Csak egy lépés az ég

 Mondtam, hogy ez a történet igazából egy kupac szösz? Nem? Bocsi. Nem szeretem ismételni azt, ami a kánonban történt, elvégre egyszer már olvasta mindenki (ha nem, akkor ideje odébbállni, nem fogsz érteni semmit), ráadásul CP tuti jobban megírta, a fordító pedig jobban fordította (kivéve Dranka Anitát. A Murtaagh fordításáért nagyon haragszom), szóval ez az első fejezet egy gyors átrohanás lesz az első könyvön. Oda kell érnünk ahhoz a részhez, ahol a dolgok elkezdenek megtörténni, eh? Bromhoz még annyit: mivel a pali nem őrült meg Carvahallban tizenöt évnyi semmittevés után, valószínűleg muszáj volt leülnie feldolgozni egy keveset a traumáiból. Nohát, a nyugdíjazást én megtagadtam tőle, igazán nem ülhet a babérjain, míg Morzan szabadon mászkál, nem igaz? Ennek lesznek… folyományai. Zene a fejezethez: While Justice Sleeps. Forrás: rózsa , közép , torony  

Két fiú, két testvér, két oldalán egy háborúnak, ami ketté akarja tépni őket. Az arcukon kín, a szívükben üresség, ez minden, ami örökül jutott nekik. Közöttük egy anya árnya, a hátuk mögött egy apa irányító keze. Volt egy végzetes nap Gil’eadban, amikor egy férfi – inkább szörnyeteg, mint ember – szemébe köpött a halálnak. Ez a történet annak az eredménye, hogy beszabadultam a kánonba, és a homokozómmá avattam. Figyelmeztetések: erőszak, kínzás, felkavaró tartalom, alkoholizmus, rossz megküzdési stratégiák garmadája, disszociáció, testen kívüliség érzése, vér és kín, belekukkantunk egy kicsit a kánon rasszizmusába, fantomfájdalom és krónikus fájdalom, gyász, mentális problémák á la Galbatorix, ezt úgy értem, hogy neki is vannak, meg ő is okoz másoknak. Szülő-gyerek konfliktus. A Nevek Száműzése kegyetlen egy dolog volt, és meglessük annak a hatásait. Forrás: bal és közép , sárkány Tumbliról van, de az oldalt azóta törölték Szeretem listázni az engem é...

  Ideje van már egy közös képnek, hm? Tessen parancsolni, a rész, ami miatt ez a történet külön létezik és nem egy másik része. Ez a rész igazából egy önálló novella és ami azt illeti, egészen elégedett vagyok azzal, ahogy sikerült. Annyiban más, hogy most nem végigrohanunk egy idővonalon, hanem megállunk egy pillanatban – és az a pillanat már az Alapítás után van. Galbatorixot már megkoronázták, de a világ még emlékszik, még forrong, a tüzek még égnek. Jó éjszakát! Képek: 1 , 2 , 3 , 4 , 5 , 6 , 7 , 8 , 9 .

  Töredezett emlékek, ismétlésben. Ez a történet eredetileg úgy indult, hogy számba akartam venni, milyen hatással voltak az Esküszegők a „jelenre”. Tessenek parancsolni, Formora elég mély nyomot hagyott :) Mindig is csíptem a headcanont, hogy Kialandí és Formora testvérek. Adtam nekik három év korkülönbséget, ami tündééknél bizonyára agyzsibbasztóan kevés. Hehe. Aktuális figyelmeztetések: Formoráról van szó, szóval befigyelhet a kínzás felemlegetése, de nem fogok részletekbe menni. Mentális problémák, de ez talán ebben a történetben már ismerős lehet. A vardenek között lehetnek olyanok, akiknek kicsit más irányba mutat a morális iránytűje.     Képek forrása: 1 , 2 , 3 , 4 , 5 , 6 , 7 , 8 , 9 .

Volt egyszer egy tünde, aki beleszeretett a tengerbe. Volt egyszer egy sárkány, aki vissza akarta őt kapni. Ezzel elszomorítottam magam. Figyelmeztetés mentális problémákra meg függőségekre. Gondoltam rá, hogy tán kéne nevet adni a sárkányoknak, aztán eszembe jutott, hogy a Nevek Száműzésének pont az volt a lényege, hogy mindenki elfelejti azokat a neveket, szóval. Nincsenek megnevezett sárkányok, kivéve azokat, akiket nem átkoztak meg. Bendemon nevét tessék úgy ejteni, mintha magyarul lenne. Referencia: 1 , 2 , 3 , 4 , 5 , 6 , 7 , 8 , 9 .

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Tonhal, aki nekiállt többfejezetes dolgokat írogatni. Aztán arra jutott, hogy milyen jó lenne, ha a többfejezetes dolog mellé társítana néhány dolgot a múltból. Mert az olyan hehe. Szóval Tonhal nekiállt további dolgokat írogatni. Aztán Tonhal rájött, hogy azzal túl hosszúak lennének az egyes fejezetek az eredeti írásban, szóval csodálatos és varázslatos és imádom és aranyba kéne foglalni umunschaas (AO3-on SirBananadragon ) javaslatára megtartottam ezeket a dolgokat külön ficnek. Az írásról: Eragon, avagy Örökség-ciklus, mert újabban nem bírok magammal. Változatos hosszúságú fejezetekben megismerkedhetünk az Esküszegőkkel. Túl keveset tudunk róluk, és úgy gondoltam, hogy ez nem járja. A történet valamennyire canon-compliant, kivéve, hogy mégsem. Mindenféle rendű és rangú headcanonokkal van tele. Erősen rányomta a bélyegét a Nevek Száműzése. Továbbá: az a hír járja, hogy a sárkány és a lovas lelke félig-meddig összeolvadt, de legal...

Új fandom? Új-régi fandom? Mindegy, inkább ne menjünk bele :)(: Ithring. Szabadság. Az, hogy nem ismerték a szót, nem jelentette azt, hogy nem lakott ott a szívük mélyén, már azelőtt, hogy a béklyók a maguk fizikai valóságában a kezükre-mancsukra-nyakukra kattantak volna. Több volt, mint a rabok álma. Több mint egy kard. Volt egy sárkány, aki már azelőtt szabad akart lenni, hogy megszületett volna. CP egy interjúban azt mondta, hogy Saphira már akkor tudta, hogy ki fog kelni Eragonnak, amikor srácunk felvette őt a hegyoldalban, de várt egy kicsit, nehogy áldozatul essen Galbatorix egy trükkjének. Ha ez így van, akkor Tövis egy gyökér, amiért kikelt, de ezzel nem vagyok hajlandó egyetérteni. Ez a történet már egészen régen érlelődött bennem, de az utolsó rúgás, hogy még meg is írjam, ez a poszt volt. Egyéb pofázás a történet végén~