Szilveszter szelleme a gardróbban

 

Ezt a szöszt indokolatlanul sokáig dugdostam jobbra-balra, azzal, hogy majd egy nap belefoglalom valami nagyobba. Ez nem valószínű, hogy a közeljövőben bekövetkezik, szóval fogadjátok pőrén, magában. Emlékeztem rá, hogy egy fanartból lett, és igazából semmi eredeti nincs benne. Még a képet is feltaláltam, ami miatt tök büszke vagyok magamra. (De az alkotó már nincs meg asdfghjk)

Avagy: mindenféle ship, ha elég erősen koncentráltok, egyébként egy szilveszteri „hagyomány” leírása. Ludwig annyira nem boldog.

Szerencsétlen Ludwig olyan ritkán boldog a ficeimben…

 

 

Szilveszter szelleme a gardróbban

 

Németország gardróbja egy fogalom. Hogy miért? Mert az újévi bulit rendszeresen Ludwig nyakába varrják – nála van rend, betárazott alkoholkészlet, hogy az esetleg vendégségbe érkezett bátyjait meg tudja kínálni, plusz ő a leghatékonyabb, ami a romeltakarítást illeti. Az elfogyasztott sör-bor-ki mit hozott a batyujában elfogyasztása után néhányan úgy érzik, hogy a régen megkötött szerződéseket fel kell újítani. Az első év tragikus tapasztalatai után Ludwig zárta a hálószoba-ajtókat. A gardróbot viszont nem.

A szilveszteri bulinak mindig van egy pontja, amikor Feli megjelenik Ludwig mellett és összevont szemöldökkel megrángatja a kedvese ingujját.

– Gyere egy kicsit…

– Baj van, Feliciano?

Érdekes, hogy hiába vannak együtt szó szerint évtizedek óta, Ludwig még mindig a teljes nevén szólítja a kis olaszt. Ez mondjuk csak a többieknek érdekes, Feli nagyon édesnek találja. Azt már kevésbé, mikor az ominózus gardróbajtót meglátva Ludwig már csak sóhajt egyet.

– Egész biztos vagyok benne, hogy nincs odabenn semmi.

Felkattintotta a villanyt, és kinyitotta az alig másfél négyzetméteres kis helyiség bejáratát. Odabenn változatos seprűk és portörlő eszközök egész tárháza kapott helyet, méret- és hatékonyság alapján rendszerbe véve és a szerint sorba rendezve. Volt még néhány vödör, meg a szemközti polcon a takarítószereknek egészen széles skálája. Az egyetlen dolog, ami kicsit kilógott a képből, az a polcok alá felhalmozott kupac volt: azok az elhasználódott rongyok, amiket takarításra használt vagy amit a kutyák alá szokott tenni. Az egészet egy kockás pléddel takarta le, hogy ne is lássa. Lassan át kéne néznie, már egészen nagyra nőtt a halom.

– Látod? – fordult Felihez. – Nincs itt semmi.

Feli megnyugodott, hogy Ludwig jelenléte idén is elűzte azt a valamit, ami addig odabenn volt, és onnantól kezdve önfeledten tudott szórakozni a többiekkel.

Mintegy tíz perc múlva újra nyílt a gardrób ajtaja, de csak résnyire, hogy Gilbert ki tudjon kukkantani rajta, majd miután megállapította, hogy tiszta a levegő, egy roppant elégedett Romanóval a sarkában távozott és vegyült el a tömegben.