Csak egy lépés az ég

Kábé egy hónappal ezelőtt jártam erre az előző résszel. Azóta véget ért a félév, agonizáltam egy sort azon, hogy mi a fenét írok, hogyan írom, egyáltalán minek, kell-e egyáltalán ez a fejezet, szóval csak a szokásos. Úgy fest, hogy valahányszor eljutok egy regény feléig, meghasonlok önmagammal. Le kéne szokni róla, eh? Az aktuális fejezetről: Úgy gondolom, hogy nagyon kevés ember születik menthetetlenül őrült pszichopatának. Az egy olyan dolog, ami kialakul. Lehet alapja, persze, de sokat dob rajta, hogy az ember milyen körülmények között nő fel, milyen ingerek érik, és a többi. Azt szerintem nem kell ragozni, hogy Azulával miért történt az, ami. Azt is tudjuk, hogy a gyerek az apja lánya, szóval simán lehet, hogy Ozaiban sem buzgott az érzelmi intelligencia gyerekként. Ezt dobjuk meg egy olyan típusú neveltetéssel, mint amit tőle láttunk: nyílt kivételezés, verbális agresszió, plusz a tény, hogy herceg, ergo teljesen más értékrend szerint kezelik. Dobjunk bele ebbe néhán...

Halihelló! Élek és virulok, és mint azt az oldal állapotából le lehet szűrni, éppen rajta vagyok bizonyos… módosításokon. Szeretem, ha a dolgaim egy helyen vannak, ennek megfelelően hosszú szenvedés után, de végül arra jutottam, hogy a fenét lesz nekem külön blogom külön holmikra, a Heta egy nemzetközi dolog, bizonyára elfér mellette némi nem-Heta is. Aztán ahogy átimportáltam a másik (most már inaktív) blogról a dolgokat, a külső úgy döntött, hogy akkor ő, köszöni szépen, feladja az életet. Fel is út, le is út. Ami most itt van, az a kényszerű kompromisszum, és dolgozom rajta. … már amikor éppen nem akarom az egyetemmel megszívatni magam, heh. A fenének járok még egyáltalán oda, csak magamat szívatom vele. No de. Mit hoztam erre a születésnapomra? Bevallom, semmi olyat, aminek örülni lehetne. Nászút , avagy Hogyan nősüljünk retardált porosz módjára? Sokat gondolkodtam ezen, de végül is a tény, hogy lassan harmadik éve nem raktam ki egy fejezetet se ebből a dolog...

 Ba Sing Se elesett. A Tűz uralkodóházának kétharmada ott van a városban, és ennek valószínűleg egyikük sem örül. Ezt felismerve, nagyon gyorsan szeretnének változtatni a helyzeten. Jelen fejezet: némi utalgatás, Azula olcsó hatalmi trükkökkel szórakoztatja magát és senki nem boldog. Vagy mégis?   Említettem már, hogy van egy nem megbízható narrátorunk? Vajon ki az? :)(: Miért nincs alkotói vízjel ezen a képen

Második könyv, második fejezet, aminek sokan nem fognak örülni, köztük az igen tisztelt olvasóközönség sem. Bocsánat.    

 Tonhal: „a következő fejezet Sokka lesz :3” A valóság: jelen fejezet tartalmaz Sokkát, de inkább… egy crack. Mert miért ne. És egyes pontokon még csak nem is vidám.   Forrás

Furcsaságok történnek mostanában Azulával. Köze lehet ahhoz, hogy az elmúlt három évben nem egyedül volt az apjával, hanem volt mellette egy nagybácsi, aki a legfurcsább dolgokkal tudta piszkálni, és egy fivér, akit annyiszor vert át, ahányszor akart. Saját magának vajon mennyit hazudik? Egyáltalán, észreveszi, ha ezt teszi? A fejezet végén némi bónusz-betekintés, hogy milyen állapotok uralkodnak jelenleg Hari Bulkanban, avagy mennyire szar uralkodó Ozai? Ui.: Ha valahonnan nem sikerült kiszednem Mai nevének ragozott formáját, akkor ez úton elnézést kérek miatta. Valamiért írás közben az agyam nem képes feldolgozni a sorozatból megszokott kiejtést, és azt a két magánhangzót japánosan tiszta ai-nak ejteném, ami az azzal járó ragozást hozza.   Kép innen , csak remélni merem, hogy tényleg ő csinálta  

Rég jártam erre, szóval kezdjük a mentegetőzéssel! Nem tudtam eldönteni, hogyan menjünk tovább, kitekintéssel, vagy csak telibe folytassam. Elkalandoztam, írtam egy fejezetet, aztán rájöttem, hogy az ide nem lesz jó, csak később. Írtam egy másikat. Az a következő lesz. Aztán összedobtam ennek az első változatát, ami okés volt, de mégsem, szemszöveg váltottam, aztán megint, aztán megint, és most ott tartunk, hogy van kb. három kész jövőbeni fejezetem, itt van ez ~4000 szóval, és a szemetes-doksimban van még ~9000. Japp, eltartott egy darabig, amíg ezt sikerült összepolkázni. Remélem, megérte várni rá! A fejezetről: Jee szenved, mint egy kutyapatkány? Igen. Itt akar lenni? Nem. Érdekelt az ő véleménye bárkit is valaha? Nem. Visszavetés: tiszt lefokozása, ezzel együtt tiltás kiadása, hogy mennyi ideig nem kaphat magasabb rangot. A fejezetben a katonák jelenlétéből adódóan néminemű káromkodás előfordulhat.   Itt találtam, ami nyilván nem mond el semmit a...