A féltékenység színe a kék

Volt ez az előző egypercesem, amire olyan sok szépet írtatok különböző helyeken, hogy feltámadt bennem a késztetés, hogy úgy… csináljak dolgokat. Szóval végigtúrtam a gépemet, meg azokat a doksikat, amikről tudom, hogy soha de soha nem fogok eljutni addig, hogy megírjam, vagy értelmes történetet varázsoljak belőlük. Arra jutottam, hogy fain egyperces-gyűjteményt lehet belőle összedobni, arra jók, hogy adjanak egy löketet. Esetleg egy ötletet.

(Ha kedved támadna megírni valamelyiket egy kicsit hosszabban – hajrá, aztán dobj egy üzenetet, hogy tudjak rajta örömködni <3)

Kezdjük a klasszikussal: FrUK.

 

A féltékenység színe a kék

Nem, nem fognak ide költözni. Francis ezt már eldöntötte, és kőbe is vési, ha kell. Nem érdekli, hogy Arthurnak mennyire tetszenek a viktoriánus ablakok, meg hogy közlekedés szempontjából ennél jobb lakást keresve sem találhatnának. Nem.

– Kell – jelentette ki Arthur és az arca ragyogott.

– Nem. – Francis a megdönthetetlen elhatározás szobra volt.

Arthur persze mindent értett és a szemét forgatta.

– Kiku miatt?

– Mi? – prüszkölt Francis. – Hogy jön ide a japánod? Azt hiszed, hogy féltékeny vagyok?

A vigyora alapján igen, azt hitte.

– Csak azért, mert itt van a sarkon a kedvenc teaboltom…

– Ahol majd jól elköltöd minden spórolt pénzünket és amihez én nem vagyok hajlandó hozzájárulni.

– … ahol történetesen Kiku dolgozik, akivel majdnem összejöttem…

– Csodáltam volna. Amilyen visszafogottak meg mulyák vagytok, akkor se találnátok egymásra, ha ti lennétek az utolsó emberpár.

– … nem fogok félrelépni.

Francisnek erre nem volt válasza.

– Figyelj, tudom, hogy te ahhoz vagy szokva, hogy embereknek szeretői vannak, de én nem – próbálkozott újra Arthur. – Ami azt illeti, szerintem kettőnk közül én vagyok az, akit jobban aggaszt a másik fél… érdeklődésének fenntartása.

És Francis már ott is volt mellette, hogy elhalmozza csókokkal és kedves becézgetéssel, mert hogy mondhat ilyet Arthur? Hogy gondolhat ilyet?

– Észreveszed magad? – kérdezte az angol. – Mindenki bomlik utánad. Mi a fenéért kellek neked pont én?

Tátogott, mint egy hal. Azt nem mondhatja, hogy másoknak nincs ilyen borzas hernyó a homlokán, mert akkor megsértődik.

– Van még ember a világon, aki tésztaszósszal írna nekem szerelmes kétsorosokat?

Arthur fülig vörösödött.

Pont így gondolta Francis is.