Hoki

A címben is szereplő sportág űzése egy párbaj keretein belül, avagy hogy viselkedik Mattie a jégen.
Figyelem: vér fog folyni. De annyira nem durva. Csak kicsit. :D

Hoki

Hogy mi minden történt azon a világtalálkozón, igazából nem fontos, nem is érdekel senkit. A végkifejlet az érdekes, vagyis az, hogy a kabátjukat felvevő, sapkát-sálat húzó országok végignézték, ahogy Alfred elveszíti a türelmét, kettőt lép előre, és puha kesztyűjével képen törli az öccsét. Matthew elnyílt szájjal, tikkelő bal szemmel nézett le a bátyjára.

– Oh! Oh! – lelkesüst fel azonnal Gilbert. – Párbaj!

– Mi van? – fordult meg Alfred. – Mi a francról beszélsz, nem száz évvel ezelőtt vagyunk!

– Az előbb nyomtad képen a kesztyűddel! – háborodott fel azonnal.

– Oui, mon ami – bólogatott Francis. – Kihívtad párbajra. Matthieu, nevezd meg kérlek a fegyvernemet.

– Tessék?

A két újvilági nem csak megfeledkezett korábbi vitájáról, de még össze is zavarodott.

– Ne ragaszkodjunk ahhoz, hogy felszeleteljétek egymást – morogta Arthur, és folytatta az öltözködést. – Mellesleg egyikük se tanult meg rendesen vívni, ha egymásnak is esnek, csak a csapkodáson röhöghetünk.

– Nem tanítottad meg őket vívni? – bámult az angolra Gilbert megnyúlt képpel. – Most komolyan?

– Mit vagy kiborulva rajta?

– Semmi, csak fura, hogy pont te nem tapostad ki belőlük a vívást. Luddy tud kardozni.

– Hagyj már, Bruder.

Francis kezét felemelve előrelépett.

– Ne térjünk el a tárgytól, uraim. Itt az imént kihívás történt, ettől nem tekinthetünk el, különben ez a két drága elveszíti a becsületét.

Ez újabb vitát generált. Az óvilágiak nekiálltak vitatkozni azon, hogy mi számíthat elfogadhatónak egy párbaj során, és mi nem. Abban gyorsan megegyeztek, hogy két segéd van, és hogy szeretnék mind végignézni, és Gilbert felfrissíti a felcseri ismereteit, hátha szükség lenne rá.

Amerika és Kanada meg csak állt, értetlenül pislogva a többiekre. Hát igen, náluk egy kicsit máshogy zajlott az élet.

– Mi lenne akkor, ha valami sportban vagy művészetben mérnék össze maguk? – vetette fel Roderich. – Kevesebb gonddal jár.

Rövid csend és általános bólogatás és mormolás közepette végül egyhangúlag megszavazták ezt a javaslatot.

– Tehát, Matthew – fordult Arthur a kanadai felé –, hallottad, sport vagy művészet, te választasz.

– Hoki – vágta rá gondolkodás nélkül.

– Hoki? – visszhangozta Francis. Aztán nagyvonalúan vállat vont. – Nekem mindegy… Szóval, két segítő, annyi kikötésünk van, hogy legyenek országok. Alfred, te választhatsz helyszínt.

– Tökmindegy. Ebben a városban van ring?

A házigazda Torisnak szólt, aki rábólintott.

Két nappal később, a tárgyalás-sorozat végén, miután a párbajban érintett összes fél megkapta a maga hokicuccát otthonról, az országok betódultak a kisméretű ringbe. Néhányuk még oldalt is választott, és annak a színeiben vonult be. A hátsó sorokban Svájc és Hollandia fogadóirodát nyitott.

Gilbert futott be utoljára, a kitűzött időpont előtt úgy három perccel. Ordítoztak egy sort emiatt Ludwiggal, aztán Gilbert lerakta a két méretes orvosi ládát és lezuttyant, közel a jégre vezető ajtóhoz.

– Mi ez a rakás cucc, chéri? – bökött Francis állával a sporttáskákra.

– Mattie van a pályán, és hoki lesz, itt vér fog folyni – szólt vissza a porosz és komoran a pálya fel fordult.

– Miről beszélsz? – Az éppen feltűnő Alfred fülét megütötte Gilbert megszólalása.

– Láttad már játszani az öcsédet? Nem? Akkor félj, pajti.

Alfred csak megvetően horkantott, főleg akkor, mikor meglátta az öccsét két választott segítőjével, Tinóval és Berwalddal. A svéd tipegett a korcsolyában, és egészen elveszettnek tűnt, a finn pedig magához szorította mindhármuk ütőjét. A három ütő együtt nagyobb súlynak tetszett, mint Tino. Matthew meg csak Matthew volt, szelíden mosolygott, és kedvenc hobbiját, a háttérbe olvadást igyekezett gyakorolni.

Alfred hirtelen támadt szeszélyére Ivant kérte fel, akihez bónuszként kapta Nataliát, így egyből megvolt mindkét segítője. Kicsit brutálisabbnak nézett ki az a csapat.

– Lehet, hogy hallgatnod kéne Gilbertre – jegyezte meg Ivan, mire minden fej azonnal felé fordult. – Tinuska nagyon jól céloz.

– Akkor a lényeg az, hogy ne jusson koronghoz – vont vállat Alfred nagy mellénnyel.

Bíráknak ugyancsak jelentkezéses alapon Lukast és Raivist választották. Ők ketten léptek először a jégre, a két alacsony ország párszor körbesiklott, leellenőrizték a jégminőséget, csak utána intettek Alfred csapatának, akik kihívó félként elsőbbséget élveztek a jégre lépésre.

Bementek, és szembefordultak pár tucatnyi nézőjükkel. Az egész igazából csak arra volt jó, hogy Gilbert röhögjön. Mert Alfred Mattie-t figyelte, Gilbert meg Alfredet, és látta, hogyan fut ki a szín az amerikai arcából. Matthew a jégen ugyanis egy fogalom. Amint jeget fogott a korcsolyája, kihúzta magát, és a szeme is büszkén csillogott. Tino még mindig bénázva az ütők miatt annyira nem hatott sokkolóan, Berwald viszont láthatóan jobban kezelte a korcsolyát a jégen, mint a földön. Ugyanolyan széles mozdulatokkal, lustán siklott körbe, mint Ivan.

A két csapat felsorakozott egymással szemben. A bírók leellenőrizték mindenki védőfelszerelését, megkérdezték Gilberttől, hogy készen áll-e. Ő feltartott hüvelykkel visszajelzett. A bírók levonultak a pályáról és elfoglalták a helyük.

Megszólalt a kezdést jelző kürt, és odabenn elszabadult a pokol.

Alfred imád versenyezni. Úgy közlekedik, mint egy bivaly, és mindent félrelök, ami az útjába kerül. Ivan mindent megtesz, ami tőle telik, akkor is, ha nem ismeri pontosan az ereje korlátait és az néha elég durva dolgokhoz vezet. Natalia pedig bármire képes azért, hogy a bátyját lenyűgözze.

Nem mellesleg mindhárman bitang jó jégkorongozók. De egyikük sem annyira, mint Matthew, akinek az otthonában ez a legnézettebb sport.

Alfred lazán kezdett, átvette a passzolt korongot Nataliától, és akár kecsesnek is nevezhető mozdulattal az ellenfél kapuja felé fordult, hogy lőjön, de akkor jött Matthew, és elütötte, mint egy tehervonat. Lukas belefújt a sípjába, jelezve a szabálytalanságot.

Alfred nem kapott szikrát. Meglepetten bámult az öccsére, aki értetlenségét jelezvén széttárt karral fordult a bíró felé. Nem is akarta felsegíteni Alfie-t. Sőt, amikor visszament a maga térfelére, vállal még neki is ment a bátyjának. Furcsa, vad fény lobogott a szemében.

Tino, mint kiderült, nem csak pontosan, de bitang erősen lőtt. Ugyan ő volt a legkisebb a pályán, de úgy cikázott ide-oda, mint egy kolibri.

Na és Berwald. Ő maradt hátul, hogy szükség esetén bevesse magát a kapuba. Lángoló kék szemeivel és összehúzott szemöldökével úgy tűnt, mintha nem hokiütőt, hanem viking harci baltát tartana a kezében.

Az első ütközés még csak-csak. Voltak annál durvább dolgok is, például amikor Natalia fordulásból mellberúgta Tinót, vagy Berwald, ahogy faltörő kosként nekirontott a kapuhoz túl közel került Ivannak. Alfred sisakjáról egy tömeges ütközés után letört a titán arcvédő. Gilbertet csak hétszer kérték fel a pályára meccs végéig.

Végül három-kettőre Matthew csapata nyert. Egész meccs alatt csak ötször tudták a hálóba erőszakolni azt a rohadt korongot, ami azért jégkoronghoz mérten elég kevés.

Alfred felrepedt szemöldökéből még mindig folyt a vér. Berwaldnak egy foga tört ki, Ivannak az orra el, meg volt még néhány nem lényeges törött csont, lábujjak meg ilyenek, de az kit érdekel. Az, hogy néhány korcsolya éle itt-ott felhasította az ellenfelet, már egy kicsit zúzósabb volt. A legszebb a Natalia combját díszítő harántvágás volt.

Az amerikai akár csalódott is lehetett volna, amikor lejött a pályáról, de Gilbert igazából csak annyit látott rajta, hogy végtelenül hálás, amiért egyáltalán még életben van. Főleg az után, hogy a meccs lefújása után Matthew olyan győzelmi üvöltéssel vágta a jéghez az ütőjét, hogy a műjégen repedések futottak szét.

Gilbert megállapította, hogy a nézők részéről kicsit megilletődött volt a taps.