Csak egy lépés az ég

  Kihívás, tizedik nap – VÉGE. Na végre, mi? Megpróbáltam nem cukorszirupba fojtani a végét… lássuk, hogyan sikerült.

  Kihívás, kilencedik nap. Szerintem holnap-holnapután befejezem. Más egyebet is kellene írni, nem csak ezt, ugye?

  Kihívás, nyolcadik nap Indokolatlan és jelentéktelen történelmi esemény , amit beleraktam a szövegbe. Egy ponton átmentem századeleji fogalmazásba és nincs rá mentségem.

Kihívás, hetedik nap. Ugh, én ebbe a történetbe nem akartam lelkizést írni. Ez csak úgy jött… Szóval kapott egy angst-címkét is.

Kihívás, hatodik nap   Kutatómunka közben az alábbi csuda dolgokat találtam: csúfnevek a németekre porosz induló  

  Kihívás – ötödik nap

  Kihívás – negyedik nap  

  Kihívás – harmadik nap  

  Kihívás – második nap

  Boldog szülinapot, blog! Már a negyedik, hogy nő ez a baba is… Itt az ideje megemberelni magam – mondta Tonhal, és úgy döntött, a januárt egy kihívással kezdjük. Avagy: egyszer egy író azt mondta, hogy az írási folyamatot segíti, ha minden nap leülünk foglalkozni a dolgokkal egy kicsit. Éppen ezért most minden nap foglalkozni fogok ezzel egy kicsit, és ezt a novellát több részletben fogom megírni. Öt vagy tíz, vagy amennyi végül lesz, de akkor is novella. Látom, előre utáltok, hogy több részletben lesz kinn, de ez van, ha vissza akarom rázni magam, akkor valamit csinálni kell, eh? Magáról a történetről: humoros(abb), némi komoly felhanggal, mert szerintem errefelé igen ritka az, hogy valamit sikerül egyben, egyféleképpen megalkotnom. Egyébként voltak az animében azok a részek, amikor egy lakatlan szigeten bénáztak. Ebben a történetben pont arról az időszakról lesz szó, szóval canon-compliant történetet teszek elétek, időtlen idők óta el...

Kezdetnek: nem tudom, mitől lettek sötétkékek a linkek, mert minden narancssárgára van állítva. A Blogger széttárt karral néz rám és azt állítja, hogy az oldalsó sáv színei az egyetlen dolgok a világon, amiken nem módosíthatok. Ha ez így marad, jövő ilyenkorra agyérgörcsöt kapok.   Halihó! Huh, ránéztem a posztokra és az a helyzet, hogy nemigen jártam erre mostanában. Elemezhetném én is, hogy milyen szar év volt 2020, de az a helyzet, hogy kis aszociális lelkem élvezte (élvezi) a karantént. Még jobb lett volna, ha májusban nem baszódik el az egész. Most tehát kapaszkodjunk a karosszériába. Belöktem az év zenéjét , essünk is neki az értékelésnek! Kipp-kopp, honnan lehetek ismerős...