Csak egy lépés az ég

 Tonhal: „a következő fejezet Sokka lesz :3” A valóság: jelen fejezet tartalmaz Sokkát, de inkább… egy crack. Mert miért ne. És egyes pontokon még csak nem is vidám.   Forrás

Furcsaságok történnek mostanában Azulával. Köze lehet ahhoz, hogy az elmúlt három évben nem egyedül volt az apjával, hanem volt mellette egy nagybácsi, aki a legfurcsább dolgokkal tudta piszkálni, és egy fivér, akit annyiszor vert át, ahányszor akart. Saját magának vajon mennyit hazudik? Egyáltalán, észreveszi, ha ezt teszi? A fejezet végén némi bónusz-betekintés, hogy milyen állapotok uralkodnak jelenleg Hari Bulkanban, avagy mennyire szar uralkodó Ozai? Ui.: Ha valahonnan nem sikerült kiszednem Mai nevének ragozott formáját, akkor ez úton elnézést kérek miatta. Valamiért írás közben az agyam nem képes feldolgozni a sorozatból megszokott kiejtést, és azt a két magánhangzót japánosan tiszta ai-nak ejteném, ami az azzal járó ragozást hozza.   Kép innen , csak remélni merem, hogy tényleg ő csinálta  

Rég jártam erre, szóval kezdjük a mentegetőzéssel! Nem tudtam eldönteni, hogyan menjünk tovább, kitekintéssel, vagy csak telibe folytassam. Elkalandoztam, írtam egy fejezetet, aztán rájöttem, hogy az ide nem lesz jó, csak később. Írtam egy másikat. Az a következő lesz. Aztán összedobtam ennek az első változatát, ami okés volt, de mégsem, szemszöveg váltottam, aztán megint, aztán megint, és most ott tartunk, hogy van kb. három kész jövőbeni fejezetem, itt van ez ~4000 szóval, és a szemetes-doksimban van még ~9000. Japp, eltartott egy darabig, amíg ezt sikerült összepolkázni. Remélem, megérte várni rá! A fejezetről: Jee szenved, mint egy kutyapatkány? Igen. Itt akar lenni? Nem. Érdekelt az ő véleménye bárkit is valaha? Nem. Visszavetés: tiszt lefokozása, ezzel együtt tiltás kiadása, hogy mennyi ideig nem kaphat magasabb rangot. A fejezetben a katonák jelenlétéből adódóan néminemű káromkodás előfordulhat.   Itt találtam, ami nyilván nem mond el semmit a...

 NeptuNeitinek sok szeretettel, miután megdobott egy kérdéssel és egy kívánsággal. Egy hónap volt ez az ezer szó? Kettő? Ez egy történet? (Nem. Ezek csak ilyen szöszök, amiket összeköt, hogy ugyanahhoz a dologhoz kapcsolódnak.) Alfred és Kiku. Ha így végiggondolják, akkor nem kéne működnie. Ők se értik. A partvonalon álló testvérek se értik. Ajánlott hallgatmány, ami miatt ez a történet most elérhetővé lett: Rolling Stones – Sweet Virginia Kép innen

 Humán AU, ahol megint egyetemisták. Ivan az első benyomás fontosságáról értekezik.    

"Semmi baj – mosolygott rá. – Nem fog fájni." Egy másik világban talán másképpen történt volna. Egy olyan világban, ahol Azula hercegnő hordozta a kék lángot, a Tűz Urává emelt bátyja egyetlen pillantásával elnémította volna azokat, akikben felmerült, hogy elvegyék a széthullott hercegnő idomár-képességeit. Tűz Ura Azula egyik első dolga az volt, hogy megkérje Aangot, fossza meg a bátyját a tüzétől. Ez egy kánont követő szerepcsere-AU, ahol Zuko a tehetséges és Azula a száműzött gyermek. Sötét, nem kedves, angst és hurt és semmi comfort. Beleszerettem a szerepcsere AU-kba és nincs mentségem. Igen, ez a történet azért (is) lett, mert a Pillangóhatás következő fejezeténél nem tudom eldönteni, hogy ki legyen a szemszögszereplő. Már 14k szót írtam bele, de még mindig nem jó. Inspirálón hatott és ajánlom őket sok-sok szeretettel: Anya Lalát szereti, apa Zukót. Loyalty Is Acquired Through Time , code_earth tollából, sorozat, folyamatban Mindenki ...

 Humán AU, ahol Ludwig próbál szót érteni a nagypapájával. Így, tizenkét fejezet Betsy mama után azt kell hinnem, hogy van valami velem, meg az idősekkel. Hozzátenném, hogy Arthur jobb helyzetben volt, és alapvetően jobban reagál az idősek hülyeségeire. Ludwig nem. Ludwig bátyja egyetlen tanács erejéig ugrik be, de hajlok rá, hogy egyetértsek vele.