Csak egy lépés az ég

*Tonhal beóvakodik balról, egy tepsi mögé rejtőzve, hátha nem dobáljátok meg szarral* Ööö, helló, itt vagyok, és még néha írok is. No para. Haladunk. (A hazugságvizsgáló kiakad a háttérben.) Na jó, lehet, hogy éppen komoly írói válságban szenvedek. Igyekszem. Meg időt találni arra, hogy ne akarjak meghalni, lol. A megadott linken találjátok az utókarácsonyi ajándékot, avagy a Humalai-lait egyben letölthető PDF-ként, A4-esre formázott verzióban. Igyekeztem belőle kiszedni az összes elütést meg hasonló hülyeségeket, remélem, sikerült. Lesz még itt tartalom. *Tonhal keményen összeszorítja az öklét és heroikus pózban a naplementébe mered. Az arcába repül egy újság.*

O lala! No igen, ez az új egyetem meg dolgok, nem igazán hagyom magamat kibontakozni. Avagy most is más dolgom lenne, szóval egy ilyen extrarövid fejezet következik, mert azért mégis egészen rég jártam erre. Remélem, azért a minőségen ez nem látszik :| Egyébként (ha jól számoltam, és nem fogok megint eltévedni út közben) nagyjából negyven fejezet lesz ez a holmi. Akkor szerintem mindent kibontok, mindent elvarrok és nem lesznek nagy lyukak a történetben. Kicsik valószínűleg lesznek. *Tonhal sír* Ajánlott zene. EGYÉB HÍR, DOBPERGÉST IDE! Kitahito, az Édes-savanyú kritikák (frissítés: azóta Mértékmegőrző ) egyik szerkesztője, volt olyan kedves és kérésemre véleményezte a blogot, annak tartalmával együtt. Ez úton is nagyon köszönöm neki a cikk megírására szánt időt és energiát, illetve elnézését kérem az esetleges kellemetlenségekért. A kritikát ezen a linken elolvashatjátok. Figyelem, az elején van egy cikk-értelmezés, a blogot érintő konkrét értekezés a beszúrt kép al

Beadandók! Beadandók mindenhol! Nyilván inkább írok, ha már végre megjött hozzá a lelkesedésem, eh? Jelen fejezetünkről: ez elég rövid, mert nem tudok fluffot írni, haha. Az elmúlt komorságok után nesztek, pillantsatok bele, milyen boldogok azok ott a hajón, még mielőtt megint elcseszem a napjukat. :) Fluuuff~~

Felkeltem ma a végtelen elhatározással, hogy whahh, produktív leszek! (Mind tudjuk, mi lesz ebből, lol.) Még mielőtt a szikra kihunyt volna, jógáztam egyet. Menet közben ez a kis szösz felcsillant bennem és úgy voltam vele, hogy úgyis olyan régen láttátok a képes felem, parancsoljatok, egy szösz. Avagy SuFin életérzés pontosan 100 szóban. Alkotó: Pumkinet . A teljes képsor ezen a linken elérhető.

Depresszióm új szintre hágott, avagy minek foglalkozzam bármivel, ha úgyis szar a végeredmény. Ennek most a Nászút issza meg a levét :D Ímhol egy „rövid”, tűnődős, erősen germanizált történet. Szereplők: egy tépelődő Ludwig, egy gyanakvó Gilbert, egy szertelen Ela, egy ponton összekacsinthattok a pimasz Feliksszel és szerencsénk lesz Roderichhez is, aki mellé nem kell jelzőket rakni, mert úgyis tudjátok, hogy milyen. Oh, meg ne feledkezzek Vladimirről, aki ebben a történetben nem negatív karakter :O Mit is csinálnak drágáink? Ludwig hazautazik a Beilschmidt-birtokra, találkozik az ügyvéddel, és utána mehet kirándulni Kelet-Poroszországba, mindezt késő ősszel, mikor már fennáll a veszélye a havazásnak, márpedig hóhelyzetben a vonatok késnek, főleg a boldog békeidőkben, mikor ez a történet játszódik. A vonatok vicces jószágok , amúgy. (*Tonhal az elméje hátuljába lökdösi a töris énjét, hogy ne tolja tele ezt a ficet mindenféle utalással*) Mit akartam még. Ja, megvan. XIX-X

Halihó! Nem felejtettelek el titeket, és nincs velem semmi különös. Ja, nagyjából ennyi. Akkor miért van itt pangás, MÁR MEGINT?! Nagyjából azért, mert olvasgattam a nyáron, a változó stílusok hatással voltak rám, azokat ki kellett heverni, utána rájöttem, hogy fordulóponton vagyunk (a Nászútról beszélek, haha), szóval észnél kell lennem. Ennek kapcsán újra kell olvasnom az egész eddig megjelent cuccot, hogy minden részletről tudjam, mi merre hány méter. Ennek hallatán természetesen az élettől is elment a kedvem, és mire észbe kaptam, már szeptember volt, én meg újra egyetemre kerültem. Jelen pillanatban még az akklimatizáció zajlik, avagy igyekszem megtalálni a határokat: mennyi időt vesz el az egyetem, mennyi időt szánok a nem létező barátaimra és mennyi időt vesz el a moderálás Merengőn? (Nem annyit, mint kellene, Nym és Odette mindig elhappolnak mindent.) Nagyjából ennyi. Veletek mi van, éltek még?

Ühm, helló. Rémlik, hogy ezt a nyár végéig ígértem. Miután a mai nap kompletten kipucoltam a teljes meris listát (naggyon hosszú volt, hűű, nagyon, azta, milyen hosszú volt…) és már tényleg nem volt mivel elbasznom az időm, elültem, és megszerkesztettem ezt a… ezt. Mivel már kész van vagy három napja. Egyébként van indokom a késésre. Meg arra, hogy miért nem volt itt semmi augusztusban az ördögszekereken kívül. Tudjátok, mi az? Az, hogy megígértem, ez lesz kész. Cserébe jól rástresszeltem és nem haladtam semmivel. Emiatt nagy tapsot szeretnék kérni ennek a youtubernek , rávett, hogy csináljak valamit, ne csak sajnáljam magam egész nap, lol. Van egy félkész ficem ilyen német tesók életérzéssel, boldog békeidők-kora. Nincs benne semmi eget rengető bölcsesség, vagy bármi más. Befejezzem? Ne fejezzem? (*Tonhal nyöszörög*)

Soha nem fogok tudni rövidíteni. Soha. Ez a fejezet is hosszabb lett az átdolgozás után. Amúgy, jöhetett volna korábban is. Meg is írtam, nagyon fain volt, aztán arra jutottam, hogy ezzel végleg eltolnám a hangsúlyokat az eredeti történetszálról (mely, mint olyan, már régen nem létezik, nem tudom, ki az, aki észrevette). Szóval kidobtam az egészet a fenébe és újraírtam. Hehe. Tartalmazhat némi OOC Roderichet, de a vége felé megmondja, hogy miért volt az. Mivel már régen volt, ezért castinggal indítunk. Oké, bevallom, csak az én kedvemért. Kaptok hozzá kiegészítéseket is, mert olyan kedvem van, lol. Ez a zene csak úgy eszembe jutott. Köze lehet ahhoz, hogy fél nyáron Neil Gaimant olvastam. Egyéb irreleváns pofázás: Egyszer láttam, hogy egy kiadó konfliktusvázlatot kér a beküldött regényekhez. Akkor hülyeségnek találtam az egészet, most meg ott tartok, hogy az írással párhuzamosan csinálom azt is, mert muszáj. A helyzet az, hogy visszaolvasással már nem tudom egy nap a

Jelen fejezet egészen sok lábjegyzetet tartalmaz. Kaptok egy kis jegyzetet most, meg egy szószedetet a végén. Ja, meg van egy kis olvasnivalóm is, ha szerettek angolul mítoszokat dönteni. Hoppá-hoppá, ilyen borítóképpel vajon mi van a fejezetben...?

Mit tud ez a történet, hogy utoljára tavaly augusztusban volt belőle feltöltés? Azt tudja, hogy kiborít, úgy, ahogy van, még akkor is, ha ez már a megoldás-szakasz és már csak egy fejezet van hátra. Mondanám, hogy gyűlölöm, de nem tudom, hogy valóban így van-e. Felemás érzésekkel viseltetek ezen gyermekemmel szemben. Ismertető: legutoljára ugye Denny volt, némi Lukasszal karöltve szembesült vele, hogy Siggi lelépett. Most ugyanez következik, Sigurður szemszögből. Ajánlott hallgatmány.

Készen álltok némi megkérdőjelezhető minőségű holmira? Az úgy volt, hogy valahogy felmerült bennem a gondolat, hogy nekem most sürgősen SwissAust kell írni. Csak úgy. Ehhez kapcsolódott egy ismerősöm megjegyzése, miszerint a Heta karaktereit ott cseszték el, hogy Magyarországnak kellett volna fiúnak lenni és Ausztriának lánynak, lásd történelem, ahol Ausztria egy ribanc és területszerzéseit dinasztikus házasságokkal rendezte. Svájc mamája szerint (aki OC) Ausztria egy ribanc. Szerintem nem az. Csak rosszul döntött. Tehát: sok nyo! karakter: Ausztria (Anneliese), Magyaroszág (Levente, mert a Daniel nyomi és nem tetszik), Poroszország (Julchen) és asszem ennyi. Ne tessék megfogadni a ficben szereplő Ausztria példáját és ne menjetek vadidegenekhez éjszakára aludni, ha az illető megkérdőjelezhető helyen lakik. Meg célszerű nem manipulálni a másik félt egy párkapcsolatban, lol.

Sálálálá, masszívan tanulok az államvizsgára, mint látszik. Na. Ihletem volt, az a helyzet, örüljetek neki :’D A fejezet tartalmából: Rod ugye sietősen távozott. Most jól kiderül, hova. Egyéb, lényegesnek tűnő információ: ismételten szembesültem vele, hogy hülye vagyok és nem veszem figyelembe a korabeli viszonyokat, ti. Venezuela 1811-ben nyilvánította ki a függetlenségét. Még abban az évszázadban meg is kapta. Lényeg a lényeg, addig Új-Andalúzia néven futott. Most egy huszárvágással megoldottam ennek a névnek a problémáját. További javítás: A bolygó hollandi kapitányának nevére több legenda is van, volt van der Decken meg van Straaten is. Mint kiderült, én mind a két módon hívtam szegény Hollandiámat. Utólagos mea culpá val javítottam minden említést van der Deckenre.

Egyrészt, sajnálom, hogy megint nem sikerült időre elkészülnöm ezzel a holmival. Másrészt viszont marha büszke vagyok magamra, amiért kivételesen csak egy napot késtem vele! :D (Köszönöm, államvizsga-para, igazán nagy segítségemre vagy. Most rugdoss, hogy írjam a Nászutat, lécci.) Ez a vége. Remélem, sikerült úgy megírnom, hogy ne kapjatok diabéteszt.

Már csak egy fejezet és vége a szülinapi bulinak. :( Befejezés várható időpontja: 2019.06.02. (Tonhal nagyon csúnyán nézi a dátumot és az öklét ropogtatja.) Az most vasárnap. Az előző fejezet utolsó mozzanatával haladunk tovább. Tovább, egyre tovább. Megoldani azért nem fogjuk, mit képzeltek, valamit hagyni kell a negyedik szakaszra is... Nem tudom, mi van a Bloggerrel, de lassan beleírhatom az önéletrajzomba, hogy értek a kódoláshoz. Amit az elmúlt négy történet feltöltésénél le kellett rendeznem, az valami kabaré volt, pedig régen működött a Wordből CC-zés. Most a szöveget rossz helyre rakta, nem akkora méretben, mint kellett volna, nem olyan színben , mint kellett volna, és akkor töröljem ki azt a rakás fölösleges marhaságot, amit ő beletett, arról nem is beszélve, hogy egy idő után megfeledkezett a sor elejére kirakott gondolatjelekről. Ennek a fejezetnek a megfelelő elrendezését 35 perc alatt hoztam össze. Ideggörcsöm van.

Na, milyen? Május végéig tervezem befejezni, haha. Hátha idén sikerül nem teljesen elszúrni ezt az egész szülinapozást :”D Amúgy vége még mindig nincs. Romano kalandjai folytatódnak, és lehet, hogy ő ennek továbbra sem örül. Vajon miért. Nagyon próbálkoztam nyakig bekötött Romanót találni, még a legyártással is szemeztem, de Roma azt mondta, itt ő a művész, kopjak le.

A születésnapokban az a jó, hogy minden évben eljönnek, ugye? Idén is szeretnék nektek kedveskedni valamivel, ha már eljutottam arra a pontra, hogy szeptembertől mehetek oviba. ( ◕ ‿ ◕ ✿ ) Mit is hoztam? Természetesen folytatásost, ami készen van. És ezúttal is jól elhúzom majd az utolsó fejezetet, ha. Amúgy, a főszöveget március utolsó hete és április 15-e között írtam – szóval a szakdoga utolsó stádiumában. Igen, látjátok, ennyire érdekelt. Az utóbbi másfél hónapban meg jól átdolgoztam, mert a Nászút alaposan megszívatott, haha. Értekezés a belbecsről: ez a történet szigorúan romantika-mentes. Romano-mentességet ellenben nem lehet megállapítani. Romantische Zeit azért sincs, mert vagy testvérek vagy fogadott testvérek. Incest akkor lesz ezen az oldalon, ha elérem, hogy ne legyen incest. Nem lesz. Ha Hollandiát egyszer összehozom Belgiummal, az még nem az. Nem tudom, hogy ki rajzolta, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy az utóbbi idők szexi Litvánia-gyárosa a bűnös

Na nézd, még élek. Ez a fejezet jól megszívatott, és van egy olyan sanda gyanúm, hogy közel sem olyan, mint amilyennek lennie kéne, de… ülhetek rajta még két hónapot, ha gondoljátok. ;) Bár, talán érdemes lenne, annyi idő alatt talán sikerülne kirugdalni Scottot az önkényesen elfoglalt főszerepből... Mostanában amúgy lesznek itt dolgok, ezt garantálom. Kezdés: huszonnegyedikén! Na, ilyen pillanat például nincs a történetben.

Nagy hír, avagy: megvan a nyelvvizsgám, leadtam a szakdolgozatom, szóval Hawaii van! Francokat, most kell bepótolni mindent, amit eddig nem csináltam ezekre hivatkozva. No sebaj, igyekszem felzárkózni, főleg írás tekintetében, mert megérdemlitek. Ma egy ilyen kis szöszt kaptok, a tegnapi vezető hírek margójára. Lehet, hogy egy hasonló nyúlfarknyi szösszel még megörvendeztetlek titeket a közeljövőben, leginkább azért, mert önmarcangoló hangulatomban ismét Szolzsenyicint olvasok. Nem kéne.

Tárámm! Nem, még mindig nem végeztem a dolgaimmal, de a néha papírra vetett egy-két mondatból időnként sikerül összekukázni egy-egy fejezetet, eh? (Főleg akkor menne gyorsabban, ha az a két-három mondat egyazon írásba menne, de az nyilván túl egyszerű…) Tisztelet azoknak, akik kitartanak. Egyébként több rekord is megdőlt ma: átléptük a Word 200. oldalát ezzel a történettel, már hosszabb a holmi, mint 100.000 szó és ezzel az általam valaha írt leghosszabb összefüggő történet címét is megnyerte. Jelen fejezetben Rod kicsit nyűglődik. Szóval csak a szokásos, tudjátok. Ugye, milyen szép ez a kép? Az alkotó neve Jackce, csekkoljátok le, nagyon jó cuccai vannak ;)

Halihó! Ööö... ja, csak beszélgetni jöttem, hehe. Szóval, mint mondottam volt az előző Nászút-fejezetben, mostanság kicsit sok dolgom van. Számszerűsítve, hogy tudjátok, kb. mikortól leszek produktív: A következő öt hétben angol tanfolyamon vagyok, mert márciusban elmegyek nyelvvizsgázni. Ha valaki jól tud angolul, akkor küldje nekem a tudást így az univerzumon keresztül, mert sose vagyok biztos a dolgomban, plusz elég szarul viselem a vizsgastresszt, és nagyjából háromszoros tudásra van szükségem ahhoz, hogy a szükségest elő tudjam adni. Április közepén diplomamunka leadás, addig össze kéne rittyentenem most már tényleg , mert hogy néz az ki, hogy még mindig nincs meg. Múlt félévben akartam, csak nem hagyták, hogy leadjam. Ha az összejön, akkor annak folyománya az államvizsga, amire egy kicsit tanulni kéne, hogy ha már azt a diplomát megírtam, akkor ne rúgjanak már ki :'D Itt a probléma természetesen nem azzal van, hogy ezek a cuccok fennállnak, hanem azzal, hogy nekem

Tudván azt, hogy az elkövetkező időszakban hol leszek, meg hol nem leszek, mire lesz időm meg mire nem lesz időm, igyekeztem egy kicsit felzárkózni, és elhoztam nektek minden idők legrövidebb fejezetét. RIP Tonhal. A fejezet tartalmáról: depressziózás á Le Sancte Trinite. Ennek ugyan abszolút semmi köze a történethez, de ilyen crossovereket nem írok. Pedig jó lenne. Ha nekikezdenék, akkor pláne nem fejeznék be semmit.

Én megpróbáltam mindent. Ha nem látod a szöveget, a Blogger egy kurva és ezen a linken el tudod olvasni rendesen.   S zóval. Volt ez a kisebb malőr, hogy az istennek nem akartam nekikezdeni a szerkesztésnek. A következőt az hozta, hogy a gépem nem hajlandó behozni a Pinterestet, már megint. És akkor még nem írtam a kálváriáról, amit végigjártam a Bloggerrel, ugyanis szerepel a címben néhány speciális karakter, emiatt ő ezt a részt nem hajlandó értelmezni. Blogger, anyád. Assetudom, hogy ez a kép volt-e már.

Boldog szülinapot Blog! Hej-hej, kétévesek vagyunk, én meg kezdek ellustulni, mint a mellékelt ábra mutatja… Lehet, hogy mostantól semmit nem kéne megígérnem nektek, nem? Úgyse tartom be. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem fogok többet írni – isten ments, életem legszarabb hónapja volt, amikor nem írtam –, inkább azt, hogy hagyom a dolgokat a saját medrükben folyni, és akkor nem fognak basztatni a határidők, ami egyrészről nem fog tovább stresszelni, másrészt viszont lehet, hogy szét fogok folyni… mondjuk nem tudom, hogy ennél jobban hogyan tudnék széjjelebb lenni. Gondoltam rá, hogy a szülinapra stílusosan Nászutat hozok, elvégre tavaly azzal kezdtem el a az egész éven átívelő történetet, de aztán Roderich megmakacsolta magát, illetve egy huszárvágással átírtam az egész, eredetileg karácsonyra szánt történetet. Szóval nesze nektek, Magic Trio at their finest. <3 Új címkét kéne nyitnom. Az lenne a neve, hogy "Tino mindent

Boldog új évet! Megint eltelt egy év, én meg megint nem csináltam semmit. Nem, idén egészen konkrétan nem csináltam semmit. Csak egyszer tettem ki a „konyec”-címkét, pedig nagyon szeretem. Mint kiderült, a határidők megszabása nekem valahogy nem kenyerem; lássátok csak, hol is van az a nagyon-nagyon megígért karácsonyi fic? Tudjátok, hol van? A gépemen, félkészen, és nagyon erőlködöm rajta, de az istennek nem akar normális minőségű lenni, azt meg remélem, megértitek, ha nem akarok sz*rt elétek tenni. Tavaly panaszkodtam rá, hogy év végén előbújt belőlem az írói válság. Idén nem azzal, inkább a magánélettel voltak gondjaim, melyek eléggé elhavaztak ahhoz, hogy az utolsó negyedévben a blogba csak hálni járjon a lélek. Meg persze lusta disznó is voltam, amin jövőre (már idén) szeretnék segíteni. (♪~ ᕕ(ᐛ)ᕗ)