Átok

Dánia monológ, változatosság kedvéért nem AU. (oszta.)

Ami van: egy macska, Denny, és északi pajtásaink véleménye. Párbeszéd az nincs, ne is keressetek.

A kép csak illusztráció.

Ez a történet nem azért született, mert nekem is van macskám. (De.)
(Engem aggaszt, hogy pont az ő szemszögéből írtam saját tapasztalatról...)

Átok

Denny nagyot szusszanva dobta odébb a macskáját.

Ilyenkor nagyon tudta csókoltatni az összes marketinges gyökeret, akik kitalálták, hogy országként kötelessége kimutatni, hogy állatvédő meg ilyenek. Szóval elzavarták egy állatmenhelyre, hogy fogadjon örökbe valamit. Azt szerencsére nem kötötték ki, hogy micsodát.

Így került be az életébe IV. Christen Theo Silas Mikkel Mathiasen. Lukas szerint egy barom, amiért a saját fiaként állította be a macskát. Denny sértetten közölte, hogy ez is a marketingesek ötlete volt. Ő amúgy Átoknak hívta a dögöt.

Mert lássuk be: ez a vakarcs eszik. És ahol van bevétel, ott van kiadás is, az alom pedig nem pucolja ki magát, mint arra Lukas rámutatott egy alkalommal, mikor a házba belépve orrba vágta a macskaszarszag.

Denny vidoran hazaesik hajnal négykor egy átpiált éjszaka után, eldől a kanapén és aludna másnap délig, mikor az asszisztense felhívja, hogy amúgy már két órája rá várnak, hogy felavassa az új iskolát Esbjergben. Ennek a boldogságnak búcsút inthetett. Nem számított, hogy mikor ért haza, mit csinált az éjjel (kicsi Nor, rrr…), és mennyire volt másnapos vagy fáradt, a dög pontban fél hétkor beleült az arcába és addig nyávogott a fülébe, míg fel nem kelt haló poraiból és enni nem adott neki.

Takarítója volt. Kertésze is. Erősen gondolkodott, hogy felvesz valakit, aki eteti meg rendben tartja helyette a macskáját. A kormánya megvétózta az ötletet, mondván, hogy ilyen felesleges melóra nem hajlandóak pénzt adni, és vegyen példát északi testvéreiről, akik töménytelen melójuk mellett képesek takarítani maguk után. Meg még a kertjüket is rendben tartják.

Denny ilyenkor morogta el az orra alatt, hogy nem nehéz ezt akkor, ha csak két dolog nő az országodban: fű, meg fa.

Most kéne felsorolnia a macskatartás pozitívumait.

Denny váltig állítja, hogy olyan nincs.

Lukas azt mondaná, hogy mióta van Átok, azóta Denny kevesebbet iszik, és korábban hazamegy, mert tudja, hogy a macska ígyis-úgyis felkelti. Denny szerint elég gáz, hogy egy macskához igazítja a napirendjét.

Berwald nem mondott semmit. Denny nem is akarta, hogy a svéd bármit mondjon. Bármit szeretne, azt mondhatja a finnjének. Aki amúgy szolidaritásból küldött neki egy rekesz sört, meg néhány szívhez szóló mondatot, miszerint a macska még mindig kulturáltabb egy fokkal, mint mondjuk egy gyerek. Tapasztalatból mondja.

Denny vigyorogva megállapította, hogy Tino fél. Mondjuk ő is aggódna, ha a mikroállamok lassan elborítanák a házát, de mivel Berwald kegyeskedett örökbe fogadni az összeset, nem kell ettől tartania.

Sigurður múltkor átjött és egy órát szemezett Átokkal. Nem mondott semmit, sem neki, sem a macskának, csak ültek egymással szemben, és farkasszemet néztek. Denny vagy egy percig bírta nézni kettejüket, aztán úgy döntött, rájuk hagyja és inkább kiment frikadellert csinálni.

Pontosan egy óra elteltével Sigurður felállt, megköszönte a vendéglátást és elment. Denny bámult utána teli szájjal. Összenézett a macskával. A macska se értette.

Amúgy a macska csak egy dologra jó: ha hazajön, nem üres a ház, hanem a macsek üvöltözve dörgölőzik a lábának, dorombol, és öt percig imádja őt, mintha ezzel kérne bocsánatot minden rosszaságáért, és így kérné őt, hogy ne legyen már olyan köcsög, hogy egy egész napra itthon hagyja egyedül a házban.

Na jó, van még egy dolog. Munka közben Átok imád felugrani az ölébe, onnan felmászni az asztalra és elheverni a billentyűzeten. Denny körülbelül száz százalékig biztos benne, hogy az Átok által produkált billentyűkombinációkról még a gyártó se tud. Azóta se tudta reprodukálni egyiket se.