Morcos kezdés

 Humán AU, ahol Ludwig próbál szót érteni a nagypapájával. Így, tizenkét fejezet Betsy mama után azt kell hinnem, hogy van valami velem, meg az idősekkel. Hozzátenném, hogy Arthur jobb helyzetben volt, és alapvetően jobban reagál az idősek hülyeségeire.

Ludwig nem. Ludwig bátyja egyetlen tanács erejéig ugrik be, de hajlok rá, hogy egyetértsek vele.

Morcos kezdés

 

 Murphy törvénye: ami elromolhat, el is romlik.

Ludwig jobb szerette tartani magát a törvényekhez, de ezt azért szívesen kihagyta volna. Nem csak azért, mert a legrosszabbkor történt, hanem úgy alapvetően is, az embernek a háta közepére sem hiányzik, hogy a kilencvenhat éves, lelőhetetlen nagyapja leessen a létráról almaszedés közben és eltörje a csípőjét. Csoda, hogy a szomszéd éppen kinn volt a kertben, és látta, meg hívta a mentőket, különben ott halt volna meg.

Ettől függetlenül Opa tényleg a legszarabb időpontot választotta ki arra, hogy létrákról ugráljon. Gilbert éppen aznap indult el a Berlini Filharmonikusokkal turnézni, és még csak haza se hívhatta. Már csak elképzelni szörnyű volt, mit szólnának a népek, ha a zenekarnak éppen a világhírű, körberajongott reklámarca lenne az, aki visszamondja az utat.

Neki meg csak munkája van. Napi nyolc órában, ötször egy héten, és a városban, nem pedig falun, ahol Opa lakik. Az öreg természetesen hallani sem akart róla, hogy hozzá költözzön.

– Nem fogok egy madárkalickában lakni – dohogott.

– Tuszkold be a kocsiba és vigyed – javasolta Gilbert. – Most nem tud mozogni, lépéselőnyben vagy.

Na igen. Kilencvenhat éves embereknek már nem illik szaladgálni, Opa azonban túl jól tartotta magát. Már amikor nem kényszerítette ágyba egy csípőtörés.

– Opa, nem akarsz mégis inkább…

– Nem.

– De Opa…

– Nem, ha mondom.

– Figyelj, én…

– Túléltem a huszadik századot és megharcoltam egy világháborút! – kiáltotta az öreg. – Ebben a faluban születtem, itt éltem és itt is fogok meghalni!

Szaggatottan sóhajtott és megpróbált úgy tenni, mintha nem ezt a beszélgetést játszanák el újra és újra. Minden alkalommal ugyanígy, valahányszor Opa kiadja az aktuális ápoló vagy szociális munkás útját. Az egyikre azt mondta, hogy nem tud főzni, a másik nem ugrott az első szavára, a harmadiknak citromba harapott képe volt és amúgy is.

Azt nem fogadja el, hogy nincs rá ideje. Viszont ápolásra szorul, így mindig kell lennie mellette valakinek. Napközben ez egy fizetett ember volt, este Ludwig. Nem repesett a ténytől, hogy reggelente korábban kell kelnie, este meg később ér haza. Azon is elgondolkodott, hogy kiadja a lakását albérletbe, amíg nincs otthon, és inkább el sem képzelte, hogy fog kinézni, mikor végre hazakerül.

Ludwig majdnem leesett a székről, amikor Opa megdicsérte a negyedik ápolót. Nem tért magához, hogy egy hét elteltével még mindig ugyanaz a fiatal srác jár hozzájuk. Opa felvetette, hogy estére is maradhat a városban, Feli bizonyára szívesen ügyel rá éjszaka is.

Aztán Ludwig találkozott Felivel és hirtelen sokkal lelkesebben járt le Opához.