Fanfiction á la Észak

A téma: Norvégia és a fanartok, illetve ezek hatása Izlandra.

Ihlető kép...

Fanfiction á la Észak

Hetedik napja dúlt vihar Norvégiában és volt minden irányból jóformán megközelíthetetlen az ország, mire Sigurður ki tudott kötni Trondheimben.

– Teljesen elment az esze?! – ordította túl az orkán erejű szelet a kikötőmester. – Mi a francért indult el ebben az ítéletidőben?!

– Kikötöttem, nem? – ordította vissza Sigurður és leugrott a mólóra a lélekvesztőről. – Nem értem, mi baja!

Perlekedtek egymással még egy sort, beledőlve a szélbe, az élénksárga esőkabátot leszorítva, hogy ne vigye el őket a vihar. Sigurður végül egy dühös intéssel otthagyta a kikötőmestert, úgyse hallotta a felét se annak, amit ordított.

Trondheimből Oslóba eljutni megint egy kaland volt. Az autókölcsönzőben először nem is akarták kiszolgálni, mondván, hogy hülye, ha ilyen időben megpróbál elindulni, aztán húsz százalékos többletfizetéssel, meg kaucióval az autóra csak nekivághatott a világnak, miután igazolta, hogy van jogosítványa, elmúlt tizennyolc éves, és van tartózkodási engedélye. Az elsőnél majdnem arcba röhögte a kölcsönzőt, a másodiknál már kicsit morc volt, a harmadiknál elgondolkodott, hogy mit szólna a fickó ahhoz, ha előszedné az aktatáskájából Lukas saját kezével írott engedélyét.

Az utak röviden-tömören életveszélyesek voltak. Úgy zuhogott, mintha dézsából öntenék, a csatornák már régen megteltek, és Sigurður erősen elgondolkodott rajta, hogy viszi vissza a kocsit, és inkább a hajóval vág neki, mert lehet, hogy többre megy vele.

Az alapvetően hat és fél órás kocsiutat kedves bátyja jóvoltából huszonnégy óra alatt sikerült megtennie, de végül átázva, átfázva és dideregve ott állt Lukas kertkapuja előtt, és miután legyűrte a kertben az árvizet és feljutott a viszonylag száraz verandára, ököllel kezdte verni az ajtót.

Lukas gyilkos viking képében nyitott ajtót. Öccsét megpillantva azonnal megszelídült és mintegy varázsütésre a szakadó eső is elállt.

– Ice! Mit keresel te itt?

– Nyilván Finnit – morogta. – Beengedsz még ma? Szerintem még az alsógatyám is vizes.

Lukas nem hagyta, hogy bemenjen az ebédlőbe, egy lavórba kellett állnia csöpögni, míg ő kerített neki egy fürdőköpenyt és egy papucsot. Leszedte róla a vizes ruhát, megtörölte a lábát és ráadta a fürdőköpenyt. Rögtön utána túl lilának találta az ajkait, és arra jutott, hogy az öccse azonnali forró fürdőre szorul.

Meg kell hagyni, Sigurður baromira élvezte a fürdőt. Hátradőlt a rákfőző forróságú vízben – eltartott pár száz évig, mire megértette Lukassal, hogy nem fog megsülni, odahaza hőforrásokban fürdik – és hagyta magát kényeztetni. Lukas megmosdatta, mintha még mindig kicsi lenne, de hol érdekelte az Sigurðurt, ő csak döglött a vízben, elpilledve, élvezve a megérdemelt pihenést az elemekkel való többnapos harc után. Még egy kicsit el is szundított, amikor Lukas a haját mosta.

Akkor ébredt fel, mikor Lukas letette a kandalló előtti kényelmes fotelba. Újra fürdőköpeny volt rajta és szárazra volt törölve, már csak a haja volt nedves.

– Bolond vagy – morogta Lukas, mikor látta, hogy felébredt. – Mit csinálok, ha megint beteg leszel?

– Lezárod a határaid és imádkozol, hogy ne feléd menjen az árhullám?

Na igen. Sigurður betegsége általában földrengéssel, vulkánkitöréssel meg ezekhez hasonló szépségekkel járt.

– Egyáltalán, mit keresel itt?

– Nem látogathatom meg kedvenc bátyámat?

– Úgy mondod, mintha lenne másik bátyád. Mellesleg feltalálták a telefont.

– Csörgettelek párszor, csak nem vetted fel – kisujját a fülébe dugva megpróbálta kirázni belőle a vizet.

Lukas felállt, és komótosan a komódhoz ment, felmarkolta a telefonját és megnézte a nem fogadott hívásokat. Kicsit elhúzta a száját, látva a negyvenegy nem fogadott hívást Sigurðurtól, még hatvankettőt Mathiastól, nyolcat Berwaldtól, aki nem mellesleg széjjelbombázta sms-ekkel, és további százharminchat hívást és számtalan üzenetet a világ változatos országaitól.

– Oké, lehet, hogy nem figyeltem.

– Szerintem nemsokára a többiek is itt lesznek – Sigurður lehunyt szemmel hátradőlt. – Eddig úgy szakadt az eső, hogy nem láttam a kinyújtott kezemet.

Azért kinézett az ablakon. Az ég még borult volt, csúnya fellegek gyülekeztek a fejük felett. Sigurður nagyot sóhajtott, felnézett, elmormolt egy röpfohászt, hátha a többiek még nem indultak útnak és rákérdezett:

– Amúgy mi volt a probléma?

Lukas arca abban a pillanatban elsötétült. Odakinn meg újra szakadni kezdett az eső, igaz, jóval konszolidáltabban, mint eddig.

Sigurður próbált villámgyorsan kitalálni valamit, még mielőtt elsüllyed egész Skandinávia. Egyetlen értelmesnek tűnő ötlete hatására megpróbált mosolyogni és kitárta karjait bátyja felé.

– Nor, nem kell a hiszti. Mi a baj?

Lukas dühösen odatrappolt hozzá, és a fotelja előtt a földre zuttyant, hogy Sigurður gond nélkül tudja kurkászni a haját. Összefonta a karjait és gyilkos tekintettel fixírozta a tüzet.

– A minap szembe jött velem egy szó a neten, én meg balga voltam, és megnéztem, mi az.

Sigurður nem kapott szikrát. Lukas komolyan egy neten látott szó miatt bukott ki ennyire? Azért relatíve semleges hangon próbált érdeklődni:

– És mi volt az?

Lukas hangja csikorgott, mint murva a kocsikerék alatt.

– DenNor.

Sigurðurnak nem volt több kérdése. Nem is kellett, hogy legyen, Lukas már beszélt magától.

– Mi ez, könyörgöm?! Értem én, hogy az embereket érdekli a hírességek magánélete, na de kérem! Úgy nézek ki, mint egy nő? Hát kurvára nem! Akkor meg minek kell úgy beállítani, mintha holmi langyi francia lennék, aki jobbra-balra pózerkedik, és úgy viselkedik, mint egy transzvesztita?! Agyam eldobom, de komolyan! Szerintem Nyo!Nort nem rajzolják olyan femininnek, mint engem, pedig még mellszőröm is van!

Sigurður tudta, hogy a bátyja férfiassága mennyire kényes téma. A mellszőr-dolgot már többször is felemlegette, és Sigurður egyszer tanúja volt, hogy Lukas mily büszkén nézi azt a három gondosan nevelt szőrszálat a tükörben.

– Amitől meg végképp elszakadt a cérna, az meg az, hogy azt hiszik, Denny van felül.

Ez volt az az információ, amit Sigurður szívesen kihagyott volna az életéből, de azért nem átallott csodálkozni rajta egy kicsit.

– Tényleg?

– Hát… igazából mikor-hogy, de akkor is.

Azzal folytatta a duzzogást. Sigurður összeborzolta a haját, és még puszit is adott neki.

– Velem is csinálnak furcsa dolgokat – próbálta meg biztatni. – Leon majdnem megfulladt a röhögéstől, mikor felolvasott egy fanficet, amiben királylánynak voltam öltöztetve.

Lukas megenyhült. Odakinn újra elállt az eső. Sigurður azt elfelejtette megemlíteni, hogy Leon csak kacarászott felolvasás közben, és igazából neki is nagy szerepe volt abban, hogy a hong kongi meg akart fulladni.

Kedvjavítás gyanánt széjjelkritizáltak egy fanficet, megittak két korsó sört, majd az egymás után befutó északiaknak is elpanaszolták életük nagy problémáját. Végül is rögtönzött északiak egymás közt-pletykaest lett a vége, ahol Mathias kivételével mindenki panaszkodott. Tino ugyancsak a feminin jelleget kritizálta, meg azt, hogy a ficekben Peter az anyjának nevezi, Berwald pedig azt sérelmezte, hogy olykor összeboronálják Mathiassal, vagy nem hiszik el, hogy hűséges típus.

Mathiasnak nem voltak problémái. Ő nem akadt fenn ezeken a dolgokon, és bemutatta a többieknek, hogyan tudja egy R-18-as fanficen szemétté röhögni magát. Utána lelkesen el is magyarázta, hogyan képes erre, és saját kedvencek-válogatását áldozta fel a nagyobb jó oltárán.

– Viszont az baromi idegesítő, amikor elolvasol egy marha jó fanficet, és amikor újra akarod olvasni, nem találod. Vagy ha nem fejezik be. Például az Auf Wiedersehen, sweetheart! PrusAus vagy SpaMano része… Sír érte a lelkem…

Lukas alapvetően nem egy olyan alak, aki bárhol, bármikor kimutatja, mit érez. Azonban mivel több mint egy hétig feccölte az erejét abba, hogy megpróbálja víz alá süllyeszteni az országát, kicsit elfáradt. Ennek megfelelően a harmadik történet táján elvesztették, és Mathiassal egymás vállára dőlve sírtak a nevetéstől. Berwald is gyorsan tanult, bár az ő érzelmeit legfeljebb arról lehetett megállapítani, hogy mennyire hunyorog.

Sigurður az elején még pirult, főleg akkor, amikor ő volt a főszereplő, és kivételesen olyan történet volt terítéken, ami többé-kevésbé hasonlóan még meg is történt. Először egy SuFin darabon tudott kuncogni, amiért Tino majdnem agyonvágta, de a finn később bocsánatot kért, mikor egy HongIce alatt ő dőlt jobbra-balra a kacagástól. Amit speciel Sigurður olvasott fel, csukladozva az elfojtott nevetéstől.

A pletykakör végül akkor oszlott fel, mikor egy DenNor után Mathias felpattant, és karon ragadta Lukast azzal a felkiáltással, hogy ihlete támadt. Derekánál fogva kapta fel a röhögve tiltakozó norvégot és hurcolta el az emeletre, a hálószoba irányába. A többiek meredten bámultak utána, az éppen felolvasó Berwald belenézett a kezében tartott tabletbe, aztán félrerakta és a tenyerébe temette az arcát.

– Soha nem fogom tudni kiverni a fejemből – suttogta kétségbeesetten. – Soha.