Pillangóhatás VII.

Megint Ozai, még mindig a kaldera. Némi tűnődés a hercegekről és egy hercegnőről. Emellett érkezik néhány kellemetlen hír is az udvarba.

 

Forrás

 

 

Pillangóhatás

七. Parázs

Ha felnézett Azulon képmására, Ozainak rendszerint a háborúról szóló elmélkedései jutottak eszébe. Az apja úgy tartotta, hogy a háborúzás olyasfajta képesség, amit kevesek tudnak igazán magas szinten művelni. Akiknek nem megy, azoknak kár erőltetni. Az idomár maradjon a maga eleménél; de ha csak kazánfűtésre alkalmas, úgy eredjen le a gépházba és ne próbáljon vízidomárokat fogni.

Ozai hajlott rá, hogy a háborút olajozott gépezetnek lássa. Rábök a térképen egy városra, mire a tábornokai kezüket-lábukat törik, hogy megfelelő tervezettel álljanak elő. És ez így is van rendjén. Ő a Tűz Ura, a vér szülötte, Agni lángjának hordozója, az ő akaratának megtestesülése. Megérdemli, hogy szolgáljanak neki.

Az ujja legutóbb Omashun landolt. Mosolyognia kellett, valahányszor eszébe jutott, hogy a lánya milyen elgondolkodva nézte a térképet, aztán javaslatot tett és a tábornokok elfogadták. A fülei a palotában azt suttogták, hogy nem csak a tanácsteremben, de azon kívül is elismerően nyilatkoznak a hercegnő képességeiről. Ahogy annak lennie kell.

A tervezet már majdnem teljesen készen volt. Még néhány utolsó simítás, egy-két apró részlet tisztázása volt hátra és indulhat az inváziós flotta. Ozai ezeket az utolsó tanácskozásokat gyűlölte a legjobban.

Elsőként felderítik az ellenfél erejét, a hadvezéreik szokásait, a kedvelt taktikáikat. Olyankor úgy tűnik, hogy van értelme annak, amit csinálnak, a munka látványosan halad előre. Felpakolják a térképekre a bábukat, megbeszélik a lehetséges válaszokat a haditervekre. Ozai parancsára a katonák gyakorlatozni kezdenek, a kiképzők beléjük verik a különféle jelzéseket. Akkor is engedelmeskedni fognak a parancsoknak, amikor körülöttük dúl a csata.

Aztán a tervezés lelassul. A különféle hadmozdulatokhoz a hadügyesek előzetes veszteség-becslést készítenek. A becslések alapján már előre ki kell adni a hadianyag-gyáraknak a parancsot a termelés növelésére, hogy a még el sem pusztult harckocsikat és fegyvereket idejében pótolni tudják. Ennek még talán van értelme, de Ozai akkor is bosszantónak találta. Ezt a bosszankodást pedig megkoronázta a tervezési folyamat legvége, az összes piszlicsáré ügy, mint ellátmány, meg ostrom-részvételért járó külön zsold. A segélycsomagokról nem is beszélve.

Ozai még egyszer megnézte magának az előzetes jelentést. Két százalék veszteség, három százalék tartósan rokkant. Még húsz százalék olyan, aki nyolc napon túl múló sérüléseket szenved, és még egyszer ennyi, aki karcolásokkal jön haza, de még azokra is figyelni kell, nehogy valaki egy elfertőződött szálkába haljon bele. Chan admirális javaslatot tett három kórházhajó átvezénylésére a keleti flottától.

– Szánalmas – mormolta és félrelökte az iratot.

Az meg, hogy amikor másfél éve Zukóra testálta a rizstranszport felügyeletét, és ezzel véletlenül a kölyöknek adta az utolsó beleegyezés jogát, a teknőskacsa a kerti tóban.

Ozai megmasszírozta az orrnyergét. Utálta, hogy a kis vakarcs teknőskacskák még a közmondásokban is benne vannak. Nem kellett volna beletörődnie a felesége és Iroh indokolatlan rajongásába a tollas jószágok iránt. Hagynia kellett volna, hogy Azula céltáblának használja őket, amikor idomítani tanult.

Halk kopogás hangja szakította ki a tűnődésből.

– Beléphetsz.

Az őr összecsapta a sarkát és mereven meghajolt.

– Tűz Ura Ozai, alázatosan jelentem, őfensége Azula hercegnő elfoglalta a déli küzdőpályák egyikét. Zuko herceg és Iroh herceg csatlakozott hozzá.

Iroh is?

Ozai felkelt az asztala mögül és nekivágott a palotának. A szolgák kétrét görnyedve, vagy a padlóra borulva várták meg, míg elvonul előttük.

A déli pástnak volt egy olyan előnye, hogy a délutáni nap olyan szögben süt le rá, hogy az udvarról az emeleti ablakokra felnézve a nap elvakította a szemlélődőt, így a visszfény jótékony takarásából észrevétlenül lehetett figyelni az udvaron folyó eseményeket. Ozai nem egyszer állt már itt, miközben a lánya odalenn gyakorolt. Legnagyobb megelégedésére, Azula éppen olyan koncentráltan végezte a lépéseket, mint amikor előre jelezte, hogy szeretné látni az előrehaladását.

Gondosan behúzódott az árnyékba és letekintett a kövezett udvarra.

Azula gyilkos pontossággal végezte a mozdulatsorokat, a tűz alig látszó, apró láng volt az ujjai hegyén. Ozai ismerte a lánya módszerét, tudta, hogy az új lépéseket nem hidegen, tűz nélkül gyakorolja be, hanem ilyesfajta aprócska lángokkal. A gyakorlat tökéletesítése után kezdi el erővel megtölteni a tüzét. A lángjai már évek óta ugyanazzal a hideg, kék-fehér színnel izzottak.

Tőle pár méterre Zuko állt. Ugyanazt a katát végezte, de az ő lépéseiből és ütéseiből hiányzott az a bizonyos él, ami Azulát annyira veszedelmessé tette. Ami azt illeti, Zuko még egy közönséges idomár-közlegény mellett is trehánynak tűnt volna ezekkel a lekerekített, egymásba folyó mozdulatokkal. Azula már most megtartotta a gyakorlatba azokat a pillanatnyi szüneteket, amikor a csapás végén a tűzgolyó kicsap az ökléből. Zukóból ez hiányzott, mintha nem tudná megakasztani a mozdulatot, vinné tovább a tűz nem létező súlyából fakadó lendület. Mintha semmit nem tanult volna az oktatóitól.

Ozai úgy gondolta, hogy az lesz a legjobb, ha a gyerekei az új stílus szerint tanulnak meg idomítani. A régi stílus túl körülményes, nem elég hatékony, ami a harcot illeti. Ozai már fiatal felnőttként tanulta meg az új utat; az apja lenézte, azt mondta, az uralkodói család jobb annál, hogy ilyen rövidítések mentén mozogjon. Ozainak még végig kellett ülnie a végtelenül hosszú filozófiai fejtegetéseket a leckéi elején és végén, fogalmazványokat kellett készítenie a tűz különböző fajtáiról. A gyerekei hálásak lehetnek neki, amiért az új út szerint taníttatja őket. Kevesebb gonddal jár, az elméleti ismereteik bővítésével elég akkor foglalkozniuk, amikor hasznot is hajt az, amit tanulnak.

A lánya értette. Úgy falta a tudást, mint tűzvész a száraz szalmát. A mozdulatai tökéletesek voltak. Néha még kissé éretlennek találta, néha még látszott rajta, hogy csak tizennégy éves, de az ifjúság olyan hiba, amit hamar ki fog nőni. Arra nem szívesen gondolt, hogy egyszer majd egy egész évre haza kell hívnia a frontvonalról azért, hogy férjhez adja, és gyereke szülessen. Felettébb bosszantó. Persze, egyszerűbb lenne, ha az utódlás biztosítását Zukóra hagyhatná, de ettől csak még idegesebb lett. A legjobb vonalú sólyomkopók között is előfordul, hogy a fészekaljba születik egy selejt. A tenyésztők ezeket a jószágokat gondosan eltávolítják, mert a rossz tulajdonságaik öröklődhetnek. A hibás állatok alkalmatlanok a nemesítésre.

Zuko csak csalódást okoz neki. Megvan a kölyök haszna, ha más nem is, hát az, hogy az ellenfelei őt veszik célba, amikor orgyilkost küldenek. Azt hiszik, a kölyök félreállításával gyengíthetik őt. Ozai tudta, hogy a belső politikai ellenfelei között jóformán legendás küldetéssé nőtte ki magát Zuko leterítése, mert a fiúnak ha máskor nem, hát az utolsó pillanatban sikerült kivágnia magát a kutyaszorítóból. Néha megsérült, egyszer Ozainak végig kellett szenvednie Iroh sápítozását, amikor megmérgezték és bő két napot feküdt, de mindig sikerül megúsznia.

A fiát nézte és elmosolyodott. Milyen szép lesz majd nap, amikor egy orgyilkos végül mégis sikerrel jár! Az ellenfeleit teljesen össze fogja zavarni, ő pedig azt vádol meg a koronaherceg meggyilkolásával, akit csak akar. Ez egy olyan lépés, mely bár kellemes, de mindenképpen szükséges. Az elsőszülöttség joga túl erős, a Tűz Bölcsei nem hajlandóak eltekinteni tőle. És mivel Zuko nincs olyan szánalmas állapotban, mint Iroh volt a hazatértekor, valószínűleg a népe sem nézné jó szemmel a fia félreállítását. Így is voltak törekvések Ozai koronázásának felülvizsgálatára.

Nem, Zukónak meg kell halnia. Itt van Azula, a tökéletes örökös, aki nem tud igazán ragyogni, mert hiába jobb mindenben a fivérénél, az árnyékából nem tud kilépni. Mintha önmagát és Iroh-t látná újra.

Azt kivéve, hogy Azula, a legnagyobb erőfeszítései ellenére is, mintha jó viszonyt ápolna a bátyjával. Nem… nagyon jót, de túl jót.

Ugyan most először szemtanúja annak, hogy együtt gyakorolnak, de már korábban is hallott róla. Úgy egy éve, amikor együtt vacsorázott Azulával, és Zuko valamerre kujtorgott, fel is hozta.

– Meglepve hallottam, hogy a fivéreddel gyakoroltál.

Azula egyet pislogott. Az arca kiismerhetetlen maszk, amit Ozai a lány egyetlen bosszantó tulajdonságának rótt fel. Abból fakadhatott, hogy az anyja kiköpött mása.

– Így történt, atyám.

– Ha ő nincs itthon, egyedül gyakorolsz.

– Valóban, atyám.

– Nincs elég képzett idomármester a Hari Bulkanban vagy az őrségben, hogy őrá kell fanyalodnod?

Azula pillantása egy pillanatra elszakadt az övétől, hogy lássa, ahogy összébb kotorja a tányérján az ételt.

– Zuko – a lány vagy nem látta, vagy nem akarta látni az apja fintorát a név hallatán – nem adja fel olyan könnyedén, mint az itthon állomásozó mesterek. Azok, akik keményen küzdenek, kinn vannak a frontvonalon.

– Azt akarod mondani, hogy Zuko helytállna odakinn?

– Agnira, dehogy! – visszakozott. – Nem, arra akartam célozni, hogy Zukónak valamivel jobb az állóképessége és keményebb a feje, mint a legtöbb mesternek. Ha nem okozok neki túl nagy sérülést, akkor akár háromszor annyi ideig lehet küzdeni vele, mint bárki mással az ő szintjén.

– Visszafogod magad azért, hogy tovább tartson a küzdelem? – vonta össze a szemöldökét Ozai.

– Nem. Legyőzöm és újabb meccset játszunk, amit megint megnyerek.

Ozainak nem tetszett Azula hozzáállása. Már a gondolattól is viszolygott, hogy a lánya hajlandó lágy kézzel bánni azzal a selejttel.

Összeszűkült szemmel nézte a gyerekeit az ablakból és arra gondolt, hogy íme, a lányának mégis van egy gyenge pontja és az éppen a fivére.

De nézzük a jó oldalát! Azula erős, nagyon is erős, a hűséget pedig soha nem lehet készpénznek venni. Ha valami gond adódna, legalább tudja, hogy mivel tud hatást gyakorolni rá.

A gyerekei végére értek a gyakorlásnak és a láng jelével meghajoltak egymás felé. A földszinti árkádsor árnyékából kilépett Iroh hozzájuk sétált és mondott valamit. Felemelte a kezét, hogy be is mutassa, mire Azula és Zuko azonnal alapállásba helyezkedett. Irohnak volt képe nemcsak a fiú, de Azula tartását is megigazítani, mintha a lányának szüksége lett volna a tanácsaira. Iroh bólintott, azok ketten pedig tettek egy félköríves mozdulatot, kiléptek előre és dobtak egy hátraszaltót. Azula érkezéskor megbillent, Zuko kilépett, hogy ne essen el. A lánya fintorgott. Iroh megint mondott valamit, mire Azula fintora mélyült. Ozai nem hallotta, de az ajkai mozgása elárulta, hogy azt mondja:

– Újra!

Zuko engedelmesen visszahelyezkedett az alapállásba. Megismételték a mozdulatsort, ezúttal egyedül Zuko billent meg. Azula arcán helyére csusszant az elégedett koncentráció maszkja, Zuko azonban megrázta magát. Mielőtt bárki bármit mondhatott volna neki, hátranézett, hogy felmérje maga mögött a távolságot, majd gyors egymásutánban nyolc szaltót dobott. Az utolsóval elért a hátsó falig. Addigra az ő érkezési állása is stabil volt. Azula csípőre tette a kezét, mire Zuko szabadkozva mosolygott és visszakocogott hozzájuk.

Nem tudta mire vélni a gyakorlatot. Az ugrálás teljes mértékig felesleges, csak felvágásnak jó. És pont hátrafelé szaltóznak, amikor a tűzidomítás lényege a támadás? Mégis mit tanít nekik Iroh?

A következő hetekben újra és újra azt a jelentést kapta, hogy a gyerekei együtt gyakorolnak. Néha elment meglesni őket. Tanúja volt annak, ahogy egymás ellen küzdenek. Ha Azulának olyan kedve volt, akkor három mozdulattal odavághatta a bátyját a gyakorlótér kövezetére, annyival jobb volt nála. Ozai azzal már tisztában volt, hogy Iroh nem elég kemény és túlságosan engedékeny az ifjúsággal, azt viszont fel nem foghatta, hogy miért nem kapja le a fiút a tíz körméről azért a nevetséges parázstáncoltatásért, amit tűzidomítás címszóval művelt. A fivére semmit sem tanult abból, ami Lu Tennel történt?

Nem mintha nem lenne a hasznára ezzel. Még néhány nap és a kölyök betölti a tizenhatot. Nem kell többé elviselnie a szégyent, amit egy becstelen családtag a fejére hoz.

De ne mondja senki, hogy nem kegyes, és nem veszi számításba, hogy a fiú a saját vére, még akkor is, ha az anyjára üt. Ad neki még egy utolsó esélyt, hogy bizonyítson. Ha idén is elbukik, mehet a regulárisok kiképzésre. Ozainak sírhatnékja támadt, ha a kölyök katáit nézte; kétsége sem volt, mi lesz az eredmény.

Lehet, hogy szíve szerint közelebb hozta volna a megmérettetés időpontját, különösen akkor, amikor a fiú akadékoskodása miatt még két héttel el kellett tolni az Omashuba tartó flotta indulásának időpontját. Mégis kit érdekel, hogy egyes hajókon nincs a szabvány negyedik pontjában előírt mennyiségű száraz élelmiszer? Egyáltalán, mióta van erre szabvány?

Zuko születésnapjának reggelén Agni első sugaraival együtt érkezett meg a rég várt levél Zhao parancsnoktól. Ozainak már az első mondat után kedve támadt felgyújtani a papírt, de mire a végére ért, legszívesebben Zhaót sütötte volna ropogósra. A délelőtt folyamán még néhány hasonló tartalmú levelet olvastak fel a tanácsadóival és minisztereivel eseti ülést tartó Tűz Urának.

Két ülés között kapta be a gondosan falatnyi darabokban felszolgált ebédjét, ekkor lépett be hozzá egy szolga.

– Nagyuram. Zuko herceg a kívánságának megfelelően megjelent a keleti arénában.

Mérgesen felszusszant.

– Ne ott ácsorogjon, hanem szedje össze, amit a Kolóniákról tud, és álljon készenlétben az esti megbeszélésre! Azula és Iroh is kapjon értesítést!

– … ahogy fényességes uram óhajtja.

Csak ne ácsorogjanak tétlenül, amikor ilyen üzeneteket kap. Ugyan a trón körüli lángoknak a megbeszélések közötti szünetekben nem kellett volna égni, de Ozainak szüksége volt a levezetésre, különben remegett volna a keze az elfojtott idegességtől.

Az avatár száz évig odavolt. Miért most, miért éppen most kellett visszatérnie?

>>>

Következő fejezet yip-yip

>>>

__________________________________

Bevallom, a fejezet írásakor nem voltam vele tökéletesen tisztában, hogyan is szerzett tudomást a Tűz Ura az avatárról. Azóta tudom, és remek magyarázatom van arra is, hogy miért csak akkor jutott el az udvarba a hír, amikor.

A fejezet lényege: mentsük meg Zuko haját.