És az ég vérbe fordult – Előhang
Két fiú, két testvér, két oldalán egy háborúnak, ami ketté akarja tépni őket. Az arcukon kín, a szívükben üresség, ez minden, ami örökül jutott nekik. Közöttük egy anya árnya, a hátuk mögött egy apa irányító keze.
Volt egy végzetes nap Gil’eadban, amikor egy férfi – inkább szörnyeteg, mint ember – szemébe köpött a halálnak.
Ez a történet annak az eredménye, hogy beszabadultam a kánonba, és a homokozómmá avattam.
Figyelmeztetések: erőszak, kínzás, felkavaró tartalom, alkoholizmus, rossz megküzdési stratégiák garmadája, disszociáció, testen kívüliség érzése, vér és kín, belekukkantunk egy kicsit a kánon rasszizmusába, fantomfájdalom és krónikus fájdalom, gyász, mentális problémák á la Galbatorix, ezt úgy értem, hogy neki is vannak, meg ő is okoz másoknak. Szülő-gyerek konfliktus. A Nevek Száműzése kegyetlen egy dolog volt, és meglessük annak a hatásait.
Szeretem listázni az engem ért hatásokat.
Nagy hatással volt rám és a történetre:
Robin Hood (BBC), főleg Richard Armitage Guy of Gisborne szerepében
És megannyi remek történet, amit remek szerzők tollából olvashattam.
Ha szeretnél egy AU-t, amiben Morzan jó apuka: ajánlom ezt itt.
Ha szeretnél egy AU-t, amiben Morzan jó apuka, és a dolgok kevésbé szarok: ajánlom ezt, nagyon-nagyon sok szeretettel. Ebben a történetben rengeteg zseniális ötlet van, és néhányat pofátlanul át fogok emelni.
Nem azt mondom, hogy ez a történet egy nagy angst-gombóc lesz, de… előfordulhat.
Társ-történet az Esküszegőkről: Vae Victoribus.
Románc tekintetében ne tessék sokra számítani, az ifjúságtól kerek-perec megtagadtam a kibontakozást. Ha próbálkoznak, az azért van, hogy később gúnyt űzhessek belőlük. Van helyette egy idősebb generációnk, akik roppant dramatikusak és nem akarnak megülni a fenekükön. Lesz: emlegetett Brom/Selena, illetve Morzan/Selena, és nem csak emlegetett Galbatorix/Morzan. Ők ketten furák lesznek. A romantika azért nincs beletűzve ebbe a történetbe, mert a románcon túl minden más sokkal fontosabb lesz (szerintem).
Figyelmeztetések: alkoholizmus, kínzás, gyermekbántalmazás, mentális problémák, PTSD, gyász, disszociáció, krónikus fájdalom, félrekommunikálás, kedves szereplőink néha hazudni fognak egymásnak meg maguknak is, szóval néhány narrátor lehet, hogy nem lesz megbízható, pletyka.
Ha valamit kihagyok, akkor tekintsétek a könyveket mérvadónak. Ha valahol szembemegyek a könyvvel, akkor tessenek kapaszkodni. Néhány dolgot lehet, hogy csöppet átvariáltam.
Elég béna vagyok, ami a címadást illeti. Szerencsére a Secession Studios remek dramatikus zenéket csinál, amik nagyon kedvesek az én kicsi szívemnek. A címek az ő számaik fordítása/félrefordítása. Az előhanghoz ajánlom sok szeretettel a történet címét ihlető darabot: And The Sky Turned Red!
Előhang
A népnyelv mindent szeret kiszínezni. Mennydörgésről, az éjszakát nappali fénybe borító villanásokról, kegyetlen szélviharról és földrengésekről szólt a fáma, amikor baljósan lehalkított hangon előadták Morzan és Brom párviadalát. Mert természetesen az volt, két harcos tisztességes küzdelme, ami pontban éjfélkor esett meg a város melletti síkon, ahol hadgyakorlaton a lovasság szokott felsorakozni. Nem volt nyugta se élőnek, se holtnak. Gil’ead polgárai csak egy héttel később merészelték kidugni az orrukat az otthonaikból.
Valójában egy küldönc üldözése folyt, halálos versenyfutás egy sárkánytojásért, amit Galbatorix kincstárából lopott el furnosti Hefring. Mind a hármat el kellett volna hoznia, de mindkét oldal tisztában volt vele, hogy csak egy volt nála. Arról senkinek nem volt fogalma, hogy mégis miért menekült el az ütődöttje.
A holtfáradt futár Gil’ead egyik munkásnegyedében próbált elrejtőzni. Aprócska házak álltak egymás mellé zsúfolva, olyan szűk utcákon, hogy egyemeletes magasságuk ellenére is úgy érezte a járókelő, fölé tornyosulnak az épületek, és akár rá is omolhatnak, már ahogy némelyik homlokzat kinézett. Az ilyen környéken nem történhet úgy semmi, hogy azt ne vennék észre, és amit itt egyvalaki tud, arról az egész szomszédság tud. Hefring bízott benne, hogy gyorsabban hírt kap az üldözői érkezéséről, mint ahogy azok kiszimatolják az ő rejtekhelyét.
Abban a népmeséknek igazat kell adni, hogy valóban volt földrengés: Morzan és sárkánya napok óta csak minimális időre álltak meg pihenni, így a lény landolás helyett jóformán lezuhant arra a rétre. Morzan merev tagokkal csúszott le lelke társának hátáról, egy ősnyelven odavakkantott paranccsal maradásra bírta, majd öles léptekkel megindult a város felé. A városparancsnokság tisztjei a nyakukat törték, hogy kilovagoljanak a király jobb keze elé és megfelelő lovat biztosítsanak neki a keskeny utcákon való gyors közlekedésre.
Bromnak a városba érkezésekor megállt egy pillanatra. A keze már a kardja markolatán volt, hogy előhúzza és mondjon rá még egy plusz bűvigét, amikor Morzan sárkánya landolt. Abban a pillanatban elvetette az ötletet, azt gondolván, hogy annak az erőnek máshol sokkal jobb helye lesz. Így is éppen elég időt veszített azzal, hogy a lova kidöglött alóla a város határában. Nem engedhette meg magának, hogy akár csak néhány másodpercre is megálljon. Morzan még a végén megelőzi őt.
Futni kezdett, és nem vehette észre a sorsban beállt változást.
Hefring természetesen magánkívül volt a pániktól. Felmarkolta a tojást és menekült… bele egyenesen Morzan karjaiba. Kiáltani sem maradt ideje, Zar’roc már át is járta a torkát. Morzan már azelőtt kitépte a kezéből az értékes kincset rejtő zsákot, hogy a teste földet ért volna. Meglendítette a kardját, hogy lerázza róla a vért, közben eldarált egy varázslatot, hogy még egyszer ne fordulhasson elő ez a csúfság. A tojás többé nem fog úgy kikerülni a kezéből, hogy ő ne tudna róla, merre járt, kinek a kezében fordult meg. Főleg nem akkor, ha az a nyavalyás Brom is a közelében volt.
Brom akkor robbant be a keskeny utcára. Az utolsó három szót még hallotta is, látta, hogyan huny ki a vöröses derengés Morzan megjelölt keze és a tarisznya körül.
A pillantásuk találkozott. Egy hosszú másodpercig farkasszemet néztek, várták a másik mentális támadását, miközben viharos gyorsasággal ellenőrizték a védelmüket. Morzan féloldalt fordult, hogy a tarisznyát a testével takarja. Brom felemelte a kardját és az Esküszegőre szegezte.
Egykor régen ismerték egymást, talán még jobban, mint önmagukat. Menekülésről szó sem lehetett; aki a hátát mutatja, az kardot kap a bordái közé. Tudták azt is, hogy a másikon hol keressék a fáradtság jeleit, és mivel nem láttak, nem ismertek fel egyet sem, igyekeztek a saját elcsigázottságukat is félrelökni, eltiporni, miközben kiszívták a maguknál lévő, csaknem teljesen kiürült ékkövekből az értékes energia utolsó cseppjeit.
Brom azt kívánta, bár ne fecsérelte volna el Arent arra a szabotázsra idefelé jövet.
Morzan azt kívánta, bár lenne nála akár csak egy istenverte Eldunarí, mert a Zar’roc kövében tárolt erőt felhasználta idefelé jövet, amikor Brom lángba borított egy katonai tábort.
A varázslópárbaj első szabálya: vedd át az uralmat az ellenfél elméje felett. Ha nem megy, tereld el a figyelmét és vedd át az uralmat az elméje felett. Egyéb esetben húzd az időt, amíg befut a felmentősereg.
Morzan megvizsgálta magát, gondolatban káromkodott egyet, aztán lesz, ami lesz-alapon kiköpött jobbra. Amúgy is mindig ingerenciája támadt rá, ha eszébe jutott a másik.
– Brom. Hol van a Fekete Kéz?
– Mit tudok én a te koszos szolgáidról? – kérdezett vissza.
Brom belül persze megremegett. Mégis mi történt Selenával, hogy Morzan rajta kéri számon az asszonyt? Nem létezik, hogy meghalt, nem lehet, hogy a vardenek most ölték meg, amikor már nekik dolgozik! Vagy a király rájött volna, hogy kettős ügynök és megpróbálta Bromra hárítani a felelősséget?
Morzan vicsorgott, és további kérdések helyett támadott, karddal és varázslattal egyszerre.
Így, a sárkányától elválasztva, Bromnál kellett volna lennie a helyzeti előnynek. Nem sikerült kiderítenie, hogy pontosan hogyan és mennyire befolyásolta az Esküszegők képességeit a Nevek Száműzése, de arra már rájött, hogy látótávolságon kívül igenis megérzik a sárkányaik hiányát. És Morzan kinn hagyta azt a dögöt a városon kívül.
Olyan lehetőséget kapott, amit addig soha és biztos volt, hogy ezután sem lesz ilyen alkalma több. Morzannal nem volt ott a sárkánya, most kell legyőznie és pont. Ha Morzan halott, akkor a fenevadját levágni annyi lesz, mint vágóhídra vezetni a marhát. Morzan nem is remélheti, hogy a jószág csatlakozik hozzá, nem, ha nem akarja azzal lassítani magát, hogy át kell verekednie magát a házak romjain. Így, hogy a városok fejlődésekor már nem terveztek azzal, hogy sárkányok járhatnak az utakon, azok jócskán beszűkültek.
Brom kiverte a fejéből a gondolatot.
Aztán Morzan kezéből a tarisznyát, benne a sárkánytojással. A férfi felmordult és odavágott, varázsigét csikorgott, amit Brom nem értett, a szavak elvesztek a kapkodó lélegzetek zajában, aztán majdnem megvakult, mert ahogy hárított, a kardja pengéje szilánkokra robbant.
Üvöltve kapott az arcához. Alig hallotta Morzan kárörvendő nevetését. Arrébb tántorodott.
Ha Morzan nem lett volna túlságosan eltelve magától, levágta volna ott helyben. Ha Morzan nem becsülte volna alá, tisztességes döfést intézett volna ellene, nem kezdte volna böködni a kardjával, mindig csak éppen megmártva benne Zar’roc tűéles hegyét. Brom sebesen hátrált, talpa alatt síkos volt a keményre taposott föld; hogy pocsolyába lépett, vagy a saját kiontott vérén csúszott meg, nem tudta. A következő döfésnél rúgott, Morzan pedig felszisszent, mert az ujjait érte és a kardja kifordult a kezéből. A vörös penge tompa pendüléssel ért földet, a gazdája pedig nem hajolt utána.
Helyette Morzan megragadta Brom jobb vállát a baljával, hogy szilárdan tartsa őt, míg a vadászkésével megadja neki a kegyelemdöfést.
Brom ujjai végre megtalálták az övében a tündetőr markolatát. Előrántotta a fegyvert és vágott, a megigézett penge játszi könnyedséggel vágott át páncélt, húst és csontot. Morzan bal keze a földre hullt.
Egy végtag levágása többnyire azonnali sokkot okoz. Az elme nem képes felfogni a hiányt, blokkolja a fájdalmat, gyakran eszméletvesztéssel is jár. Ha pedig az áldozat elájul és nincs vele senki, vége van. Belehal vérveszteségbe, még mielőtt magához térhetne.
Morzan elkerekedő szemekkel rogyott térdre és szédelegve meredt a csonkjára, a mindent beterítő vérére. Brom még mindig félig vakon odébb tántorodott. Előbb a kardon, aztán a tarisznyán próbált keresztülesni. A távolban felharsant egy lovassági tiszt kiáltása; a fáradtság, az aggodalom, a párbaj és a fájdalom miatt amúgy is furcsa utakon járó eszét teljesen elködösítette a pánik. Felmarkolta a kardot és a szütyőt, és futott, ahogy a lába bírta.
Egyszer állt meg, hogy mágiával kiszedje az arcából a fémdarabokat, és amennyire az erejéből tellett, meggyógyítsa a sebeit, mielőtt azok megkötnek, és esetleg egy idegpálya sérülése miatt elveszítené a szeme világát. Akkor döbbent rá, hogy pontosan mit is tett.
Három szapora lélegzetvételen át viaskodott magával, aztán úgy döntött, visszamegy. Ha Morzan még nem halt meg, úgy elvágja a torkát, és egyébként sem szaladgálhat Zar’roc hüvelye nélkül… Kilesett a fedezékéből, hogy aztán éppen olyan gyorsan visszahúzódjon.
Morzan acélkemény arccal lépdelt előre, vérben forgó szemei a környéket pásztázták. A frissen elmondott varázslat miatt érezte a tojás közelségét, tudta azt is, hogy az ellensége kezében van. A bal kezét visszaragasztotta mágiával, az ujjai ki-be csukódtak, mintha azt próbálgatná, jól sikerült-e a varázslat. A jobbjában a vadászkés hegye végeérhetetlen spirált vágott a levegőbe.
Brom átölelte a tarisznyát, és rohant.
Brom később ezerszer és egyszer álmodott róla, hogy vágás helyett döf, a markolatig tolva a tőrt Morzan hónaljába. Álmában a férfi meglepetten felnyögött, hitetlenkedve bámult rá, Brom pedig kitépte belőle a fegyvert és elvágta a torkát.
Álmodott arról, hogy elköti a lovat, amin Morzan a munkásnegyedbe jött. Mindössze két gyors kitérőt engedett meg magának: egyet a mezőre, hogy levágja a kínjában üvöltő és tekergő sárkányt, egy másikat pedig egy kis faluba, ahol átadta a sárkánytojást egy megbízható vardennek. Utána vágtatott, napokon és éjszakákon át, míg meg nem érkezett Morzan kastélyába, ahol kitárt karral várt rá a szeretett nő.
Morzan nem álmodott Gil’eadről. Ő ébren gondolt rá, minden egyes alkalommal, amikor felcsatolt az övére egy névtelen vasat, amit a legjobb udvari kovácsok készítettek, mégsem bírta egyik sem fél évnél tovább. Megtehette volna, hogy valamelyik zsákmányolt Lovas-kardot használja, végig is járta Galbatorix kincsestárát, de undorodott valamennyi fegyvertől. A barátja egyetértett vele abban, hogy egyik se méltó hozzá.
Évekig tartott, mire rávette magát, hogy a városba visszamenjen. Akkor első dolga volt elintézni, hogy azt a bizonyos munkásnegyedet a földdel tegye egyenlővé. Minden nyomát eltörölte annak, hogy valaha veszített.
Morzan csak ébren gondolt a párbajra, mert egy rövid, túlságosan rövid időszak kivételével, tízéves kora óta nem álmodott.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése