Vendég a háznál

Sufin, család, idill. Meg Tino erőteljes próbálkozása, hogy tolerálja Berwald hirtelen támadt szülői fellángolását.

Szereplők: Tino, Berwald, Peter, és nem beszélő cameo-szereplő Erland, becsületes nevén Ladonia.

Vendég a háznál

Lehet, hogy meg kellett volna beszélnie a dolgot a feleségével – futott át Berwald agyán a gondolat, ahogy meghallotta Tino szöszölését az előszobában. A férfi csakhamar meg is jelent a nappaliban, és a szófán ücsörgő svédre mosolygott.

– Szervusz. Mi újság?

Ezt a két mondatot mindig svédül kérdezi, akkor is, ha általában finnül beszél hozzá. Nem mintha számítana – országvarázs.

Berwald hallotta odafentről a dobogást. Ha meg ő hallja, akkor a hiúzfülű finnek is kell. Hallotta is, és miközben nekiállt pakolászni a két megpakolt bevásárlószatyorban, mert mindig annyi cuccot hoz haza, hogy utána egy hónapig nem kell boltba menni, rákérdezett:

– Mathias?

– Nem.

– Nocsak. Akkor?

Berwald nem igazán tudta, hogy fejezze ki magát. Hogy lehet az ilyesmit jól elmesélni, vagy egyáltalán elmesélni? Hallgatására Tino felnézett, ismeri már eléggé. És mikor ő félrenézett, Tino csípőre tette a kezét és szigorúan nézett, ő meg csak belesüppedt ott a fotelba, mint aki rosszat csinált.

– Kérlek mondd, hogy nincs megkötözve.

– Nincs megkötözve – mondta megütközve. Mégis miket gondolhat róla Tino, hogy ilyesmit feltételez? Egyáltalán, hurcolt már ő valaha valakit megkötözve a házba? Mathiason kívül, természetesen.

A ki rohangál odafenn-problémát megoldotta, hogy Sealand egy kék-fehér forgatag képében lerohant a lépcsőn, és körbeugrálta Svédországot.

– Ez csodás és hatalmas és tök nagy és majdnem akkora, mint az egész házam és meleg van és nincs tenger és ó, ő kicsoda?

Tino leesett állal bámulta a tengerészruhás kisfiút.

– Peter, ő Tino, már meséltem róla neked.

– Óóó, te vagy Finnország?

Peter szemei elkerekedtek, és szélesen vigyorogva Tinohoz ugrott és lendületesen kinyújtotta a jobb kezét:

– Sealand Hercegsége vagyok, örülök a találkozásnak!

– Szervusz, Sealand, Finnország vagyok – bökte ki Tino, és megrázta a felé nyújtott aprócska kezet. Peter majd kiugrott a bőréből. – Hogy kerülsz te ide?

– Hát az egy nagyon hosszú történet és nagyon sok minden történt közben és egy kicsit még én se tudom, hogy mi történt, de a herceg el akart adni eBayen, micsoda dolog ez tőle, de aztán ő – fordult hatalmas csillogó szemekkel Berwald felé – beszélt a hercegemmel meg azzal a hülye bátyámmal is és azt mondta, hogy most egy kicsit itt fogok lakni, és ez tök jó!

Azzal elölről kezdte lelkesedését azzal kapcsolatban, hogy milyen nagy az Oxenstierna-rezidencia. Tino csak állt. Aztán szelíden felfelé ívelő szemekkel és csípőre tett kézzel felé fordult. Berwald megköszörülte a torkát és félbeszakította Peter lelkesedését:

– Peter, megnéznéd, hogy a tyúkok a helyükön vannak-e?

– Igen! Mi az a tyúk? Vasból van?

Berwald türelmesen tőmondatokban elmagyarázta Peternek a szárnyasokat, meg a tyúk mibenlétét, a tyúkólba terelés módját, és egyből be is mutatta a mikroállamon, ahogy ajtón kívülre helyezte. Aztán behúzott nyakkal morcos felesége felé fordult.

– Hoztam virágot. – Úgy hallotta, az segít, ha az embernek morcos a felesége.

– Meg egy gyereket.

– Tino, én…

A finn felemelte a kezét. Lehunyt szemmel lélegzett néhány jó mélyet.

– Mióta?

– Tessék?

– Mióta tervezted, hogy örökbefogadod? Ma reggel találtad ki, vagy egy hónapja?

– Én…

– Pusztán azért, mert értékeltem volna, ha szólsz arról, hogy mostantól lakik majd velünk egy gyerek is, ráadásul egy mikroállam! Mégis mikor akartál szólni erről?!

– Tino…

– Ne Tinózz itt nekem, hanem mondd meg, hogy mégis hogy képzelted azt, hogy csak így beállítasz egy gyerekkel! A helyedben annak örülnék, hogy ország vagyok és nem halandó, mert most egészen biztosan kicsapnám a hisztit!

Berwaldnak lettek volna megjegyzései ezzel a kijelentéssel kapcsolatban, de inkább nem mondott semmit, hagyta dühöngeni a másik férfit, aki fel-alá járkált, mondta a magáét, lehordta a svédet, panaszkodott, aztán újra lehordta a svédet. Végül levette a polcról a laposüvegét és istenesen meghúzta. Megmasszírozta az orrnyergét, kortyolt még egyet.

– Egyáltalán, van itthon bármi gyerekcucc?

Berwald hirtelen megörült.

– Akkor megtartjuk?

– Mert mit csináljak vele, rakjam ki reggel a tejesüveggel?

A svéd nem is hallotta a szarkazmust a finn hangjában. Megmelengette a szívét, hogy Tino minden mérgelődése ellenére családalapításra adja vele a fejét. Átvágott a nappalin, és karjába zárta meglepetten hátrahőkölő feleségét.

– Min fru – dörmögte neki meghatottan.

– Istenem, ne kezdd már megint… Vagy ha igen, akkor ne a gyerek előtt, nem élném túl, ha anyának szólítana.

Ettől Berwald még boldogabb lett. Elismeri Petert a gyereküknek! Még erősebben szorította Tinót. A finn rosszkedve végül megtört és visszaölelte őt.

Peter pedig betoppant a szobába.

– Azok a tyúkok elég furák voltak, meg volt benne néhány sárga meg kicsi is, pedig azt mondtad, hogy fehérek meg barnák… ki akartam szedni őket, de az a pirosfejű megcsípett – meg is mutatta a kezét, amin már csak halványan piroslott a kakas csípésének nyoma.

– Jaj, te szegény! – Tino kibontakozott az ölelésből, és rohant is a kicsihez. – Azok a sárga kicsik csibék voltak, a tyúkok gyerekei, nem szabad piszkálni őket, mert akkor a felnőttek mérgesek lesznek.

– A mamájuk meg a papájuk?

– Leginkább a mamájuk, de úgy látom téged most a kakas csípett meg.

Ebből a gondolatmenetből végül Tino levezette az apróságnak, hogy mostantól itt fog lakni velük, és szólíthatja őket Tinónak meg Berwaldnak, de mivel Berwald őt technikailag örökbefogadta, ezért nevezheti őket a szüleinek is. És mindketten az apái. Peter világ boldogja volt. Akkor kevésbé, mikor tájékoztatták, hogy néha azért vissza kell mennie Arthurhoz is.

Tino estére nagyon belejött ebbe az apuka-kisgyerek dologba. Megfürdette Petert, kerített neki egy hálóinget – Berwald kiszuperált Ikeás pólói közül egy – megfésülte az örökké borzas üstökét, megágyazott neki az egyik vendégszobában, még esti mesét is mondott neki.

Nagyot szusszant, mikor bevetődött Berwald mellé az ágyba, és elégedetlen morgás közepette megpróbált valami kellemes pozitúrát találni. Ez az ágy közepén volt, kiterülve, úgy, hogy Berwaldnak maradt kábé negyven centije. Elfeküdt ő is, a szemüvegét az éjjeliszekrényre tette, lekapcsolta a lámpát és gyöngéd noszogatással megpróbálta arrébb helyezni élete párját. Nem nagyon jött össze, a finn már a mellébújást is megvétózta.

– Még mindig haragszom ám.

Soká tartott, de azért csak sikerült aznap estére valami mérhető mennyiségű fekvőhelyet kieszközölnie önmaga számára. Tino elégedetten szuszogott mellette meg félig rajta.

– Kegyeskedem megenyhülni – motyogta és már aludt is.

Aztán ezt eljátszották még egyszer, mikor megszületett Erland. Őt Peterrel küldték ki csirkéket terelni. Őt is megcsípte a kakas.

Berwald azután is egy hónapig csak és kizárólag fura ízű és kinézetű finn kaját kapott otthontól.