Boldog születésnapot, Tonhal! #7

Halihelló!

Élek és virulok, és mint azt az oldal állapotából le lehet szűrni, éppen rajta vagyok bizonyos… módosításokon.

Szeretem, ha a dolgaim egy helyen vannak, ennek megfelelően hosszú szenvedés után, de végül arra jutottam, hogy a fenét lesz nekem külön blogom külön holmikra, a Heta egy nemzetközi dolog, bizonyára elfér mellette némi nem-Heta is. Aztán ahogy átimportáltam a másik (most már inaktív) blogról a dolgokat, a külső úgy döntött, hogy akkor ő, köszöni szépen, feladja az életet. Fel is út, le is út. Ami most itt van, az a kényszerű kompromisszum, és dolgozom rajta.

… már amikor éppen nem akarom az egyetemmel megszívatni magam, heh.

A fenének járok még egyáltalán oda, csak magamat szívatom vele.

No de. Mit hoztam erre a születésnapomra? Bevallom, semmi olyat, aminek örülni lehetne.

Nászút, avagy Hogyan nősüljünk retardált porosz módjára?

Sokat gondolkodtam ezen, de végül is a tény, hogy lassan harmadik éve nem raktam ki egy fejezetet se ebből a dologból, és tulajdonképpen csak ígérgetem a lezárást, egyre jobban nyomaszt. Főleg úgy, hogy valahányszor megnyitottam ezt a doksit, és megláttam benne a tengernagy nevét, nem volt kedvem tovább viccelődni. Volt nekem egy nagyon kedves cicám, akit Norvégia után neveztem el, aztán szegénykém nem a legjobb körülmények között távozott az Örök Egerészmezőkre, bazira megviselt, és mi a fenének hozom fel, ha nem akarok beszélni róla. Lényeg a lényeg, valahányszor eszembe jut valami, hogy ú-ú, gyorsan leírom, aztán megjelenik a színen Ő, és puff az egésznek. Így meg nem lehet megírni egy alapvetően humorosnak, könnyedebbnek szánt történetet.

Személy szerint gyűlölöm a lezáratlan dolgokat, így hát összeszedtem mindazt, amit erről a történetről tudok, összefoglaltam úgy ezernégyszáz szóban (kifejtve úgy 20-30 fejezet lenne, probléma nélkül) és az oldaltörés alatt megtalálható.

Sajnálom, hogy így lesz vége ennek a kalandnak, de ha egyszer tudom, hogy soha nem leszek képes befejezni, akkor csak magamat áltatom azzal, hogy ülök a befejezésen.

 

 

 

Hogyan hagyjunk félbe egy regényt és tegyük közzé a végét, hogy legyen neki lezárása

Ahol tartottunk: kártyaosztás Venezuelában, Stasya betoppan. A kapott egy nap szabadságot kihasználva elmondja, hogy Bondevik a nyomukban van, de nem megy bele mélységeiben a dologba. Sürgeti őket, hogy segítsenek, mert a hollandi legénysége betegeskedik, és ha ők meghalnak, akkor nem lesz, aki a tengeren elhaltakat átvinné a túlvilágra.

A banda felpakol és továbbáll. Scott megkapta Roderich üzenetét arról, hogy Lilivel mi történt és továbbadja Heidinek, aki beveri a képét. Scott hagyja. Scott depressziós. Elnézi, hogy Ed virágokat dobál az állítólagos bálnájának és nem csinál semmit.

Következő találkozás a tengernaggyal: egy kikötőben, amikor megállnak készletekért. Rövid ütközet, közepesen komoly. A tengernagy a kikötőben összetalálkozik Dennyvel, nem hiszi el, hogy a nő az, és lelövi. Denny nem hal bele, de megsértődik és visszaugrik a vízbe. Megmenekülés: Peter „visszaadja” Scottnak az erejét, aki vihart támaszt, kb. begyalulja a kikötőt – kivéve a Trinitét. Elhajóznak, kevéssé vidáman. A Dommedag és a Rettenthetetlen közepesen szar állapotban van, javításra szorulnak.

A találkozó során a tengernagy először találkozik Erzsivel – meggyőződése, hogy ő az embertestbe zárt Tenger, parancsot ad rá, hogy ne eshessen baja. Roderich tudja, hogy nem így van, de aggódik Erzsiért, szóval inkább nem mond semmit. Egyre durvábbak a közös álmai Scottal, néha már napközben is látják egymást → Scott tudja, hogy a manju áthangolódott az osztrákra és amikor legközelebb találkoznak, át kell majd adnia a fülbevalót. Ennek Roderich annyira nem örül. A Flotta vendégszeretetét élvező egyéb Kirkland-fivérek, bár remek hangulatban vannak, nem igazán jeleskednek az ő felvidításában.

Scott depressziója, avagy a ScotLiech szál kibontakozása. Marie kérdőre vonja, hogy mégis mi a fene volt ez az egész Peterrel, mire jön a történet: Peter nem ember, hanem egy gólem, fémből alkotott mesterséges teremtmény. Mesterséges embert alkotni része a mágia tabuinak, ezért a teremtői megbűnhődtek: Atlantisz elsüllyedt, a fémművességükről híres atlantisziakból lettek az első sellők, akik a tenger mélyén nem tudnak fémekkel foglalkozni. Scott a fivéreit (és esetleg Marie-t) kereste, amikor belebotlott a fiúba, tudtán kívül felébresztette. Peter élete Scott varázslatától függ, Peter tudat alatt elszívja Scott varázserejét, aki emiatt nem tud varázsolni, csak akkor, ha Peter megengedi.

Ennek kapcsán kiderül az is, hogy a sellők átka és a manju ereje elég erős volt ahhoz, hogy Scott emiatt ne öregedjen. Emiatt hagyta el Lilit is – nem bírta elviselni a gondolatot, hogy végig kell néznie, ahogy a nő megöregszik és meghal, ő pedig ott marad mellette változatlanul.

Rövid kitérő Angelica gyűrűjére, amiről az Igazság Csarnokában már volt szó: megtör minden varázslatot. Ennek örömére a díszes társulat nekivág az óceánnak az Óvilág felé, mert úgymond nyílt titok, hogy a tengernagy merrefelé hajította a tengerbe a cuccot, onnantól kezdve pedig könnyű lesz megtalálni.

Miért fontos a gyűrű: ha nem sikerül megtalálni minden kártyalapot és ezzel megidézni a Tengert, hogy oldja fel a hollandi átkát, akkor ha átadják a bolygó kapitánynak a gyűrűt, az felül tudja írni az elrabolt szívével szerzett uralmat és ismét a maga ura lehet.

Trallalala, itt vannak részek, amikre van vagy hatszáz változatom, a lényeg mindegyikben kb. ugyanaz.

Le Nagy és Utolsó Csata. A Trinite szénája rosszul áll, a tengernagy megszerzi mindegyik kártyalapot, és azért, hogy kiderítse, valóban Erzsi-e a Tenger, az egyik lapot elégeti, amivel kb. lassú kínhalálra ítéli a Tengert. Ta-ta-taaaaa, Marie az, aki a szívéhez kap. (Közben a háttérben elindul a Dies Irae Verditől.) Befut a Bolygó hollandi meg a kraken. A tengernagy a kapitánynak parancsol, aki pedig a legénységének, a kraken viszont közvetlen szóbeli utasításoknak engedelmeskedik, márpedig azokkal a néma kapitány nem tud szolgálni. Ed viszont, aki abban a szent meggyőződésben volt, hogy a kraken az egy bálna és egész úton virágokat szórt meg énekelt neki, remekül szót ért vele.

Ennek köszönhetően az élőhalott kapitányi szívvel teli láda némi flipperezést követően Erzsi jóvoltából a tengerben végzi egy fémszoborrá vált Peter társaságában. Scott és Gitta ettől némileg ideges lesz. Roderich kissé kalózos kinézetet kap azzal, hogy a manju átkerül az ő fülébe. A fülbevaló párja nagyon hívja, szóval amíg odafenn a főfedélzeten megy a dráma, lemegy a kanjuért. Közben lehet, hogy véletlenül elenged egy csontvázat és egy vénembert is.

A szívvel a tengerben a hollandi kapitánya ismét a maga ura. Marie-nak van az a két fain hajtűje, az utolsó erejével jól leszúrja velük a kapitányt és azt mondja neki, hogy egy utolsó mocsok és szégyellje magát, amiért olyan hosszú ideig színét se látta. Ugye nevezett kapitány vak és néma, Marie hajtűi pedig egy szemmel és egy szájjal vannak díszítve – ta-ta-taa, Marie berágott az illetőre, amikor legutóbb találkoztak és elvette a szeme világát meg a hangját, arra meg nem számított, hogy utána majd a tengernagy fogságba ejti.

A hajtűk nem okoznak sebet, cserébe az Kapitány Úr le tudja venni a szemkötőjét és csodálatosan lát. Azzal a két szép zöld szemével, mert A bolygó hollandi, avagy Maarten van der Decken az a hajó, nem pedig a kapitánya. Az Arthur.

Volt a kar, amit senki nem tudott kihúzni, és rá volt kövesedve a hüvelyére néhány csont. Amint Flynn, az öregember, kezébe kapja a kardot, a csontokból kéz lesz, ő maga pedig ereje teljében áll a fedélzeten. Három zabos testvér mellett már Owen se kéretheti magát, ő is beszáll a buliba. Négy fél-sídh-vel szemben a tengernagynak annyi esélye van, mint egy vizes rongycsomónak.

A kaput azért egy harci palacsintasütő teszi be neki, egy porosz úriember hangos ovációjával követve.

Csak azért nem fulladnak bele mind a tengerbe, mert Roderich, aki már duplán kalózos a kanjuval és a manjuval, Owen gyorstalpalóját követve gyorsan felhúz egy szigetet.

Le végjáték.

A tenger partra veti Marie holttestét. Erzsi felhúzza az ujjára Angelica gyűrűjét, mire a nő magához tér, köhög meg minden, Arthur egészen odavan. A Tenger visszasüllyed természeti erő kategóriába, önállóan végzi el a holtak szállítását, így a bolygó hollandira nincs szükség, eleget tettek. A hajó legénysége ismét emberré lesz. Ezen túl az összes Tengerhez kapcsolódó varázslat semmissé válik; kvázi még több kapu zárul be és még több varázslat tűnik el a világból.

Roderich fülében a kanju és a manju ekkor már csak sima fülbevalók. Denny lábakon mászik ki a tengerből és hozza magával a nagyon is eleven Petert. Denny nagyon megüti a tengernagyot, de Siggi kérésére kegyeskedik nem teljesen, csak félig holtra verni. Ezen a ponton bukkan fel Lili és felajánl a társaságnak egy fuvart, tetszik tudni ő sem egy gyönge virágszál és remekül kiszabadította magát a börtönből. Ennek Scott is és Heidi is nagyon örül – utóbbi annyira, hogy Rod nyakába borul, aki vörösebb lesz, mint a brit hadsereg híres vörös egyenkabátja.

Mindennek a végén Gilbert és Erzsi állnak a hajó korlátja mellett, nem a naplementét nézik, mert az milyen nyálas, hanem a csillagokat, mert az még nyálasabb, és mert Gilbert napozási képességei szintén Marie képességeinek voltak köszönhetőek. Innentől kezdve maxi-albinizmus, szóval lőttek a kalóz-biznisznek. Visszatérve a romantikára:

– Most már igazán összeházasodhatnánk, nem gondolod? – duruzsolta Erzsi és Gilberthez simult.

– Gondolkodtam, tubicám.

– És meg is osztod velem, vagy megvárod, míg turbékolni kezdek a válladon?

– Nos ööö… nem fogsz örülni.

Erzsi összevont szemöldökkel nézett a vőlegényére. Ha ez a nagyon hülye most azt mondja, hogy mégse akar vele egybekelni, akkor Isten a tanúja rá, egy szálkával fogja agyonölni.

– Tudod, a házasság szentségét nem a pap szolgáltatja ki, hanem a felek egymásnak. – Sok mindenre számított, de vallásfilozófiai fejtegetésre nem. Csak pislogni tudott. – Emlékszel rá, hogyan kértelek meg?

– Beletérdeltél egy hangyabolyba – idézte fel.

– Igen, igen, de az van, hogy mi ott technikailag letettük a házastársi esküt. – Gilbert mindenhova nézett, csak rá nem.

Erzsi hirtelen heves vágyat érzett rá, hogy belökje a fickót a tengerbe.

– És ezt csak most mondod.

– Most jutott eszembe?

– Szóval az elmúlt hónapokban igazából nászúton voltunk? És ezt csak most mondod?

– Konkrétan hat perccel ezelőtt jutott eszembe??

Gilbert ezért még nagyon meg fogja ütni a bokáját. Egyszer. Valamikor azután, hogy elhálták a házasságukat.

Elhajózás az éjszakába, Le Fin.

Ha maradtak kérdések, akkor itten lenn van ez a remek komment szekció, állok rendelkezésre! ^^

 

__________________

Lö válaszok:

Kicsi Nornak azon a ponton szent meggyőződése volt, hogy Denny halott, ráadásul az eltelt idő alatt Denny egy kicsit megváltozott itt-ott. Nem öregedett annyit, mint a tengernagy, de nem is fagyott bele az időbe, mint Marie vagy a Kirkland-fiúk nagyja. Szóval kicsi Nor emlékezett valakire, idealizálta őt, és Denny… nem olyan. Sose történt még ilyen. :)(:

Ed a csillagokhoz meg a tájékoztatáshoz ért, elméletben megépíti neked a világ legjobb hajóját (Gilbert pedig elég ügyes hozzá, hogy meg is építse, mindezt roppant költséghatékonysággal), de ne bántsd őt, amiért nem olyan ügyes a tengerbiológát illetően, mint mások ><

Igen, a pali csak hülye a halakhoz. Egy ponton asszem terveztem ebből viccet csinálni, hogy mindent rosszul tud, és akkor logikus lett volna, hogy ennyire béna.

Denny sellősége: ha összetörik egy sellőkönny, akkor kívánhatsz egyet és az teljesül. Denny kapott egy sellőkönnyes medált Nortól, amit viselt a kalóztámadás során. Leesett a szirtről, és összetört a medál, ő pedig elveszítette az eszméletét és lassan belecsúszott a vízbe. Arra ébredt, hogy fuldoklik és nem akar meghalni. Nos, a kívánsága teljesült, nem?

Miért nem kereste fel Nort korábban: a rokongyilkosság tabu (alapvetően a gyilkosság is el*** az ember karmáját, de a rokongyilkosság pláne), amiért fizetni kell. Nor ugye letetette az esküt Siggivel, hogy segít neki megbosszulni Dennyt, aztán jól belerúgta a tengerbe, emiatt a hajója nyomába szegődött a kraken, ami távol tartotta Dennyt a ladiktól. Mert kedvenc dán kisasszonyunk az uszonya megszokása után nyilván fel akarta keresni kicsi Nort, csak hát na. Kraken. Aki amúgy Natalia.

Sadik ugyanolyan kereskedő volt, mint Scott és Gitta, megtudta, hogy Nor a nyomában van és igyekezett lelépni, de neki nem jött össze a dolog. Ő amúgy a legifjabb tagja a Hollandi legénységének, a Dommedag utolsó óvilági útja után került a fedélzetre, nem egészen fél éve. Az, hogy ki emberforma és ki nem, az abszolút a képességüktől függ. Eredetileg Hollandia tényleg kapitány volt, csak aztán kirohadt alóla a hajó, mert a megfelelő karbantartás hiánya, ugye. Megoldás á la Tenger: legyen ő a hajó! Az orrdísz Belgium, ha a Hollandi faltörő kost játszana egy másik hajóval, akkor leesne a másik hajó fedélzetére és amolyan mozgó fémszörnyként le tudna kaszabolni mindenkit, uwu.

Eeeelvileg valahol említettem, hogy ha valakinek bekötik a szemét és szemeket rajzolnak rá, akkor az itt a vakságot jelenti, és ezt talán bele is vettem a Nagy Megjelenés idejébe. Vagy talán csak akartam. Régen volt.

Arthur úgy fogadta a hírt, ahogy Scott. Előbb meggyanúsította Marie-t, hogy megcsalta, aztán hitetlenkedett, aztán megpróbálta kiszámolni, és megint hitetlenkedett, aztán leesett neki és elsírta magát. Egy ponton káromkodott is. Valószínűleg sírás közben. A fiúk nem így képzelték el az apjukat és még nem döntötték el, hogy csalódottak legyenek-e vagy sem.

Miután a tengervarázslatok eltűntek, Gittának nem maradt elég varázstárgya ahhoz, hogy újranyissa a varázs-menazsériáját, szóval keresett egy sokkal jobb várost egy sokkal jobb városrésszel és visszatért a lakberendezéshez. Gitta nagyon éli a lakberendezést. Kalle nem ért hozzá, de ő is. Egy gyanúsan sokszor látogatóba érkező finn elsőtiszt is azt állítja, hogy csak nagyon érdekli a lakberendezés.

Peter a világ legcukibb kisfiúja (… shhh, Kalle, hazudok, te vagy a legcukibb), nem lehet nem szeretni a kissrácot. Scott csak azért passzolta le Gittának, mert volt az a dolog Lilivel és nem jött be neki, hogy a gyerek cockblockolja. (a ScotLiech szál elég erős lett volna egy ponton, mert akkoriban nagyon éltem azt a párost, haha.) Lili azért lépett le otthonról, mert úgy gondolta, hogy terhes, és a) meg akarta beszélni Scottal a dolgot; b) nem akarta, hogy Heidi puskával menjen Scott után, ami lássuk be, egy abszolút valós félelem volt a részéről. A fogságban valóban történtek vele ocsmányságok, egy ponton biztos volt benne, hogy elment a babája, mert vérzett, aztán utána megint nem, és uhhh, kell majd a lánynak (Tizenkilenc éves a kisasszony, Scott. Az nagyon csúnya korkülönbség, Scott. A jegyzeteim szerint nyolcvankilenc éves vagy, Scott.) néminemű terápia, hogy azt feldolgozza, de sokat lendít a lelki békéjén, hogy Scott közölte vele, hogy nem érdekli, Lili babája az ő babája is, és aki mást mer állítani, azt személyesen átkozza hamuvá. Aztán megszületik a kis-kisasszony olyan vörös hajjal, hogy nagyon. Heidi puskával megy Scott után.

Owen abszolút tenger-átkozott. És már nem az. És senki nem érti, hogyan lettek a Kirkland-fivérek ismét élők, épek és nagyon is élők, de ezen a ponton már Roderich sem meri megkérdőjelezni a mágia működését, szóval csak így… tarts az áramlattal? Jej? Aztán egy este négyen leülnek zenélni a társaságnak és a végén Alfred azt mondja, hogy „Anya, a meséid után azt hittem, hogy ennél egy kicsit… jobbak lesznek.” „Az évek mindent megszépítenek, kisfiam.”

Feliks és Dora babája, Raivis, csak az epilógusban tűnt volna fel. Peter odáig meg vissza volt érte. Peterrel amúgy pingpongoznak, egy ponton mindenkinél volt a srác legalább egy hónapot, de ha a társaságot kérdezed, mindenki azt mondja, hogy Scott fia. Scott ezt tagadja, Lili nem.

Roderich továbblépett. Hazament Ausztriába, hogy bemutassa otthon az új menyasszonyát, és otthon mindenki a nyakába borult, mert csak az a hír jutott haza, hogy meghalt, az már nem, hogy mégsem. Még az apja is örült neki, pedig a viszonyuk sosem volt éppen… rózsás. Az öreg marha gyorsan megtalálta a közös hangot Heidivel és el nem tudja képzelni, hogy honnan akasztott le a fia egy ilyen jó feleség-jelöltet. Roderich nem mesélte el neki a dolgot. Az anyukájának se, mert nagyon szereti őt és nem akarja, hogy infarktust kapjon. A hölgy így is a szívéhez kapott, amikor meglátta, hogy Rodnak kilyukasztották a fülét. A kis Hugo, Rod öccse, kamaszkorában megtudta az igazat, de szent meggyőződése, hogy Rod egy ópiumbarlang felszámolásakor kegyetlenül betépett és csak haluzta az egészet.

Rod a végén nem tért vissza a tengerre. Ha elkapta a vágyódás, akkor betette a fülbevalóit és kiült az erkélyre, hogy érezze az arcán a szelet. Heidi ilyenkor mindig felhozta a legtraumatikusabb dolgokat (… kraken, nincs rendes teáscsésze, mindenki barbár), hogy eszbe juttassa, neki ez tulajdonképpen egy kicsit se hiányzik.

A tengernagy elköltözött a világvégére Dennyvel. Valami hideg helyre. Talán Izlandra. Lehet, hogy Siggi ott maradt a közelükben, csak azért, hogy időnként átmehessen baszogatni őt. Siggi nagyon szereti baszogatni kicsi Nort. Megérdemli.

Vlad a nagy csata után megállapította, hogy ősz hajszálai vannak, neki ez így nem járja és inkább hazament a szülőföldjére. Vitte Andreit is. Andrei nagykorában visszament a flottához, mert neki senki nem mondhatja meg, hogy mit csináljon, főleg nem a bátyja vagy az ő bolgár felesége. :)

Erzsi hazament Port Magorba, mert ott kellemes a klíma és Gilbert se hal meg, ha folyton hosszú ujjúban van. Gilbert utálja, hogy folyamatosan hosszú ujjúban van. Gilbert vacillál, hogy vallásfilozófiai értekezéseket írjon passzív-agresszív hangvételben azoknak, akikkel nem ért egyet, vagy legyen inkább műötvös. A végén rájött, hogy ez a kettő nem zárja ki egymást, Erzsink legnagyobb bánatára. Erzsi a feminizmussal karöltve kiütéssel győz a patriarchális társadalommal szemben, avagy a Brit Birodalomnak már voltak királynői, miért ne lehetnének női kormányzói? És ha Port Magorból egy félhivatalos kalóztanya lett, akkor mi van? Senki nem meri felhozni az aggályait Héderváry kormányzónak, mert rendbe tesz.

Ez a komment olyan hosszú lett, mint az eredeti bejegyzés, lol :D