Vae Victoribus #1

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Tonhal, aki nekiállt többfejezetes dolgokat írogatni. Aztán arra jutott, hogy milyen jó lenne, ha a többfejezetes dolog mellé társítana néhány dolgot a múltból. Mert az olyan hehe. Szóval Tonhal nekiállt további dolgokat írogatni. Aztán Tonhal rájött, hogy azzal túl hosszúak lennének az egyes fejezetek az eredeti írásban, szóval csodálatos és varázslatos és imádom és aranyba kéne foglalni umunschaas (AO3-on SirBananadragon) javaslatára megtartottam ezeket a dolgokat külön ficnek.

Az írásról: Eragon, avagy Örökség-ciklus, mert újabban nem bírok magammal. Változatos hosszúságú fejezetekben megismerkedhetünk az Esküszegőkkel. Túl keveset tudunk róluk, és úgy gondoltam, hogy ez nem járja.

A történet valamennyire canon-compliant, kivéve, hogy mégsem. Mindenféle rendű és rangú headcanonokkal van tele. Erősen rányomta a bélyegét a Nevek Száműzése. Továbbá: az a hír járja, hogy a sárkány és a lovas lelke félig-meddig összeolvadt, de legalábbis összekapcsolódott. Nohát, én ezt a mondatot fogtam, és elszaladtam vele. Nem kérek bocsánatot :)

Bizonyos dolgokban elég szabad voltam, másokat nem vettem figyelembe. Ez úton elnézést kérek.

 

Képek forrása: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9.

 

 

Glaerun

Glaerun volt az első az Esküszegők között.

(Az első tünde. Az első tünde, aki éppen ott volt. Kialandí és Formora akkor már régen Galbatorixnak szolgáltak, de Glaerun arról nem tudott, azt a három embert pedig nem vette figyelembe, akik jelen voltak az ő felesküvésekor. Elvégre csak emberek. Galbatorixot sem lesz nehéz lerázni, csak előbb segítsen neki levetni a maga béklyóit.)

Ő volt a legidősebb. Csak egy évvel volt ugyan idősebb Haunnál, de akkor is idősebb volt. Ez előjogokkal járt.

(Kivéve, hogy nem. És Haun ember volt, emiatt régebb óta volt Lovas.)

A Rend leggyorsabb futára volt.

(Kivéve, hogy nem, mert a könnyű szárnyú Horka és lovasa, Ailí, mindig is gyorsabbak voltak náluk. Abban a csatában délen, még mielőtt a tüzek meggyulladtak volna és az üszkös lángok belerágták volna magukat a földbe, ő maga vágta le Ailít. Már csak ezért megérte térdet hajtani egy embernek és a fülébe súgni az igazi nevét.)

A kora, a tapasztalata és a faja előnyhöz juttatta.

(Egyszer tudta megverni párviadalban Galbatorixot, mert az ura alábecsülte. Nem fordult elő többet. Egyszer tudta megkarcolni Formora mellvértjét, de ennél közelebb soha nem került a győzelemhez. Soha nem mert kiállni Morzan ellen, pedig amaz a legifjabb volt közöttük, ráadásul csak egy mihaszna ember, de amikor előrántotta Zar’rocot, a Durzában megbújt gonosz szellemek egyesével borzongtak meg.)

Az első nyelv, amit megtanult, az ősnyelv volt.

(Az első idegen nyelv, mert a déli vándor-népek kereskedőnyelvén tanult meg szólni és énekelni.)

Az első volt, aki kutatta és megállapította a középvidéken található, igen ritka rőt faeper gyógyászatban hasznosítható tulajdonságait.

(Kivéve, hogy a tizenöt éves kutatását lezáró dolgozatot egy hónappal Oromis után nyújtotta be, aki egy évvel korábban kóstolta először a gyümölcsöt és hirtelen felindulásból rászánt néhány hónapot az életéből arra, hogy tüzetesebben megvizsgálja. Az ő kutatása sokkal pontosabb és részletesebb volt.)

Glaerun volt az első, aki csaknem minden elsőségében második volt. Mindössze két kivétel akadt.

A társának, akinek csillogása mellett a legszebben felpolírozott ezüst is eltompult, szelíd volt és félénk, de gyorsabb, mint a lecsapó villám. Kisebb testű példánya volt a fajának, aki sokkal lassabban nőtt, mint a kortársai – akik ezt természetesen gyakorta meg is jegyezték. A kisebb méretei viszont azt is jelentették, hogy alkalmasak maradtak futárnak azután is, hogy a sárkány elmúlt száz éves. Megmaradhattak a pozíciójukban, amit pedig hagyományosan mindig is az ifjak töltöttek be.

(Nem tudták megmondani, hogy ez fájt-e jobban, vagy az, hogy ennek ellenére nem kapták meg a futárcéh vezetését. Ők voltak a rangidősek, nekik járt volna.)

És ahogy senki nem számít derült égből villámcsapásra, éppen olyan váratlan volt, amikor a sárkány lelke mélyébe taposott feszültség hirtelen elpattant. Őrjöngött, amikor elragadta a dühe, és mindig Glaerun volt az első, akit megsebesített.

A lovasa csak azután kezdte tanulni az ősnyelvet, hogy felvették a Rendbe. Dras Evaríban képezték, ami a népek országútján épült; százféle nyelvet beszéltek, és az ősnyelv volt a közvetítő mind között. Később a futárkodás mellett döntöttek, ami miatt Glaerun néha hónapokat töltött úgy, hogy két kezén meg tudta számolni, hányszor szólalt meg fennhangon. Teltek az évek, és idővel már nem csak azért nem beszélt, mert nem volt kihez, hanem azért sem, mert ha nem előre elpróbált szöveget mondott, belebotlott a nyelve és dadogni kezdett.

Amikor Dorú Areaba felett repültek, Horka már nem élt, akkor már tényleg ők voltak a leggyorsabbak. Az ifjoncok a maguk fecske-mozgásával nem számítottak, ők elhullottak Glaerun pengéje és a társa karmai előtt.

Thuviel varázslata robbant, és a sárkány ezüstszín villanás volt, ahogy menekült. Glaerun darálta a védőigét – és belebotlott a nyelve.

Így lettek ők az első Esküszegők, akik elestek Galbatorix szolgálatában.

Elsőségük jogán hamarabb távozott, mint ahogy a Nevek Száműzése megszilárdulhatott volna körülöttük. Glaerun még emlékezett a partnerére, amikor kimúltak. Apró kegyelem volt a korán távozóknak, akik nem hagytak hátra semmit, hogy hatással legyenek a jövőre.

>>> Következő fejezet >>>

Megjegyzés: kérdés, óhaj-sóhaj esetén állok rendelkezésre ;)