BUÉK 2019

Boldog új évet!

Megint eltelt egy év, én meg megint nem csináltam semmit. Nem, idén egészen konkrétan nem csináltam semmit. Csak egyszer tettem ki a „konyec”-címkét, pedig nagyon szeretem. Mint kiderült, a határidők megszabása nekem valahogy nem kenyerem; lássátok csak, hol is van az a nagyon-nagyon megígért karácsonyi fic? Tudjátok, hol van? A gépemen, félkészen, és nagyon erőlködöm rajta, de az istennek nem akar normális minőségű lenni, azt meg remélem, megértitek, ha nem akarok sz*rt elétek tenni.

Tavaly panaszkodtam rá, hogy év végén előbújt belőlem az írói válság. Idén nem azzal, inkább a magánélettel voltak gondjaim, melyek eléggé elhavaztak ahhoz, hogy az utolsó negyedévben a blogba csak hálni járjon a lélek. Meg persze lusta disznó is voltam, amin jövőre (már idén) szeretnék segíteni. (♪~ ᕕ(ᐛ)ᕗ)

Emlékeztek rá, mivel folytatódott a tavalyi bejegyzés? Nem? Hát statisztikával!

És akkor most Tonhal kiéli a statisztikák gyártása iránt érzett olthatatlan vágyát. Hozzátenném, hogy ezt a valamit 12.24-én hajnal fél kettőkor kezdtem el, mikor a karácsonyi fic megmakacsolta magát és közölte, hogy ő akkor is szar lesz, ha ezer évig baszkodok vele. Aztán, mivel az alvás is messze állt nagyságos személyemtől, inkább ezt gyártottam.

Mit raktam ki:

Nászút: 18 fejezet, 85k szó

Fyrirgefðu mér: 4 fejezet, 18k szó (ez a történet lelkileg összetört, az a helyzet)

Ritmusváltás: 3 fejezet, 10k szó (és még parkolópályára is küldtem, mekkora gané vagyok…)

Humalai-lai: 5 fejezet, befejezve, 23,5k szó (ezt meg akartam nektek csinálni pdf-be, de valahogy nem jutottam el odáig)

Mágia ára: 1 fejezet, 4k szó (igen, ezzel a történettel nagyon megerőltettem magam, lol)

Egyrészesek:

Látlak, 1000 szó

2 fordítás

A régi fényképet ide számíthatnám, de azt nem tudom, hogy mikor írtam – szerintem még tavaly

Mély alkony, amin megborult mindenki, pedig azt hittem, nevetni fogtok rajta, 3k

Mondd, aminek a címét olvasva el se tudtam képzelni, hogy mi a pék lehet ez, aztán arra jutottam, hogy Spamano, de kellett fél perc, hogy tudjam, egyáltalán mit írtam. 3k szó

Ez összesen 147 500 karakter, plusz-mínusz a nem számolt nyesedék, meg még nem publikált folytatás. A tavalyi átlag 88 írós bejegyzéssel 214 000 volt, vagyis egy bejegyzésre átlagosan 2400 szó jutott. Az idei átlag 4300 szó, amihez köze lehet annak, hogy a Nászútban mindenki beszél és ezt nagyon bőbeszédűen teszik.

A látogatásról: mivel rájöttem, hogyan lehet kiküszöbölni, hogy a saját oldalmegtekintéseimet is számolja a gép, rögvest lejjebb esett a látogatottság. De. DE! Így is húszezer feletti oldalmegjelenítést produkáltatok csak az idén, és én ettől tök boldog vagyok. Köszönöm!

Meg kell említenem még azokat a csodás fanartokat is, amiket tőletek kaptam. Mivel ti nem mondtátok, én pedig nem kérdeztem, hogy kitehetem-e, így ezek maradnak nálam, és úgy guggolok rajtuk, mint Harpagon a pénzén. Imádom mindet, és nagyon-nagyon köszönöm őket! Igazán, sosem tudtam elgondolni, hogy valakit ennyire megmozgasson egy írásom, hogy még valamit csináljon is hozzá, és rászánja a drága idejét… ezért vagyok mindig olyan hálás, amikor kommenteltek, mert valahol az is a saját időd feláldozása. Nyáladzás vége.

És végül, de nem utolsósorban az újévi fogadalmakról. Elhatároztam, hogy idén komolyan foglalkozom az írással és mindent meg fogok tenni azért, hogy az olvasóim érkező, vagy éppen elmaradó véleményezése ne befolyásolja a hangulatomat – vagyis egy alapvető szerénységre szeretném nevelni magam. Félreértés ne essék, imádom, amikor kommenteltek valamihez. Egészen egyszerűen azt akarom elkerülni, hogy a nem kommentelésre ne három hetes szünettel válaszoljak, lásd Nászút #19.

Egyébként meg bullet journalt fogok írni, közönséges füzetbe, pontok nélkül, mert az a gyengéknek való, és jobb szeretem a sima lapos füzeteket. Talán majd egyszer teszek egy kivételt, de az nem most lesz. Meg még a borítóját is meg kéne csinálni úgy normálisan. Iiigen, jól hallottátok, januárban írás helyett könyvet kötök, meg angolozok, meg felzárkózom az összes lemaradásommal tavalyról, meg…. (Tonhal hosszasan folytatja a listát, mert mindig mindent az utolsó pillanatra hagy, és a körmére ég a munka. Lásd az írást is.)

Lesz ez még így se.

Mind az életben, mind az olvasmányokban, remek történetekben gazdag, boldog új esztendőt kívánok mindenkinek!