2020 évértékelő beszéd

Kezdetnek: nem tudom, mitől lettek sötétkékek a linkek, mert minden narancssárgára van állítva. A Blogger széttárt karral néz rám és azt állítja, hogy az oldalsó sáv színei az egyetlen dolgok a világon, amiken nem módosíthatok.

Ha ez így marad, jövő ilyenkorra agyérgörcsöt kapok.

 

Halihó!

Huh, ránéztem a posztokra és az a helyzet, hogy nemigen jártam erre mostanában. Elemezhetném én is, hogy milyen szar év volt 2020, de az a helyzet, hogy kis aszociális lelkem élvezte (élvezi) a karantént. Még jobb lett volna, ha májusban nem baszódik el az egész.

Most tehát kapaszkodjunk a karosszériába. Belöktem az év zenéjét, essünk is neki az értékelésnek!

Kipp-kopp, honnan lehetek ismerős...

Talán meséltem, hogy az örök egerészmezőkre távozott imádott cicám, Lukas. Mivel Norvégia után kapta a nevét, nehezemre esett írni vele, főleg a Nászutat, amiben ő egy negatív karakter, így tekinthetjük úgy, hogy azt a történetet jegeltem egy időre.

Június közepén kicsúcsosodott az ebből fakadó depresszióm, ami eléggé hazavágott a nyárra. Augusztusban megerőltettem a kezeim, szeptember közepéig nemigen tudtam tartósan ujjakat igénybe vevő dolgokat csinálni. Pl. sütés, ami csökkenti a stressz-szintem; kötés, ami pláne; írás, ahol kiélem a kreatív energiáimat, amit így nem önmagam rombolására fordítok és zenélés, ami megnyugtat. Várjunk, négyből három hobbim azért van, hogy ne menjek a falnak, hmmm, lehet, hogy át kéne gondolnom az életem? Mindenesetre ebből egyenesen következik, hogy ősszel visszacsúsztam az öngyűlöletembe, amit a kezdődő egyetem jól meg is fejelt a hibrid-oktatással. Nagyjából megváltásnak éreztem, amikor azt mondták, hogy oké, húzzatok haza, átállunk online-ra (ez novemberben volt).

Az idei évet 10 700 körüli látogatással zártuk. Ez részint annak köszönhető, hogy volt egy fél éves tollforgatási szünetem (de ötletelésekben gazdag volt, erről biztosítok mindenkit), részint annak, hogy párhuzamosan még három másik felületre is felrakom az írásaimat. (Fanfic.net, AO3, Merengő)

Június óta két ficnek feküdtem neki, mindkettő elég csúnyán hamvába holt. Az egyik egy FrUK darab lett volna, amolyan kis humoros, de nem igazán vagyok humoromnál manapság. A másik a Ritmusváltás javítása volt, amit meg is ejtettem, szóval megjavítottam, amit mondtam, hogy elrontottam, de nem raktam fel azokat a részeket, mert folytatni még nem volt jövésem. Semmi értelme beharangozni a folytatást, ha utána nem rakom fel azokat, nem?

Most jut eszembe, volt egy harmadik is: belenéztem és írtam vagy három bekezdést egy kihívás-fichez, amit szerintem még 2018-ban kezdtem el. (fájdalmas arc)

Mindent összevetve, az év a következőképpen alakult:

Összesen 17 poszt látott napvilágot, ebből kettő közérdekű volt, szóval nem számítanak. Idén leginkább novellázgatás volt.

• Titok, az Assenzához írott utó-szösz, 1735 szó

• Gyep és teáskanna, FrUK-családi csoda, 1495 szó

• Badalisc, GerIta történelmi utalásokkal, 5427 szó

• Marháknak nem jár virágcsokor, RomaBel furcsaság, 1583 szó

• Ragyogás, DenNor para-fic, 723 szó

• Rossz kor, sosem volt PruHun, 3435 szó

• Du hast mich durch die Dunkelheit geführt, Cardtalia AU két fejezetben, 14 257 szó

• Vágyakozás, kissé sikamlós FrUK, 3384 szó

• Изменник (Áruló), Ivan és Alfred, de páros nélkül, 936 szó

• Kánikula, élet á la Francis, 4745 szó

• Mint az óramű, megint Francis, 300 szó

Ezeken kívül volt még némi Nászút, két fejezet és egy spin-off formájában, összesen 19299 szóban.

Ezekből nekem úgy tűnik, hogy idén szereplés tekintetében abszolút Francis vitte a pálmát, nagy tapsot neki! Kedvenc partnere még mindig az ellenállhatatlan Arthur, én pedig leállok a viccgyártással, még mielőtt kivágtok az ablakon.

Összesen 57 319 szóval tudok elszámolni. Tavaly 77 583 szó jött össze, ahhoz képest annyira nem durva az esés… de a tavalyelőtti 147 500-hoz képest elég siralmas. (Még úgy is, ha hozzáveszem azt a 45 000 szót, amit az igen saját regényemhez írtam.) Ha nem játszottam volna be tavasszal a számos játékot, akkor valószínűleg nem lett volna ennyi se.

És ha már számos játék: ez úton is nagyon köszönöm mindenkinek a közreműködést és az ajánlásokat! ^^

Újévi fogadalmak: a fogadalmakkal úgy általában elég rosszul állok, ezek csak arra jók, hogy rápörögjek, begörcsöljek rajta és aztán a végén megakadályozzam magam abban, hogy bármi konkrét legyen az egészből. Szóval ezt idén kihagyjuk.

A tavalyi célokról: azt mondtam, hogy komolyabban akarok foglalkozni az írással, és nem akarok a véleményektől/kommentektől függeni. Ez részben sikerült, részben csúnyán buktam. Belenéztem dolgokba, amik segítenek kiszűrni az írás során vétett hibákat, de a gyakorlatokat rendszerint ellógtam. Írtam, függetlenül attól, hogy nem mindig kaptam véleményt, de ha kaptam, akkor gyorsabban dolgoztam, arról nem is beszélve, hogy pont a vélemény-orientáltságom miatt elkezdtem kipakolni (a „normális” írói álnevem alatt) a történetem Merengőre. Abban is vannak három hónapos szünetek a feltöltések között, mert a végén még megvádolnátok, hogy nem én vagyok, aki azokat írja.

A stílusom nem sokat/egyáltalán nem fejlődött, már csak azért sem, mert kevesebbet írtam. Ha mégis, akkor az a szépirodalmibb irányba mozdult, ami abból a szempontból kínos, hogy én zsánert írok, avagy irodalmi popzenében utazom. Azok általában mellőzik a bécsi filharmonikusokat.

A bullet journalról, amiről azt mondtam, hogy lesz: május végéig csináltam becsülettel, utána csak azért, mert már elkezdtem. Egyébként inkább volt egy bujo, egy art journal és egy junk journal szentségtelen torzszülötte. Szeptember eleje óta ez egy közönséges napló, azokra a pillanatokra, amikor úgy érzem, hogy tényleg érzek… valamit. Sosem tudtam hova tenni ezt a gondolatot, köszönöm Estinek, amiért formába öntötte és segített ráismerni, hogy miről is van szó.

Köszönöm a sok szép kommentet, a chates zaklatásokat, az összes átküldött mémet és tumblr-ös megjelölést! Remélem, 2021 kedvesebb lesz hozzánk, mind az idei év volt (már csak azért is, mert srácok, lesz hetedik évad!!) és sikerül majd értelmes dolgokat is művelnem ezen a szent (?) helyen.

Zárójelekben bővelkedő bejegyzésem végére érve szeretnék még egyszer köszönetet mondani mindenkinek és kiváló történetekben gazdag, boldog új évet kívánok nektek!