Csak egy lépés az ég

Láttam ezt a képet, és írni akartam egy hozzá illő történetet. Az lett a vége, hogy E/1-ben megszenvedhetitek Poroszország, Ausztria és Magyarország kalandjait. Canon-compliant történet, igyekeztem tartani magam a szereplőkhöz, és nagyon remélem, hogy Roderich nem lett túl béna. Cserében igyekeztem Gilbertet is kicsit hülyére venni, Magyarországot pedig Elisének hívják, mert az egy milyen vicces német becézője a nevének. Erzsi utálja, ha becézik. Roderich szintúgy. Gilbert egyes pontokon Östiként hivatkozik rá, amit az Österreich-ból rövidítettem. Az „Ungarn” németül Magyarországot jelent. Egyes pontokon AusHun-utalások, és nekem sem egyértelmű, hogy most van-e PruHun, vagy nincs. Disznó viccek akadnak, egy kis GerItával, mert úgy szép az élet. Egy ilyen gyökér holmi megérdemli, hogy gyökér zenét adjak hozzá, nemde?

Következő szakasz, avagy hogyan küszöböljük ki a tényt, hogy a filmben az alany egyke, de az extraktornak két gyereke van, míg itt Lovinónak van egy húga, Ludwignak meg csak egy fia. Oh, azt mondtam, hogy a zenével nem a lejátszási lista sorrendjében fogunk haladni? (Bocs, nem vettem észre, hogy hány órára van ütemezve :|) Elkövető: Mano-chan. Szobrot fogok állítani neki.

Hát. Remélem, megérte várni rá. Egy kis statisztika: 2017 márciusától októberig írtam. A hossza 76 500 szó. Ha ez a szám nem mond neked semmit, akkor hozzáteszem, hogy a Harry Potter és a bölcsek köve 76 944 szó. (Amúgy ez a fejezet dupla olyan hosszú, mint az összes többi. Lol.) Cukorfluffnak szántam. Fellépő diabétesz esetén felelősséget nem vállalok. Elgondolkodtató dolgok előfordulhatnak így is, mert az élet nem mindenkinek fenékig tejfel.

Játsszunk egyet. Én kirakom a jelen pillanatban engem legjobban összefoglaló képet, és ti is kirakjátok a tieiteket ^^” Ennyire amúgy nem rossz a helyzet. Adott fejezet: Egy kevés Kanada, meg egyebek. Poroszország-cameo, mert mint mondottam volt, mindenben szüksége van (legalább) egy kis szereplésre. Seborga kapott egy címkét (SB). Nem mellesleg, ha jól számoltam, és hirtelen nem jön meg a kedvem ahhoz, hogy átnyálazzam az egészet úgy, ahogy van, akkor éppen kilenc fejezet, a kiadott filmzene-album minden számának egy. Íme, a mostani címadó játékos .

Második fejezet, a történet folytatódik, a feszültség fokozódik! (Milyen szépen tudok lelkesíteni akkor is, ha egyszer a világon semmi eredeti nincs ebben a történetben... :| ) Amúgy hazudtam, lesznek a filmhez képest változások, mert gondoljuk végig logikusan: Eamusnak van egy rakás ötlete, az ő helyét pedig most Alfred tölti be éééés… értem én, hogy Amerika nem egy hülye ember, de no. A másik icike-picike probléma, hogy a későbbiekben Ludwignak kéne kiselőadást tartania az érzelmekről. Lol. Szóóóval, egyes emlegetések erejéig Matthew is szerepet kap. És most zenét ! Ez a felirat pláne fontos

Kísérletezzünk! Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Tonhal, akinek az utóbbi időben nem volt ihlete. A szeptember az abszolút mélypont volt egész eddigi írói pályafutása során, mindemellett még a Blogger sem engedte neki, hogy felöltsön dolgokat úgy, ahogy ő akarja. Szóval most megpróbál kiszúrni a saját írói válságával, és fogott egy filmet, amit szépen, gondosan átírt Hetára. Mivel pedig hosszú, ezért fejezetenként kapjátok meg. Jól széthúzva, hogy ellegyetek vele egy kicsit, nekem meg legyen időm kivakarni magam az Ihlettelenség Mocsarából. A film: Eredet . Ha szeretnétek, kaptok hozzá szereposztást is. Tartani fogom magam a filmhez, tehát aki akarja, elspoilerezheti magának. Még a párbeszédek egy részét is átemeltem (öh, ja, 100%-át, lol). Egyes fejezetcímek a filmzene egyes darabjai lesznek. Hans Zimmer . Imádjátok velem együtt azt a fickót. Jó, rendben, elismerem, csak angstos GerItát akartam írni. Na. Ötletet adó kép (zárójelben: k