Kupidót el kéne küldeni munkatáborba

 Ebben országok. Romano-életérzés Spanyolországgal körítve, 314 szóban. Mondtam már, hogy imádom a srácot?

 

 

Forrás

Kupidót el kéne küldeni munkatáborba

Egy szép napon a töke tele lett az öccsével, meg a ténnyel, hogy megint valami agyonkrumplizott német kaját főzött, és úgy döntött, átruccan Spagnához, ha másért nem, egy kis paradicsomért. A spanyol mindig szívesen fogadta és nagyon tudott örülni neki. Sajnos azok közé az országok közé tartozott, akik nem értették a célzásokat. Nagybetűkkel, félkövéren, kétszer aláhúzva.

Hiába jött be úgy a bejárati ajtón, mint egy elefántcsorda, Antonio a siesta jegyében rá se hederített, húzta a lóbőrt. Mosolygott álmában. Romano egy csöppet megállt, hogy nézze, ahogy mosolyog álmában, aztán fülig vörösödött, és a haját tépte, de azt hála Istennek megállta, hogy a férfi arcába öklözzön. Inkább kiment a konyhába, hogy meglesse, van-e valami ehető.

Antonio hűtőjében csak egy kupac brokkolit talált. Esetleg anno Domini ételnek nevezett dolgokat, amik olyan penészbundát növesztettek, hogy már brokkolivá lettek. Az ég felé nézett, és sokadszorra megállapította, hogy gőze nincs róla, miként élhette túl a spanyol azt a pár évszázadot, amíg magára kellett volna gondot viselnie.

Bő egy óra múlva ért vissza egy megpakolt bevásárlókosárral. Addigra Antonio egy tálka müzlin csámcsogva Szilajt nézett. Az olasz el nem tudta képzelni, mi vihette arra, hogy amerikai szarokat nézzen, de már régen feladta, hogy ilyesmikre rákérdezzen. Inkább próbált nem nagyon röhögni Toni arcán, mikor a férfi meglátta, felderült a képe, majd lelkesen köszönni akart neki, csak azt nem vette számításba, hogy igazából tele van a szája, és csak köpködni tud. Nagyon érdekes arcot vágott, mikor realizálta, hogy leette magát.

Tejes volt az álla. Meg a nadrágja eleje. Romanóban ficeregni kezdett valami.

Miután kiröhögte és kipakolt a konyhában, és visszament hozzá, a tévében már a Repülsz, ha rám ülsz című nótánál tartottak.

– Ezt kipróbálhatnánk – jegyezte meg és sokat mondóan Antonióra nézett.

– De Roma! Azok a szegény lovak, már a bikaviadalt sem tarthatjuk úgy, ahogy régen, és az olaszok is panaszt emeltek, nem tehetem meg, hogy nyilvánosan lovakat török be, pláne nem így…

– … Hagyjuk.