Csak egy lépés az ég

Tárámm! Nem, még mindig nem végeztem a dolgaimmal, de a néha papírra vetett egy-két mondatból időnként sikerül összekukázni egy-egy fejezetet, eh? (Főleg akkor menne gyorsabban, ha az a két-három mondat egyazon írásba menne, de az nyilván túl egyszerű…) Tisztelet azoknak, akik kitartanak. Egyébként több rekord is megdőlt ma: átléptük a Word 200. oldalát ezzel a történettel, már hosszabb a holmi, mint 100.000 szó és ezzel az általam valaha írt leghosszabb összefüggő történet címét is megnyerte. Jelen fejezetben Rod kicsit nyűglődik. Szóval csak a szokásos, tudjátok. Ugye, milyen szép ez a kép? Az alkotó neve Jackce, csekkoljátok le, nagyon jó cuccai vannak ;)

Halihó! Ööö... ja, csak beszélgetni jöttem, hehe. Szóval, mint mondottam volt az előző Nászút-fejezetben, mostanság kicsit sok dolgom van. Számszerűsítve, hogy tudjátok, kb. mikortól leszek produktív: A következő öt hétben angol tanfolyamon vagyok, mert márciusban elmegyek nyelvvizsgázni. Ha valaki jól tud angolul, akkor küldje nekem a tudást így az univerzumon keresztül, mert sose vagyok biztos a dolgomban, plusz elég szarul viselem a vizsgastresszt, és nagyjából háromszoros tudásra van szükségem ahhoz, hogy a szükségest elő tudjam adni. Április közepén diplomamunka leadás, addig össze kéne rittyentenem most már tényleg , mert hogy néz az ki, hogy még mindig nincs meg. Múlt félévben akartam, csak nem hagyták, hogy leadjam. Ha az összejön, akkor annak folyománya az államvizsga, amire egy kicsit tanulni kéne, hogy ha már azt a diplomát megírtam, akkor ne rúgjanak már ki :'D Itt a probléma természetesen nem azzal van, hogy ezek a cuccok fennállnak, hanem azzal, hogy nekem ...

Tudván azt, hogy az elkövetkező időszakban hol leszek, meg hol nem leszek, mire lesz időm meg mire nem lesz időm, igyekeztem egy kicsit felzárkózni, és elhoztam nektek minden idők legrövidebb fejezetét. RIP Tonhal. A fejezet tartalmáról: depressziózás á Le Sancte Trinite. Ennek ugyan abszolút semmi köze a történethez, de ilyen crossovereket nem írok. Pedig jó lenne. Ha nekikezdenék, akkor pláne nem fejeznék be semmit.

Én megpróbáltam mindent. Ha nem látod a szöveget, a Blogger egy kurva és ezen a linken el tudod olvasni rendesen.   S zóval. Volt ez a kisebb malőr, hogy az istennek nem akartam nekikezdeni a szerkesztésnek. A következőt az hozta, hogy a gépem nem hajlandó behozni a Pinterestet, már megint. És akkor még nem írtam a kálváriáról, amit végigjártam a Bloggerrel, ugyanis szerepel a címben néhány speciális karakter, emiatt ő ezt a részt nem hajlandó értelmezni. Blogger, anyád. Assetudom, hogy ez a kép volt-e már.

Boldog szülinapot Blog! Hej-hej, kétévesek vagyunk, én meg kezdek ellustulni, mint a mellékelt ábra mutatja… Lehet, hogy mostantól semmit nem kéne megígérnem nektek, nem? Úgyse tartom be. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem fogok többet írni – isten ments, életem legszarabb hónapja volt, amikor nem írtam –, inkább azt, hogy hagyom a dolgokat a saját medrükben folyni, és akkor nem fognak basztatni a határidők, ami egyrészről nem fog tovább stresszelni, másrészt viszont lehet, hogy szét fogok folyni… mondjuk nem tudom, hogy ennél jobban hogyan tudnék széjjelebb lenni. Gondoltam rá, hogy a szülinapra stílusosan Nászutat hozok, elvégre tavaly azzal kezdtem el a az egész éven átívelő történetet, de aztán Roderich megmakacsolta magát, illetve egy huszárvágással átírtam az egész, eredetileg karácsonyra szánt történetet. Szóval nesze nektek, Magic Trio at their finest. <3 Új címkét kéne nyitnom. Az lenne a neve, hogy "Tino mindent...

Boldog új évet! Megint eltelt egy év, én meg megint nem csináltam semmit. Nem, idén egészen konkrétan nem csináltam semmit. Csak egyszer tettem ki a „konyec”-címkét, pedig nagyon szeretem. Mint kiderült, a határidők megszabása nekem valahogy nem kenyerem; lássátok csak, hol is van az a nagyon-nagyon megígért karácsonyi fic? Tudjátok, hol van? A gépemen, félkészen, és nagyon erőlködöm rajta, de az istennek nem akar normális minőségű lenni, azt meg remélem, megértitek, ha nem akarok sz*rt elétek tenni. Tavaly panaszkodtam rá, hogy év végén előbújt belőlem az írói válság. Idén nem azzal, inkább a magánélettel voltak gondjaim, melyek eléggé elhavaztak ahhoz, hogy az utolsó negyedévben a blogba csak hálni járjon a lélek. Meg persze lusta disznó is voltam, amin jövőre (már idén) szeretnék segíteni. (♪~ ᕕ(ᐛ)ᕗ)

  A történetet a 2018-as Kívánság Üstre írtam, Luthien Lovemagic kívánsága ként. Marvel AU – Tony elveszítette a kapcsolat o t a világgal, mikor fogságba került. Szabadulása után úgy döntött, hogy szakít az addigi iránnyal, és felelősséget vállal mindenért, melyet a cége az ő nevében tesz – ezért megszünteti a Stark Industries fegyverkészítési részlegét. Ezzel nem arat osztatlan sikert. A barlangban töltött időszak nehézségeit talán egyetlen ember képes igazán megérteni: rabtársa, Dr. Ho Yinsen, aki vele együtt szabadult meg a fogságból. Az afgán férfit felépülése idejére befogadó Tonynak sokat jelent a férfi barátsága és tanácsai, melyek segítségével talán képes lesz új utakra és új célokra lelni. A történet alapvonalaiban követi Vasember 1 történéseit, az egyetlen változtatás rajta Yinsen. Ez okozott némi változtatást a történésekben is. Szerzői megjegyzés: Kedves Luthien! A másik két kívánságod ugyanabból a fandomból volt, ez alapján arra következte...