogger, anyád.


Assetudom, hogy ez a kép volt-e már.


2019. január 9., szerda

Boldog szülinapot Blog!



Boldog szülinapot Blog!


Hej-hej, kétévesek vagyunk, én meg kezdek ellustulni, mint a mellékelt ábra mutatja…
Lehet, hogy mostantól semmit nem kéne megígérnem nektek, nem? Úgyse tartom be. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem fogok többet írni – isten ments, életem legszarabb hónapja volt, amikor nem írtam –, inkább azt, hogy hagyom a dolgokat a saját medrükben folyni, és akkor nem fognak basztatni a határidők, ami egyrészről nem fog tovább stresszelni, másrészt viszont lehet, hogy szét fogok folyni… mondjuk nem tudom, hogy ennél jobban hogyan tudnék széjjelebb lenni.

Gondoltam rá, hogy a szülinapra stílusosan Nászutat hozok, elvégre tavaly azzal kezdtem el a az egész éven átívelő történetet, de aztán Roderich megmakacsolta magát, illetve egy huszárvágással átírtam az egész, eredetileg karácsonyra szánt történetet. Szóval nesze nektek, Magic Trio at their finest. <3


Új címkét kéne nyitnom. Az lenne a neve, hogy "Tino mindent jobbá tesz." Komolyan, a srác olyan, mint a lekvár, csak javítani tud a dolgokon.

2019. január 1., kedd

BUÉK 2019




Boldog új évet!


Megint eltelt egy év, én meg megint nem csináltam semmit. Nem, idén egészen konkrétan nem csináltam semmit. Csak egyszer tettem ki a „konyec”-címkét, pedig nagyon szeretem. Mint kiderült, a határidők megszabása nekem valahogy nem kenyerem; lássátok csak, hol is van az a nagyon-nagyon megígért karácsonyi fic? Tudjátok, hol van? A gépemen, félkészen, és nagyon erőlködöm rajta, de az istennek nem akar normális minőségű lenni, azt meg remélem, megértitek, ha nem akarok sz*rt elétek tenni.
Tavaly panaszkodtam rá, hogy év végén előbújt belőlem az írói válság. Idén nem azzal, inkább a magánélettel voltak gondjaim, melyek eléggé elhavaztak ahhoz, hogy az utolsó negyedévben a blogba csak hálni járjon a lélek. Meg persze lusta disznó is voltam, amin jövőre (már idén) szeretnék segíteni. (♪~ ᕕ(ᐛ)ᕗ)

2018. december 5., szerda

Nászút #19


Hejhó, ki jött és hozott decemberre holmit! Gondoltam rá, hogy holnapra hagyom és Mikulás, de mivel a témája nem igazán mikulásos, vagy éppen télies, ezért maradtam az eredeti elképzelésnél. Tá-rámm. Lehet, hogy nem fogtok szeretni.
No de: emlegetünk valakit, akiről már egyszer szó volt. Vajh kiről van szó...


Úgy emlékszem, egyszer már lábjegyzetben közöltem, de most ismét lehozom, azért, hogy biztosan ne felejtsétek el, lol.
Sídh: Írország meg Skócia meg úgy alapvetően a kelták tündérei, istenei, természetfeletti lényei.
Sídhe: azt jelenti, domb. A sídh lakóhelye.


2018. november 29., csütörtök

Mondd


Diplomatikusan fogalmazva: ez egy kicsit tovább tartott, mint gondoltam.
Nem diplomatikusan: Tonhal, mi a?! Majdnem két hónapja volt, hogy, bármit hoztál az éhezőknek!
Hát… ja. Előbb az említett fogadalom, utóbb meg az érzés, hogy ha már ennyit hiányoztam, akkor talán illene valami értékelhetőt lerakni elétek. Utóbbi nélkül ezt még november elején kiraktam volna, ugyanis az ígéretemet megszegve, egy depressziós pillanatomban Romanót segítségül hívva angstoltam egy sort.
Fogadjátok szeretettel.



2018. október 15., hétfő

Szakdolgozat és fogadalmak


Kedves Mindenki!

Hát. Azt hittem, hogy tudok bánni az időmmel (nem), és frankón tudok majd nektek dolgokat feltöltögetni amellett, hogy szakdolgozom.
A szakdolgozatom keret-mennyisége 30 oldal, plusz a hozzá tartozó sok szar, szóval összességében olyan 60-110 között lesz. A leadási határidő november 15-e, szóval kereken egy hónapom van a jelenlegi 3 oldalamat egy kicsit megturbózni. Lol.
Ennek megfelelően tettem azt a számomra nagyon fájó fogadalmat, hogy a szakdogám leadásáig egy betűt nem írok. Ezt kábé két hete tettem, de most szedtem össze a lelkierőt, hogy megosszam veletek. Bocsi. Plusz amennyi időt elbasztam mindenre, akár írhatnék is. Wow, most látom, Ikariamon benne vagyok a toplista... bazeg, Tonhal, dolgozzál.

Gondoltam, majd esetleg egy írós event kapcsán behozom a lemaradást, de az ugye november elején kezdődik… sebaj, majd 15-e után felzárkózom. Főleg úgy, hogy még az Üstre is van egy leadandó novellám. Fain. Meg lógok nektek még sok-sok írással.
Különös, hogy lelkiismeret-furdalásom van egy hobbi miatt. DE (!) nem kell sajnálni emiatt, mert ez az jelenti, hogy komolyan veszem. Azokkal a dolgokkal, amiket ingyen és csak úgy csinálok, általában az a helyzet, hogy szépen-lassan lecsúsznak mellőlem. Általában egy hónap után a lelkesedésem kihal, mint a dínók, két hónap után meg már azt is elfelejtem, hogy mi volt akkor, mikor elkezdtem, egyáltalán mit láttam benne. A nickem meg jövőre három éves lesz és óvodába megy, szóval meglehetősen büszke vagyok magamra a kitartásomért.
A Nászútról: rengeteg ötletem van hozzá, tudom, hogy lesz vége, meg van egy kupac belső jelenetem, anyázok, amiért ellőttem a részletes vívás-, illetve tengeri csatajelenetet, van még négy könyvem, amit szeretnék közelebbről megnézni háttérkutatás címen, ebből kettőt meg is vettem, mert jól néztek ki. Mivel nem bízom a Google fordítóban, elkezdtem idegen nyelvet gyakorolni emiatt a regény miatt, és srácok, most lesz 70 napos a szériám, és ez már a második nekifutás, mert előtte volt egy negyvenvalamennyi, csak egy elnézett éjféllel sikerült nullázni. Anyáztam is rendesen. Meg fentebb már leírtam, hogy a lelkesedésem meddig tart. Még a végén megtanulok miattatok egy nyelvet. Nem hiszem, hogy a káromra válna. Művelt halacska leszek, lol.
Nem feledkeztem meg a Fyrirgefðu mérről sem (roppant durvának találom, hogy le tudom írni fejből ezt a címet), annak is van vége, csak össze kéne szednem a dialógus-író énemet, aki tudja, hogyan lehet nem szarul vitákat folytatni. És akkor készen volnánk. Szerintem még két fejezet. Maximum három.
Szemelvények egy harcoséletéből: full angst. A szocializmusnak ilyen mélységeire nem álltam készen. Szolzsenyicint olvasson az, akinek két anyja van.
A mágia ára: nagyon-nagyon tetszik ez a történet, nagyon-nagyon tetszik benne a csavar, és nagyon-nagyon gondolkodom rajta, hogy ellopom, írok belőle egy originalt és megyek vele házalni.
Végül, de nem utolsósorban a méltánytalanul elhanyagolt Ritmusváltásról: mindig eszembe jut, mikor a véletlenszerű lejátszás során felbukkan a létező összes nyálas olasz popzene, amit elmentettem. Ennek megfelelően lineáris történetíve még mindig nincs; inkább olyan, mint egy tévés sorozat, ahol a szereplők mennek valahonnan valahova, dolgok történnek, de a végén ott állsz, hogy csak néhány ember életének egy-egy szeletét láttad, és igazából nem történt semmi, a morális tanulságot meg vonja le az, aki akarja. Mert morális tanulság van. Asszem. A vázlat szerint van. Hiszek a vázlatomnak, ok?

A karácsonyi ajándékotok meg kész lesz, akkor is, ha a fene fenét eszik.


2018. szeptember 30., vasárnap

Lefőve

Le karácsonyi menü:



Így hát, karácsony szent napján lesz majd nektek egy Magic Trio! Három hónap csak elég rá, hogy összerántsam, adjak neki egy normális címet, és megbeszéljem velük, hogy ők igenis szeretnének részt venni ebben. :D

Köszönöm mindenkinek, aki részt vett a kérdőív kitöltésében! Sose gondoltam, hogy ennyi választ fogok kapni... sanszos, hogy néhányan kétszer küldtétek el, de akkor is szép szám, és nagyon szépen köszönöm ^^

2018. szeptember 20., csütörtök

Nászút #18


Mert már mindenkinek hiánya van, és még azt gondolnátok, hogy itt a vége.
De nincs. Hehe.

Az előző fejezetnél elfelejtettem mondani, de az a helyzet, hogy ez a történet már egy fejezet óta hosszabb, mint a Fogd a kezem!, illetve megelőztük a Harry Potter és a bölcsek kövét is. Az előre látott fejezetmennyiség alapján úgy saccolom, hogy előreláthatólag hosszabb lesz, mint az általam valaha írt legterjedelmesebb mű. Amit amúgy nem fejeztem be. Reméljük, ezzel nem az lesz :|

Egyikőtök kérdezte, mikor töltök fel fejezetet. Nohát, most éppen 21:06 van, és mivel tudom, hogy nagyon későn érek haza, plusz holnap is elfoglalt leszek, és úristenezafejezetmárittvankészen, így lopom a netet a vonaton és hozok nektek olvasnivalót. :)

Ez egy amolyan filler-fejezet. Tudjátok, visszaemlékezéssel, meg ilyenekkel, elvégre előkaparni egy szemszögszereplőt, aki éppen halott, elég nehéz.


2018. szeptember 14., péntek

Nászút #17

Nohát. Láttam ám, hogy néhányan elátkoztatok a Holdig meg vissza az előző kis viccemért… én jól szórakoztam, haha. Mikor kiraktam. Utána azon is, hogy magyarázkodtam, de hát ez van. Legalább volt mit írnom.

Jelen fejezet: hát, a szemszög következő szereplője hagyományosan Erzsi, aki éppen most veszítette el a vőlegényét… lehet tippelni, hogy érzi magát


Ő Dora, csak tessék hozzá képzelni egy babával teli pocakot :|

2018. szeptember 11., kedd

Kívánság Üst, kicsit másképpen


Mostanában fog kikerülni a Merengőre a Kívánság Üst, amire majd jelentkezni fogok :3 Az ugye majd eredményezni fog tőlem egy random one-shotot egy random fandomban. No de, hogy ne járjatok úgy, ahogy eddig az összes ünnepi fictervezetemmel, parancsoljatok, szavazás. Lent felsorolom vagy négy tervezetem, meg a plotból egy kisebb betekintést, és lehet szavazni, hogy melyik kapcsán erőltessem meg magam. A mostani írásaim mellett, természetesen. (Tonhal már most vért sír.)
Jelen bejegyzést a vonaton írom, egy doksiba. Azért, mert nem tudok felmenni a netre és mert mellettem ülnek és nem nagyon szeretek úgy irkálni, hogy mellettem belekukkanthatnak a dolgaimba. (A Nászút vért sír.)
Le kívánságlista:
  • több helyütt emlegetett Magic Trio és az ő bukott terveik.
    Ezt már reklámoztam nektek egy-kétszer. Arról van szó, hogy Arthur, Lukas és Vladimir nagyon szeretnek varázsolni, csak nem mindig megy nekik az úgy, ahogy kellene. És a többiek ezt nem díjazzák úgy, ahogy ők szeretnék. Nagyon sok verekedést tartalmaz.
  • Random GerIta
    Amolyan domestic fluff, humán AU. Olyan édes, hogy én leszek tőle cukorbeteg.
  • Az a bizonyos karácsonyi fic.
    Tudjátok, ami annyira karácsonyi és annyira tipikus, hogy az már fáj. Ez éppen a Nordic 5 és a plázás mikulás találkozása lenne. Az a bizonyos humor, ami olyan nem humor, és nagyon kínos. Mármint Ice-nak mindenképpen. Gyökérfluff, na.
  • Spamano
    Itt van rá sansz, hogy a fiúk egymásra találnak az angst naplementéjében. Mert van az a lehetőség, hogy csak úgy vannak és összejönnek és sokadik egymásra találós fic, meg van a másik lehetőség, hogy ugyanez úgy, hogy Toni artista, csak leesett a kötélről és kitörte a nyakát, ezért nemigen tud mozogni. :|
A kérdés igazából úgy hangzik: mit akartok olvasni karácsonykor, angstot vagy fluffot? :D

Egyébként meg story time: új gépem van, ami nem zörög (jej, jej!). Cserébe a Word mértékegységei buzi amerikai mértékegységben vannak. Lekaparom az arcom tőlük.





2018. szeptember 6., csütörtök

Nászút #16

Hallottatok már a parvo nevű vírusról? Be van ellene oltva a cicátok? Nincs? Legyen. Múlt héten három cicámat temettem el, szóval… szóval legyen. (Egy perces néma csend Pierre, Eni és Nyomi emlékére.)

No de.
Vannak pillanataim, amikor kitalálom, hogy maaaajd egyszer mi fog történni egy történetben. Néha le is írom ezeket a gondolataimat, amik az esetek 90%-ban később felhasználatlanul kevernek a doksiban, mert a történet nem úgy alakult, hogy az a jelenet belekerüljön a végső verzióba.
Valahol a 8-9. fejezet magasságában járhattam, mikor megszállt az isteni szikra, és az ebben a fejezetben található leglényegesebb momentumot papírra vetettem. Konkrétan papírra. Természetesen nem úgy került bele a fejezetbe, ahogy akkor leírtam, de a lényeg megmaradt.

Mindemellett már megint szómenésem volt. Meghúzás előtt a történet 6836 szót számlált. Szükségem van továbbá a meghúzás szó pontos jelentésére, mert utána 6884 lett. Ez általában két normális fejezet hossza. Hiába, úgy látom, a végjáték alatt mindig elszalad velem a ló...

Okom ugyan nincs rá, de ez az ajánlott hallgatmány.